Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-07 / 32. szám
Az uborkánál többnyire a tenyészidő második felében nem ritka a tőherva- dással jelzett gyökérgubacs-fonálféreg fertőzés. A kertünkben észlelt fertőzött gócot minden eszközzel szigeteljük el. A területet Vydate L 0,4 %-os oldat 3-5 liter/m- adagolású beöntözésével kezeljük. Ezzel a kártevőt erőteljesen visszaszoríthatjuk. A kötelező várakozási idő zöldségnövényeknél 21 nap. Télen tegyük lehetővé, hogy átfagyjon a talaj. A Vydate a meztelen csigák ellen is kitűnő hatású. Az utóbbi években az erősen pero- noszpórás ültetvényekben a nyár második felében súlyos növényvédelmi gondot okoztak a takácsatkák. A két- foltos takácsatka sok gazdanövényű kártevő, így úgyszólván mindenütt megtalálható a kultúr- és gyomnövények között. Kedvenc búvóhelye például a csibehúr, amely az uborka környezetében hajtatásban és szabadföldön is csaknem mindenütt föllelhető. A tartósan magas léghőmérséklet, az alacsony páratartalom (július vége, augusztus) kedvez a takácsatkáknak. Búvóhelyeikről nagy tömegben szétrajza- nak, közben kártételük a korábban már fertőzött gócokban drasztikussá válik. Az inváziót követően a levél színén a tűszúrásnyi fehér pontok és a levélfo- náki ritkás szövedékben mászkáló állatok látványa már erős kártételről tanúskodik. A védekezés sürgős. A hatásos védekezés nagyon nehéz, mert a pókhálószerű szövedék védi őket, petéik pedig ellenállóak a legtöbb szerrel szemben. Búvóhelyeikről újabb és újabb hullámban érkeznek. Többnyire a permetezési technikánk sem elég tökéletes, a levelek fonákát nem éri maradéktalanul a permetezőszer. Az alkalmazható akaricid készítmények: Danitól 10 EC 0,1 % + Nissorun 0,04 % (várakozási ideje 7 nap), Torque 50 WP 0,15 % (3 nap), Fentoxan 0,3 % (4 nap), Mitac 20 0,4 % (14 nap) és Vydate L 0,1 % (21 nap). A permedébe keverjünk nedvesítőszert (Nonit, Sandovit 0,25 %-ban) és a kezelést 7-10 nap múltán ismételjük meg legalább egyszer. A takácsatka természetes ellenségével, a Phytoseiulus persimilis nevű ragadozó atkával is kísérleteznek. A takácsatkáéval azonos életkörülmények között károsít a dohánytripsz. Sok gazdanövényű, gyorsan szaporodó kártevő. Szlvogatása nyomán a levél színén apró kivilágosodó foltok, ezek levélfonáki részén pedig nagyon jellegzetes szabálytalan, ezüstösen csillogó foltok mutatkoznak. A kártevő rejtőzködik és biztonságosan csak nagyítóval ismerhető fel. A fiatal egye- dek világos, a kifejlett imágók sötét színűek, testük megnyúlt, fürgén mozognak. Decis 2,5 EC, Dimecron 50, Lanna- te 20 L vagy Phosdrin 0,15 %-os oldatával védekezzünk ellenük. A nedvesítőszerről se feledkezzünk meg. (részlet) Kertészet és Szőlészet N em csupán alanyokat lehet alvóra szemezni, de idősebb, már termő fákat is. Gondoskodni kell viszont arról, hogy tavaszi metszéssel, szemezhető hajtások nevelésére serkentsük őket. A szemzőhajtásokat félfás állapotban kell megszedni. Az alkalmasságukról hajlítási próbával győződhetünk meg. A kiszemelt hajtásoknak enyhe hajlításra kissé roppanniuk kell, s rajtuk - a levelek hónaljában - már jól látszaniuk kell a szemeknek. A szemzőhajtásoknak a középső harmada alkalmas a műveletre. Erről a leveleket ne tépjük, hanem úgy vágjuk le, hogy a levélnyélből hozzávetőlegesen 1 cm-es csonk maradjon. A szemzőhajtásokat nedves újságpapírba csomagolva, műanyag tasakban a hűtőszekrény aljában napokig károsodás nélkül tárolhatjuk. Szemzéskor éles, tiszta késsel dolgozzunk. Készítsünk T-alakú bevágást, majd kétoldalt az alany héját emeljük meg. Ezt követően - a szemzőhajtást magunk felé fordítva - egyetlen húzással metsszük le a szempajzsot; ezt lehetőleg úgy végezzük, hogy a szem alatt és fölött is legAz alvószemzés módja (befejezés) alább 1 cm-es héjrész maradjon, a szem alatti farész pedig hártyavékony legyen. A több vágással nyert szem csak ritkán ered meg. A szempajzsot úgy toljuk a T-alakú vágásba, hogy a szem a T vízszintes szára alá kerüljön. Gyorsan dolgozzunk, szorosan kötözzünk (raffia, fóliacsík), de magát a szemet hagyjuk szabadon. Ha 8-10 nap múlva a levélnyél csonkja enyhe nyomásra leválik, jól dolgoztunk - a szemzés megeredt. A bámuló, a szemre rászáradt levélcsonk viszont arra figyelmeztet, hogy pótszemzést kell végeznünk. Az alany ősszel a szemzéstől függetlenül tovább erősödik, ezért a megeredt szemzés kötését időben fel kell vágni, különben bevág az alanyba. Ha ezt elmulasztjuk, a már megeredt szem elpusztulhat, esetleg tavasszal csenevész hajtást hoz. A megeredt szemzés fölött nem szabad ősszel visszavágni az alanyt, mert ez kifaka- dásra serkenti az egyébként alvó szemet. Érdemes megjegyezni: július közepe táján szemezzük alvóra a vadkörtét és a kajszit, augusztus közepén kerülhet sorra a sajmeggy, a vadmeggy és a vadalma. A keserűmandula és a mirobalán augusztusban és szeptember elején egyaránt jól szemezhető. Miklós Dénes kertészmérnök | '■ a £ —JF B émEmmm Kmrh> A sopszka Balkáni barangolásaim során ismertem és kedveltem meg ezt a Bulgáriában, Macedóniában oly népszerű - szinte minden alkalommal feltálalt - salátát. Hozzávalók: 4-5 zöldpaprika és paradicsom, 1 közepes nagyságú uborka, 2 (ha lehet) lila hagyma, ízlés szerint bors, só, kapor, két evőkanál olaj, 1 kanál ecet és 100-150 gramm juhsajt. A megtisztított hagymát, paprikát, paradicsomot (ezt a bolgárok előzőleg meghámozzák) karikára vágjuk; az uborkát pedig hámozatlanul finomra reszeljük, majd a zölséget jól összekeverjük. Utána elkészítjük az olajos, ecetes, borssal, sóval ízesített salátalevet, s a zöldségkeveréket ezzel leöntjük. A juhsajtot a tetejére reszeljük és finomra vágott kaporral meghintjük. A juhsajt nem mindig és nem mindenütt kapható. Jól helyettesíthetjük ementáli vagy eidami sajttal. Aki kedveli a pikánsabb ízeket, nyugodtan adjon hozzá 10 dkg Nivát vagy Rokfortot. A salátát egyéb zöldséggel - káposztával, egy-egy répával - is kiegészíthetjük. Igaz, ez így már nem sopszka lesz, de minden esetben ízekben gazdag, akár önmagában is fogyasztható, vitamindús nyári salátát kapunk. Még egy utolsó tanács: ha a salátát nem azonnal kívánjuk elfogyasztani, akkor mindig csak közvetlenül a fel- használás előtt sózzuk meg, hogy ne eresszen feleslegesen sok levet. p. r. A nyár folyamán gyakran látogatják kerti virágainkat a kék fadongók (Xylocopa violacea). Kékes szárnyú, robosztus, szőrös testű rovar. Főleg a pillangósvirágúa- kat kedvelik. Fészkét rokonaitól, a poszméhektől eltérően nem a földbe, hanem régi fába - deszkába, oszlopba - rágja. Ne bántsuk, a kék dongó védett, hasznos rovar. (P. R. felvétele) A HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI Atkakártétel, a spenót vetése, Trifmine 30WP- Augusztus végén a karósbabon nemritkán atkakártétel tapasztalható. Ha kritikus a helyzet, akkor Matic 20 EC 0,3 (30 ml permetezőanyag 10 liter vízbe) vagy Sino- ratox 40 EC 0,1 százalékos (10 ml szer 10 liter vízbe) oldatával védekezhetünk.- A hónap közepétől vethető, s október elején még ültethető az áttelelő káposzta. Palántanevelés céljából négyzetméterenként 2-2,5 gramm magot vessünk. A mag jó talajba, világos helyre kerüljön. A vetést rendszeresen öntözzük. A szeptember közepén történő ültetés azzal a veszéllyel jár, hogy a növények korán túlfejlődnek, s magszárat, nem pedig fejet nevelnek. Száraz tél idején pedig azzal a veszéllyel kell számolnunk, hogy ha erősen csökken a hőmérséklet növényeink elfagynak. A palántákat 40x40 cm-es kötésben ültessük ki.- Készítsük elő a spenót vetésére szánt ágyásokat. Kb. 20 cm mélyen ássuk fel, gereblyézzük simára, s a mag földbe kerülése előtt néhány nappal többször öntözzük meg. Közvetlenül a vetés előtt ne nedvesítsük meg a talajt. A vetés sortávolsága 15-20 cm legyen. A korán beköszöntő fagyokkal szemben az állományt fólia- stb. takarással védhetjük. Ha a spenótot fóliaalagútba vetettük, akkor gondoljunk rá, hogy nem melegkedvelő növény - optimális hőfoka 15 C-fok. Melegebb időben ezért gondoskodjunk szellőztetéséről. A magágyat a kelésig naponta öntözzük meg.- Most kerüljön hidegágyba az áttelelő fejes és kelkáposzta, a sóska, a fejes saláta magja. Előtte azonban négyzetméterenként dolgozzunk be az ágyások talajába - 4—5 kg érett szervestrágyát, 3-3 dkg szuperfoszfátot és pétisót; kálisóból 2,5 dkg kerüljön a talajba.- A szamócatelepítésnél ügyeljünk rá, hogy a növény szívlevelei ne kerüljenek mélyen a földbe, mert ilyenkor - főleg kötött talajban - nehezen törnek a felszínre, s gyakran elrothadnak. Ha „magasan” ültettünk, akkor pedig a gyökérzet kialakulása ütközik nehézségbe. Egy-egy ágyásba 3-3 sor szamócát ültessünk. A palánták egymástól 40x30-40 cm-re kerüljenek.- A málnát ilyentájt a vesszőfoltosság támadja meg. Ellene Rézoxiklorid 50 WP 0,4 (40 mg szer 10 liter vízbe) vagy Orthocid 50 WP 0,2 %-os oldatával permetezzük.- Lassan közeledik az almástermésűek szüretének az ideje. Jó tudni, hogy lisztharmat ellen Thiovit S-sel, Szilfor 900 FW-vel, Microthiol Speciállal, Kén FW-vel, Kénkollal, Nedvesíthető kénnel stb. - mivel nincs élelmezés-egészségügyi várakozási idejük - közvetlenül szüret előtt is védekezhetünk.- Az almafélék varasodása és a monília ellen 10 nappal a szedés előtt Rovrallal, Orthocid 50 WP-vel, Buvicid K-val permetezhetünk. Ritkábban alkalmazzák a mindössze 7 napos várakozási idejű Trifmine 30 WP-t. -rSzerkeszti Pomichal Richárd H a a vemhes anya nyugtalanul viselkedik a ketrecében - szájában összegyűjtött szénát hordoz - közeledik az ellés ideje. A vemhesség 25.-27. napján már helyezzük be az előzőleg jól fertőtlenített ellőládát, illetve nyissuk meg a ketrec erre a célra elrekesztett részét. Helyezzünk be a ketrecbe fészekkészítésre alkalmas, elegendő selymes szénát. Ehhez az anya a hasi részéről és oldaláról bőségesen tép ki szőrt. A szőrtépés következtében az egyes testrészek szinte csupasszá válnak. Előfordulnak olyan anyák is - főleg az első fi- alásúak -, amelyek nem tépik magukat. Ilyenkor a gondozónak kell megfelelő mennyiségű finom szénát a fészekbe helyeznie, majd óvatosan szőrt tépni az anya oldaláról. Ez főleg télen fontos. Ha az anyánál ez többször előfordul, vonjuk ki a tenyésztésből. Az esetek többségében az ellés éjjel történik, ezért már este helyezzünk el a ketrecben a szokásosnál több ivóvizet. Reggel pedig ellenőrizzük a fészket, nincs-e benne elpusztult kisnyúl. A fészekhez mindig mosott (szappant vagy más illatos szert ne használjunk!) kézzel nyúljunk, hogy más szagot ne érezzen az anya. Főként a „kezdő” anyáknál fordul elő, hogy az ellés folyamán vagy utána szétszórják és ugrálás közben összegyúrják utódaikat. Az ilyen, ideges természetű anyákat - főleg, ha ez máskor is előfordul - legjobb kiselejtezni. Az állomány szétszórása akkor is előfordulhat, ha a szaporítást megelőzően nagyobb zajjal - pl. a ketrec szögelésével - stresszeljük, idegesítjük az anyát. Néha a szaporulat számát csökkentenünk kell -, például ha az anyának nincs elegendő teje vagy túl nagy számú a fészekalj. Előfordulhat az is, hogy az anya a fialás után elpusztul és meg kell menteni a kicsinyeket. Ezért més a kis nyúlászatokban is fontos, hogy egy időben több - legalább 3^1 anya is szaporítson. így nagyobb nehézség nélkül kiegyenlíthető a szaporulat, illetve daj- kaságra kerülhetnek a rászoruló példányok. A dajkaságba adást az anya pusztulásánál azonnal, máskor a szaporítást követő harmadik-negyedik napon végezzük el. Előtte a fiókákat helyezzük el melegen bélelt kosárban és lazán takarjuk be őket. A fészekkiegészítést legjobb a befogadó anya fészkének kirámolásával kezdeni; ennek anyagából új fészket készítsünk. Utána a dajkaságba adott kicsinyeket jól burkoljuk be a befogadó anya szőrzetével. Csak ilyen átrendezést követően - ha már a jövevények is átvették a fészek szagát, s eltűntek a nemkívánatos idegen szagok - helyezzük vissza az anyát; általában 1,5-2 óra múlva kerüljön vissza. A háztájiban semmi esetre se hagyjunk az anyánál 8 kicsinél többet, mert a jó táplálás ellenére az anyák elgyengülnek, leszívódnak. Csontozatukból a tejelés folyamán sok kalcium távozik. Az állatok ilyenkor fáradtak, étvágytalanok. A nemkívánatos eredmény a teljes kimerülés lehet, ami veszélyezteti az egész fészekaljat. Az először szoptató anyák esetében ajánlatos fiókáik számát 5-6-ra csökkenteni. A többit ebben az esetben is helyezzük dajkához. A kisnyulak szoptatása idején az anyákat lássuk el bőséges, vitamindús élelemmel és állandóan nagyobb mennyiségű friss vízzel. Az abrakhoz adjunk zabot, kínáljuk a már előre szoktatott, kevert (sárgarépa, napraforgó-pogácsa, takarmányrépa, vitamin- és nyomelempótlók) eleséggel, etessük jó minőségű lucemaszénával. Ha nem rácsos padozatú, drótfonatú ketrecekben, de tömőt aljazatúban tartjuk a nyulakat, akkor a szaporulatról gondoskodó anyáknál gyakorta cseréljünk almot. Juhász B. Árpád A nyúlfialás és buktatói HÁZUNK TÁJA 1994. augusztus 7. Üasámap Nf ii végi t@@Mők A KONZERVUBORKA NÖVÉNYVÉDELME
