Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-30 / 5. szám
MÚLTFAGGATÓ Megtévesztett nemzetgyűlési képviselők • Félrevezetett (nemzetiségi) állampolgárok 3 5 3 3 3^ f ) ) X > Husák javaslatával a Csemadok elnöksége is foglalkozott, és szembehelyezkedve azzal arra az álláspontra jutott, hogy itt a rendkívüli, talán soha vissza nem térő alkalom egy ilyen törvény elfogadására. A kormánybizottság augusztus 21-ike után Prágában folytatta munkáját, mert Kolodéje- ben már a szovjet megszálló csapatok parancsnoksága székelt. A javaslat szövegét október második felére sikerült kidolgozni, amit még egy „tíz plusz tizes“ bizottság (tízen a Cseh, tízen pedig a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőiből) véglegesített. A Nemzetgyűlést október 27-ére hívták ösz- sze. E dátum egy nap híján egybeesett a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának ötvenedik évfordulójával. * * * Ezerkilencszázhatvannyolc október 26-án, a Nemzetgyűlés ünnepi ülésének előestéjén, az éjfél előtti órákban Oldfich Cemík miniszterelnök, a kormánybizottság elnöke magához hívatta a „tíz plusz tizes“ bizottság tagjait és váratlan bejelentést tett:- Politikai megegyezés született az alkotmánytervezet szövegének módosításáról. Hangsúlyozom, politikai megegyezés! A módosítást ezért nem bocsátom vitára. A bizottság tagjainak kiosztotta a módosított alkotmánytörvény-javaslat nyomtatott szövegét.- Aki esetleg az eljárással nem értene egyet, azonnal lemondhat bizottsági tagságáról. A formaságokat a titkárságomon azonnal elintézik ... Egyedül a magyar képviselő kért szót.- Vita nincs! - figyelmeztetett a miniszterelnök.- Csak kérdésem lenne: a nemzetiségi törvényjavaslat szövege is megváltozott?- Jó, hogy említi. Igen, némileg. Szabó Rezsőnek ezzel átnyújtotta a nemzetiségi törvényjavaslat új szövegét. Csak neki, a többi bizottsági tagnak nem. Cemík többet nem mondott. Nem közölte, hogy a politikai egyezség keretében ki kivel egyezett meg. Lehetséges, hogy ő se tudta. Párttaghoz illően fegyelmezetten teljesítette a pártelnökség utasítását. így került sor mindössze néhány óra múlva, de már másnap, a Nemzetgyűlés nagy nemzetközi érdeklődéssel kísért ünnepi ülésére. MIRE SZAVAZTAK? A Nemzetgyűlés ülése 1968. otkóber 27-én tíz órakor kezdődött a prágai vár Spanyoltermében. Az érkező képviselőknek az ajtónál kiosztották a módosított alkotmánytervezet szövegét, ők a nemzetiségi törvényjavaslat új szövegét nem kapták meg. Egyedül Szabó Rezsőnek volt meg a Cerníktől előző éjszaka kapott példány. A képviselőket arra sem figyelmeztették, hogy a kiosztott szöveg eltér a már korábban kapott szövegtől. Igaz, elterjedt a hír, hogy éjszaka ugyan volt valami rögtönzött •tanácskozás, ám az ünnepies, feszült légkörben ennek nem szenteltek nagyobb figyelmet. Ki is gondolt volna lényeges változásokra, amikor a javaslat szövegét, mind a parlamenti bizottságok, mind a legmagasabb pártszervek egyszer már szentesítették. Az amúgy is kimerítő, hosszú tárgyalások, maratoni viták után a képviselők is siettek az előterjesztett anyag jóváhagyásával, nehogy valamilyen oknál fogva még az utolsó pillanatban netán meghiúsuljon a csehszlovák föderáció létrehozása. A törvényjavaslatot Viktor Knapp, az alkotmányjogi bizottság elnöke ismertette. Utalt arra, hogy a két nemzeti tanács nem tudott egy közös javaslatban megegyezni. Ezért - hogy ne két eltérő javaslat kerüljön a parlament elé - október 25-én (tehát egy nappal a Cerník és a tíz plusz tizes bizottság éjszakai villámgyűlése előtt!) a két nemzeti tanács és a kormány egyezett meg a közös javaslatban. Közölte: a kormány részt vett egy politikailag megfontolt és igazságos szintézis kidolgozásában. Bár maga is fenntartással fogadta egyes cikkelyek tartalmát és formáját, szerinte nem a törvényjavaslat jogi tökéletessége a fontos, hanem a politikai tartalma. Igen, itt a lényeg! A képviselők ne a jogi tökéletességet kérjék számon, mert nem az a fontos! A rendszer számos más dologban sem a jogi tökéletességet tartotta fontosnak. Hisz a politikai perekben ártatlan embereket ítéltek el, többeket halálra is - a „jogi tökéletesség mellőzésével“. Igen ám, csakhogy ki tárgyalt a kormánnyal a két nemzeti tanács nevében? Csak nem Cer- níknek a vitát eleve kizáró, éjszakai bejelentését minősítették valamiféle megegyezésnek? A Hradzin Spanyol-termében egyébként minden úgy zajlott le, mintha mi sem történt volna... A képviselők, még ha akarták volna is, az idő rövidsége miatt akkor sem tudták volna az új javaslatot érdemben áttanulmányozni. így abban a tudatban szavaztak az új alkotmányra, hogy abban lényeges változtatásokra - az ő előzetes tudtuk nélkül - nem kerülhetett sor. A változtatásokról valamicskével korábban értesült „tíz plusz tizes“ bizottság tagjai viszont nagyon jól tudták, hogy a megszállt országban egy „politikai megegyezéssel“ nemigen tanácsos szembeszegülni. Az ülést követő banketten Ondrej Klokoc, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke a képviselők kisebb csoportjában az új szövetségi köztársaságra emelte poharát. Ő is csak ott értesült arról, hogy közben a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság elnevezést Csehszlovák Szocialista Köztársaságra változtatták. TOVÁBBRA IS REJTÉLY Szabó Rezsőt Prágából hazaérve, október 29-én, a Csemadok elnökségén üdvrivalgással fogadták. Szabó Rezső, aki sok év után megszólalt...- Végre sikerült!- ???- Csehszlovákia megalakulása óta első ízben rögzíti alkotmánytörvény a kisebbségi kollektív jogainkat...- Ezt meg honnan veszitek?- Az Új Szóból! Eléje tették a lapot, első oldalán a nemzetiségek helyzetét szabályozó alkotmánytörvény teljes szövegével.- Csakhogy a Nemzetgyűlés nem ezt hagyta jóvá... Ezt nem hitték el neki. Csak egy hét múlva győződhettek meg róla, amikor az Új Szó a durva csalást a második közléshez fűzött magyarázatában akarva-akaratlanul leleplezte. Az alkotmánytörvény-javaslat rejtélyes módosításának tényleges körülményeit negyed évszázad múltán is homály fedi. Tavaly nyáron Oldrich Cerník, egykori miniszterelnök részt vett a közben tragikus (és úgyszintén tisztázatlan) körülmények között elhunyt Dubcek, a Prágai Tavasz vezéralakjának emlékére rendezett ünnepségen. Szabó Rezső itt találkozott vele, és a régmúlt eseményeket idézve próbált közelebbit megtudni az akkori „politikai megegyezés“ hátteréről. Cerník ennyi idő után is csak szűkszavúan nyilatkozott. Kijelentette: vele is döntésként közölte Gustáv Husák. Tegyük hozzá, hogy az a Husák, aki akkor már a moszkvai vezetésnek egyetlen aduja volt csehszlovákiai konszolidációs törekvéseiben. Cerník tehát teljes egészében cáfolta az alkotmányjogi bizottság elnökének azt a magyarázatát, hogy a kormány részt vett egy politikailag megfontolt és igazságos szintézis kidolgozásé ban. Akkor hát ki? Feltételezhető, hogy a laza államszövetségi forma legkevésbé a szovjet megszállóknak fe(Fotó: Prikler) lelt meg. A feldúlt országban erős központi vezetésre volt szükségük, hogy az elégedetlenkedő lakosságra rákényszeríthessék politikai akaratukat. így könnyen elképzelhető, hogy a rejtélyes megegyezés a diplomáciai hatáskörét messze túllépő prágai szovjet nagykövetségen született, amely kulcsszerepet játszott a csehszlovákiai eseményekben. És hát a megszállók mindig kényszerhelyzetben vannak, nem sokat adhatnak holmiféle formaságokra... Nem mellékes szempont, hogy a szovjetek, ez irányú törekvéseikben, számíthattak a cseh (és szlovák) centristákra is, akik a köztársaság megalakulásától kezdve fékezték a szlovák önállósodási törekvéseket. Az alkotmányhamisítók 1968-ban egy dologról mégis megfeledkeztek: a sajtóirodának előbb kiadott eredeti szövegről... MEGCSONKÍTOTT nemzetiségi ALKOTMÁNYTÖRVÉNY Magyarázat helyett hasonlítsunk. A törvény bevezető részének eredeti szövege: „... a nemzetiségek a Nemzeti Front politikájának szellemében alkotó módon részt vesz-- nek az ország, annak szocialista társadalmi és államrendszere fejlesztésében és ennek keretében önállóan és önigazgatásilag fejlesztik saját nemzeti életüket.“ Az idézetben kiemelt rész kimaradt és a következőképpen módosult: „... a nemzetiségek a Nemzeti Front politikájának szellemében alkotó módon részt vesznek az ország fejlesztésében s egyben kibontakoztatják nemzeti életük sajátos formáit.“ A bevezető harmadik bekezdésének eredeti szövege: „... tovább mélyítse és szilárdítsa a nemzetek és nemzetiségek önkéntes együttélését, együttműködését és szolidaritását, s valamennyi nemzetiségnek egyenjogú helyzetet és részvételt biztosítson az államakarat formálásában és az államhatalom gyakorlásában...“ A módosított szövegben a kiemelt részt a következőképpen helyettesítették: „... a nemzetiségeknek biztosítsa a részvételt az államhatalomban és megadja további fejlődésük hatékony kezességét.“ Az 5. cikkely egy bekezdéssel bővült, amelynek értelmében a nemzeti tanácsok törvényben határozzák meg, mely képviseleti testületek és végrehajtó szervek mellett létesülnek olyan szervek, amelyek biztosítják a nemzetiségi politika érvényesítését. Ebben ugyan nincs szó nemzetiségi szervekről, ám így is nagy jelentősége lett volna annak, hogy a nemzeti tanácsok erre vonatkozó, a nemzetiségi igényeknek valóban megfelelő törvényei megszülettek volna. Az alkotmányos alap ehhez is adva volt. MIÉRT CSAK ENNYI ÉV UTÁN? Teszem fel az utolsó kérdést Szabó Rezsőnek.- Amíg a nemzetiségi alkotmánytörvényből valami is érvényben volt, nem akartam szólni jóváhagyásának hátteréről... Hogy miért? Nagyon egyszerű oknál fogva: ha ugyanis valakit szándékosan tévedésbe ejtenek és az illető e téves tudatban jár el, az eljárása, a jog értelmében, érvénytelen. A képviselőket pedig 1968-ban valóban megtévesztették. S nemcsak őket! 1989 után sokaknak kapóra jött volna az alkotmánytörvény érvénytelenítése. Erre - sajnos - 1991 januárjában végül is sor került. Mégpedig az emberi jogokról szóló alkotmánylevél jóváhagyásakor. A szövetségi parlament e törvény 47. cikkelyével hatálytalanította a nemzetiségi alkotmánytörvény addig érvényben levő 1. és 5. cikkelyét is; azzal az indoklással, hogy az emberi jogok egyéni jogok és abban nincs helye a kollektív jogoknak. Ezzel az 1968-as alkotmánytörvényben rögzített kisebbségi jogok időszaka végleg lezárult. A jelenlegi nacionalista tobzódásban már csak nosztalgiával gondolhatunk arra, hogy egyszer ez iS VOlt... *7 r ' i' Zsilka László
