Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-23 / 4. szám

Körülményesen született nemzetiségi törvény • Egyedülálló „hiba“ az Új Szó két évtizedes történetében

Hol is kezdjem annak a negyed század előtti rejtélyes csalásnak a történetét, amelynek főszereplői mindmáig ismeretlenek? Az eseményt egészen napjainkig homály fedi. Ha valaki sejtett, netán tudott is valamit, jobbnak látta kételyeit hét lakatra zárni - mert a csalás szálai a legmagasabb körökig nyúltak, amelyeknek leleplezése a közönséges halandó számára nemigen ajánlatos.

Kezdem hát elölről, ahogy ahhoz egykori gimnáziumi tanárnőm is ragaszkodott a lecke felmondásakor.

Minap az Új Szó 1968. évfolyamának sárga lapú bekötött számait lapozgattam. Az október 29-i szám első oldalán ötlött szemembe „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó 1968. október 27-i alkotmánytörvény“ című dokumentum keretben közölt, teljes szövege. Tovább lapozva a november 7-i szám első oldalán, s úgyszintén keretben, ugyanazzal a címmel másodszor is olvashatom a törvény szövegét. Mégis furcsa, hogy egy röpke hét leforgása alatt ugyanazt a törvényt kétszer is közli a lap! Igaz, másodszor a szerkesztőség bevezető magyarázatával.

íme, idézet a bevezetőből:

... Október 29-i, keddi lapszámunkban az alkotmánytörvényt teljes egészében a CTK előző napi anyaga alapján közöltük, annak tudatában, hogy ezt a szöveget hagyta jóvá a Nemzetgyűlés október 27-i plenáris ülésén. Egy-két nappal később már szignalizálták nekünk, hogy a Nemzetgyűlés valószínűleg

egy másik, a Nemzetgyűlés bizottságai által módosított szöveget hagyott jóvá.

Valószínűleg? Egy alkotmány szövegének hitelessége a jóváhagyás után néhány nappal is csak valószínű?

A szerkesztőség érdeklődésére a Csehszlovák Sajtóiroda (ÚTK) azt a határozott választ adja, hogy az október 29-én közölt szöveg autentikus és végleges. A következőkben a szerkesztőség és a sajtóiroda mihamar meggyőződhetett arról, hogy a totalitárius rendszerben semmi sem végleges. A Nemzetgyűlés illetékes szervei ugyanis ezt követően a sajtóiroda korábbi magabiztos állítását helyreigazítják, és elismerik, hogy a lapban közölt anyag több jelentős részletében eltér az alkotmánytörvény szövegétől. A szerkesztőség pedig olvasói elnézését kéri a lap két évtizedes történetében egyedülálló hibáért.

E sorok olvasásakor jutott eszembe, hogy régebben, de már a ’89-es fordulat után Szabó Rezső barátom tett egy homályos ígéretet.

— Egyszer, ha eljön az ideje, elmondom, miképp verték át a törvényhozókat az alkotmány- és a nemzetiségi törvény jóváhagyásakor 1968-ban.

Nem tudom, miért, de akkor a szenzációt sejtető ígéretnek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget. Most viszont megkérdeztem, vajon itt-e már az ideje ígérete beváltásának. így került sor e magnószalagra rögzített beszélgetésre, amelynek alapján a nagy csalás történetét közreadom.

AZ ESEMÉNYEK SODRÁBAN

A hatvanas évek második felében - a Novotny- éra utolsó időszakában - egyre jobban kiütköztek a rendszer gyengéi. A gazdasági problémák halmozódása főképp Szlovákiában, a köztársaság elmaradottabb részében növelte a társadalmi feszültséget. Ennek vetületeként számos jelből nyilvánvalóvá vált, hogy a szlovák értelmiség egyre elégedetlenebb a cseh-szlovák kapcsolatok akkori helyzetével. Nem véletlen, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia égisze alatt ezekben az években tanulmányok, tervezetek készültek a köztársaság államszövetségi átrendezésére.

Az államjogi kérdések felvetésekor törvényszerűen napirendre kerültek a szlovák -magyar kapcsolatok is. Korábban soha annyit nem tárgyaltak, soha annyi felmérés, határozat, dokumentum nem született a nemzetiségi problémákról, mint az 1965-1968 közötti időszakban.*

1968-ban azután, a demokratizálódási folya- mátban valóban megérett a helyzet a cseh -szlovák és a szlovák-magyar nemzetiségi kapcsolatok rendezésére. Kormánybizottság alakult az államszövetség (föderáció) tervezetének kidolgozására, élén Oldrich Cerník miniszterelnökkel, két alelnökkel, Gustáv Husák és Peter Colotka miniszterelnök-helyettesekkel.

Valahol itt kerül az országos események sodrába dr. Szabó Rezső, a Csemadok akkori főtitkára.

Magyarságunk helyzetével, a tagságtól érkezett egyre sürgetőbb visszajelzések alapján a Csemadok szervei már hatvannyolc előtt is rendszeresen foglalkoztak, bár elnöke, Lőrincz Gyula többször is kijelentette, hogy a kulturális szervezet nem vállal nemzetiségi érdekvédelmet. A szövetség azonban elnökének akarata ellenére is vállalt, mert az élet kikényszerítette ezt. így nemzetiségi intézmények és kellő elméleti háttér hiányában, a nemzetiségi problémák rendezésére az első átfogó anyag is a Csemadok berkeiben készült. Ez jelent meg az Új Szó március 15-i számában. Az első vázlat kidolgozásában Lőrincz Gyula - elveihez hűen - még nem vett részt; ám a rohamosan alakuló eseményekből mégsem akart kimaradni, így a Csemadok anyagát a pártszerveknek, a központi bizottság elnökségi tagjaként, már sajátjaként terjesztette elő. Ennek az anyagnak fontosabb kitételei kerültek be azután (elég fura módon) a párt Akcióprogramjába is.

Párt- és Csemadok-tisztségéből eredően Lőrincz Gyula is tagja lett az alkotmánytervezet előkészítésére alakult kormánybizottságnak. Erről a tagságáról azonban lemondott, és maga helyett Szabó Rezsőt javasolta, akit egyben felmentett a Csemadok főtitkárára háruló napi munkák végzése alól.

MEGHÍVÁS MÚNKAVACSGRÁBÁ

A pártközpont májusban Dénes Ferencet leváltotta főszerkesztői tisztségéből és az Új Szó élére Lőrincz Gyulát állította. Az üj főszerkesztő azt követően lemondott Csemadok-el- nöki tisztségéről, amit a szervezet megalakulása (1949) óta betöltött. Elhatározását az Új Szó május 24-i számában megjelent írásában indokolta, miszerint januárban ő is a tisztségek halmozása ellen szavazott, így a főszerkesztői és az elnöki tisztség betöltését nem tartja össze- egyeztethetőnek. (A krónikás azonban - sok más körülmény ismeretében - az indoklás őszinteségét “kétségbe vonja.)

A Csemadok jüniusi, dunaszerdahelyi közgyűlése a megüresedett elnöki tisztségbe Dobos Lászlót választotta meg.

A közgyűlés befejezése után távirat érkezett Gustáv Husáktól. A csehszlovák miniszterelnök-helyettes - s egyben a kormánybizottság alelnöke - jókívánságai mellett Dobos Lászlót, a Csemadok új elnökét és Szabó Rezső főtitkárt meghívta egy munkavacsorára Kolodéjebe, ahol az alkotmánytervezet kidolgozásának munkálatai folytak.

Dobos László, elfoglaltságára hivatkozva, nem vállalta a kormánybizottság munkájában neki is felkínált részvételt; így ott csak Szabó Rezső maradt.

E kormánybizottság a létrehozandó állam- szövetséget érintő általános kérdésekről tárgyalt, és a nemzetiségek problémáinak nemigen szenteltek figyelmet. Az egyetlen magyar képviselő javaslatára azután legalább albizottságot hoztak létre a nemzetiségek helyzetének az államszövetség keretein belüli rendezésére, illetve nemzetiségi törvényjavaslat kidolgozására.

Az albizottság létrehozása Husák nevéhez fűződik, aki tekintettel a háború utáni nyílt magyarellenességére — a börtönből szabadulva és a szlovákiai politikai életben vezető szerepre pályázva - az adott körülmények között elérkezettnek látta az időt a magyar kérdés rendezésére is. Husákot annak idején a burzsoá nacionalizmus vádja alapján főképp a szlovák autonóm törekvésekért ítélték el, s alig úszta meg a halálos ítéletet. Lőrincz soha nem bocsátotta meg Husák háború utáni magyarellenessé- gét; de Husák sem felejtette el, hogy ezt neki Lőrincz épp akkor vetette nyilvánosan a szemére, amikor szlovák burzsoá nacionalistaként

állt a bíróság előtt. Ezért volt köztük feszült a viszony, és Husák bizonyára megkönnyebbült, hogy már nem Lőrincz a partnere a Cse- madokkal folytatott tárgyalásokon. Bár Husák azért így sem tagadta meg önmagát... Az albizottság élére Daiio Okálit, az 1945 utáni magyarellenes politika egyik vezéralakját állította. Azt az Okálit, aki egy párkányi nyilvános gyűlésen még 1968-ban is kijelentette: nagy hiba volt, hogy a magyarokat nem telepítették át a Duna túlsó oldalára. Az ő kinevezése is sokat elárul Husák igazi szándékairól, és a magyar nemzetiségi kérdés rendezéséhez való viszonyulásáról.

A Csemadok eközben a nemzetiségi kulturális szövetségek képviselőinek találkozóját kezdeményezte, amelyre a szervezet pozsonyi székházában került sor. Ott egyeztették álláspontjaikat, hogy az albizottságban egységesen lépjenek fel. E találkozó résztvevői is az albizottság tagjai lettek.

PANASZ AZ ALBIZOTTSÁG ELNÖKÉRE

Dano Okáli a nemzetiségek helyzetét szabályozó törvényjavaslat előkészítését jócskán fékezte - ahogy az tőle várható is volt. Az albizottság a javaslatot tételenként tárgyalta. S ha egy-egy témakörrel kapcsolatban a bizottsági tagok felvetették, hogy ez-az például Svédországban vagy Finnországban így van, a következő ülésen megjelent Okáli szakembere, aki a felhozott példákat cáfolta és kiforgatta. Az idő viszont sürgetett, lépni kellett. Dobos László és Szabó Rezső panaszt emelt Husáknál Okáli elodázó taktikája miatt. S mit tett Husák?

Azokban a napokban jelent meg Szabó Rezső írása az Új Szóban, amelyben a New York Times Husák magyarellenes múltjáról közölt cikkéből is idézett. Talán ez is hozzájárult Husák döntéséhez, mivel bizonyára nem akarta újra igazolni a tekintélyes újságban róla közölteket. Inkább feláldozta és leváltotta régi barátját, elvtársát; és az albizottság élére dr. Karol Rebrót, a római jog professzorát nevezte ki, akit 1948 után a római joggal együtt kiebrudal- tak az egyetemről. (Azzal az egyszerű indoklással, hogy a római jog a kizsákmányolok uralmát biztosította évszázadokon át, s mint ilyennek, nincs helye a szocialista egyetem tantárgyai között.)

Rebro professzor végtelen türelemmel kereste a megoldást és irányításával meg is született a nemzetiségi törvényjavaslat, amelyet később 144/1968-as számmal iktattak a Törvénytárban.

UTOLSÓ KÍSÉRLET

Husák még október elején is tett egy kísérletet a nemzetiségi törvényjavaslat napirendre tűzésének megakadályozására. Természetesen a reá jellemző ravaszsággal: arról próbálta meggyőzni a nemzetiségi képviselőket, hogy a javaslatot ne az alkotmánytervezettel egy időben, hanem későbbi időpontban terjesszék a parlament elé. Előbb az államszövetségről szóló törvény jóváhagyását tartotta fontosabbnak. Azzal érvelt, hogy ezt követően lesz idő a nemzetiségi törvény alapos előkészítésére is. Megígérte, hogy abban ő maga is szívesen részt vesz, hiszen amúgy is ellentmondás van az alkotmányjavaslat és a nemzetiségi törvényjavaslat között: míg az alkotmányjavaslat szerint a köztársaság csak a cseh és a szlovák nemzet országa, addig a nemzetiségi törvény az állam területén élő nemzetiségeket is államalkotókként deklarálja.

* Szlovákia Kommunista Partja Központi Bizottsága ideológiai bizottságának 10. ülésén (1965. május 6.) az első napirendi pont: A pártszervek határozatai teljesite- senek jelenlegi helyzete és a magyar nemzetiségű lakosság kóréhén végzett munka nehány ideológiai problémája Szlovákiában. Egyik előadója Lőrincz Gyula.

A Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége 1966. julius 15- én munkacsoportot nevez ki a magyar es az ukrán nemzetiségű lakosság elete sokoldalú fejlesztésének problémáit elemző, a Tanács plénuma elé terjesztendő anyag kidolgozására. A csoport egyik tagja Dénes Ferenc SZNT képviselő, az Üj Szó főszerkesztője (aki a hivatalos kapcsolatokban következetesen szlovakosan. lágvíto- jeles ,,s“-sel irta a nevét).

A párt központi bizottságának ideológiai bizottsága 1967. szeptember 17-én tárgyalta meg A nemzetiségi kapcsolatok fejlődése Dél-Szlovákiában es a magyar nemzetiségi kérdés rendezése a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban című anyagot.

1967. augusztus 1-jen úgyszintén az ideológiai bizottság tárgyalta meg ..A magyar sajtó rendszere Csehszlovákiában és további fejlődésének problémai" címen előterjesztett anyagot.

Zsilka László

(Következik: Megtévesztett nemzetgyűlési képviselők)

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeliségeinek helyzetéi szabályozó 1968. oktábei 27-i alkoimánylörvény

Olvasóink valószínűleg meglepődnek a fenti cím láttán. Ez ugyanis szó szertnt egyezik azzal, amely lapunk október 29-i számának első oldalán hívta fel a figyelmet a nemzetiségi alkotmányt örvény szövegére. Kötelességünknek tartjuk, hogy magyarázattal szolgáljunk, bármennyire is kínos ez számunkra.

Október 29-i, keddi lapszámunkban ezt az alkotmánytörvényt teljes egészében a CTK előző napi anyaga alapján közöltük, annak tudatában, hogy ezt a szöveget hagyta jóvá a Nemzetgyűlés október 27-i plenáris ülésén. Egy két nappal később már szignalizálták nekünk, hogy a Nemzetgyűlés valószínűleg egy másik, a Nemzetgyűlés bizottságát által módosított szöveget fogadott el. Érdeklődtünk a Csehszlovák Sajtóiroda bratislavat központjánál, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy az általunk közölt szöveg autentikus és végleges.

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlés*

(

szem előtt tartva, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó * népét, amely a teljes államhatalom forrása, a közös hazában megbonthatatlan egységben a cseh és a szlovák nemzettel a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiség is alkotja s esek a nemzetiségek, a Nemzeti Front politikájának szellemében, alkotó módon részt vesznek az j ország fejlesztésében s. egyben klbon- ’ takoztatják nemzeti életünk sajátos I formáit;

arra törekedve, hogy elmélyítse és megszilárdítsa a nemzetek és a nemzetiségek testvéri együttélését és szolidaritását s a nemzetiségeknek biztosítsa a részvételt az államhatalomban és megadja további fejlődésük hatékony kezességét,

az alábbi alkotmánytörvényt fogadta el:

1. CIKKELY

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság, mint a cseh és a szlovák nemzet, vaUunint a köztársaság területén élő nemzetiségek közös állama, a szocialista demokrácia és az Internacionalizmus szellemében a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségeknek biztosítja a sokoldalú fejlődés lehetőségeit és eszközeit

2. CIKKELY

A nemzetiségek létszámuknak megfelelően nyernek képviseletet a képviseleti testületekben és más választott szervekben.

3. CIKKELY

(1) A magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségű polgároknak, nemzeti fejlődésüknek megfelelő terjedelemben, a törvény által

További bejelentések alapján Prágában, a Nemzetgyűlés illetékes szerveinél is kivizsgáltuk az ügyet. Itt megállapítottuk, hogy a gyanú helyénvaló volt, az elfogadott alkotmánytörvény szövegétől több jelentős részletében eltérő anyagot közöltünk. Bár a szerkesztőséget ezért semminemű felelősség nem terheli, kérjük olvasóink elnézését ezért a hibáért, amely lapunk két évtizedes történetében egyedülálló. Egyben felszólítjuk a CTK vezetőségét, hogy azonnal indítson vizsgálatot a felelősség eldöntésére és annak eredményéről — lapunk közvetítésével — tájékoztassa olvasótáborunkat is.

Az alábbiakban közöljük a Nemzetgyűlés október 27-i ülésén megszavazott nemzetiségi törvény teljes szövegét.

megszabott feltételek között biztosítják:

a) a saját nyelvükön való művelődés jogát,

b) a sokoldalú kulturális fejlődés

log«.

c) az illetékes nemzetiség által lakott területeken saját nyelvik használatának jogát a hivatalos kapcsolatban,

d) a nemzetiségi kulturális-társadalmi szervezetekben való társulás jogát.

e) a saját nyelvű sajtéra és tájékoztatásra valé jogot.

(2) Térvények szabályozzák az 1. számú. bekezdésben telsorolt jogok terjedelmét és teltételeit.

i. CIKKELY

(1) A polgár szabadon, saját meggyőződése szerint dönt nemzetlségé- rőL

(2) A bármely nemzetiséghez valé tartozás egyetlen polgárnak sem lébet kárára érvényesülésében a polltlkai, a gazdasági és a társadalmi életben.

(3) Tilos az elnemzetietlenltésre Irányúié nyomás minden tormája.

5. CIKKELY

Ezt az alkotmánytlirvényt a Szövetségi Gyűlés törvényeivel és a nemzeti tanácsok törvényeivel hajtják végre.

A nemzeti tanácsok törvényei egyben meghatározzák, hogy mely képviseleti testületek és végrehajtó szervek mellett létesülnek olyan szervek, amelyek biztosítják á nemzetiségi jogok érvényesítését.

1. CIKKELY

Az alkotmány (TL 100/1960 sz. alkotmánytörvény) 25. cikkelye ezzel hatályát veszti.

7. CIKKELY

Ez az alkotmánytörvény 1969. Ja- nufir 1-én lép életbe:

Az Új Szó 1968. november 7-i számában jelent meg a módosított nemzetiségi alkotmánytörvény. Sajnos, a benne rögzítettekkel együtt ez ma már csak múltidézés...