Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-26 / 26. szám
BOHUMIL HRABAL TTD ^ o o 77 mgu ®%(gp Delet harangoztak. A sárga uszoda deszkapadlóján két öregúr feküdt, s a nap olyan hévvel tűzött, hogy fürdőruhájuk már szinte száraz volt, holott csak az imént hagyták abba a lubickolást. A vendéglős őszülő, szőrös mellét simogatta, és felsóhajtott:- Utolsó nagy seftem negyvennyolcban volt. Jelentkeztem a popvicei sörfőzdében a tomaegyletek országos találkozójára. Azt mondja a főnök: „Tegye le a kauciót, és megkapja a strahovi stadion legnagyobb bódéját. Hadd lakozzék egészséges testben egészséges lélek!” Mondom: „Csapra verhetek száz hordó sört, amíg a bért összehozom!” A sörfőzde vezetője azonban kijelentette, hogy TyrX gondolata olyan mélyenszántó, hogy nem száz, hanem négyszáz hordó sem lesz elegendő. Erre aztán kezet fogtunk, sok sikert kívánva egymásnak és a találkozónak. Az orvos félretette a napolajat.- Valóban - mondta -, amilyen a kezdet, olyan a vég! Ezért én legszívesebben a praxisom első napjaira emlékszem vissza. Ó! Szakasztott ilyen szép tavaszi nap volt, mint a mai. És micsoda szerencse! A fiút veszett kutya marta meg! Igaz, hogy a kórházba szállítás közben megőrült, és amikor kiugrott a vonatból, halálra zúzta magát, mégis, mint első betegem, ígéretes jüvőt jósolt. És másnap újabb örömteli meglepetés! Egy ló leharapta a gazdasági cseléd fülét, már csak a fülcimpán fityegett, és én visszavarrtam az egészet, és az egész fül megeredt! Csodálatos tavasz volt, amikor elkezdtem...- Meghiszem azt - szólalt meg a vendéglős. Feltérdelt, aztán feltápászkodott, elsétált a zuhanyhoz, és néhány másodpercre beállt a hideg vízsugár alá. Aztán újra a deszkára telepedett, és a víz- cseppek gyöngyözve peregtek le a stégre...- Azt mondta nekem akkor a párom: „Ne hallgass senkire, biztosítsd magad!” Vettem hát egy fél vagon burgonyát, elraktároztam a kuglizóban, aztán jártam a várost, és összevásároltam, amit csak lehetett. Az Unránál disznóhúst, almát meg vizahúst, aztán egy vendéglős hagyott nekem néhány szardellát, és amikor elfogyott a pénzem, a cimborám kétszázezer koronát adott kölcsön erre a pompás ötletre.- Nekem viszont a kezdetben nem volt szükségem semmire. Hiszen tudja, az még a Monarchia alatt volt, és ráadásul az a szerencse ért, hogy elvettem egy özvegyet, aki két gyereket hozott magával - álmodozott az orvos, és felelevenítette a múltból azt, amire ma is változatlanul emlékezett. - Egyáltalán, az esküvőm napja rendkívül örömteli nap volt! Az adjunktusnak lövés közben szétdurrant a puskacsöve, és egy darabka abból a vasból behatolt a homloküregébe. És én egy centimétemyi puskacsőt szedtem ki a fejéből! Maga Jedlicka professzor gratulált!- Ezt nevezem szerencsének! Én is jól jártam, a bódé, amit kaptam, közvetlenül a tribün alatt állt, telefonnal, tíz pincérrel, de... Volt ott minden, ifjúság, eszme, sör, csak szép idő nem! Hideg! Zimankó! - szomorodott el a vendéglős, és összerázkódott. - A negyedik napon azt mondtam: „Anyukám, csak negyven hektó sört adtunk el, s ez veszélybe sodorhatja TyrS szépséges eszméjét. Nekilátunk a szendvicseknek!” - A vendéglős arca újra felragyogott. - Kölcsönkértem egy autót, felbéreltem hat asszonyt a krumplihámozásra, összehord- tam kétezer kenyeret, a kocsmában összetoltam négy asztalt, az asztalokra felerősítettem a kenyér- szeletelő masinákat... és beindítottam az egészet. A doktor összekulcsolta kezét a térde alatt, és behunyt szemmel fordult a nap felé.- Nekem az időjárás nem okozott gondot, a Monarchia alatt úgyis minden szebb volt. Ezerkilenc- száztizenhárom húsvétján minden zöldbe borult, és a természet himnuszának csúcspontjaként behoztak hozzám nagyszombaton egy cselédlányt, aki ott, a rendelőmben kiöklendezett egy egész ga- landférget. Hasonlót egész orvosi működésem alatt nem tapasztaltam! És nyomban ezután, húsvét hétfőjén az egyik kölyök lenyelt egy fülemülét. Elrendeltem, hogy tömjék kenyérrel, és már másnap örömmel jelentették a szülők, hogy fiacskájuk arra a fülemülére újra fütyül.- Nagyon érdekes - jegyezte meg a vendéglős, és odébbgurult az átforrósodott deszkára. - Én viszont az első szendvicsemet átküldettem a feleségemmel a hivatalba. Ott azt mondták, hogy rendben van! És már szállítottam is Strahovra ezerszámra a szendvicseket. A kollégák csodálkoztak, és viszont árusítottam! A pincérek még ott hátul is körülhordták a szendvicseket, ahol az ifjúság sorakozott. Hetven fillér járt nekik egy szendvics után, így aztán szép pénzt kerestek, és ráadásul még azt a csodálatos eszmét is támogatták. A kollégák csak jöttek, és „Nem kölcsönöznél egy kis láda makrélát? Egy láda vizahúst?” „Hogyisne - mondom én -, ez ellentmondana a Sokol-találkozó eszméjének, mármint annak, hogy az erős juthat előre.” A fogadós felemelkedett, tenyerével rátámaszkodott a forró padlóra, és a doktíjj^szemébe nézett. Aztán minden szavát megnyomta:- Így aztán jóformán csak én árultam szendvicset. Arra sem volt időm, hogy összeszámoljam a pénzt. Csak besepertem a napi bevételt egy abroszba, összecsomóztam, és rátettem egy cédulát a dátummal. - A fogadós ismét a hátára fordult, végigsimította okos homlokát és mosolygott.- Ez tényleg siker volt - féltékenykedett az orvos, és keze fejével törölgetni kezdte magáról a patakzó verejtéket. - Engem Péter-Pálkor ért hasonló szerencse. A mészáros megnyúzott egy dögöt, és kitört rajta a feketehimlő. Én kezeltem, és jómagam is megkaptam a betegséget, amiért az összes orvos irigyelt, mert ez az eset az orvosi lapba is belekerült. Támadt azonban ebből egy kis kellemetlenségem is. Szólt a lélekharang, és az e- löljáró úgy vélte, bizonyára a mészáros halt meg, elküldte hát az altisztet egy koporsóval. A mészáros viszont kirohant egy késsel, széjjelrúgta a koporsót, és berontott hozzám a rendelőbe. Néhány hétig aztán nem mutatkozhattam a nyilvánosság előtt - mondta az orvos, felemelkedett, ám amikor a padlóra nézett, látta, hogy a verejték kirajzolta testének körvonalait ott, ahol feküdt. Leheveredett hát a száraz deszkákra a fogadós mellé, és folytatta: - Szép eset volt az is, amikor a kovács szemébe repült egy vasszilánk, és a kovács azt állította, hogy egy meztelen női szobrot lát. Kivettem hát neki azt a szilánkot, de a szeme kifolyt. „Kár azért a takaros szoborért” - sóhajtott nagyot a jóember. Gyönyörű időnk volt aznap! Jött egy zápor, aztán kisütött a nap, és a bepólyált szemű kovács a szivárvány kapuja alatt távozott a rendelőmből... A költészet valahogyan egész életemen végigkísért.- Engem is. Annak idején szinte valamennyi kisiparos pocskondiázta a talákozót, én azonban azt mondtam: „Hát csehek vagytok ti? Szégyelljé- tek magatokat!” Mert én, én hazafi voltam. És a találkozó után három napig számoltunk. - A fogadós felpattant, és szeme még most is kidülledt. - Bezárkóztunk, bontottuk egyik abroszt a másik után, a sok számolástól már belázasodtam, de csak számoltam, főleg, amikor már a negyedik abrosz után tudtam, hogy Tyr§ gondolata nemhogy szép, hanem csodálatos, mivel a további abroszok tartalma már az én hasznom! Nyolc abrosszal kerestem... Háromszázezret - esküdött meg a fogadós térden állva, és az orvosra nézett, ám az nem nyitotta föl a szemét. Körtvélyessy Klára fordítása- Benne volt az újságokban, hogy két hétig zárva tartunk - mondta a múzeum portása a telefonba. - A Szabadságharc Ereklyéi már becsukott, a Liszt Ferenc Szerelmeihez viszont még csak most gyűjtjük az anyagot.- Hát mit csináljak velük? Ez volt a délutáni program.- Tessék őket elvinni a Szépművészetibe.- Ott már voltunk. És gondolja meg: ezek vidékiek, és tizenöt éves lányok. Nekik még többet mondanak a tárgyak, mint a világ legszebb festményei!- Hát honnan varázsoljak ide egy kiállítást? - kérdezte a portás. - Ráadásul teljesen egyedül vagyok. A tanárnő hangja oly csalódottan szólt, hogy a portás egy kis gondolkodási időt kért, s aztán kijelentette, hogy délutánra megpróbál összekaparni egy kis anyagot, ami persze nagyon szegényes és hevenyészett lesz. Katalógus híján be kell émiök az ő kalauzolásával. Az előcsarnokban csak egy gépírásos cédula volt kiragasztva: Hubauer Sándor Emlékkiállítás. Az első teremben idősebb Hubauer Sándor baÖRKÉNY ISTVÁN* jonettje volt kiállítva, melyet az első világháborúból hozott haza, de ez nem nagyon érdekelte a lányokat. Idősebb Hubauer Sándomé, született Sülé Mária imakönyvébe is csak épp belepillantottak, pedig ennek az volt az érdekessége, hogy tele volt írva ételreceptekkel. De a következő tárló, melyben már maga Hubauer Sándor volt látható, nyolchónapos korában, anyaszült pucéran, hason fekve, annál nagyobb sikert aratott.- Jaj, de cukor - sóhajtotta egy lány, akiben már megszólalt a leendő anya. És ott volt a kis Hubauer ütött-kopott pléhvöd- re, lapátkája, talicskája. Egy tejfoga. Himlőoltási bizonyítványa. Egy kis, üvege vesztett szemüvege. (Mint ismeretes, Hubauer Sándor 15 éves koráig rövidlátó volt, de ez utóbb elmúlt.)- Ti is, lányok - jegyezte meg a tanárnő -, járjatok el pontosan az időszakos szemorvosi vizsgálatra. A következő vitrinben ütött-kopott notesz.- Hubauer Sándor kora ifjúságától kezdve fillérre följegyezte minden kiadását... Ez pedig egy hímzőgép. A lányok megcsodálták, pedig csak egy régi típusú, lábhajtásos, Omag gyártmányú hímzőgép volt, nyolcmilliméteres kilengéssel, amelyen - miközben Hubauer hiába küzdött nagyra törő tervei valóra váltásáért - hitvese reggeltől estig dolgozott... Csak e rosszul fizetett munkával, nyolcmilliméteres monogramhímzéssel tudta előkapami családjának a mindennapit... Áldott emlékű hímzőgép! Nélküle Hubauer sovány portási fizetségéből hogy is tudott volna egy négytagú család kijönni?- És milyen természetűek voltak azok a nagyra törő tervek? - érdeklődött az egyik tájékozatlan diáklány.- Sokfélék - mondta a portás. - Az áttekinthetőség kedvéért három csoportba osztjuk őket: gazdasági, politikai és tudományos természetű elgondolásokra. Sajnos, az idő rövidsége miatt e sokféleségből épp csak mutatóba sikerült valamit összeszedni. Hubauer tudományos munkássága még feldolgozásra vár: annyi bizonyos, hogy a holdrakéta gondolata (az oroszokat messze megelőzve) megfordult a fejében, nemkülönben a napenergia felhasználása. (Ő óriás méretű sztaniolzacskókra gondolt, amelyekben a nap energiája, valahogy úgy, mint a sült gesztenye melege, elraktározható.) Ami Hubauer politikai nézeteit illeti, ezekről írásbeli feljegyzés alig maradt fenn, a baráti beszélgetések pedig részben feledésbe merültek.- Milyen kár! És miben álltak ezek a nézetek? - kérdezte a tanárnő. Rá kellett szólnia a lányokra, mert fecsegni kezdtek.- Mint ismeretes, Hubauer bátor békeharcos volt. Egyszer, felesége legnagyobb rémületére, öklét rázta a bevonuló német csapatok felé. A katonaságtól megszökött, és hamis papírokkal bujkált: a hetes vitrinben látható „Nyílt parancs” is ilyen ügyes hamisítvány, az aláírás Hubauemétől származik. Vakmerősége hajmeresztő volt: a háború vége felé, hamis papírokkal a zsebében, egy vendéglő kerthelyiségében, mely a detektívek megfigyelése alatt állt, fennhangon kijelentette: „Hitler napjai meg vannak számlálva!” A szomszéd asztaltól oda is néztek.- Detektívek? - érdeklődött egy lány.- Szerencsére csupa ismerősök. De Hubauer olyan ember volt, aki ugyanezt mondja akkor is, ha detektívek hallják. A lányok megborzongtak. Aztán továbbsereg- lettek a következő tárlóhoz, melyben egy kis játékmozdony állt.- A „Hazádnak rendületlenül” kombinált spór- kassza - magyarázta a portás egy fájó mosollyal, ami annak szólt, hogy egy nagyra törő szellem merész terveiből mindössze egy ilyen ujjgyakorlat maradt fenn, melyet ő maga is csak szeszélynek szánt... És még emellett is ott látható a Szabadalmi Hivatal elutasító végzése!- Mit jelent az, hogy „kombinált”? - érdeklődött a tanárnő.- Ha pénzt dobnak bele, a szerkezet azt énekli: „Hazádnak rendületlenül!” Egy lány pénzt dobott be a mozdonyba. Vártak, de nem hallottak semmit.- Nem működik - mondta a portás.- Mindegy - magyarázta a tanárnő. - Ez a találmány nemcsak takarékosságra, hanem hazafias gondolkodásra is nevel.- És sohasem akadt neki pártfogója? - kérdezte egy lány.- Soha. Magányosan, meg nem értve öregedett meg.- Egyetlen terve se valósult meg?- Ebben az országban? - legyintett a portás. - Nálunk így múlik el egy emberi élet. Mindenki hallgatott. Meglegyintette őket a nemzeti tragédia szele.- Ez pedig: Gagarin őrnagy! - mutatott egy színes képre a portás.- Ismerték egymást?- Sajnos, nem.- Kinek a hibájából?- A találkozás nem jött létre - mondta kitérően a portás. Már csak egy vitrin volt hátra.- Ez a Dolgozó Hetijegy, mellyel munkába járt... Hubauer Sándor szerényen és visszavonultan élt, nem kért, nem is várt kiváltságokat. Reggelije: fél liter tej, tíz deka parizer, kenyér. Körüljárták a tejet, parizert, kenyeret. Volt, akinek könnybe lábadt a szeme. Elköszöntek, sorba álltak, kivonultak. Egy hét múlva dolgozatot írtak: „Mit láttam a budapesti tanulmányi kiránduláson?” Az ifjúságot csak látványos dolgok lelkesítik: oldalakat írtak a Mátyás-templomról, egy önkiszolgáló büféről, az Országzászlóról... A Hubauer Sándor Emlékkiállításról alig valamit. Ilyenek ezek a mai fiatalok. De nem baj. Majd egyszer. Majd húsz, harminc év múlva. Majd negyven év múlva. Akkor majd eszükbe jut Hubauer! *Tizenöt évvel ezelőtt hunyt el a kiváló prózáéi drámaíró. Isírin ez Zsuzsa rajza MAGYAR PANTEON Pihenő bohóc és artistalány
