Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-26 / 26. szám
> 111 a < * N (A U N (/> w 3 'c-3 O) CD * EG € Lesz még Budán csepűrágás! Jövőre is, azután is, meg később is. Színészek és táncosok, artisták és mutatványosok, zenészek és bábosok ígérik, főállású komédiások, akik ingyen és bérmentve, kínjukat és bajukat félretéve egy álló vasárnap szórakoztatták a bohóckodásra, bolondozásra, tréfára és mulatságra éhes nagyérdeműt. Utcákon, tereken, udvarokban és a Halászbástya lépcsőin zajlott az idei színészkamevál; szombat esti gálával kezdődött a Várszínházban, s szabad ég alatt folytatódott parányi pódiumokon és kora reggel ácsolt színpadokon. Alkalmi nézősereg, percek alatt összegyűlt közönség tapsolt száz meg száz csepűrágónak. Megtelt a Bartók és az Oroszlános udvar, megrekedt a tömeg a Dísz téren, minden fapad foglalt volt a Szent István szobor és a Hilton szálló mellett. A Kapisztrán téren, a Sikló parkban és a Szent György téren még a földön és a fűben is ültek. Vásári hangulat kerekedett az első helyen, cirkuszi jókedv a másikon, majálison érezhette magát, aki lazaságával a pénztárcáját is előhúzta. Produkciók helyett produktív művészek részesültek kitüntetésben. Gálffi László, Eszenyi Enikő, Csákányi Eszter és Kovács Lajos (Szász „Én bonyolítottam a legnagyobb üzletet. Olyan színésznők vetkőztek nem le, hanem ki önmagukból, mint Eszenyi Enikő, Pap Vera, Pápai Erika, Murányi Tünde és Jónás Rita. Volt, aki móka közben még a .térdét is megmutatta. A közönség nagyon jól szórakozott, kimondottan élvezte, hogy személyreszóló alakítást kapott és közelről láthatta azokat a színészeket, akiket eddig csak a tévéből vagy a színpadról csodálhatott. Át is futott az agyamon a gondolat: mi lenne, ha én magam is nyitnék egy peep showt? Amolyan művészit, szolgáltatásaiban is eredetit. Galffi, bohócnak öltözve Maár Teréz édesanyjával, Töró'csik Marival látáshoz is ugyanolyan tehetség kell, mint a szerepléshez. Egy szendvicset vagy egy pohár sört is csak szívvel-lélekkel szolgáljon fel az ember.” lág jelmezekkel és partnerekkel, ez itt egészen más. Látom a közönséget, és ha nem vigyázok, mindent elfelejtek.” Eperjes a Kék nefelejcset ©mmfenomének János Woycze_kja), akik sorozatos nagy alakításaikért kapták meg a most született Hekuba-díjat.Örö- mük pedig azért volt fokoz- hatatlan, mert a magyar színjátszás történetében először az egész színésztársadalom titkos szavazata alapján nyerték el e páratlan elismerést. Ha a társulatok teljesítményét is díjazni lehetett volna, a legtöbb szavazatot minden bizonnyal a Vígszínház és a Művész Színház produkciója kapja. Bormo nológ• Hegedű Nagy-Kálózy Eszter babusgatás közben A „Vígudvarban” víg peep show, Rudolf Péter „ párafenomén”, Padlás-wurlitzer és színészkugli várta a mélyen tisztelt publikumot. A peep showba 1 csepű (húsz forintért a helyszínen) felmutatásával lehetett belesni. Felnőtteknek a magasabb lyukon, gyerekeknek az alsón. Nyalta is a száját idős, középkorú és kiskamasz; a Madaraként „működő” Tanai Bella marékszám szedte a belépőcsepűt. A Művész Színház fiatal színészei a Halászbástya hársfái alatt magyar nótákkal szórakoztatták a hallgatókat. „Patrónusuk”, Töró'csik Mari a díszlet p. Gézául A nyugdíjamhoz jól is jönne egy kis mellékes...” Eszenyi Enikőt kérdeztem, hogy érezte magát a paraván mögött, „ki- vetkőzés” közben. Strapás volt, felelte, hisz apait-anyait beleadtam. Ekkora hangerővel még sosem énekeltem, hogy Lesz maga juszt is az enyém. Gálffi László, bohócnak öltözve, gyermekmegőrzést vállalt és annak, aki a kugligolyóval eltalálta őt, azon nyomban összeesett. „Nem most vettem ezt a maszkot, régen megvan már. Lehet, hogy ebben fogom eltemettetni magam. Na jó, nem viccelek. Azért szeretem, mert el lehet bújni mögé, nem kötelez semmire. Húsz éve amúgy is bohóc vagyok, most legalább azt csinálhatom, amit akarok.” Hegedűs D. Géza Hamvas Béla Borfilozófiájából idézettt tokajit, szekszárdit, villányit, hegyaljait és badacsonyit kínálva. „Én a négy évvel ezelőtti színészkarneválon is ott voltam, de ez a mostani mintha szervezettebbre sikeredett volna. Bütyök nőtt az ujjamon, míg kimásoltam az idézeteket, és a borokért is én futkostam a városban. Ha játék, legyen igazi, gondoltam, és kóstolót is adtam annak, aki az író gondolatait megízlelte. Kellemes alaphangot megütő produkciót akartam nyújtani, remélem, sokan fognak emlékezni rá.” Vallai Péter, a Vígudvar ceremóniamestre Kútvölgyi Erzsébetet büfésként foglalkoztatta. Ilyen szerepben sem láthatta még a közönség Shaw magyar Johannáját. „Nem kellett győzködni, boldogan vállaltam a feladatot. Barátságos pincér lennék, nem? Ha éttermet nyitnék, főznék és fel is szolgálnék, mint otthon, a családom körében. Szerintem a vendégakarta elénekelni, de mást kellett választania. „Ez a kedvenc nótám, de lebeszéltek róla, mert hogy szomorú lett volna. Mulatva egyébként gyakran énekelek, közönség előtt, zenekarral ez volt az első alkalom. Átkozottul nehéz volt. Azt hittem, elmegy a hangom az izgalomtól.” Nagy- Kálózy Eszter Flóra lányát és Olivér fiát hagyta a színfalak mögött, amikor színpadra lépett. „Elhoztam őket, hogy ne tudjak félni. Nekem is ez volt az első ilyen fellépésem és nem is sejtem, lesz-e következő. Az én hangterjedelmem olyan kicsi, hogy arra külön dalt kellene komponálni.” Volt persze más is. Broadway-musicaleket szolgáltattak G.N.M. tanodások. Csörgőket rázott és dobokat püfölt Bubik és Sipos. Csere László, az Operett Színház hórihorgas táncos-komikusa köldökéig érő partnerét, Oszvald Marikát „röptette”. Stohl András, Rajkai Zoltán és a Katona József Színház többi fiatalja Tom Stoppard Zanzamletjét játszották. Tizenegy színpadon reggeltől kora estig váltották egymást színészek és társulatok, amíg csak esőisten azt nem mondta: „Elég, most én következem.” És elmosott mindent. Este hatkor már nyoma sem volt a csepűrágók ünnepének. Apropó, csepűrágó. Hogy mit takar a szó? Egy: égő kóc- cal játszó vásári komédiást, kettő: rossz színészt, ripacsot. Én maradok a komédiás mellett. Budán, május utolsó vasárnapján nem láttam rossz színészeket. Szabó G. László Háromszáz, négyszáz, ötszáz—Kútvölgyi Erzsébet „visszaad" mögött izgult maréknyi csapatáért. „ Én nem tudnék így fellépni - mondta - , az elmúlt negyven év alatt sem tudtam soha. Inkább miattuk remegek, mert ők is félnek. Milyen furcsa, látja... ilyen esetben, amikor a szokásostól eltérőt kell csinálniuk, úgy izgulnak, mint a gyerekek. Pedig három percnél tovább egyikük sem énekel.” Gáspár Sándor, Bubik István, Eperjes Károly és a zenekar, prímással az élén. Aztán Nagy-Kálózy Eszter, Ráckevei Anna és Tóth Auguszta. „ Lehet, hogy ez nem a legtisztább forrásból jön. De hogy szívből, az biztos” - vélekedett Gáspár. „Az igazán jó nóták nagyon nehezek” - erősítette meg Ráckevei. Bubik csak annyit mondott: „A színház meseviKuncsaftok közt a Madam, Tanai Bella (Oláh Csaba felvételei)
