Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-12 / 24. szám
A fehér inges lovas: SASVÁRI SÁNDOR Romantikus kalandfilmek legendás hőse lehetne. Cartouche, Ivanhoe vagy Tulipános Fanfan „ magyar kiadásban Csattanós történetek rokonszenves egyénisége, akinek párbajban és párnák közt egyaránt győznie kell. Aki szőrén üli meg a lovat, s mestere a vívásnak, az akrobatikának. Aki szerint látni annyi, mint hinni, hini annyi, mint gyönyörködni, gyönyörködni pedig annyi, mint élni. Erővel, hittel, szenvedéllyel. Sasvári Sándor ez idáig csupán két filmszereppel dicsekedhet. Németektől kapta az elsőt; szállodai pincért játszott a Zimmer 418-ban, majd Koltay Gábor bízta rá Assisi Szent Ferenc alakját a Julianus barátban. Színpadon sokkal nagyobb térben mozog. Sztárcsindlók, Hair, A krónikás, Evita, Dorian Gray, Jézus Krisztus Szupersztár, A nyomorultak, Mária evangéliuma, Grand Hotel, Anna Karenina - főszerepek magyar és külföldi musicalekben. Közben Geroge Bensont énekel és Handelt, világslágert és oratóriumot. Jacobi Viktor Leányvásárában az Operett Színházban Tom Migles, a magányos hős. Kocsdk Tibor musicaloperájában, a Rock Színházban Vronszkij, a szívtipró katonatiszt. Érzelemmel teli lírai hangjával daloknak, szerepeknek, előadásoknak ad fényt és értéket. • Az év legjobb musicalszínésze díját kétszer is megkapta már, az év rockénekese viszont még egyszer sem volt. Nem furcsállja?- Engem színészként ismer a nagy- közönség, és így fogadtak el színházi berkekben is. Arra, hogy zenészként, rockénekesként kezdtem, már csak a szakmabeliek emlékeznek. Nekem nincsenek olyan lemezeim, mint például Vikidál Gyulának. • Sajnálja?- Nem tudom azt mondani, hogy nem, mert örülnék, ha lennének. De még nincs későn, még bemutatkozhatok erről az oldalamról is. • Nem érzi többnek, hogy musicaleket énekelhet?- Hasonlítsam össze az almát a körtével? Más a rock és más a musical. Szerencsések, akik mindkét műfajban megmutathatják, mire képesek. Nekem az egész életem, az egész pályám simán ment eddig. 1981-ben kerültem a Rock Színházhoz, előtte semmi. Illetve: iskolai próbálkozások, amelyek azt jelezték, hogy szorgalommal és kitartással talán lesz belőlem valami. A Sztárcsinálókban kaptam az első szerepemet, de a nagy kiugrást Szegeden, a Jézus Krisztus Szupersztárral könyvelhettem el. Ott figyeltek fel rám, ez volt az első komolyabb sikerem. • Mennyit csiszolt a hangján, változott a színe az évek során?- A színe igen, a karaktere azonban nem. Több mint tízéves felvételeket hallgattam a minap... én magam is elcsodálkoztam... egy kicsit talán vékonyabb volt a hangom, de ugyanúgy, ugyanolyan tisztán énekeltem, mint ma. • Belső énjét mennyire formál- ta-formálja, hogy évek óta Jézust alakítja?- Kölcsönös hatás ez. Színész szerepet, szerep színészt formál. Ha hiszek abban, amit csinálok, márpedig én hiszek, akkor az nagy mértékben segíti az életemet. Ha azzal kelek, hogy este Jézusként lépek majd színpadra, akkor az pozitívan hat az egész napomra. De nemcsak a napjaimon, az egész életemen érzem a szerep hatását. Nyolc éve már, hogy megkaptam, s addig fogom énekelni, ameddig az alkatom engedi. • Tolcsvay László rockoperájában, a Mária evangéliumában szintén Jézusként lép színre. Könnyített vagy nehezített a helyzetén, hogy voltaképpen önmagához kellett igazodnia?- Nekem ahhoz a képhez kell igazodnom, amelyet mindenki magában (Helyey Zsuzsa felvétele) hordoz Jézusról. Olyannak kell megmutatnom őt, amilyennek elképzeljük, és ettől érzem óriási kihívásnak a feladatot. Jézusból csak egy volt, illetve csak egy van, így akárhány darabban játszom is, mindig ugyanazt kell érzékeltetnem benne. Misztikusnak tűnhet a dolog, de nem az. Ugyanúgy fogok hozzá, mint például Vronszkijhoz. Kilépek a színpadra, énekelni kezdek és már csak a figura létezik. Belülről jön, égi segítséggel. • Erkölcsi értékrendje mennyire változott, amióta „ találkozott” Jézussal?- Erre most jó lenne azt felelni, hogy ez az a szerep, amely teljesen átformálja az embert. De nem tudja átformálni sajnos. Olyan, mint ő, senki sem lesz, senki sem lehet. Itt, a földön ez egyszerűen megvalósíthatatlan. • Nagy bűnök nyomják a lelkét?- Igyekszem nem vétkezni. • És nagyon kell igyekeznie?- Szeretek nyugodtan aludni, ezért úgy élek, hogy az álmaim könnyűek legyenek. • Mondják is a kollégái, hogy fegyelmezett, mértéktartó, céltudatos ember.- Önfegyelemre mindenkinek szüksége van. A világnak azok ártanak, akik enélkül élnek. Hogy mértéktartó vagyok? Nálam a munka, a hivatás az elsődleges és igyekszem elkerülni mindent, ami rossz hatással lenne rá. Azokon a napokon például, amikor játszom, vagy fellépésem van, még csak sört sem iszom, noha biztosan jólesne. Apróság, igen, de ez is olyan dolog, amely segíti az önbecsülésem. A céltudatosságot a helyzetek hozzák. Ha elhatározok valamit, mondjuk azt, hogy ötvenéves koromban egy farmon szeretnék majd élni, akkor már most mindent úgy irányítok, úgy csoportosítok, hogy ez meg is valósuljon. Nekem kellenek a célok. Én az a típus vagyok, akinek tudnia kell, hogy mit miért csinál. • Ideális romantikus hős, erre is több jel utal.- Hős csak a színpadon vagyok, a romantikát viszont vállalom. Szeretem a természetet, a Duna-partot, a hegyeket, az erdőket, imádom a szerelmet és szeretnék is ilyen maradni életem végéig. • Tasnádi Csaba rendezésében, a Leány vásárban hős is lehet meg szerelmes is.- Örültem a meghívásnak, egyáltalán nem berzenkedtem, hogy jaj, Istenem, ez most operett. Mások „aggódtak” eleget. Hogy ez ilyen stílust, meg olyan előadásmódot követel, és hogyan fogom én azt hitelesen megszólaltatni. Tessék megnézni! A közönség élvezi. A fiatalok talán miattam jönnek el, mert kíváncsiak rám, az idősebbek magát a darabot akarják látni-hallani. Nyolcvanéves nénikék szólítanak meg előadás után a parkolóban, hogy köszönjük, nagyon szép volt, a huszonévesek pedig hosszasan tapsolnak. • Győrben, a Grand Hotelben egy elszegényedett arisztokratát játszott, aki a történet során tolvajjá vált.- Ezt a műfajt is most próbáltam ki. A Grand Hotelben ugyanis nem csak énekelnem kellett - jelentős prózai részek is voltak benne. És egy olyan partnertől, mint Galambos Erzsi, nagyon sokat tanulhat az ember. • Händel Messiására hogyan készült fel? Különórákat vett, hogy tökéletes lehessen?- Megnéztem videokazettán, hogyan éneklik a néger srácok. Mit mondjak? Elég jól előadták. El is lestem tőlük egy-két szakmai fogást. • Építi, egyengeti a pályáját?- Céltudatosan a véletlenre bízom. Nálunk nincsenek még olyan menedzserek, akik pontosan tudnák, kit merrefelé kell terelni a pályán, kiből mit lehet kihozni, kire mennyit kell áldozni. Mi teljesen magunkra vagyunk hagyatva, mindenki úgy halad előre, ott tér le jobbra vagy balra, ahol jónak látja. Én végzem a dolgomat, teljesítem a rám bízott feladatokat, s ha azt díjazzák, elismeréssel fogadják, akkor boldog vagyok. • A ló már csak ráadás?- Gyerekkorom óta imádom az állatokat. Pesti gyerek vagyok, de az édes- apámék már féléves koromban felvittek a Mátrába, s az a kedvenc helyem ma is. Telket vettem, még nincs rajta semmi, majd tíz év múlva talán lesz, s akkor ott fogok élni, rengeteg állatot tartva. Fenn, a hegyek között, az erdőben, falusi környezetben, friss levegőn, nagyszerű emberek közelében. Holnap is reggel hatkor már csutakolni fogok, és indulok egy díjugrató versenyen. • Az Operaház fantomjáról letett már?- Évek óta ez az egyetlen szerepálmom, dehogy is tettem le róla. Egyszer már meghallgatáson is voltam, akkor még fiatalnak találtak a szerepre, nem gondolták, hogy én egy idősebb férfit is el tudnék játszani. Végül a próbák sem kezdődtek el, tehát nem kellett sokáig bánkódnom. Majd ha újra szóba jön a darab, újra „sorba állok” a szerepért. • A Miss Saigonban, amely a Rock Színház nyári produkciója lesz, kit fog játszani?- Az amerikai nagykövetet. • Más?- Harmadszor is Jézus. Ezúttal Esztergályos Károly tévéfilmjében. • Nem unja még?- Vad a világ, ebből soha nem elég. Szabó G. László Nem filmez, de a mozi így is közel áll hozzá. Vőlegénye, a huszonkilenc éves Vincent Perez színész, az Indokína című filmben Catherine Deneuve partnere volt, nó'vérét, Valériát is több színházi és filmszerepben láthatta már a közönség. Carla Bruni a világ egyik legismertebb topmodellje.- Szerencsésnek érzem magam, mert manökenként szinte megállás nélkül dolgozom. De a munkám mellett sikerült megőriznem az életvitelemet. Ha nem így lenne, mást se csinálnék, mint aludnék, utaznék és dolgoznék. Párizs, New York és szülőhazám, Olaszország között élek, de mindig mindent magammal cipelek, hogy sehol se érezzem magam magányosnak. Mindenhová rengeteg holmival utazom. Becsomagolom a lemezeimet, fényképeket, könyveket, hogy a legridegebb szállodai szobákban is otthonos légkört tudjak kialakítani magam körül. Ilyenkor telefonon és faxon vagyok állandó kapcsolatban a családommal, a barátaimmal és a vőlegényemmel. Így aztán, annak ellenére, hogy meglehetősen vándoréletet élek, mindig mindenütt otthon érzem magam. Vincenttel szerencsések vagyunk. Aránylag önálló életet élünk, éppen ezért gyakran a világ különböző pontjain találkozunk: egyszer Floridában, máskor New Yorkban vagy éppen Párizsban. Kitűnő a kapcsolatunk így is, mivel az együtt töltött időt nagyon intenzíven éljük meg, ilyenkor szinte megszökünk a világ elől. Szerintem ez a legjobb recept a megszokás ellen; így nem lesz egyhangú az életünk. Azokon a napokon, amikor együtt vagyunk, nagyon-nagyon boldog vagyok.- Tervezik, hogy összeházasodnak?- Mindketten ugyanúgy vélekedünk a házasságról. Az élet irigylésre méltó dolog kettesben, de az esküvői szertartás körüli rituálé nem más, mint egy forgatagos színjáték. Nem vagyok különösebb híve annak, hogy egy kapcsolatot mindenképpen szentesíteni kell. De ha mégis az esküvő mellett dönte- nénk, szeretnénk intim körülmények között kimondani az igent. A mi nemzedékünk magatartására az a jellemző, hogy keveredik benne a hagyomány tisztelete és felrúgása. Vincent tizennégy éves korától dolgozik, én tizennyolc éves koromtól. Mi tehát nem éltük meg olyan szabadnak és gondtalannak a diákéletet és a kamaszkort, mint mások. Nagy örömünkre mindketten megőriztük fiatalos könnyelműségünket.-Mi a legkedvesebb időtöltésük?- Szeretünk együtt bevásárolni és főzni is. Az ésszerű táplálkozás hívei vagyunk. Sok hántolatlan rizst fogyasztunk, halat, gőzön párolt ételeket, ázsiai, japán specialitásokat. Igyekszünk olyanokat enni, hogy később, idősebb korunkban se legyenek problémáink. Ezenkívül naponta két-három órát sportolunk.- Mi a véleménye a mai korról?- Nagyon kemény időket élünk. És ami még rosszabb, a világ nem mozdul előbbre. Akinek pénze van, nem kezdeményez, akinek pedig nincs, az meg semmit se tud tenni. A Gioia alapján: (tállási) Carla és Vincent
