Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-06-12 / 24. szám

Vasárnap 1994. június 12.______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________riport

A világ fejlettebb országaiban nem ritka, hogy a súlyos, s még nem teljes mértékben gyógyítható betegségekben szenvedők vagy elhunytak hozzátartozói alapítványokat hoznak létre. így válik az ember betegsége vagy halála mások - sokak számára reménnyé. Hiszen az alapítványokba befolyó összegek nem kis mértékben járulnak hozzá a tudomány fejlesztéséhez, a gyógyításhoz, a kutatás eredményeinek terjesztéséhez.

Dr. Tomás Sálek, a pozsonyi Nemzeti Onkológiai Intézet belgyógyásza is ilyen alapítványnak köszönhetően töltött három hónapot a Texas álambeli Houstonban. Méghozzá az M. D. Anderson Cancer Center-ben, amelyet az US News and World Report 1992-es ankétjában 1000 élenjáró amerikai orvos az ország legjobb onkológiai központjának titulál.

HÁROM HÓNAP AMERIKA LEGJOBB ONKOLOGI- Az M.D. Anderson Hospital az ötvenes években megalapított texasi egészségügyi központ része. Állítólag a világ legnagyobbjai közé tartozik. Negyvenegy intézményből áll, 51 ezer embert foglalkoztat, s évente 3 és fél millió páciens keresi fel. A központ legnagyobb kórháza az 1500 ágyas Houstoné Methodist Hospital, az M.D. Anderson kórház pedig, ahol én voltam, évente 17 ezer bennfekvő pácienst, s naponta kb. 1980 járóbeteget lát el. 69 százalékuk texasi, 26 százalékuk az ország többi részéből jön, a fennmaradó részt pedig a külföldi, elsősorban mexikói, latin-amerikai, arab és nyugat-európai betegek alkotják. A kórház évi költségvetése 545 millió dollár, ebből 331 milliót saját tevékenységével teremt elő.- Milyen ez a kórház belülről?- Háromhónapos ottlétem alatt több részleg munkájába is bekapcsolódtam, természetesen a belgyógyászaton belül, s gyakorlatban tapasztaltam, micsoda csúcsszínvonalú a kórház belső kommunikációs rendszere. Az osztályokon rengeteg a telefon, természetesen valamennyit a központi számítógépes rendszer irányítja, amely egyben központi diktafonként is működik. Vagyis a megfelelő kód betáplálása után bárhonnan bárhova lehet kórlapot, elbocsátó levelet, stb. diktálni. Ha szükséges, ugyanez a rendszer a helyi rádióadó szerepét is betölti. Fantasztikusan működik a részlegeket összekötő csőposta is, s a gyógyszerek, laboratóriumi anyagok és más fontos dolog gyors szállításához bármikor igénybe vehetők a kórház futárai. Ezeket az adó-vevő készülékkel ellátott alkalmazottakat a központi diszpécserszolgálaton keresztül bármikor bárhol el lehet érni.

Ami az emberi „tényezőt“ illeti, érdekes volt számomra, hogy nem ismerik a nagyvizit fogalmát. Általában egykét orvos, egy nővér és egy gyógyszerész járja a szobákat. Kezdetben meglepő volt, hogy még az olyan osztályon is, ahol pl. a csontvelőátültetést végzik, az orvos saját civil ruhájában és cipőjében vizitel. Egyébként kötelező az ing

és a nyakkendő. Ha nincs az orvosnak fehér köpenye, azt még elviselik, de ha hiányzik a nyakkendője, az megbocsáthatatlan bűn. Különben ez a „lezserség“ nem árt a higiéniai szabályoknak. A felmérések szerint - mert ott mindenről

mindazt a munkát, amit nálunk a szakvizsga nélküli vagy az egy szakvizsgával rendelkező orvos. Vagyis felállítja az anamnézist, elvégzi az alapvető vizsgálatokat, mindent aprólékosan feljegyez, s csak azután következik az orvos, akit így már eleve egy sor információ, vizsgálati eredmény és objektív lelet beszerzésétől kímél meg. A rendelőkben különben sincs „állandó“ személyzet. Mindig más team dolgozik. A berendezés egyszerű és praktikus.- Milyen a páciens és az orvos közötti viszony?- Alapvetően más, mint nálunk. A beteg általában a családtagjaival érkezik, akik a vizsgálatnál is jelen vannak. A helyzet a következő. A páciens és hozzátartozói a rendelőben ülnek. A nővér hívására megérkezik az orkészül felmérés - nem okoz fertőzéseket. Egyébként a napi reggeli üléseket sem ismerik az ottani kollégák. Az ún. „attending“, azaz önálló orvos valóban önállóan dolgozik. A kollektíva tulajdonképpen csak a szakmai szemináriumokon találkozik, vagy azokon az ösz- szejöveteleken, amelyeket a különösen komplikált vagy különleges esetek megoldására hívnak össze. A szakmai szemináriumokon általában annyi az ember, hogy moccanni sem lehet.- Hogyan zajlik a napi munka?- Lényeges különbségek vannak az ottani és a hazai munkaszervezés között. Az M.D. Andersonban az orvos a jéghegy csúcsa. Mert nézzük csak, mi történik, ha a beteg átlépi a rendelő küszöbét. Előbb az adminisztratív dolgozók foglalkoznak vele. Előteremtik a kórlapját, ha kell, kompletizálják, beiktatják a korábban elvégzett vizsgálatok eredményeit, s amikor minden kész, hívják a nővért. Ő végzi el aztán

vos. Belép, elsőnek köszön, üdvözli a megjelenteket, majd elkezdődik maga a kivizsgálás, amely az első időszakban teljesen olyannak tűnt a szememben, mint egy fontos társadalmi esemény. S tulajdonképpen az is. Hiszen a beteg és hozzátartozói élénk kom- munkációt folytatnak az orvossal. Gyakori, hogy szakmailag felkészülten érkeznek. Ismerik családtagjuk betegségét, a gyógyítás stratégiáját. Tudják, más kórházakban hogyan gyógyítják ezt a betegséget, s milyen sikerrel. Megkérdezik, itt milyen gyógymódokra lehet számítani, mennyire eredményesek, milyenek a lehetőségek, mekkora a kockázat, milyen mellékhatásokkal kell számolni. Jegyzetfüzet van náluk, ebbe mindent felírnak, az orvos tanácsait is. Egyszóval hallatlanul aktív a hozzáállásuk.

A családtagok hospitalizálás esetén is szoros közelségben maradnak betegükkel. A szobák berendezése olyan,

hogy a kritikus időszakban a legközelebbi családtag is ott aludhat. Ä többiek a komplexumon belül létrehozott tizenegy szálló valamelyikében szállásolják el magukat. A beteg és hozzátartozói a legfontosabb információkat nyomtatásban is megkapják. Pontosan le van írva pl., hogy mit egyen a páciens, mit tegyen, ha felmegy a láza, hogyan mosson fogat, mivel ellensúlyozhatok a mellékhatások, s ami nagyon fontos, hogy valamennyi témakör után feltüntetik a telefonszámot, amelyen a nap bármely szakában, még éjszaka is lehet konzultálni. Ezek a számok ingyen hívhatók, gyakorlatilag tehát a telefonfülkéből is. Óriási segítség ez a szegényebb rétegeknek.- Ön szerint mi az oka annak, hogy az amerikai páciens ennyire különbözik tőlünk?- Nézze, Amerikában a pozitív élet- szemlélet uralkodik. A „keep smiling“ nem frázis, tényleg mindig mosolyognak. Enyhe sokk ért, amikor először tapasztaltam, hogy a nagyon beteg, s nem épp kecsegtető prognózissal rendelkező páciens a „hogy érzi magát“ kérdésre mosolyogva válaszolta, hogy „nagyon jól“. Közben tudtam, hogy fájdalmai vannak, amit később be is vallott. De az amerikaiak ezt szokták meg. Ok nem engedik szabadjára az érzelmeiket, főleg ha ezek negatívak. Mert

azt tartják, ahogy érzed magad, an vagy képes. Ez a teljesítményoriei ság itt is megfigyelhető. Ha beteg s ezt be is vallód, az egyenlő a sik lenséggel. Ok pedig nem adják fel könnyen. Persze az amerikai pá tudja, hogy mi a baja, mert ott mondják neki a teljes igazságot szont tudja azt is, hogy a magas sz: nalú egészségügyi ellátásnak és a t mány állásának köszönhetően nine Iáira ítélve. Tudja, hogy a betej gyógyítható, s hogy nagyon sokan is gyógyulnak. Az amerikaiak í tesznek az egészségükért. Igaz, a előzés és a szűrés is óriási mérei öltött. Az egészségnevelő prograi nak köszönhetően pl. sokan abba! ják a dohányzást. Ótt a cigizés má tologikus jelenségnek számít, aki kicsit is ad magára, az nem dohán Az amerikai páciensek hihetetleni jékozottak és öntudatosak. Sosem 1 tem el azt a tizenéves lányt, ak a tomográfon megmutatták, milye tételek vannak a tüdejében. Arról' kozott az orvosokkal, hogyan vágja a mellkasát, nehogy esztétikai s pontból hátrányba kerüljön.- Mennyire népszerű az alter gyógyászat?- Úgy vettem észere, nem anr mint nálunk. Véleményem szerir alternatív gyógyászat ott néps:

(Helyszíni felvételek: Dr. Tomás $

Okulásként a jelennlek

„Az ember földi tevékenysége kultusz, áldozat, szakrális gondolat, szó, tett, szolgálat. Az ember földi tevékenységének csak így van értelme. Ha nem kultusz, ha nem áldozat,

ha nem az anyag átszellemítése, ha nem a természet fölemelése, akkor a tevékenység értelmetlen, üres, hiábavaló, nehéz, keserves munka. Minden tevékenység Isten dicsőségére, kultuszként, szolgálatként történjék — akkor növekszik és gazdagszik a föld és az ember akkor emeli a természetet vissza eredeti helyére, s akkor a kultusz szép, igaz, öröm; ha pedig az ember önmaga hasznára cselekeszik, a föld fogy, soványodik, szegényedik, a természet egyre súlyosabb és söté- tebb lesz, a kultusz értelme elveszett: — és az ember csak dolgozik. A kultusz nem egyéb, mint a szakrális tevékenység; a munka pedig megszentelt tevékenység.“ — írja Hamvas Béla Scientia Sacra című könyvében az ember földi tevékenységének, munkájának értelméről, egyetlen lehetséges módjáról. Ember és természet harmóniája, az isteni mű megóvása a rombolás démona ellenében csak úgy lehetséges, ha az ember munkáját és minden tevékenységét nem a maga hasznára és gyönyörűségére, hanem szolgálatként

végzi. Ez a szolgálat pedig önmagának is gyönyörűséget szerez majd. Ha a fát nem a maga hasznára vágja ki, hanem tisztelettel nyúlván hozzá, munkáját lélekkel végezve eszközt farag belőle, mellyel másnak is örömet szerez, ezzel nem bontja meg a természet egységét.

Művészi szempontból nem különösebben értékesek azok a fából faragott eszközök, sulykok, guzsalyok, ládák, ostornyelek, melyeket június elejéig í Múzeum, azt követőé nyászati Múzeum áll gyobb értékük azonb az alkotók - egyszi a fához nyúltak. Érté harmónia, abból a ke ről még mindenki tm nya. Érték, mert ez ezek a tárgyak nem e is műalkotások - a ki gére végzett szolgálat ményei.

Érdemes megnézi Menti Múzeum nem a galántai, az érsekúj' a rimaszombati és a együttműködve készi gyár tájak fafaragó m