Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-05 / 23. szám
IiBsärnap 1994. június 5. kármentés Ma gas tandíjat fizetve saját kárán tanul az ember környezetbarát, illetve környezetkímélő lenni - talán mindig és mindenütt a világon. De vajon meddig? Meddig bírja még erővel, energiával ezt a szélmalomharcot? Vagy éppen a haladásnak hitt, mondott, de valójában sziszifuszi küzdelem rejti magában az élet titkát, az tartja egyensúlyban a romboló és építő erőket? Kétségtelen, hogy ezek a kérdések Kelet-Szlovákiában is sok embert foglalkoztatnak. És alighanem mostanság jóval többet, mint korábban bármikor. Az életnek végeredményben csendes folyássá változó hullámveréseire jellemzően: ez a tény egyszerre elszomorító és vigasztaló. Mint ahogy vigasztaló és elszomorító a gyárkémények füstje is... ÜRÖM AZ ÖRÖMBEN Korompán, Kassán, Jolsván, Vajánban és környékén - hogy csak néhányat említsünk a keleti országrész ilyen szempontból „nevezetes” térségei közül - annak idején sokan megörültek az addig ott soha nem tapasztalt méretű és iramú iparosításnak. És sokan megnyugvással veszik tudomásul ma is a gyárak létezését, pöfékelését, hiszen azok munkát és abból adódóan megélhetést jelentenek számukra. Részben pedig másoknak is, illetve az egész országnak. Más dolog - ám nem elhanyagolható -, hogy egy-egy ipari létesítmény pozitívumait milyen mértékben csökkentik, múlják felül a negatívumai. Köztük például a kömyezetromboló hatás. Magyarán: amit nyerünk a réven, nem veszítjük el kamatostul a vámon?! Tény, hogy ez utóbbi gond, illetve aggodalom nem csak kelet-szlovákiai „specialitás”, nem csupán ottani jelenség. Másutt is létezik, másutt is birkóznak vele... No persze, a kassaiaknak, nagyidaiaknak, vajániaknak, jolsvaiak- nak, korompaiaknak és az említett gyárak közelében levő többi település lakóinak sovány vigasz az, hogy másokat is rendszeresen gyötör, fojtogat a füst- és porfelhő. Sovány vigasz volt ez például a hetvenes és nyolcvanas években a kassaiaknak is, hiszen abban az időben ott - elsősorban a Kelet-szlovákiai Vasmű, a helyi magnezitgyár, a hőerőmű, valamint a kazánházak Jóvoltából” - évente megközelítőleg 100 ezer tonna füstgáz és korom került a kéményekből a légtérbe, onnan pedig az utcára, erkélyekre, kertekbe, mezőre, s részben az emberek tüdejébe... Ilyen tekintetben a nyolcvanas évek elején a Tőketerebesi járás még Kassát is „lepipálta”, s az ott mért 110-120 ezer tonna mennyiséggel negatív értelemben utcahosszal megelőzte a többi járást: az Eperjesit (3-4 ezer tonna), a Bánfait (300-400 tonna), a Poprádit A vajáni hőerőmű (Veronika Janusková felvétele) A VAJÁNI KÉMÉNY ELSŐSÉGE A Tőkerebesi járás szomorú sikerének a vajáni hőerőmű volt a „kovácsa”. A Labore parti villanytelep kéményeiből abban az időben évente 100-110 ezer tonna füst, por és gáz került a természetbe, még annak ellenére is, hogy a magas kéményen távozó égési termékek egy hányada túljutott a járás határain, más járásokban csapódott le. Az említett időszakban egész Kelet- Szlovákiában évente 300-320 ezer tonna szennyezőanyag rontotta a levegő minőségét, s károsította az élőlényeket. Jóllehet, az egészségügyi szakemberek, valamint a környezetvédők erősödő tiltakozása megállította e veszélyes folyamatot. Hogy idejében- e, azt bizonyára majd csak később tudjuk meg. Mindenesetre, a lakosság megelégedéssel vette tudomásul, hogy az érintettek megpróbálnak intézkedni, leállítják például a kassai magnezitgyár egyik forgókemencéjét, tökéletesebb füstszűrőket szerelnek a jolsvai és a vajáni kéményekbe, s a kassai Kelét füs (8-9 ezer tonna), valamint a Svidníkit va és néhány továbbit pedig sugárútnyi a 1 hosszal. Néhány járás fajlagos LEVEGŐSZENNYEZÉSE (t/év km^) 1992-ben szilárd a. so2 NOx co Pozsony 8,2 72,1 17,0 7,7 Pozsony-vidék 1,4 2,4 0,5 2,0 Dunaszerdahely 1,9 4,0 0,6 3,9 Gálán ta 7,3 13,9 6,3 10,0 Komárom 2,1 2,5 0,6 2,7 Léva 1,4 3,5 0,5 1,7 Érsekújvár 2,6 9,8 2,2 2,9 Losonc 1,8 1,6 0,4 2,9 Rimaszombat 3,9 3,5 0,7 1,9 Rozsnyó 1,9 3,3 1,2 1,6 Tőketerebes 14,0 40,7 17,1 2,8 Kommunális szemét USA Ausztrália Új-Zéland Kanada Finnország Dánia Svájc Japán (egy főre eső kg/év) 864 681 662 632 608 469 427 394 CC>2 kibocsátás (millió tonnában) Brazília 560 USA 540 Ex-SZU 450 NSZK 118 Japán 110 Magyarország 24 Háztartási vízfogyasztás Európa India (napi 150 1) (napi 251) Kert, autó 13% WC * 32% 1% Főzés, italok 2% 16% Mosogatás, mosás 16% 34% Fürdőszoba, tisztálkodás 37% 32% Egyéb16% TERMÉSZETBARÁT SZEMMEL EGY REZERVÁTUMRÓL Természetvédelmi területeink, amelyek lakott területek közelében találhatók, vagy motoros járművel könnyen megközelíthetők, a felelőtlen emberek állandó zaklatásainak vannak kitéve. A zughalászok és a mindenre elszánt orvvadászok oly mértékben beavatkoznak a természet rendjébe, hogy ez nemritkán visszafordíthatatlan következményekkel jár. Mert hiába az önkéntes vagy hivatásos természet- védők és az erdészek igyekezete, ha az önfejű és lelketlen egyéneket csak az önös érdekeik vezérlik. Jobb helyzetben vannak tehát a nehezebben, vagy az esős időszakban egyáltalán nem megközelíthető természetvédelmi területek, mint például a Komáromi járásban található Levelesi-tó. A mintegy negyvenkét hektárnyi területet elfoglaló, 1988-ban állami természetvédelmi rezervátummá nyilvánított környezet Vágfü- zestől jó néhány kilométerre található. A szántóföldekkel körülvett rezervátum csak mezei úton érhető el, akkor is a környékbeliek hathatós segítségével, mert a megművelt mezőgazdasági területek közt húzódó erdősávok és a Levelesi-tót körülfogó nyárfák és fűzfák igencsak megtévesztik a tó után kutatókat.- Kik azok, akik pozitívan próbálják befolyásolni a Levelesi-tó környezetének alakulását? - tettem fel a kérfdést Binder Pálnak, a komáromi Duna Menti Múzeum zoológusának.- A halgazdálkodást és a fatelepítést az erdészek végzik. Mindkét művelet jócskán érinti a Levelesi-tó állatállományát - főleg a madarakat a költési időszakban -, ezért az erdészek minden egyes beavatkozást a természetvédőkkel történő előzetes egyeztetés után végezhetnek el.- Tulajdonképpen mi is az, ami a Levelesi-tó környékén védelemre szorul?- Védjük a mocsári, a vízi életteret. A Levelesi-tó egyik érdekessége, hogy előfordul ott a patkányfőpocok, az az állat, amely még a jégkorszakból maradt fenn. Az első patkányfőpocokkal a Csallóközben Baka és Csicsó környékén találkoztunk, míg a Vág bal partján csak a Le- velesi-tónál. Aki nem ismémé a pat- kányfőpocokot és kíváncsi rá, annak érdemes elmondani, hogy inkább a pocokra hasonlít, azonban feje erősebb, szőrzete pedig szebb, s a betegségeket sem terjeszti olyannyira, mint a patkány. Az említett patkányfőpocokon kívül nagyon gazdag a Levelesi-tó madárvilága. A szárnyas állatok közül nagyon sok a fákon vagy a nádasban fészkel.- Milyen a tó halállománya?- Valamikor nagyon sok halász nem kis sikerrel dobta be horgát e tóba, de mára már megváltozott a helyzet. A tó ugyanis éppen a halászoknak és a rothadó vízi növényzetnek köszönhetően eliszaposodott, s ezáltal lecsökkent a vízmennyisége is. Különösen a nyári időszakban vált kritikussá, amikor is a tó vize gyakran a 26-30 fokot is elérte. A 60-70 centiméter mélységű víz bomlásnak indult, ami többek között kellemetlen szagokkal is járt. Ezt sem a halászok, sem pedig a mocsaras fészkelő madarak nem viselték el. A tó további romlásának megakadályozására kezdték el az erdészet dolgozói segédletünkkel az iszap kiszivattyúzását. Hogy a madarakat el ne riasszuk, kisteljesítményű villanymotorral működtetett szivattyúkat használtunk, azt is csak meghatározott időközönként.- Milyen eredménnyel végződött az iszap eltávolítása?- A szivattyúzásnak köszönhetően a tó vize mára már elérte a 100 centiméteres mélységet. Eleinte ugyan kissé zavaros (Fotó: Binder Pál) volt a víz, elhagyását taink szeri: fajta beav hatásai. Ez iszaposodc mélyítését. Ián légért« ható Lion— Menny a vadászás- Ősszel nulnak, mi récére, ne pedig a fé engedélye; tokkal vált nyékén tar is, ha magi nak. Kuli egyszerűm a helyeken madár tan lyek, ahol miatt betilt a költés id Levelesi-tc zett a csig azért van s: madarak m téve. Előfo fészekbe, s székből fe csap egy v;
