Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-05 / 23. szám
I ekeznek megzabolázni iki berendezéseket, tt régiókban lényege- zet, tisztább a levegő, -20 évvel ezelőtt. Sőt, yelőtthöz és tavalyhoz csökkent a lég- Ezt a javulást bárki Lapunk érdeklődésére zt a tényt dr. Szabó assai Hidrometeoroló- ;szennyeződési Osztá- . Mint mondta, Vaján többi időben a felére tennyeződés, s ugyan- pasztalható Kassán, a s másutt is. Vajánban 10-15 évvel ezelőtt mm pormennyiség ka- iméter levegőben, je- rek csak 7-15 mikro- >éget mutatnak ki na- egengedett 150 mikro- ékeket mérnek mosta- i, Kassán és a Szepes- ésein is. N MINŐSÍTI NNYEZŐDÉST 3RVOS? kiában tehát tisztul a éményekből egyre kevesebb füst tódul a légtérbe. Ez biztató. Akár ujjonghatnának is örömükben a régió lakosai... Persze, csak akkor lenne igazi ok az „ünneplésre”, ha bizonyíthatóan kiderülne, hogy a kedvező változást a régi technológiai berendezések újjal, környezetkímélőbbel történő felváltása eredményezi. Mi tagadás, néhol ez is kézzel fogható bizonyíték már, ám nem mindenütt. Több üzemben, gyárban ugyanis - s ez is bizonyítható tény - a termeléscsökkenés, termeléscsökkentés állította „takarékfüstre” a kohókat, kazánokat és a kemencéket. Ez pedig már kevésbé megnyugtató, hiszen ahol nincs, vagy kevés a munka, ott nem lehet megélni pusztán a tiszta levegőből... Persze, a nehéz füstfellegeket okádó gyárak csúcstermelésével sem oldunk meg mindent. A minap például egy ide vonatkozó elgondolkodtató véleményt olvastam az egyik regionális újságban dr. Dusán Páváitól, a Tőketerebesi járás tisztiorvosától. A szakember kifejtette, hogy a járás lakosságának egészségi állapota romlik. Abban a térségben a légzőszervi és pajzsimirigy-megbetegedések, szívműködészavarok és daganatos megbetegedések száma már aggasztó, az utóbbi időben pedig egyre gyakoribb a rákos megbetegedés. Hogy mindehhez milyen mértékben járul hozzá a járás és a szomszéd járások ipari létesítményeinek füstje, és mennyire a talaj-, valamint a vízszennyeződés, azt a tisztiorvos nem elemezte. Kétségtelen, egyik is és másik is káros. Gazdag József A Gömör-tornai-karszt Kö- zép-Európa legnagyobb kiterjedésű karsztvidéke. Nem csak a karsztra jellemző számtalan természeti szépséggel, turisztikai látványossággal - barlangokkal, sziklafalakkal, fennsíkokkal, víznyelőkkel és kanyonokkal -, de számtalan ritka, olykor a világon csak itt előforduló növény- és állatfajjal is. A világon csakis itt tenyészik például a Lumnitzer szegfű egyik változata, a tornai vertő. A rovarok közül a barlangi sze- mercsés vakászka, a vak bolharák. Vannak Európának olyan kihalófélben levő növény- és állatfajai, melyek a Gömör-tornai- karszton még megtalálhatók. Ezek közé tartozik néhány csigafaj, néhány egyenes szárnyú rovar. Lepkék, bogarak, pókok. Énekesmadarak és ragadozók, mint például a parlagi sas, a kerecsensólyom, kígyász ölyv. A szóban forgó területen több mint húszfajta denevérfaj él, közülük nem egy igen ritka a világ más tájain. Sajnos, néhány egyedi állat- és növényfaj előfordulásáról már csupán múlt időben beszélhetünk. A karszt flóráját és faunáját, természetes vízrendszerét az ember tevékenysége folytán a közelmúltban jelentős negatív hatások érték. A dolognak talán abszurditása, hogy a káros emberi tevékenység e tájon a 60-as évektől öltött igazán nagy méreteket, abban az időszakban is, amikor - a Gömör-tornai-karsz- tot tájvédelmi övezetté, egyes részeit pedig rezervátummá nyilvánították. san, a szivattyúzás Eddigi tapasztalait rendjébe való ef- nincsenek negatív vállalni további előtisztítását, illetve iul a Csallóköz ta- irvátumában találedett a halászás és fő környékén ? nadarak már elvo- a vadászat a tőkés és decemberben horgászás ugyan ésem szerint a bo- s zavarja a tó kör- darakat még akkor zok csendben van- zonygatás nélkül hető, hogy azokon a halász, kevesebb fannak olyan he- darak eltávolodása gászást. Igaz, csak Hasonlóképpen a al nem engedélye- tiltó intézkedésre t a földön fészkelő félynek vannak ki- gy valaki belelép a a eset, amikor a fé- tadár tojásaira le- ri őket.- Mely madarak kedvelik a Levelesi-tó környezetét?- Átvonuló időszakban, tehát tavasszal és ősszel a tó környékén megáll a fekete gólya, kiskócsag, nagykócsag, vörös gém, szürke gém, nádi rigó, nádi poszáta és a nádi sármány is. A ludak ritkábban állnak meg, inkább a récefajták. Vannak aztán olyan madarak is, amelyeknek olyannyira megtetszik a környezet, hogy nem vonulnak tovább. Ilyen például a cigányréce és a barátréce. A fészkelő ragadozók közül legjelentősebb a hamaréti héja, továbbá az egerésző ölyv és a karvaly, melyek a mocsarasokban és a nádasokban fészkelnek.- Egy természetvédelmi reztervátum- ban mire kell ügyelnie a hivatásos természetvédőnek?- A természetvédőnek legfőképp azt kell ellenőriznie, hogy a rezervátumba látogatók megtartják-e a szigorú előírásokat, nem okoznak-e kárt a természetben. Az állatvilágot figyelve úgy kell cselekednünk, hogy a madarak nyugodtan tudjanak fészkelni, nyugodtan tudják világra hozni kicsinyeiket. A költés időszaka március elejétől gyakorlatilag július 15-ig tart. A többi feltételt a természet biztosítja, mert élelem akad bőven. Tehát a mi legfontosabb feladatunk a természetnek a gondtalan és felelőtlen egyének erőszakos beavatkozásától való megóvása. Kosár Dezső Mezőgazdaság, erdészet, gázvezeték, szovjet hadsereg... A karsztvidék századunk 60- as-80-as éveiben olyan sebeket kapott, melyek kedvező körülmények között is csak évtizedek, sőt évszázadok után gyógyulhatnak be. Ha begyógyulnak egyáltalán. Ez az időszak 1968-ban a politikában a „normalizáció” időszaka volt. Mint ahogyan ott is inkább az abnormis viszonyok beálltát jelentette, a Gö- mör-tomai-karszt évezredek óta kialakult normális életrendjét is fölborította. Hogy milyen jóvátehetetlen vagy még jóvátehető hatások érték a karsztot, arról szóljon inkább a szakember, dr. Gordon László, aki a Gömör-tomai-karszt kiváló ismerője, s aki szinte megszállottként kutatja és védi már évek óta e vidék növény- és állatvilágát. Három évig a karsztfelü- gyelőség zoológusa volt, jó ideje az önkéntes természetvédők rozsnyói csoportjának elnöke. Ma egyébként főállásban a Pelsőci Körzeti Környezetvédelmi Hivatal elöljárója.- A Gömör-tomai-karszt már hosszú évezredek óta lakott terület. Az emberek elsősorban a völgyekben telepedtek le, de a fennsíkon is. Például a Szilicei-fennsíkon, ahol jelenleg három község található: Szilice, Borzova és Kecső. Az ember azonban a legújabb időkig jól megfért a természettel, tevékenységeivel, a földműveléssel és állattenyésztéssel, az erdőgazdálkodással, kisebb kőbányák működtetésével nem zavarta meg a természet rendjét, inkább szimbiózisban élt vele. Alapfilozófiájuk ugyanis akkoriban abból indult ki, hogy utódaiknak, a jövő generációnak is hagyni akartak valamit. Sajnos, ez az alapállás az utóbbi évtizedekben megváltozott, a karsztot erős negatív hatások érték - kezdte Gordon László. - A völgyekben ugyan egy kicsit radikálisabb tevékenység folyt; elsősorban a mocsaras területek le- csapolása a Sajó mentén vagy a Cset- nek-patak völgyében, utak, később vasutak építése, de egészen a hatvanas-hetvenes évekig ezek a beavatkozások még környezetvédelmi szempontból is elfogadhatóak voltak.- Melyek voltak azok a káros befolyások, amelyek az utóbbi két-há- rom évtizedben érték a karsztot?- Ebben az időben a karsztvidéket az emberi tevékenység folytán olyan káros hatások érték, melyek nemcsak a völgyeket, hanem már a karsztplatókat is negatívan érintették, sok esetben jelentősen megváltoztatva azok arculatát is. Rendkívül sok kárt okozott benne például az erdőgazdálkodás, amely az utóbbi évtizedekben szinte rablógazdálkodás volt. Kezdve azzal, hogy a gépeknek széles, gyakran aszfaltozott erdei utakat építettek egészen addig, hogy a fát sok helyütt tarvá- gásos módszerrel termelték ki. Az erdőkben kiválasztottak néhány, egyenként gyakran több hektáros területet, és ott minden fát kivágtak. Ez a módszer a kitermelés szempontjából jóval egyszerűbb volt ugyan, de szinte jóvátehetetlen károkat okozott. A karszt talaja ugyanis meglehetősen vékony. Miután a kivágott növények a talajt már nem kötötték meg, a meredek hegyoldalakról sok helyütt az esővíz kimosta azt, helyén csak a kopár szikla maradt. Több évtizedig is eltart majd, amíg az ily módon kivágott erdőrészek helyét újra tudják telepíteni, ha egyáltalán sikerül.- Hasonló tarvágásokat látni a magasfeszültségű villanyvezetékek alatt, illetve a gáz- és olajvezetékek fölött is.- A Gömör-tomai-karsztot ke- resztül-kasul ilyen vezetékek szelik át. A vidék, szerencsétlenségére, domborzata folytán alkalmasabb volt az elmúlt évtizedekben épített, kelet-nyugat irányban futó vezetékek építésére, mint az északibb magashegyek, így minden vezeték a karszton keresztül fut. Ez a karsztot ért legnagyobb és legártalmasabb behatás. Nem csak a tarvágások miatt, melyeket a vezetékek közelében védőövezetként fenn kell tartani. A kőolaj- és gázvezetékek több méter mélyre kerültek, ezáltal megváltoztatták a karszt hidrogeo- lógiáját is. Bizonyos vízforrások ennek következtében kiapadtak, sok helyütt a víz a csővezetékek mentén vezetődött le. Ezek a vezetékek máig élő sebeket ejtettek.- E területen két nagyobb kőfejtő és néhány kisebb működik. A gombaszögi és méhészkei kőbányák hatalmas, a vidék képét is befolyásoló beavatkozást jelentenek. A gombaszögi mellett mészgyár, a méhészkei mellett - a Szádelői völgy szájában - cementgyár épült. Azt hiszem, ezek sincsenek minden káros hatás nélkül.- Régebben szinte minden falunak volt kisebb kőbányája, ahonnan a helybéliek házaik építőanyagát nyerték. Ezek azonban kis kőfejtők voltak, a környező természetre nem tettek különösebb káros hatást. A gombaszögi és méhészkei kőbányák azonban, melyek európai mértékben is a legnagyobbak közé sorolhatók, olyan hatalmas beavatkozást jelentenek, melyet jóvátenni ma már nem lehet. Ami a gombaszögi mészgyárat illeti, az viszonylag modem létesítmény, effektiv szűrőberendezésekkel, és hulladékai is olyanok, hogy működése környezetvédelmi szempontból általában véve elfogadható. Sokkal károsabb a tornai cementgyár, amelynek különösen a Szádelői völgyre nézve nagyon sok negatív hatása volt.- A mezőgazdaság, a vegyszerezés, az állattenyésztés hogyan hatott a karsztra?- A vegyszerezés, műtrágyázás nagyon sok kárt okozott. A Pelsőci és a Szilicei fennsíkon ezt a műveletet a 70-es évek végén, 80-as évek elején mezőgazdasági repülőgépekkel is végezték. Ez utóbbi tevékenységet - az ivóvízkészletek védelmére hivatkozva - sikerült betiltani. Szerencsére a vegyszerezés gazdasági okokból jelentősen mérséklődött. Az állattenyésztés kevesebb negatív következménnyel járt ugyan, de voltak káros hatásai. fajokat. Ez természetesen nem pusztán a Szádelői-völgyre, hanem a karszt egész területére jellemző volt és sajnos jellemző még ma is. A Szepsiben élő dr. Stibrányi Gusztáv, az immár nyolcvanadik évét is betöltött Guszti bácsi főállásban ugyan gyógyszerész volt, „mellékesen” azonban több szenvedélyének élt. Régészkedett, hely- történészkedett és a karszt szerelmese volt. Mindezek nem csak múlt időben értendők. Az azonban már igen, hogy több mint két évtizedig, 1957-től a 80-as évek elejéig a Szádelői-völgy „konzervátora”, (Fotóiarchívum )- Ügy tudom, nem használt a karsztvidéknek a szovjet hadsereg ittléte sem.- A szovjet hadsereg fantasztikus károkat okozott itt. E vonatkozásban két területet kell kiemelni. Az egyik Pelsőcardó és Borzova környéke, ahol lövészárkokat, bunkereket építettek. A másik pedig a Gömörhorka melletti gyakorlótér, ahol több tíz hektáron irtották ki az erdőt, szennyezték a környezetet üzemanyaggal, olajjal, egyéb hulladékkal. A károk a mai napig nincsenek teljes egészében felmérve.- Mindez a fölsorolt tevékenység milyen konkrét „eredménnyel" járt?- Több növény- és állatfajnak beszűkült az élettere, néhány teljesen eltűnt a tájról. A nyolc-kilenc pár kerecsensólyomból például egy-két pár maradt. A vándorsólyom, vöröskánya, bamakánya, szirti sas, törpesas jóformán eltűnt a karszt élővilágából. A korábban nagy számú leánykökörcsin és hérics élettere beszűkült, eltűntek a vegyszerezésre érzékeny orchideafajok, melyek már csak itt-ott láthatók.- Milyen lenne az az optimális életmód, mely az ember és a karsztvidék „békés egymás mellett élését" segítené?- A mezőgazdaságban és erdészetben vissza kellene állítani az évszázados módszereket. Tisztítani a legelőket, kipucolni a forrásokat, kutakat. Legeltetni csak megfelelő mennyiségű és fajtájú állatot szabadna. A földművelésben is vissza kellene állni a kisparcellájú gazdálkodásra, hogy a meredek hegyoldalakon ezáltal meg lehessen tartani a sekély termőtalajt. Sövényeket, mezsgyéket kellene kialakítani, melyek megtartanák a domboldalak vékony humuszrétegét. A kőbányák környékét rekultiválni kellene, hogy a sebek lassan gyógyulásnak induljanak. Amíg a kecske jóllakik A Szádelői-völgy a Gömör-tor- nai-karszt egyik különös ékessége, ritka növény- és állatfajok élőhelye. Bár 1954 óta rezervátum, az emberi tevékenység ennek a gyönyörű kanyonnak az élővilágát is sokféle módon károsította. Nemcsak a föntebb leírt módokon, hanem úgy is, hogy a ritka növény- és állatfajokból üzletet kovácsolni szándékozók egyszerűen ellopták és külföldön értékesítették ezeket a magyarul a rezervátum felügyelője is volt. E nem fizetett tisztségben legfontosabb feladata a völgy flórájának és faunájának védelme lett volna. A kihágásokat, vétségeket azonban nem büntethette, csak figyelmeztethetett, illetve jelenthette az „illetékeseknek”. Előfordult azonban, hogy a kihágásokat éppen ezek az „illetékesek” követték el.- A tájvédelmi körzet néhány munkatársa maga is részt vett a sas- és sólyomfészkek megdézsmálásá- ban és a kiszedett fiókák Nyugat- Európába való eladásában. Ez a hatvanas években jött divatba, akkoriban például egy kerecsenfiókáért külföldön 12 ezer márkát lehetett kapni. Abban az időben ennyibe került egy Mercedes személy- gépkocsi is. Ezek ellen küzdeni sziszifuszi munka volt, hiszen tekintélyes hazai támogatóik voltak - meséli Guszti bácsi. - Sokan „gyűjtöttek” itt lepkéket, ritka rovarokat is. Hazaiak, külföldiek egyaránt. Rezervátum lévén a völgyben halászni sem lehetett. Egy alkalommal például rajtakaptam egy szovjet állampolgárt és a sofőrjét, hogy a pisztrángban gazdag patakban horgásznak. Hiába figyelmeztettem őket, felszólítottak, hogy ne zavarjam szórakozásukat. Ilyen és hasonló eset több is megtörtént. Egyszer a rendőrséggel is konfliktusba kerültünk, mert mindig ott robbantották föl a közeli és távolabbi környéken talált régi robbanószereket. Erélyes tiltakozásunk után a völgyben ugyan abbahagyták ezt, de elmentek az Áji-völgybe, és aztán ott folytatták a robbantgatást.- A cementgyár fölépítése ellen nem lehetett tiltakozni?- Tiltakozni lehetett, tiltakoztunk is, de nem volt foganatja. Több gyűlést, tanácskozást is tartottak e témáról, végül egy magas pártfunkcionárius kijelentette: Por ide, por oda, nekünk szükségünk van a cementre! Ekkor már nem lehetett mit tenni. * A „normalizáció” időszaka - remélhetőleg - már végleg történelem. „Eszmeisége” azonban máig kísért. A karsztvidék „nor- maiizációja” ezért még várat magára. Pedig jó lenne, ha az utánunk jövő generációnak is jutna a szépségéből valami! Klinko Róbert VESZÉLYBEN 1994. június 5. ÜBSámBp A karsztvidék
