Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-05 / 23. szám
arányában pedig egyenesen az élvonalba sorolandó Szlovákia! Ez egy borzasztó helyzet, amelyet a céltudatos megelőzés helyett a kapkodás, a tűzoltás jellemez.- Ön miben látja annak okát, hogy a közvélemény meglehetősen közömbösen viszonyul a sorozatos környezetrombolás bizonyítható fényeihez? A környezetjavítás érdekében pedig legföljebb néhány facér aktivista rendez időről időre egy- egy szerényebb tüntetést?- Tény, hogy az 1989-es fordulat előtt mind a lakosság, mind a közéleti sajtó élénkebben szemmel tartotta a természet- és környezetvédelem kisebb-na- gyobb gondjait. Részben * talán azért, mert az ilyen irányú érdeklődés egyút(Folytatás az 1.oldalról) ez az egész helyzet - a maga teljességében - a lakosság egészségügyi állapotára is. Sovány vigasz, hogy a környező, poszt- kommunista országokban sem rózsásabb a helyzet. Amíg a nyugat- és észak-európai, illetve a tengerentúli statisztikák az átlagos életkor jelentős megnyúlásáról beszélnek, addig Szlovákiában manapság jóval korábban halunk meg, mint húsz évvel ezelőtt... A középkorú férfiak elhalálozásának DIAGNÓZIS tál a korábbi rezsimre vonatkozó kritikát jelentett. Tényleges szembesülést jelentő kockázatot azonban akkoriban sem vállaltak túl sokan. Mostanában pedig? Úgy tűnik, hogy a munkanélküliség állandó növekedése, az egyre szélesebb körű elszegényedés, a bűnözés elburjánzása és végül, de nem utolsósorban, a nacionalizmus jobban lekötik az emberek gondolatvilágát, mint a környezetjavítás igazán sziszifuszi türelmet igénylő teendői. Sőt! Szép számmal akadnak Szlovákiában politikusok, akik a fenti gondok legkézenfekvőbb gyógyírjaként a nacionalizmust ajánlják.- Igen, ennek volt tetten érhető bizonyítéka 1992 őszén a binde- rizmus térhódítása: a Dunának kormányzati áldással történt el- rekesztése Bősnél; magyarán: a folyamlopás! Ténynek tény viszont, hogy időközben másfél esztendő telt el, úgyhogy helyénvalónak látszik a kérdés: beigazolódni avagy szertefoszlani lát- szanak-e a szlovák környezet- védőknek a dunai vízművel kapcsolatos biológiai és ökológiai aggodalmai?- Erre csak azt felelhetem: őszintén örülnék, ha a közelgő évek folyamán nem igazolódnának be a mi meglehetősen borúlátó, ugyanakkor tudományos megalapozottsággal kidolgozott jóslataink. Szakmámnál fogva azonban továbbra sincs okom kételkedni mindabban, amit mind a Duna elrekesztése előtt, mind a korábbi időszakokban reális veszélyként, s érvekkel alátámasztva környezetvédő társaimmal együtt felhoztunk. Az a nacionalista felhangokkal ékesített siker- propaganda, amely a bősi vízmű működését egyelőre kíséri, nem egyéb, mint porhintés, stílusosabban mondva: vízfröccsentés, hiszen a tényleges károk, tehát a természetes öntisztítás megszűnése, az oxigénrendszer romlása, a földalatti vízforrások utánpótlásának elzáródása, a meglevő ivóvíz minőségének romlása, az építőipari kavicskészlet elértéktelenedése, a madár- és halvilág egyensúlyának felbomlása nem egyik napról a másikra, hanem hosszabb távon jelentkezik. Nyilvánvaló, hogy ezeket a reális veszélyeket nem (Pavel Kastl felvétele) bombasztikus kijelentésekkel, hanem legföljebb egy, az Európai Közösségek által is javasolt, mind a szlovák, mind a magyar fél számára elfogadható vízmegosztási egyezmény mielőbbi gyakorlati alkalmazásával lehet minimalizálni. E tekintetben aligha biztató, hogy az emberek jobbára már csak a valós veszélyektől tartanak, a vélt veszéíyeket viszont hajlamosak félvállról venni. Sajnos, Bős ügyében egyelőre ez a helyzet.- Bős, akut környezetromboló veszélyforrásként, ahogy mondani szokás: van. És itt a szlovákiai környezet- és természetvédelem ezernyi más gondja-baja is. De vajon van-e mindemellett remény is?- Ez nem optimizmus, vagy a remény egyéb formáinak kérdése, hanem a gazdasági helyzet függvénye. És még inkább a gazdaságfejlesztés törekvéseié. Elvégre aki okosan gazdálkodik, az alternatívákban gondolkodik; és éppen az alternatívák rejtik magukban a környezetkímélő megoldások esélyeit is.- Maradjunk ennyiben, csak nehogy úgy járjunk közben - legalábbis itt, Kelet-Közép-Európá- ban -, mint az egyszeri orvos, akinek azt kellett tapasztalnia, hogy az operáció sikerült, de a páciens meghalt!... Miklósi Péter Madarak, fák, emberek Rendezvényre hívó plakátot kaptam nemrég: a környezetvédők jóvoltából virág- és díszfavásárra, autósoknak szóló ingyenes szénmonoxidmé- résre és -beállításra, valamint környezetvédelmi filmek és könyvek megtekintésére invitált. E gazdag programajánlat mellett a mottóra volt igazán érdemes felfigyelni, hiszen mindezt a Környezetvédelmi Világnaphoz közel eső időpontban, a MADARAK, FÁK, EMBEREK! jelszó jegyében rendezték. Hogy miért e szokatlan, bár természetes fogalomtársítás, arról a riporter a szervezőktől kapott telefoninteijút:- Jó lenne mihamarabb embervédelmet mondani akkor, ha környezetvédelemről van szó. Az élővilág és a természeti erőforrások megóvása egyben az ember létfeltételeinek védelmét is jelenti. A kibővített mottó azonban irányváltást is érzékeltet, hiszen a madarakról és a fákról beszélni az embernek is jelzést jelent sorsának hasonlóságáról.- Hogyan értendő e jelzés?- Ha megbetegszik vagy elpusztul a madár, a fa, az annak jele, hogy nincs rendben valami a környezetében, s az életfeltételeihez nélkülözhetetlen elemek közül szennyeződött valamelyik. Vak, aki nem látja, hogy manapság már ugyanezt észleli az ember is. A szakemberek megfigyelései és mérései szerint - különösen a súlyosan szennyezett vidékeken - a sokféle betegség, az általában romló egészségügyi állapot igenis, szoros összefüggésben van a környezeti ártalmakkal. Ezért nem árt elgondolkodnunk hát azon, hogy a javak birtoklásáért vívott egyoldalú küzdelem bizony veszélyes lehet számunkra.- Válaszúton lennénk?- Igen. Választanunk kell, s ennek kapcsán konfliktusokkal nézünk szembe. Korlátlanul elé- gítsük-e ki igényeinket, növekvő és mind veszélyesebb szennyezés árán? Vagy természetesebb, természetközelibb emberként mérlegeljük, hogy az élet minőségét nemcsak a javak hajszolása és birtoklása jelenti... Ugyanis e javak - tömegével - ártalmak, szennyezések forrásai is. Ráadásul meg kell, hogy változzék a viszonyunk a közlekedéshez.- Például?- A környezetkímélő közlekedés híveiként ma már nem olyan nevetséges gondolat, hogy a rövi- debb távokat legyűrve olykor gyalogolni, kerékpározni is lehet. És az sem nevetséges törekvés, hogy autón utazva viszont egyszerre többen is használjuk a kocsit. Így kevesebb fut belőlük az utakon, ezért a levegőt is kevesebb szennyezés érheti.- Eszerint tehát: vissza a természethez?!- A madarak, fák, emberek hármas mottó arra is figyelmeztet, hogy az emberi méltóság, az egymás iránti felelősség napjainkban szintén új értelmet nyer. Igyekeznünk kell úgy élni és dolgozni, hogy ne okozzunk kárt másoknak, és ne szennyezzünk, hogy emberhez méltó legyen a természethez való viszonyunk. Napról napra gondoljunk bele, vajon adott esetben meg- tesszük-e azt a környezetkímélő mozdulatot, amellyel megelőzhetjük a szennyezést? Akarva- akaratlanul tudomásul kell vennünk - és ebben a tekintetben van mit tanulnunk az élővilágtól -, hogy a természeti törvények hihetetlenül erős parancsa ránk is vonatkozik. A madarak, a fák, a növények, az állatok ösztönösen figyelembe veszik e kötöttségeket; a természet függvényében élnek. Ezért a tudatos, gondolkodó embernek sem szabad megfeledkeznie arról, hogy az ivóvíz, a levegő, a talaj csak tisztán alkalmas a normális élet biztosítására. Sokat beszélünk az ökológiai gondolkodás szükségességéről. E hármas jelszó - madár, fa, ember - szoros összetartozásra utal. Nincs ember és nem is lesz madár meg fa nélkül, hiszen az élőlények valóban egymásra utaltak. A hétköznapok gyakorlatában ez azt jelenti: tudomásul kell vennünk, hogy nemcsak a fizikai igények kielégítésével tudunk jobb életet teremteni. Az élet minősége a legszorosabb összefüggésben van a környezeti tényezőkkel, azok állapotával. Az embernek az önzéssel szemben az egymás megértésére kell törekednie. Ma már nyilvánvaló, hogy a műszaki rendszereket össze kell és lehet egyeztetni a természeti rendszerekkel! Fel kell ismernünk: az ártalmak csupán akkor elháríthatok, ha mindenki megérti, hogy az ő cselekvésére is szükség van. M, P. (S)TRUCCPOLITIKA 1994 június 5 l/bsdmsp (I llusztráció: archívum) SÍ ülLTíriÁ'L'Mi'jV
