Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-22 / 21. szám

- Duray úr! 1994 májusában nyilván nem a ripor­ter az egyetlen, aki afelől faggatózik, hogy a ko­raőszre meghirdetett parlamenti választások előtt megköttetik-e a szlovákiai magyar pártok hármas koalíciója?- A szlovákiai magyar sajtóban valóban sokat írogatnak arról, vajon lesz-e egy olyan koalíció, amely összefogja a szlovákiai magyar politikai erőket azok teljességében, vagy pedig nem. Erről cikkeznek, sajnos, mégsem így teszik fel a kérdést, hanem inkább csak arról vitatkoznak: lesz-e olyan hármas koalíció, amelynek egyik tagja az MKDM, a másik az Együttélés, a harmadik pedig az MPP! Ha szabad, én politológiailag és két irányból is megközelíteném e kérdést. A pártok közös indulá­sának egyik formája a választási szerződés, amikor egy adott pártlistán megjelenik egy másik párt kép­viselőjelöltje is; és a szerződés határozza meg, hogy sikeres választási szereplés esetén az illető- Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom szövetsége viszont éppen koalíció­ként tudott jó eredményeket felmutatni; ráadásul hiba lenne elhallgatni, hogy 1990-ben még telje­sen más volt a hangulat, hiszen a többség a gyors változásokban és a demokrácia térnyerésében bí­zott. 1992 júniusa után viszont a visszarendeződés, a nacionalista alapokon nyugvó meciari konszoli­dáció következett; ezért aligha mindegy, hogy a most esedékes idő előtti választások után milyen lesz a parlamenti erőviszonyok megoszlása...- Azt azért tudni kell, hogy az őszi választások végső eredményét nem a magyar pártok fogják ki­alakítani; ők csak arra a helyzetre készülhetnek fel, hogy ismét a mérleg nyelvének szerepét játsz- hatják. Fontos, hogy adott esetben azt a saját ja­vunkra tudjuk billenteni. Ehhez kell az egységes politikai platform, amelynek kialakításán, kisebb- nagyobb buktatókkal, lényegében 1990 óta folya­Az igazi választói érdek azonban más: az egységes politizálás s az ennek révén születő egy magyar­szubjektum, amire kinek-kinek szavaznia kell. Jócskán ismerek olyan választói véleményeket, amelyek szerint e pártok egyesüljenek, vagy kös­senek egy uniót; ami azt jelenti, hogy egy szubjek­tummá válnak, de ezen belül megőrzik a rájuk jel­lemző és megőrzendő sajátosságokat. Ez a valós választói igény; aki viszont csak koalícióról, akár- hányas koalícióról beszél, az pusztán kívülről su- gallt pártvéleményt tesz magáévá. A koalíció nem a választópolgár, hanem a pártok érdeke, mert így akkor is tudják demonstrálni az erejüket, ha külön­ben úgy érzik: egyedül elbuknának! — Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a meciari ke­délyszítás ellenszereként mindenképpen itt az igény a hármas magyar pártformáció iránt!- Az Együttélés az egységes politikai platfor­mon törénő egységes föllépés híve; és a parlamen­hanem az Együttélésé. Hacsak rólam lenne szó, egyszerű volna a megoldás: nem indulok a válasz­tásokon és punktum. Feltéve, ha valóban csak az én személyemen állnának vagy buknának a dol­gok. A valóságban azonban az együttpolitizálás iránti hajlandóság körülményeit kell tisztázni, hi­szen a gyakorlatban távolról sem arról van szó, va­jon Duray Miklós hajlandó-e együtt politizálni az MPP politikusaival. Erre mondok is rögtön egy nagyon egyértelmű példát: 1990-ben az MKDM elnökévé Janics Kálmánt választották. Aki a nyolcvanas években is odafigyelt az eseményekre, az tudja, hogy ellenem épp ő volt az állam­rendőrség által megfogalmazott vádak koronata­núja. Ennek ellenére én voltam az, aki elsőként kezet nyújtottam neki, s felkértem az együttműkö­désre. Mindezt tehát nem szabad személyi kérdé­sekké sekélyesíteni.- Nem rossz hallani az ilyesmit, a külső szem­lélőt mégis a piszkálódásokkal járó bizonytalan­ság nyugtalanítja. Méghozzá olyannyira, hogy or­szágjárásaim során jómagam is első kézből hal­lom a dühből, dacból fogant fogadkozásokat: ha nem jön létre a szlovákiai magyar erőegyesítés, akkor az illető magyar létére is a HZDS-re fog szavazni, vagy el se megy a szavazóhelyiségbe... METSZÉSVONALAK Interjú Duray Miklóssal milyen jogokat fog élvezni. Például: független kép­viselőként fog-e tevékenykedni, vagy annak a párt­nak a klubjában, amelynek listáján bekerült. A má­sik lehetőség a koalíciós szerződés, amelyet két önálló jogi személy köt; s ez világossá válik a lista elnevezéséből is, amelyen minden párt és jelöltje a saját neve alatt indul. Aligha mellékes szempont, hogy a működőképes és fejlett demokráciákban ál­talában nem szoktak választási szerződéseket köt­ni; ám ha mégis, akkor csak különleges esetekben. Elsősorban nyilván azért van ez így, mert minden koalíció legfőbb buktatója, hogy csak pontatlanul mérhető fel bennük a szerződő felek valós és a vá­lasztópolgárok akarata által is igazolt súlya. Saj­nos, Szlovákiában egyelőre még távolról sincs szó fejlett demokráciáról, ezért a ‘89-es fordulat óta a különböző választásokon különböző koalíciók, óri­áskoalíciók s választási blokkok szerepeltek - amelyek azután jobbára szétestek, megszűntek, vagy éppenséggel a szerződő felek is összevesztek egymással.- Persze, nehezen tehető egyenlőségjel a szlo­vákság választási koalíciói és a sajátos helyzetben levő kisebbségi mozgalmak hasonló törekvései kö­ze'. Szlovákiában ráadásul, épp kisebbségi szem­szögből ítélve, igenis: különleges helyzet van!- Bizonyos mértékben igen, de azért nem árt ki­tekinteni Európa azon országaiba, ahol a helyi számbeli nemzeti kisebbségnek saját pártjai van­nak. A legtipikusabb a finnországi svédek pártja, a Svéd Néppárt, amely évtizedek óta működik, és sohasem volt koalícióban senkivel. Azt is tudni kell, hogy a finnországi svédeknek csak ez az egyetlen pártjuk van, aki nem erre voksol, az más finnországi pártra szavaz. Mind a frízeknek, mind a németországi dánoknak is csak egy-egy pártjuk volt, és ők nem kötöttek koalíciót senkivel. Dél- Tirolban annyiban más a helyzet, hogy ott most már önálló tartományként, autonóm területként működő politikai rendszer van; így ott több a párt, de ezek sem szoktak koalíciót kötni. Tulajdonkép­pen egyedül Szlovákiában alakult úgy a helyzet, hogy az itt élő magyarságnak több pártja van, s ezek kényszerülnek koalíciót kötni. Így volt ez 1990-ben és két esztendővel később is.- Eszerint Szlovákiában mégiscsak szükség van választási koalícióra! Jő bizonyítéka ennek épp az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom évek óta tartó együttműködése.- Hogy ez a szövetség megköttetett, az két szempontból is kényszerhelyzetből adódott. Az egyik: a szlovákiai magyarság idősebb nemzedé­kébe még a harmincas években beleivódott az egy magyar pártra való szavazás igénye. Egy másik szempont pedig: 1990-től az itteni magyarság tö­megeiben elterjedt az a meggyőződés, hogy a szlovákiai magyar politikai erőknek össze kell fogniuk. Ezzel a törekvéssel került szembe ‘90- ben a Független Magyar Kezdeményezés, hiszen kategorikusan elutasította a magyar politikai egy­ségtudat kialakítását. Az MKDM és az Együttélés viszont e magatartás ellenére koalíciót kötött; bár annak mindmáig nincsen ellenpróbája, hogy ez a két mozgalom külön-külön vajon minő eredményt ért volna el két éve, vagy éppenséggel 1990-ben.- Duray úr, száz szónak is egy a vége: akkor hát most akarja az Együttélés a hármas koalíciót, vagy nem?!- Mi alapvetően nem koalícióban, hanem az egységes politikai platform és az egységes politi­zálás megteremtésében gondolkodunk. Azért vála­szolok így, mert a koalíció csupán eszköz lehet; a cél viszont az, hogy egy olyan politikai egységet hozzunk létre, amelyben egységesen lehet haladni a közös célok irányában. Tehát: a kitűzött célok felé tartó lépéseket semlegesítő módszertani elté­rések se legyenek. Fotó: Prikler László matosan dolgozunk. Törekvéseink gyümölcse ta­valy látszott beérni, s ennek eredményeképp 1994 januárjában megtarthattuk a komáromi nagy­gyűlést, ahol már a cél volt az egységesítő és nem az eszjcöz. Sőt! Ma már az is higgadt fejjel lemér­hető, hogy a szervezés folyamán, a rendezvény alapján és közvetlenül utána ki, hogyan viszonyult az ott elfogadott dokumentumokhoz. És itt kü­lönbséget kell tenni a pártok, illetve a személyek között, mert az ott megjelent 3500 választott ön- kormányzati és parlamenti képviselő gyakorlatilag teljesen egyértelműen, pártállásra való tekintet nélkül, pozitívan viszonyult az ott megfogalmazott célokhoz. A pártokról már nem mondható el ugyanez, hiszen kialakult egyfajta különbség a párt, illetve a párt színeiben megjelent emberek között. Ez a legmarkánsabban talán a Magyar Pol­gári Párt és a Demokratikus Baloldal Pártjának példáján demonstrálható. A DBP sem a januári nagygyűlés előtt, sem azután nem fogadta el a ko­máromi célkitűzéseket; az MPP pedig a szervezés folyamán elhagyta az előkészítő bizottságot, a rendezvény után pedig - elnökének szájából - úgy nyilatkozott: ha szavazati joga lett volna, akkor tartózkodik. Persze, ugyanez nem vonatkozik a szóban forgó pártok ott megjelent tagjaira.- Hozzátartozik az igazsághoz, hogy azért az ott elfogadott dokumentumok végső kicsengése sem egyezik az eredetileg javasoltakkal...- A dokumentumokon csupán stilisztikailag ja­vítottunk. Egyetlen kérdésben történt változás, pontosabban egy visszalépés: eredetileg arra töre­kedtünk, hogy az ott megjelent legitim képviselők a saját soraikból válasszanak meg egy testületet. Erre mondtuk, hogy 100 tagú bizottmány, amely­nek feladata a Komáromban elfogadott dokumen­tumok gyakorlati szorgalmazása lett volna. Egyút­tal egyetemesen, a szlovákiai magyarság ügyében és nevében testületileg állást is tudott volna foglal­ni. Sajnos, részint politikai szűklátókörűség, ré­szint egyéni érdekek miatt ez az elképzelés elbu­kott, amit én óriási hibának tartok.- A komáromi nagygyűlés ténye és sikere, akar- va-akaratlanul, az egységes politizálás fontossá­gát, lehetőségét jelzi. Egyrészt tehát épp ezért, másrészt pedig a Meciarék sugallta mélyszlovák gerjedelemmel elegy söpredékerőszaktól való féle­lem okán, másrészt odakünn a terepen valóban olyan „magyar hangulat" van, hogy igény éltetik a nagykoalíció!- Az efféle koalícióóhajtás lényegében egy párt­manipuláció következménye. A szlovákiai ma­gyarságban él egy meggyőződés, hogy ne kelljen választania a magyar pártok között, hanem A ma­gyar pártra, A magyar blokkra adhassa le voksát. ti választások lehetséges kimenetelének szempont­jából a legmegfelelőbb eszközt kell választani. Ezért is van óriási különbség a koalíció és az unió között.- Immáron ezer szónak is egy a vége: fránya koalíció vagy üdvözítő unió, de vajon mik a felté­telei a választások előtti egységes fellépésnek?- A legalapvetőbb dolog, hogy a megkötendő választási szövetségben olyanok vegyenek részt, akik az alapvető kérdésekben is tényleg együtt tudnak működni, közösen tudnak politizálni. Az eltérés csupán részletkérdésekben lehet. E szövet­ségben viszont nem vehet részt olyan elem, amely 1990 óta bebizonyította, hogy csakis a politikai konjunktúra a döntő számára és saját érdekeinek érvényre juttatásáért a politikai egység ellen is haj­landó fellépni. És nem lehet a tagja e szövetségnek olyan elem sem, amely a választások után nem hajlandó megmaradni abban az egységben. Ezek alaptételek.- E válaszban több volt a tüske, mint a jóindu­lat. Ön eszerint lát egyáltalában némi esélyt a ho­ni magyar pártok választások előtti közös nekifu­tásának?- Csak megismételni tudom, hogy az uniót sok­kal jobbnak tartom a koalíciónál.- De hát az uniót is csak ugyanazok kötnék, akik a köztudatban immáron népszerűvé vált koalíció­ban igyekeznének együtt haladni!- Igen, de az unióból a szubjektum a saját megszűnésének veszélyével lép ki.- Az Együttélés tehát csak egy őszinte szándék­kal körvonalazódó uniót favorizál?- Természetesen, hiszen ennek a híve!- Ez közös jelöltlistát is jelentene?- Az unió nem közös, hanem egy jelölőlistát je­lent, ami több a koalíciós listánál.- Az Együttélés, bizonyos személyekre vonatko­zóan, ezt rigorózus feltételekhez is köti?- Abban a pillanatban, ha elfogadjuk a választá­sokra való közös készülődés feltételeit, attól a perctől kezdve a további lépések kimunkálása már kizárólag szakmai kérdés, a jól képzett politológu­sok számára.- Duray úr, a szlovákság körében már hetek óta folyamatban van a tömbösödés, míg a szlovákiai magyarok berkeiben, négy hónappal a választások előtt, valóban sok a bizonytalansági tényező. Úgy tűnik, az egyszerű halandó számára már-már ide­gesítő ez a tudat!- Mert idegesítik őt. Én nem látom úgy, mintha el lennénk maradva e kérdésben, hiszen az Együtt­élés és az MKDM 1990 óta próbálgatja egymást; így a mi együttműködésünk felfrissítésével nincs is gond.- Ön szerint meddig kellene határozni a terve­zett unió ügyében?- Az MKDM-nek még áprilisban felvetettük a dolgot. Akkor elzárkóztak e kérdéstől, igaz, odáig sem jutottunk el, hogy felhozzák az ellenérveiket. Az alapvető problémát abban látom, hogy a szlo­vákiai magyar politikában különböző berögződé­sek és félelmek munkálnak; és amíg ezek nem ol­dódnak fel, addig csak egy-két ember dolga lehet mindennek elméleti tisztázása.- Iménti válaszának apropóján kérdezem: úgy hírlik, személyesen Duray Miklós az, aki nem kí­ván közös formációban indulni a Magyar Polgári Párttal, aki eleve ellenzi az ilyen fellépést. Jó len­ne ezt végre tisztázni!- A saját elméleti megközelítésemet ebben az inteijúban is elmondtam. Szerintem világosan ért­hető, hogy a vélemény nemcsak az én nézetem,- Tudni kell, hogy általában azok a szűklátó­körű emberek hajthatók be egy hisztérikus csator­nába, akik a pillanatnyi benyomások alapján inga­doznak. A választási kampányt is őmiattuk, nem pedig a stabil választóknak szokták szervezni. Ténynek tény viszont, hogy ezúttal sokan lesznek, akin, például nehezen fogják eldönteni: az MPP-re, vagy a DBP-re adják-e szavazataikat.- Adott esetben az Együttélésnek oroszlánrésze lehet a fenti dilemma elsimításában. Vagy ön eleve kizárja azt, hogy „a ‘90 óta konjuktúrálisan politi­záló MPP” őszintén kívánja a közeledést a szlová­kiai magyarság ügyeit képviselő jelenlegi koalíció­hoz?- Különbséget, méghozzá jókora különbséget kell tenni a párt és a mögötte fölsorakozott szemé­lyek között. El kell mondanom: az MPP részéről engem többen is felkerestek azzal a kéréssel, hogy legyünk óvatosak, mert a párt legfelsőbb vezetése csak a saját politikusi életét meghosszabbítandó eszköznek tekinti a koalíciót.- Duray úr, ezek nagyon súlyos szavak!- Viszont ténynek tény. Ez megtörtént, itt, eb­ben a helyiségben, ahol most mi is beszélgetünk. Én ezt tényként kezelem, nincs szándékomban visszaélni ezzel, bár ez része az összképnek.- Tetemrehívás esetén hajlandó lenne neveket, időpontot is említeni?- Ha ezt nemcsak az MPP, hanem a szóban for­gó személyek is igényelnék, akkor igen. Ezt ugyanis csak így lehet és nem fordítva, hiszen még a börtönben megtanultam, hogy addig kell hallgat­ni, amíg a másik fél nem akar beszélni.- E ponton szinte stílszerűen adódik a kérdés: vajon mi lesz, ha október 2-án visszatér Meciar? Hogy lehet, hogy kell erre felkészülni?- Mi elsősorban lélektanilag készülhetünk, el­végre nem mi fogjuk befolyásolni, hogy vissza­jön-e? Elsősorban azt kell megvizsgálni: minő kényszerítő körülmények alakulhatnak ki, elvégre távolról sem vesztette el támogatóinak táborát, ezért viszonylag nagyarányú relatív győzelemre számíthat. Mégsem biztos, hogy Meöiar olyasfajta visszatértétől kell félni, ami neki ismét a kor­mányfői tisztséget adná a kezébe. Őneki, tudtom­mal, nagyobb ambíciói vannak, ő köztársasági el­nök szeretne lenni... Ezért lesz nagyon érdekes a választások utáni erőviszonyok alakulása, hiszen aligha mindegy, hogy milyen döntéseket lehet majd hozni az új parlamentben. Hogy lesz-e egy olyan tábor, amely kilencven képviselőt is fel tud sorakoztatni az olyan szavazásokkor, amikor főként pártérdekeket fognak akarni érvényesíteni.- Nos, ezért tűnik szinte szükségszerűnek, hogy a szavazatok szétforgácsolódása helyett a lehető legtöbb magyar képviselő legyen majd jelen abban az ominózus parlamentben.- Igen, ám ez csupán akkor érvényes, ha a mennyiséggel azonos arányban nő a minőség is. Ellenkező esetben nem biztos, hogy ez a gyakor­latban is így van. Minőség alatt pedig azt értem, hogy a közös listán bekerült magyar képviselők végig közösen dolgozzanak, és a kérdések zömé­ben egyformán szavazzanak.- Mindent egybevetve: ön lát esélyt egy négy év­re szóló közös program kidolgozásához?- A program megvan, „csak” megvalósításának feltétleit kell megteremteni.- Úgy legyen, ámbár jómagam, egyelőre, in­kább törésvonalak kialakulását, semmint a met­szésvonalak nyomainak felszívódását látom.. Miklósi Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents