Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-22 / 21. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor A könyvek varázsa Ozsvald Árpád vallomása a 9. oldalon 1994. május 22. XXVII. évfolyam Ára 9 korona Ez az, ami még megmaradt: a szlovákiai magyar plymoutok, és leghornok komoly igyekezete, valamint az, hogy a domináns kakas továbbra is rendet tart a maga szemétdombján, már amelyiknek van szemétdombja. A szemétdombhoz ugyanis tér kell, porta, szérű. Tér, porta, szérű jelenleg jelentős mennyiségben található a mesekönyvekben, a nagypapa elbeszéléseiben és némely törvényalkotó homályos elképzeléseiben. Ezek a derék törvényhozók a hollandiai, kanadai vagy franciaországi tanulmányútjuk során, amikor életükben először találták magukat szemtől-szembe valóságos búzával, cukorrépával és első kézből tudták meg, hogy a bor nem a palackban terem, nyomban döntöttek: a családi parasztvállalkozásé, a farmerkedésé a szlovákiai mezőgazdaság jövője. Igaz, hogy áldozatokkal jár, ha például hebehurgya módon csináljuk, rámehet a honi mezőgazdaság, de megéri, mert midőn bekövetkezik a teljes káosz, a zavarosban lehet pecázni. Az első időkben volt hév, kedv, fellángolás, de a szlovákiai magyar paraszt szembe találta magát a földhivatallal, a geodéziával, a szövetkezettel, az adóhivatallal, a földalappal, a vállalkozói irodával, a földrendezésről szóló törvénynyel, a közjegyzővel, a statisztikai hivatallal, valamint az űrkutatási alosztállyal és az ufológiai intézettel. Miután mindegyik rúgott rajta egyet, miután mindegyik megalázta egy hangyányit, s mindegyik megfejte egy kicsit, a szlovákiai magyar paraszt boldogan fellélegzett és elindult a családi farmergazdálkodás rögös, de mégis lélekemelő útján. A legelső dolga az volt, hogy nekiállt bütykölni. Megbütykölte a kártalanításban kapott rossz traktort, lyukas öntözőtömlőt, s mire mindent megbütykölt, nekiállhatott a lyukas ülepe befoltozásához. Közben legózott. Határas telkén a lakóház és a tyúkól mellé hatalmas magtárat, férős garázst, marhaistállót emelt, a nappali szobát berendezte palántaneveidének, a hálót műhelynek, a gyerekszobát irodának, a padlást hal- neveidének, s szabadidejében lázasan számolt, tervezett. De tervezett az ország is, széttervezte magát. A szlovákiai magyar paraszt, akinek negyven kurta éven keresztül valaki minden lehetőleg olyan helyen, ahol 8-10 évenként egyszer november végére eltűnt a talajvíz, a másikét meg ott, ahol országos eső idején hordja a szél a homokot, egyszóval megkapott minden segítséget, más szóval, megkapta a magáét. A szlovákiai magyar magánvállalkozó paraszt most álmodik... Azt álmodja, hogy egy csalogányfüttybe tavaszi hajnalon három bőrkabátos vagy pufajkás marcona férfi rátöri a háza ajtaját, s a kalasnyikovokból paragrafusokat és rendeleteket lövöldözve arra agitálja őket, hogy lépjenek be a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomba. A szlovákiai magyar farmer 40 gyertyát gyújt Szent Antal tiszteletére, kezet csókol az agitároroknak és boldogan belép. Belép? Vagy csak álmodik?... Soóky László Fotó: Méry Gábor (4) és archívum ' 'V reggel a traktorállomáson megmondta, hogy merre fordítsa a traktor orrát, s hogy nagy valószínűséggel melyik végén van a tehén fara, egyszeriben piackutatóvá, menedzserré, üzletkötővé, adóügyi szakelőadóvá, vámunió- és szubvenciós szakemberré vedlett, kígyóbőr aktatáskával, cifra nyakkendővel és lila vállalkozózakóval felszerelve rohangált égtől- földig, mert időközben kimérték a földjét is. Mottó: „A vásárcsarnok például teljesen üres, egy pár vidéki asszony kínálja a szépen fejlett tojást, amit a szorgalmas tyúkok komoly igyekezettel tojtak.“ (Régebbi Új Szó-hír)
