Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-08 / 19. szám
...Egy alkalommal szepsi ismerőseimmel budapesti autóbuszkirándulásra utaztunk - meséli Viravecz Gábor. - Útban odafelé viccelődtünk, cukkoltuk egymást. Ok valamilyen összefüggésben, csipkelődve arra utaltak, hogy én mecenzéfi mánta vagyok. „Ti csak ne szóljatok semmit, mert Szepsiről nem neveztek el utcát Budapesten, de Mecenzéfről igen!“. így vágtam vissza rögtön, mert valóban ez az igazság. 1938-ban ugyanis, amikor a bécsi döntés után Magyarország északi határait kitűzték, Mecenzéf és vidéke Szlovákiának maradt. Erre nagy tüntetések törtek ki, a mánták azt követelték, hogy csatolják őket Magyarországhoz. Az új határ ugyanis elvágta őket az életterüktől, észak felé pedig a nagy hegyek akadályozták a közlekedést. Mecenzéf végül mégis Szlovákiáé maradt. Annyi azonban tény, hogy ebben a németek alapította városkában, melyben ma Szlovákia legnagyobb lélekszámú német közössége él, az ottani mánták körében a magyar nyelven is könnyen megértettem magam. A benesi dekrétumok árnyékában Viravecz Gáborral is magyarul beszélgetünk. A húszas, harmincas években Kassán volt cukrászinas majd cukrászmester, ott tanulta a magyar nyelvet. Nyelvtudását később rozsnyói katonáskodása alatt tökéletesítette. Természetesen, ettől még német maradt, mánta, akkor is, ha édesapja nem mecenzéfi származású. Viravecz úr egyébként a mecenzéfi németség kulturális szervezetének elnöke; egyike azoknak, akik e szervezetetet 1990-ben, éppen Mecenzéfben megalakították. Cukrászból később bányász lett, hogy négy gyermekét a jobb keresetből köny- nyebben fel tudja nevelni. Folytatta hát a mánták ősi mesterségét, akik éppen erről kapták nevüket, amely a francia mountan, azaz a bányász szóból eredeztethető. Viravecz Gábor a mánták mecenzéfi letelepedésének történetét a következőképpen ismeri:- A tatárjárás után IV. Béla német iparosokat és bányászokat hívott a lepusztult országba. A király megígérte nekik, hogy azt a területet, ahol letelepednek s melyet megművelnek, megkapják, és hozzá az adómentességet is. Mecenzéf területével kapcsolatban azonban bonyodalmak léptek fel. Bár itt akkor még érintetlen őserdő volt, e terület a jászói prépostság- hoz tartozott. Ok addig nemigen érdeklődtek e vidék iránt. Amikor azonban a betelepült németek ércbányákat nyitottak itt, s ezt föl is dolgozták, megkezdődtek Jászóval a cívódások, amelyek még a 17. században is tartottak. Annyira, hogy 1570-ben egész Mecenzéf kitért katolikus vallásából és protestánssá lett. Nyolcvan évvel később a kassai püspökség úgy rendezte az ügyet, hogy Mecen- zéfet szabad várossá nyilvánította, s lakosságát fölmentette az alól, hogy Jászónak adót fizessen. Egy föltétellel: hogy visszatérnek a katolikus vallásra. Ezt meg is tették. Ehhez még el kell mondani, hogy e vita a bányászattal és kovácsmesterséggel foglalkozó alsómecenzé- fiekkel folyt. A javarészt földműves felső- mecenzéfiek végig megmaradtak katolikusoknak. Az ottani templom ma is a rozsnyói püspökséghez tartozik, míg az alsómecenzéfi a kassaihoz.- A két Mecenzéf évszázadokig tiszta német város volt?- Igen, tulajdonképpen egészen a 20. nek. Természetesen, ez így is nagyon kevés, hiszen 1944-ben, a Szlovák Állam idején a mecenzéfi gyermekeknek 85 százaléka még német iskolába járt. Sorsunkat újabban az oroszok bejövetele és a benesi dekrétumok pecsételték meg; bár mint említettem, a kivándorlási hullám még a múlt század végén megindult. A magyar kormány ugyanebben az időben, 1890-ben - az akkori elvekkel összhangban Mecenzéfen magyar iskolát hozott létre. Ez 1918-ig működött, de úgy, hogy közben német nyelven is oktattak benne. Az államfordulat után kizárólag német iskola működött itt, s ez megmaradt a Szlovák Állam idején is. 1945 januárjában azonban bejöttek az oroszok. Egy ideig szünetelt a tanítás, majd márciusban a gyerekek már csak szlovák iskolában folytathatták a tanévet. A tanulók, nyelvismeret hiányában, sorra megbuktak és osztályt ismételtek. Az oktatás nyelve évtizedeken keresztül a szlovák maradt, s tulajdonképpen ma is az.- Tudtommal a kényszermunka és a kitelepítések is sújtották a mecenzéfi mániákat.- Bár a Szlovák Államban a mánták elpártoltak Hitlertől, s magyar politikai pártot alapítottak, az oroszok bejövetele után hitleristákként bélyegezték meg őket. A legnagyobb bajt azonban Beneá csinálta. Kassai tákolmánya, a dekrétumai rengeteget ártottak, s ártanak ma is Mecenzéfnek. Ráadásul azok eltörléséről még a mai szlovák és cseh vezetők sem akarnak hallani. Az oroszok, megfélemlítésként, a bejövetelük tűk vezetni a helyi iskolában, és újra létrehoztuk ennek a Kulturverbandnak is a helyi szervezetét. Akkor a Szudéta-vi- déken is működni kezdett, de Szlovákiában csak Mecenzéfen alakult újjá. 1974-ig létezhetett, akkor mindenfajta indoklás nélkül betiltották. 1989 után többedma- gammal Mecenzéfen megint létrehoztuk a helyi szervezetét. Szlovákiában elsőként és egyedül. 1990-ben ebből alakult itt Mecenzéfen az országos szervezet, ámely a Karpatendeutschen Verein, azaz a Kárpáti Németek Egyesülete nevet kapta. A mecenzéfi alapszervezetnek én vagyok az elnöke. Körülbelül 350 tagunk van, németországi adományokból könyvtárat rendeztünk be. Különösen az énekkarunk dolgozik jól.- A Kárpáti Németek Egyesületének volt országos elnöke, Gedeon úr, többször nyilatkozta a szlovák sajtónak, hogy a németek lojális polgárai Szlovákiának, mert az országtól mindent megkapnak, a kormány nemzetiségi politikájával teljes mértékben elégedettek. Ön is így vélekedik?- Én nem vagyok elégedett. Kérdezze meg azokat, akikkel ezt az egyesületet létrehoztuk, s mind ugyanezt fogják mondani. Amíg a benesi dekrétumokat el nem törlik, addig nem is lehetünk elégedettek. Persze, az embereket az utóbbi évtizedekben erősen megfélemlítették. Pedig ha a mánták, ha a szlovákiai németség teljes értékű életet akar élni, akkor a kishitűségét és a félelmeit le kell vetkőznie. Mámor a hámorban A mecenzéfi németség évszázadokon át űzte őseinek foglalkozását: a kovácsmesterséget, s olyan tökélyre, hogy a korabeli Magyarországon - de nem csak ott - az általuk gyártott szerszámok, kapák, ásók a legkeresettebbek voltak. Mecenzéf igazi föllendülése az 1600-as év környékén ✓ Éledező anyanyelvi iskola Ebben a tanévben Szlovákia négy alapiskolájában indulhatott olyan első osztály, amelyben a német nyelvet anyanyelvként, bővített óraszámban tanítják. Hosz- szú évtizedek után Mecenzéfen is lehetővé vált, hogy a szülők egy ilyen, legalább részben német osztályba írathassák gyermekeiket. Nagy volt az érdeklődés, az osztályba csaknem negyvenen jelentkeztek. Úgy tűnik, a tanügy illetékesei megijedhettek, hogy ezáltal már az ottani szlovák iskola kerül veszélybe. A szülők egy részét azzal tudták lebeszélni arról, hogy a gyermekeiket ide írassák, hogy elhíresztelték: úgy is csak egy német osztály indulhat, ahol viszont olyan sok gyerekkel már nem lehet színvonalasan foglalkozni. így ebben az osztályban 21 gyerek maradt, a 95 elsősnek csaknem egynegyede... szerepel. Ugyanebben az időben e városkában több mint száz hámor működött. És dolgoztak még századunkban is, egészen 1950-ig, amikor a kommunista hatalomátvétel után először államosították, majd teljesen tönkretették az évszázados mecenzéfi kovácsipart. Mára csupán három hámor maradt épen Mecenzéfen. Az egyik múzeum, a másikban alkalmanként dolgoznak. Rendszeres munka csupán a Ján Bröstl tulajdonában levőben folyik. Hozzá ellátogatunk Viravecz Gáborral. Az udvaron nagy a sürgés-forgás. Bröstl mester, a fia és két alkalmazottjuk serényen köszörülnek, festenek: míves vaskorlátot készítenek Kassa főutcájára. A klasszikus mecenzéfi gyártmányokkal: kapák, ásók, kaszák készítésével már ők is csak ritkán foglalkoznak. A piac igényeihez igazodva kovácsolt kerítéseket, kapukat, ablakrácsokat készítenek, meg minden mást, amit a megrendelő kíván. Most pédául kandallóhoz való piszkavaskészletek sorakoznak náluk elszállításra várva. Bröstl úr kis időre megszakítja munkáját, s bemutatja évszázados hámorát:- Mecenzéfen, tudomásom szerint, vagy 150 ilyen hámor működött. Amikor hatalomra kerültek a bolsik, egy modern koncentrációs tábort hoztak itt létre: a mecenzéfi kovácsokat az itteni, államosított gyárba kényszerítették, szinte embertelen körülmények közé. Utánpótlást nem neveltek, az igazi mesterek kihaltak. Ma négy ilyen mester él még, ketten nálam dolgoznak. Olyanok, akik legalább 250 féle kerti szerszámot tudnak készíteni. Míg beszél, nem kis szakmai büszkeséggel mutatja a gyártmányokat. Egyébként hosszú évekig tornatanár volt a helyi iskolában, az ősöktől elsajátított kovácsmesterséget csak munka mellett, kedvteAnna Bröstlová, a helyi iskola tanítónője ugyan nem német szakos, de a német osztály létrehozásában angazsálta magát. Tőle kérdeztem hát, hogy is fest tulajdonképpen ez a német oktatás?- Hetente hét órában folyik a német tanítás - válaszolja. - Négy óra a tulajdonképpeni német nyelv, ezeken a német nyelv alapjait tanulják meg a gyerekek. Persze, csak szóban, mert írni még nem tudnak. írás helyett szimbólumokat használnak, s ezek segítségével mondatokat is tudnak alkotni. Ezt az „írásmódot“ még a második évfolyamban is használni fogják. Azért így, mert ha egyszerre tanulnák a szlovák írást és ábécét, meg a németet is, akkor ez alaposan megkeverné őket. így az elsőben a szlovák írást, olvasást sajátítják el. A zeneóra és a testnevelés német nyelven folyik, ezeket egy német- országi vendégtanár tanítja.- Németország ezen kívül mivel segíti ezt az oktatást?- Tőlük, pontosabban a Goethe Intézettől kaptuk a tanykönyveket és kapjuk majd a többi évfolyam számára is. Segédeszközök, módszertani anyagok és játékok szintén érkeztek tőlük, de az innen elszármazottaktól is kaptunk, kapunk adományokat. Klinko Róbert (Valter Bistika felvételei) századig. Házasságokat is csak egymással kötöttek. Ez amellett, hogy hozzájárult a nyelv megtartásához, bizonyos negatív követelményekkel is járt, mivel nem történt meg a vérfrissítés. A múlt századra Felső- és Alsómecenzéf lakosainak száma együttesen csaknem az 5000-et is elérte, s ez már sok volt ahhoz, hogy meg tudtak volna itt élni. Ekkor megindult az Amerikába való kivándorlás.-A legutóbbi, 1990-es népszámláláskor Mecenzéf lakosságának 17 százaléka vallotta magát németnek. Mikor és hogyan történt ez a nagy lemorzsolódás? Kitelepítésekkel, asszimilációval, elvándorlással?- Ez a 17 százalék jóval több, mint 1981-ben, hiszen akkor a lakosságnak csak 3,3 százaléka mondta magát németután, 128 embert elhurcoltak tőlünk Oroszországba. A benesovi dektérumok alapján körülbelül 60 személyt családostul Németeroszágba telepítettek, házaikba pedig szlovákokat költöztettek.- 1945 után volt lehetó'ségük valamiféle szervezkedésre? Politikai vagy kulturális szövetségek létrehozására?- Régen, még a húszas-harmincas években működött itt a Kulturverband nevű egyesület, amelynek szintén tagja voltam. Abban az időben minden segítséget a Szudéta-vidékről kaptunk. A szlovákiai német városkánkba onnan jártak nyaranként diákok s német nyelvet, népdalokat tanítottak nekünk. Ez 1940-ig működött. Majd 1968-ban, a Dubcek-éra alatt, már-már a német oktatást is be tudkezdődött, amikor tökéletesítették a hámor szerkezetét. Addig a hámor úgy működött, hogy a víz hajtotta lengőkalapács a saját súlyánál fogva esett vissza, úgy ütötte a vasat. Egy elmés szerkezet köz- beiktatásával a kalapács már gyorsabb mozgást végezhetett: nemcsak a vízkerék által hajtva, hanem a kovácsolt tárgyról elrugaszkodva is. Ezek után Mecenzéf az ott készített mezőgazdasági szerszámokkal még a balkáni piacot is uralta, de bozótvágó késeiket még Afrikába és Amerikába is szállították! Sikerük titka a kitűnő minőségű acél mellett az volt, hogy a szerszámaik - formájukkal - mindig idomultak a tájegység talajához. Egy századfordulós katalógusban például több mint kétszáz fajta mecenzéfi kapa Szlovákia legnagyobb német közössége lésből űzte. 1988-ban, mihelyst lehetségessé vált, kiváltotta az ipart, s megindult a munka a hámorban. Most már lesz utánpótlása, hiszen a fia is mellette dolgozik. Ahogy odabenn a műhelyben a lengőkalapács elmés mozgató szerkezetét nézegetjük, kintről zengő magyar nóta üti meg a fülünket.- Jó napot, fiúk! - köszön valaki magyarul az udvaron munkálkodókra, s rögvest hozzáfűzi: Éljenek a magyarok! Soh- ler Gábor - mert így hívják az illetőt - szintén régi mecenzéfi család sarja. Őseinek hámora vagy háromszáz méterrel a Bröstlék fölött áll, ugyanazon a patakon. Annak mára már csak az árka maradt meg a Sohler-kertben, amelyből ő kis halastavat csinált. Viravecz Gáborral együtt vendégeskedünk ebben a városszéli, kies völgyben álló nagy kertben. Amikor aztán búcsúznánk, a tulajdonos - aki nemrég vonult nyugdíjba a kassai vasműből - kikísér a kapuja előtti hídig, s teli torokból kiáltja a közeli erdőbe:- Éljenek a magyarok! RIPORT 1994. május 8. .A MEÜENMM
