Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-08 / 19. szám
o 0. er oo CO 3 ;ro E CT) CT) látható flóra, Krasznahorka vára, a betléri kastély, az Ochtinái-aragonit- barlang, hogy csak a legvonzóbb helyeket soroljam. De ezekkel szemben sokkal nagyobb vonzeró't jelent a csend, a nyugalom, az érintetlen természet, amely az évszakoktól függetlenül gyönyörű. És mindenekeló'tt a jabloncai emberek... * * * Akik hisznek és bíznak Istenben, nem maradnak magukra. Gondolat, melynek valóságát a jabloncai református gyülekezet is érzi. Sípos Sándor- né református lelkész tavaly ó'sszel költözött a faluba.- Itt melegszívű emberek laknak. Nem adott különösebb feladatot az ösz- szeterelésük. Gyerekek, asszonyok, férfiak, mind-mind eljárnak a bibliaórákra. Bizonyíték a felújított templom és a parókia is. Nehéz helyzetben vannak, többségük nyugdíjas. A templomra fordított pénzt maguk adták össze, mégis szeretettel vannak egymás iránt. Nekünk némely dolgokban újra kellett alapoznunk a kapcsolatainkat, hiszen ahol eddig éltünk, ahol Istent és a gyülekezetei szolgáltam, kialakultak a kötó'déseink. A hit és a szeretet azonban itt is segít bennünket. Egymásra vagyunk utalva. Nemcsak a mindennapokban, de a nagyobb döntésekben is. Ez a változás részemről talán voltak törekvő családok, eszes fiatalok. Nehezen éltek, mert a krumplit kosárban hordták fel ültetni a hegyoldalba, de megmaradtak. Volt református iskola, volt papjuk, kántortanítójuk, s ezeket vissza lehet szerezni. Viszont hitet nem adhat az ember - én sem mert az Istentől való. De ha már nincs kettős nevelés, csak rajtunk múlik az eredmény. Jánossal mondom, hogy mindenkinek meg kell adni a lélek szabadságát. Meg kell ismertetni mindenkivel, de ráerőszakolni senkire sem lehet a hitet. Nem hiszek abban, hogy az emberek egyik napról a másikra kereszténnyé válnak. Nem lenne jó, ha olyanok jönnének közénk, akik kérkednek keresztény mivoltukkal. Ezek nem igazi kersztények. Kis gyülekezet vagyunk, de hitben erősek. Már a fiatalok is jönnek. Él még a szokás, hogy a fiatalság karácsonykor kántál. Éppen a polgármester lánya volt az, aki vezette a csapatot. Elkezdődött hát valami, amiben örömmel veszünk részt mi is, hiszen közös lett a gondunk, közös a sorsunk. * * * Maradók, visszatérők, befogadottak, lassan távozók - jabloncai emberek Gömör és Torna határán. Talán a történelem peremvidékein? Nem tudja ezt ma senki sem. Arcukat, lelkűket látva éled a remény, mely gyerekeikKétszáznyolcvanhatan élnek - laknak - Jabloncán. Ama nevezetes Szoroskő alatt, amit a faluból mégsem látni, mert eltakarja a hegy, s a hágó almási oldalán lévő autóspihenőről letekintve is csak sejteni lehet a falut. A szomszéd falvak közül sem Szádalmás, sem Körtvélyes nem tartozott Gömör vármegyéhez, mint ahogyan azt a mai közigazgatás alapján sokan hiszik. Jablonca is Torna vármegyének volt a faluja, aminek jogosultságát a természetes adottságok is alátámasztották. Itt, a Szilicei-fennsík északkeleti tövében ered a Torna patak, amely bő harminc kilométerrel északabbra, Vendéginéi folyik a Bódvába. Bár a falunak két - református és katolikus - temploma van, az utóbbi minden hivalkodása ellenére is elhagyatott, hitvallói kihaltak, s manapság csak az idetévedt vándor áll meg a neogótikát idéző romosodó templom előtt A falu közepén nemcsak a református templomot újították fel, de új parókiát is építettek lelkészük számára. Ez biztos jele annak, hogy a faluban lakók számban kicsiny gyülekezetét alkotnak ugyan, de bizakodót, reménykedőt...- Negyvenkét gyerek van a faluban - kezdi az adatok sorolását a polgármesteri hivatal mindenese, Tamás Gizella, aki mellesleg a községi könyvtárat is vezeti. - Iskolánk ugyan nincs, de még működik a félnapos óvodánk, ahová 7-8 gyerek jár. Nem tudom, megtarthatjuk-e, hiszen éppen a napokban értesítettek a járási oktatási igazgatóságról, hogy ha az önkormányzat nem támogatja az óvodát, be fogják zárni. Egyre több az öreg a faluban, többségük özvegyasszony. Házak is állnak már üresen, amelyekbe talán egyszer mégis költöznek lakók... Tíz fő kap munkanélküli segélyt, ami nem több, nem kevesebb, mint az országos arány. Sajnos a régi földek, szántók egy részét a szövetkezet parlagon hagyta, s ezeken gyökeret vert a gaz. Nem tudom, lesz-e valaki is, aki megműveli. Egyetlen tehén található a faluban, ló is csak a fakitermeléssel foglalkozó erdészetnél. Egyelőre senki sem látja a fellendülés útját. Az évente beszedett harminc-harmincötezer korona adó nem sokat lendít a falu életén. Kellene legalább egy jobban ellátott vegyesbolt is, ami hasznára lenne a mostanában jelentkező turizmusnak. * * * A tények nem hazudnak. Talán valakik lemondóan legyintenek rá, de vannak, akik felegyenesedve, társaikkal a terheket is vállalják. Angyal Zoltán polgármester egyike ezeknek a fiatalembereknek:- Itt születtem, itt nőttem fel. Kötődök ehhez a faluhoz. A házunk is egy régi parasztház volt, amin az öregek már alakítgattak valamit, újítgattak, de igazán korszerűvé mi változtattuk. Nősülés után úgy döntöttünk, hogy itt maradunk. Minket a város nem nagyon vonzott. Mindig ragaszkodtam a faluhoz, ahová tartozunk, ahol élnünk kell. Persze, sokan elmentek. Akkor elfogadható indok volt az ún. központosítása, aminek során adminisztratív úton megtilttották az építkezést. Hiába volt telke vagy átalakítható háza, építkezési engedélyt csak Almáson kapott. Ezekben a régi családi házakban nem lehetett a kor egészségi követelményeinek megfelelően élni, sokan az öregekkel sem akartak lakni, így elköltöztek oda, ahol építési engedélyt vagy állami lakást kaptak. Ez volt a hanyatlás oka. Ezért is borús a helyzet. Nagyon sok családi ház áll üresen, vagy előreláthatólag igen hamar megüresedik. Ezekbe a házakba nehéz lesz újra lakókat költöztetni, hacsak a mostanság sokat emlegetett falusi turizmus nem ver itt is gyökeret. Ehhez azonban igen nehéz feladatokat kellene az ön- kormányzatnak. megoldania. Egyelőre a falu meglévő értékeit védi. Ilyen az óvodánk is, amit az utolsó pillanatig támogatni fogunk. Várhatóan visszatér a pezsgő hitélet is a faluba. Az új parókiába fiatal lelkésznő költözött a családjával. Bízom bene, hogy az ő tevékenysége, lelki gondozása kihat azokra is, akik a városból hazajárnak. Megerősödhet a jabloncaiak lelki kötődése Istenhez, s benne szülőfalujukhoz. Ez nagyban lendítene az önkormányzat helyzetén, hiszen a falujukat szerető emberek nemcsak igénylik a változásokat, hanem tesznek is értük. Amikor elvállaltam a polgármesteri tisztségbe a jelölést, eleve azzal a szándékkal tettem, hogy nem lépek ki a tornai cementgyárban levő munkahelyemről. Feleségemmel együtt ott dolgozunk. Főállású polgármestert amúgy sem tudna eltartani ez a kis falu, hiszen akkor az állami támogatásból szinte semmi sem maradna. Munka mellett mindent el kell végeznem. Nem tudnék az emberek szemébe nézni, ha teljes státusban kapnám a fizetést. Egyre kevesebb az embereknek a pénze, s ha még két-három éve külföldre is eljutottak a családok, ez most már keveseknek a kiváltsága. Erre Ebben a iáiéi nletteb gondolva szeretnénk lehetőséget kínálni a kispénzű embereknek. Van egy vadászházunk, ami körül éppen most folyik a vita, mert a vadásztársulat a magáénak vallja a társadalmi munkában a falu pénzéből épített objektumot. Áll a falu végén egy valamikori csendőrlaktanya, aminek a falait kellene megerősíteni és az egész épületet helyreállítani. A műszaki szakvélemény szerint a lebontása többe kerülne, mint a felújítás. Ennek ellenére csak halvány remény van a felújítására. Nekünk mégis maradnunk kell. Cselekedni, amit lehet, mert az utánunk jövők már nem néznek el semmit. Fölöttünk már csak a pénztelenség uralkodik, ami mentség lehet, de ok nem a tétlenségre. * * * Szerencsére vannak, akik Jabloncá- ról elszármazva megőrzik a kapcsolatot, ápolják a családi hagyományokat, s anyagi ráfordítást sem sajnálnak az örökségként kapott szülőház felújítására... Kétlem, hogy akadna olyan ember, aki ne figyelne fel a 12. szám alatt a Kohut-portára. Az 1904-ben épült tornácos parasztház piros zsindelyes tetője, hófehér falai, barna rámájú ablakai és nem utolsósorban faragott kapuoszlopai és kerítése bármelyik nyugati utazási iroda prospektusában helyet kaphatna. Igaz, Kohuték nem ilyen céllal állították helyre a formai tisztaságot építészeti értékként megőrző parasztházat. A Kassán élő családnak állandó pihenőhelye ez, az udvaron kúttal, gyümölcsfákkal. A faluban több ehhez hasonló, de elhagyatottságában egyre omladozó parasztház van. Biztos vagyok benne, hogy rövidesen jelentkeznek idegenek, akik számára az itteni telekár alacsony lesz. Különösen akkor, ha egy- egy vállalkozó ruház majd be, az itt kétségtelenül paradicsomi körülmények közé kerülő falusi turizmusba. Számba véve a nevezetességeket, a látnivalókat (egy multinacionális olajcég autótérképe alapján), hatvan kilométeres átmérőjű körben húsz olyan világhírű természeti képződmény és történelmi emlékhely található, amely egynapos gyalogtúrák alkalmával egyenként bejárható. A közeli Szilicei-fennsík, a Gombaszögi-csepp- kőbarlang, a fennsíkon található jégszakadék, a páratlan karszt és az ott A Kohut-porta és faragott tulipánjai (A szerző felvételei) a legjobbkor jött. Férjemet nyugdíjazták, s lányom a kassai magyar gimnázium diákja lett. Nem nagy távolságról van tehát szó. Ezzel együtt azonban fontosabb a példa, amit adhatunk. Ebben a faluban a lélekszámhoz képest mindig többen tanultak egyetemeken, főiskolákon. Most sem szabad alábbadnunk. A mostanság lábra kapó divat, hogy a tehetősebb szülők gyerekei Sárospatakra vagy más neves magyarországi gimnáziumokba járnak, csak kárunkra lesz. Igen, menjenek fél évre, egy évre, akár Svájcba, Németeroszágba vagy Hollandiába, de térjenek haza. Rájuk itt van szükség. Magyarországról ide a töredékük tér vissza» így aztán lefejezzük saját magunkat. Ha a magyar értelmiség elhagyja az országot, végünk van. Nekünk itt kellenek a vezetők. Ha világot akarnak látni a gyerekeink, azt kell elérni, hogy mehessenek Nyugatra gimnazisták is. Ösztöndíjat kell adnia a gimnazistának is, ha tud nyelveket, ha akar tanulni, ám mégis vissza kell hozni őket. Szükség van rájuk, nélkülük elveszítjük a jövőnket. Ebben a faluban mindig nek más holnapot ígér. Nem szebbet? Nem, úgy bizony. Magyar, aki erről beszél, megcsalja a másik embert, s a könnyű szépséget magának ígéri a mások rovására. Más dolgokra vágynak az emberek, s ez a vágy nem múló képzelgés. Többre is, jobbra is. Legyen az méltóságot adó munka vagy természeti kincs, ami majd falujukba vonz kíváncsi idegeneket. De a kettő együtt lesz igazán erő, mely lendít sorsuk kerekén. Ha maguk is akarják, ha lesznek önzetlen támogatóik, bölcs tanácsadóik, a szabadságukat szolgáló elöljáróik, hitüket erősítő papjaik. Dusza István JABLONCA EGYKORI ÉS MAI POLGÁRAI
