Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-08 / 19. szám
M ajd negyedszázadon át az egykori szovjet tömbön belül homályba veszett annak a szovjet politikusnak az alakja, akiről Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy az utókor nem képes megérteni személyének és cselekedeteinek roppant ellentmondásosságát. Most, Nyikita Szergejevics Hruscsov születésének 100. évfordulóján, amikor az általa képviselt rendszer már nem is létezik, mintha, immár politikai mesterkedések nélkül a személye iránti érdeklődés ismét megcsappant volna. Pedig, annak idején a gorbacsovi peresztrojka során a történelmi fehér foltok eltüntetése legendákkal övezve idézte fel emlékét. A sztálini politikai banditizmust leleplező beszámolója, amely az SZKP XX. kongresszusán, 1956 tavaszán hangzott el, a gorbacsovi reformok közvetlen előtörténeteként kezdett beépülni a közgondolkodásba. Ennek árnyékában szórakoztató „sztorivá” szelídültek az olyan idétlenkedések, amikor cipőjével hadonászva rikoltozott az ENSZ-szék- ház üléstermének pulpitusán. Magyarországon viszont az 1956-os felkelés vérbefojtásában játszott szerepének feltárulása foglalkoztatta a traumát őrző közvéleményt. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Hruscsov személyét a maga összetettségében, a történelmi helyzet adta beágyazottságban kell elemzés tárgyává tenni. S ekkor jött a rendszerváltás, amikor „a múltat végképp eltörölni”-szerű hangulat Hruscsov személyét az érdektelenségek közé utasította. Csehszlovákiában a gorbacsovi reformok sajátos elsikkadása megfosztotta a közvéleményt a Hruscsov személye és politikája körüli elhallgatott történések megismerésétől. Pedig ezekben ott van a teljes értékű múltkép kialakításának számos nélkülözhetetlen összetevője. Erről beszélgetünk dr. Karel Káplánnál, a neves cseh történésszel, aki az úgynevezett konszolidáció idején hazájának elhagyására kényszerült. Egyébként ezekben a napokban kerül a könyvpiacra magyar fordításban az 1945 utáni csehszlovákiai nemzetiségi politikával és ezen belül a szlovákiai magyarok helyzetével foglalkozó monográfiája. 9 A brezsnyevi palotaforradalommal 1964-ben eltávolított Hruscsov utolsó nemzetközi szereplése, úgymond hattyúdala Csehszlovákiához kapcsolódik, minthogy részt vett a szlovák nemzeti felkelés 20. évfordulójának besztercebányai ünnepségein, amelyek mintegy betetőzték a felkelés és Husákék eltorzított szerepének átértékelését.- Antonín Novotny pártfőtitkár és köztársasági elnök kihasználta a lehetőséget, hogy szinte lerohanja őt egy kérdéssel: létezhet-e egyáltalán nacionalizmus a szocializmusból a kommunizmusba átnövő társadalomban. • A válaszra leső Novotny nyilván úgy számolt, hogy abból sikerül politikai tőkét kovácsolnia. Hisz számára igencsak jól jött volna egy olyan jellegzetes hruscsovi nyelvi fordulat, mely azt sugallja, hogy az államjogi kérdések feszegetése szlovák részről indokolatlan. A kommunizmus felé, mint a fejlődés csúcspontja felé haladó társadalom „magas fokú erkölcsi-politikai egysége” a hruscsovi ideológia szerint ezt már, úgymond, meghaladta. Ugyanakkor a szlovák politikai elit körében és a szellemi életben felszínre törő búvópatakként erősödött a föderáció Gustáv Hu- sák nevéhez kapcsolódó követelése, amelyet egyre nehezebb volt nacionalizmusnak minősíteni.- Hruscsov alighanem tisztában volt csapdahelyzetével. S kellő ravaszsággal hangolódott olyan hullámhosszra, mely alkalmas volt arra, hogy elhangozzék egy „nesze semmi, fogd meg jól”. Kijelentette, ahol több nemzet él együtt, ott a nacionalizmus is szükségszerűen jelen van. Egyébként úgy tűnik, a nemzetek közötti viszonnyal is számolni kénytelen politika keltette fel Hruscsov érdeklődését Csehszlovákia iránt, még jóval azelőtt, hogy 1953-ban a szovjet vezetés élére került volna. Az esemény Gottwald nevéhez fűződik. A csehszlovákiai pártvezetőt 1948 szeptemberében a Krímen töltött szabadságáról hazafelé utaz- tában elkísérte Hruscsov, akkori ukrajnai pártfőtitkár. Hruscsov négyszemközti találkozót kért Gottwaldtól, aki azonban a vacsorán nem egyedül, hanem feleségével és hozzátartozóival jelent meg. Később ezt úgy kommentálta, nem volt semmi szüksége arra, hogy belebonyolódjon valamiféle nacionalista perpatvarba, amely az ukrán vezetés és a moszkvai központ között kerekedett. • Mindenesetre Sztálin halála után, amikor Hruscsov megvívta a hatalmi csatát az utódlásért Berijával, Csehszlovákiát illetően magatartásában a cseh-szlo- vák viszony talán még gondolatban sem merült fel.- A nemzetiségi viszonyokban halmozódó feszültség ekkor még nem jutott szerephez a csehszlovákiai belpolitikai fejlemények alakulásában. A válsághelyzetet, mely 1953-ban az egész szovjet tömbre kiterjedt, itt is a gazdasági összeomlással fenyegető gyors iparosítás következményei gerjesztették. A társadalmi elégedetlenséget, amely sztrájkokhoz és tüntetésekhez is vezetett, a kapkodó intézkedések szociális kihatása idézte elő. A hatalom és a társadalom közötti feszültségre reagáló csehszlovákiai politika és annak szovjet megítélése összefonódott a mindkét vezetésen belüli személyes érdekekkel és hatalmi harccal. Hruscsov számára pozícióinak megerősítése volt a fontos, s Beszélgetés Hruscsov történelmi szerepéről Jégtörő Nyikita ebből a szempontból Novotny személye került előtérbe. Mindkettőjük felemelkedése a Sztálin, illetve Gottwald halála utáni hatalmi űrben történt. Ennek velejárója volt a pártfőtitkári tisztség megszűnése, miközben az első titkári poszt a legfelsőbb kollektív vezetés titkári teendőinek ellátására létesült, meglehetősen korlátozott funkcióból nőtt ki. • Így már érthető, mit is jelentett, amikor Hruscsov 1954-ben a csehszlovákiai küldöttséget fogadva teát- rálisan kérdezte: „Nu, tovariscsi, kto iz vász pervij?” (Vagyis ki az orwelli legegyenlőbb az egyenlők között), s ugyanakkor kezét félre nem érthetően Novotny felé nyújtotta.- Ekkor már Novotnyt az egymáshoz kötő indíttatáson túl alighanem a Hruscsov iránti személyes odaadás vezérelte, amelyhez mindvégig töretlen maradt. Miközben Novotny malmára hajtotta a vizet, hogy a korábbi politikai vonal csehszlovákiai kiigazítására nemcsak a csehszlovákiai vezetés belső nézetkülönbségei, hanem a szovjet eszmei-politikai megfontolások is rányomták bélyegüket. Zápotocky a szovjet vezetés szellemében kritikus hangnemet ütött meg. Időközben elkezdődtek a mezőgazdasági szövetkezetekből való tömeges kilépések, amelyek magyarországi hatásra történtek. A kilépés szabadságát Zápotocky hirdette meg, s ez eleve kiváltotta Novotny és a vezetés más tagjainak ellenállását. Zápotocky helyzetértékelését maga a szovjet vezetés az önkritika túlhajtá- saként nehezményezte. S ez találkozott a hazai kommunista funkcionáriusok körében jelentkező hasonló megítéléssel. • A magyarországi hatás a Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése utáni ún. új szakasz politikájához kapcsolódott, Nagy Imre viszont úgy lett miniszterelnök, hogy a Rákosi-vezetés 1953 júniusában Moszkvában lehengerlő bírálatban részesült, kiváltképp Be- rija részéről. Rákosi ekkor annyira beijedt - ahogy erről a fennmaradt feljegyzés tanúskodik -, hogy mint Sztálin egykori legjobb tanítványa többek között azzal mentegetőzött: a túlzott magabiztosság olyan, hogy azt a politikus éppúgy nem érzékeli, mint az izzadt ember saját verítéke szagát.- A helyzet meglehetősen fonák volt. Az új kurzus csehszlovákiai megvalósításának szempontjából azonban valószínűleg az volt a meghatározó, hogy a távlati szovjet elképzelések Csehszlovákia tekintélyének és gazdasági erejének megóvására intettek. A világháború elkerülhetetlenségének sztálini szemléletével szemben egyre inkább teret hódított a gazdasági felülkere- kedés vágyképe. Ennek alapján pedig a Nyugat megelőzésének „nemes” feladata Csehszlovákia, mint a szovjet blokk legfejlettebb országa számára úgy alakult, hogy az Amerikai Egyesült Államok lett volna a kijelölt „versenypartner”. 9 A pártapparátust bíráló Zápotocky Hruscsov jóvoltából alulmaradt Novotnyval szemben, s egyben a kiigazítás sem indult meg igazán.- A csehszlovákiai ügyekben való közvetlen szovjet és hruscsovi „odafigyelésnek” volt egy sajátos utójátéka is, ami egy kicsit mintha a történelem tréfálkozó kedvéről tanúskodna. Hruscsov 1954-ben a CSKP X. kongresszusára érkezve bejelentette Novotnynak, hogy az új KB tagjai között ott szeretnék látni Ludvík Svoboda tábornokot is. Novotny szólt a jelölőbizottság elnökének, Alexej Cepiékának (Gottwald vejé- nek), de azt nem mondta meg, hogy egyenesen Hrus- csovtól származó „ukázról” van szó. S ráadásul félreértés is történt, a központi bizottságba Svoboda tábornok névrokonát, a prágai polgármestert juttatták be. A szövetkezet-látogatásról a „földműves tapasztalatai” iránti figyelemtől, érdeklődéstől és egyebektől felvillanyozva visszatérő Hruscsov szörnyen dühbe gurult. A történteket egyenesen a szovjet kérés elutasításának és csalásnak nevezte. A hruscsovi beavatkozás addig ment, hogy megfeneklett minden kimagyarázkodási és kibékítési kísérlet, amelyekben még az akkori szovjet hadügyminiszter, Bulganyin is közvetítő szerepet játszott. Végül is Cepiéka 1956-ban távozott, meglehetősen bonyolult körülmények között. • S itt alighanem tágabb összefüggések, helyzetmódosulások hruscsovi „hangulatszerű lereagálása” is közrejátszott. A bizalmatlanság, felemásság, egyik napról a másikra hozott nagy horderejű döntések utólagos tudomásul vétele a hruscsovi politika ismérve lett.- Ne feledjük, az ötvenes évek közepén vagyunk, amikor Hruscsov szakítani igyekszik a szovjet blokk feletti uralom legdurvább sztálini módszereivel. Eközben szembe találta magát a múlt tehetetlenségi nyo- matékával - neki magának is támadtak belső konfliktusai -, és környezete tudatos ellenállásával. Ugyancsak alkalmas helyzet a hirtelenkedésre. Prágában kiváltképp nehezen emésztették meg a sztálini Tájékoztató Iroda feloszlatását, amely anélkül történt, hogy Hruscsov bárkinek is előre szólt volna róla. A Jugoszláviával szembeni nyitásról Molotovval hadakozva kijelentette, hogy a kelet-európai országok ügyeibe történő beleszólás ugyan a Szovjetunió „természetes” joga, ehhez nem férhet kétség, de tekintettel kell lenni az alkalmazás mikéntjére, a blokkon belüli helyzet bizonyos sajátosságaira is. • E szándék hruscsovi ellentmondásossága 1956 folyamán kiváltképp kiütközött. A sztálini bűnöknek az SZKP XX. kongresszusán történt leleplezése ellenére ugyanis Csehszlovákiában tovább folytatódott a takargatás.- Igen, s viszonylag kevéssé ismeretes, hogy épp Moszkva közreműködésével, az akkori szovjet politika logikájával ellentétben. Amikor a csehszlovákiai pártvezetés tudomást szerzett a hruscsovi titkos beszámolóról, amelyről egyébként jó ideig csak Novotny tudott, a vezetésen belül túlsúlyba került az a szemlélet, melynek hívei ellenezték, hogy Csehszlovákiában a sztálini leleplezések a gottwaldi politikára vonatkoztatva kapjanak hangot. Maga Novotny eleinte a moszkvai tapasztalatok alapján a csehszlovákiai önkritikát szorgalmazta. A politikai perek, főként a Slánsky-per felülvizsgálata azonban, amelyre egyébként különbizottság is alakult, egyszer csak abbamaradt. Időközben ugyanis jelzés érkezett, hogy ez kifejezetten moszkvai érdek. Gyanítható, hogy emögött a magyarországi rehabilitálások politikai kihatása miatti aggodalom húzódott meg. • S ez nyilván jól jött azok számára, akik az SZKP XX. kongresszusa utáni hruscsovi vitaszellem befagyasztására törekedtek.- Az életszínvonal javításában mutatkozó kétségtelen eredményeket kihasználva a Novotny-vezetésnek sikerült a rendszer bírálatát elszigetelni és visszafogni a társadalmi felélénkülés lendületét. így a csehszlovákiai vezetés a magyarországi fejleményekkel szemben kezdettől fogva szigorú kritikával viseltetett. Novotny az egyik pártvezetőségi ülésen 1956 nyarán elrettentő példaként hozta fel a magyarországi „engedményeket”. • Alighanem elgondolkodásra késztet az a mozzanat, mely a prágai Hadtörténeti Intézet nemrégen megjelent, 1956-os csehszlovákiai dokumentumösszeállításában szerepel. A CSKP legfelsőbb szerve, az akkori „politbüró”, 1956. október 23-i üléséről készült feljegyzésből kiderül, hogy a politikai iroda a magyarországi felkelés kirobbanásának napján, amikor a szovjet „segítség” kérése talán még fel sem vetődött, itt már „önkéntes” egységek szervezésének és bevetésének gondolatával foglalkozott. A kurta megfogalmazásból nem világos, hogy milyen alakulatra gondoltak, az is elképzelhető, hogy fegyveres kommandókra, nem pedig az ismert „propagandaosztagokra”. Ennek nyomán talán arra is fény derülhetne, hogy voltak-e Győrött KGB-tiszti egyenruhában feltűnő szlovákiai magyar tisztségviselők.- Ennek mindenképpen érdemes lenne utánajárni. A csehszlovákiai vezetés buzgósága ugyanis, úgymond, nem ismert határt, október 26-án a szovjet beavatkozást követően katonai részvételt is felajánlott. Ezt a szovjetek visszautasították. A csehszlovák vezetők november 2-án a szovjet politikusokkal tartott Hruscsov az absztrakt festészetet magyarázza (Archívumi felvétel) közös értekezleten, amelyen Hruscsov is részt vett, a szovjet intervenció mellett foglaltak állást, s újból felajánlkoztak, de ismét elutasításra találtak. • Vajon mi késztethette erre Hruscsovot, a világ- politikai erőviszonyok és összefüggések kényszere? Ami azt is jelentette volna, hogy számolni kell a pillanatonként változó helyzetmegítéléssel és döntéshozatallal, ahol pedig Hruscsov nyilván nem igényelt szö- vetségesi bonyodalmakat.- Mindenesetre a későbbi, Novotnyval folytatott 1957-es beszélgetéseiből úgy tűnik, mintha bánta volna,hogy a magyarországi beavatkozás nem a Varsói Szerződés közös fellépésének minősülő akcióként zajlott le. Novotnynak azt fejtegette, hogy a magyarországihoz hasonló jövőbeli eshetőségekkel számolva szükség lenne valamiféle szocialista hágai törvényszékre. Az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás brezsnyevi lebonyolítása mintha csak a hruscsovi elmélkedést váltotta volna valóra. Mindenesetre Hruscsov 1956 utáni magatartásában tetten érhető a szovjet blokk politikailag kifinomultabb kézbentartásának igyekezete, mely a kölcsönös konzultációkkal, a tagországokkal folytatott tájékoztatással párosult. • A függőség lazításának ebben rejlő lehetőségei bizonyos autonómia kivívására bátorítottak, azonban Csehszlovákiában közvetlenül 1956 után ennek a konzervatív irányzat látta hasznát, s ebben talán bizonyos szerepet játszott Hruscsov és Novotny személyes viszonya is.- Novotny valóban személyében is egy sajátos kapcsolatrendszert testesített meg. Mindenben messzemenően eleget tett a szovjetek akaratának, de nem valamiféle félelemből vagy ravaszkodásból tette ezt, hanem igazi meggyőződésből. A kommunista és munkáspártok 1957-ben tartott moszkvai nemzetközi értekezletén megdöbbenést és helyenkénti bírálatot váltott ki a CSKP-nak a Szovjetunióval szembeni szolga- lelkűsége. • De ez nyilván nem volt Hruscsov ellenére!- Sőt, Novotny élvezte Hruscsov vállveregető bizalmát, amiről az is tanúskodott, ahogy 1957-ben Zápotocky halála után az államfői tisztségbe került. Erről mindenféle mendemonda terjedt el. A legvalószínűbbnek tűnő változatot idézném fel. Sirokyt miniszterelnökként a súlyosan beteg Zápotocky egészségi állapotáról Barák belügyminiszter minduntalan úgy tájékoztatta, hogy jelezze: neki is komoly utódlási esélyei vannak. Ehhez képest viszont ugyancsak hideg zuhany lehetett számára, amit Moszkvában élt meg, amikor a csehszlovák pártküldöttség tagjaként ott érte, a többiekkel együtt, Zápotocky halálhíre. Hruscsov a szokásos pártszertartás szerinti részvétnyilvánítás után bejelentette, hogy a testvéri ország nem maradhat irányító „fő” nélkül, s az államelnöki tisztségbe Novotnyt javasolta. Miközben otthon már ontották a nyomdagépek a Siroky képével ellátott elnöki köszöntőket. Novotny kellő álszerénységgel szabadkozott: csupán annyi kérése van, hogy otthon a javaslattal „Siroky elvtárs álljon elő”. • Novotny ezek szerint tanult a moszkvai kamaril- la cselszövéseiben jártas Hruscsovtól, akin végül is ez 1964-ben kifogott.- Hát igen. Novotny ugyancsak igyekezett, hogy Hruscsovhoz hasonlóan rokon lelkek legyenek. Mindenbe belekontárkodott, amihez nem különösebben értett. Novotny a „kukoricaszakértő” Hruscsovot utánozva mint prágai kertészkedő rendkívül magabiztosan tett irányelvszerű nyilatkozatokat a mezőgazdászok számára. • De végül is ez a sajátos kötődés tette lehetővé a hatvanas évek elején, hogy miközben a korábbi konzervativizmus egyre inkább erejét vesztette, erőre kapjanak a reformtörekvések.- Igen. Az SZKP XXII. kongresszusán 1961-ben a kommunizmusnak mint társadalmi eszmény-tökélynek hruscsovi testközelbe hozása az egyszerű emberek között is igazi röhejt váltott ki. Hruscsov viszont ekkor ismét előhozta a sztálini bűnök tisztázását és a következmények levonását. A csehszlovákiai vezetés messzemenően magáévá tette a kommunizmusba átlendítő hruscsovi ugrás ideológiáját, és az ennek megfelelő propagandafordulatokat, politikai rögtönzéseket. Mégis, épp a hruscsovi „atyafiság” kényszerítette a csehszlovákiai vezetést, hogy 1963-ban végre napirendre tűzze a koncepciós perek ügyét, s elkezdődhessen a rehabilitálás. • Márpedig ez olyan légkört teremtett, amely bátorítást adott a reformok híveinek, s a Szovjetunióban is - a hruscsovi blöffök mögött - érezhető volt a társadalom demokratizálódása, a reformprogramok előkészítése. Ebben a helyzetben érte Hruscsovot „trónfosztása”, amellyel a reformkezdeményezéseknek is befellegzett.- De Csehszlovákiában egyre inkább előretört a reformirányzat. S a Prágai Tavasz elfojtása érzékletes adalékul szolgál a a hruscsovi politika történelmi szerepének értelmezéséhez. Hruscsov képes volt környezetével hadakozva a rendszer fellazítására, de ennél többre, a programszerű továbbvitelre már nem futotta. Ő magát a rendszert a legtökéletesebbnek tartotta, a sztálini szörnyűségeket nem annak lényegéből vezette le, hanem afféle véletlen kinövésként kezelte. Innen adódik a reformok kibontakozása elé korlátokat állító magatartása. Azonkívül eléggé lebecsülte a korabeli társadalom, de leginkább a hatalmi elit befogadókészségét. S tulajdonképpen ez lett 1964-ben politikai végzete. 9 Hol van hát Hruscsov történelmi helye? Tragikus sorsú, elgáncsolt reformer volt-e, vagy pedig a társadalmi rendszer megváltoztatásra képtelen tehetetlenségének kifejezésre juttatója?- A rendszerváltás, tudjuk, többszöri nekirugaszkodással és megtorpanásokkal járó folyamat végkifejleteként következett be, s ehhez bárhogy vesszük is, meghatározó ösztönzést Hruscsov fellépése adott. Éppen a Prágai Tavasz sorsa bizonyította, hogy a reformok öngerjesztő módon, elindítói akarata ellenére lépik túl az eredeti szándékok határait, s csapnak át egyszer csak új minőségbe. Úgy vélem, ezen belül határolható körül Hruscsov történelmi szerepe is. Kiss József INTERJÚ 1994. május 8.
