Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-17 / 16. szám
Színes baromfiudv Piacozás - házi vágás mr wz'-s^k ac iát tifest ,, A forrázás igen nagy gyakorlatot igényel. A rossz „forrázás“ súlyos következményekkel járhat, felszakadozik a bőr, vagy éppen a toll nem fog kijönni. A forrázásnál fő szempont az állat kora! Nem szabad teljesen forró, lobogó vízzel leönteni a levágott szárnyasokat. A forró vizet vegyük le a tűzről, tegyük le és pillanatokra mártogassuk bele az állatokat. Forró vizet inkább csak libáknál, kacsáknál használjunk, mert ezeknek a tolla tömören záródik, így erősebb forrázást igényelnek, mint a tyúkfélék. Jó, ha a kacsát és a libát egy kicsit forró vízben áztatjuk, hogy a tolla átázzon. A tyúkfélét, csirkét elég, ha 80 C-fokos vízzel forrázzuk. Különösen óvatosan végezzük el a rántani való fiatal csirkék forrázását. Ezeknek nagyon gyenge a bőre, ha túlforrázzuk, akkor felszakadozik, szinte lejön az egész és a szárnyas nagyon csúnya lesz. A forrázás után jön a kopasztás, a toll leszedése. A tollat mindig abba az irányba kell kitépni, amerre nőtt, semmiképpen sem visszafelé, főleg a fiatal állatoknál kell erre ügyelni. A toll leszedését „szárazon“ kell végezni, tehát nem a meleg vízben pacskolva. Ha már minden megfogható tollat és tokot kiszed■§ "Já .3» SsS SC ■# dsr SS$ ' tünk, akkor gázláng fölött meg kell lángolni az állatokat, hogy a hosszú „piheszőrök“ eltűnjenek. Ez a kacsáknál, libáknál, tyúkoknál fontos teendő. A megkopasztott baromfitesteket alaposan mog- mossuk, kis éles késsel kiszedjük a még vízben előjövő tokokat. Lehetőleg „két vízben“ mossuk. A mosás után felbontjuk az állatokat. lisztább és szebb a bontott hús, ha hideg helyen kicsit állni (hűlni) hagyjuk a levágott szárnyasokat, fél vagy egy óráig. Főleg a hízott állatoknál kell így eljárni. Egy jó kövér kacsa vagy liba „melegen“ felbontva szinte szétfolyik a sok zsírtól, a mája pedig összetörik. Vágóhidakon csak a megállapított bontási hőmérsékleten szabad felvágni az állatokat (4 C-fok maghőmérsékleten). A bontás menete sokféle lehet, attól függően, hogy mi a célunk, mit akarunk sütni, főzni a levágott állatokból. Egyszerre lehetőleg egyidős és egyfajta állatot vágjunk le. Ha mégis többfélét kellene, akkor a levágott szárnyasokat egyenként kelle leforrázni; először a kacsát vagy libát, utána a tyúkot, majd a csirkét mártsuk a forrázóvízbe. Kistermelők Lapja A Senga Sengana termesztése kisebb - nagyobb kertekben, gyümölcsösökben egyaránt ajánlható A ló vízigénye A LEMOSÁS Többféle oka lehet annak, hogy a lovat vagy csak egyes testtájait le kell mosni. A leggyakoribb az igáslovak lábvégének, patájának letisztítása az istállóba való engedés előtt. Ezt az istálló előtti beton- vagy téglalapon végzik (népiesen leslagolják). Még most is folyik róla a vita, hogy szabad-e ezt tenni vagy nem. Az ellenzők azt tartják, hogy csak akkor szabad hideg vízzel lemosni a végtagot, amikor az istállóban már megnyugodott az állat. Másik vélemény szerint a lábvég (de nem a has és az oldal!) lemosása úgy fogható fel, mintha kifogás előtt nagyobb pocsolyán, kis patakon menne át a ló, s ennek így semmi hátránya nem lehet (nincs is). Tehát rögtön kifogáskor vagy még a kocsi előtt, a szilárd talajra állítva lemossuk a lábát, s azután engedjük őt az istállóba. Ez a legegyszerűbb és a leghigiénikusabb megoldás. A felhevült ló, csikó szerszám alatti testtájáról a tajtékot fakéssel vonjuk le és vizes ruhával töröljük tisztára. így a szőr nem csomósodik és nem törik fel. Nyáron, amikor könnyen szárad a ló, az egész test lemosása dívik. AZ ÚSZTATÁS Elég sok film témája a lovak űsztatása. Mutatós - főleg, ha helytelenül végzik - és a szerencsétlen ló (és lovas is) kénytelen élethalálharcot folytatni a butaság ellen. Ha tóban, folyóban talajt veszít a ló, természetes adottsága folytán ügető mozgással úszni kezd. Akkor tud úszni, ha kinyúlhat a víz színén. Ha a kinyúlásban akadályozzák (pl. a lovas a hátán marad s függőleges síkba kerül a fej, nyak és a törzs, akkor víz kerül a fülébe, egyensúlyzavar lép fel s a súlypontja lehúzza, elmerül. A hátán lévő lovas vagy úsztató még nehezíti a testét és fokozza az alámerülés gyorsaságát. Az úszó ló hátáról (nyergéből) azonnal le kell szállnunk s az úszó ló sörényét, farkát vagy nyeregszíját fogva a ló mellett kell húzatnunk magunkat. AZ ÚSZÓ TRENÍROZÁS Már régebben is lehetett hallani érzékeny lábú lovak úsztatásos trenírozásáról. Majd tudományosan is kezdtek foglalkozni a versenylovak úsztatásos tréningjével. A beszámoló, az eredmények dicsérik a módszert, főleg a végtagízületek, patahibák, patkoláskor sérült lábvég kímélésében és ugyanakkor a trenírozás fenntartásában. Úsztatásos tréningezésre legjobb csatornát, folyót használni, mert könnyen lehet mellette vezetni a lovat. A mesterséges medencék drágák, viszont egész éven át használhatók. K. L. P. R. illusztrációs felvétele Bugacon, a Kiskunsági Nemzeti Parkban készült Senga Sengana, Senga Gigana Német eredetű középkorai fajta a Senga Sengana. Szinte minden termőtájon sikerrel termeszthető. Levelei közepesek vagy annál nagyobbak, a levélnél közepesen hosszú vagy hosszú; erős, sőt gyakran igen erős növekedésű, sűrű, magas bokrot nevel. Június elejétől kezdve a hónap végéig szedhető. Jó vízgazdálkodású talajt vagy öntözést kíván, s nagyon meghálálja a tápanyagban gazdag termőhelyet. Ha vízhiánnyal küszködik, gyümölcsei aprók maradnak, sőt ki sem fejlődnek. Párás helyen viszont könnyen rothad, s a Botrytis a többi fajnál is jobban károsítja. Az első gyümölcsök szív, a továbbiak csonka kúp alakúak. Húsa sötétpiros, kemény, lédús, felülete pedig sima, sötét meggypiros. Feldolgozáskor színtartó. Óriási előnye, hogy mind fogyasztásra, mind feldolgozásra és mélyhűtésre egyaránt alkalmas. Egész Európában elterjedt, több ország fő fajtája. Német eredetű fajta a Senga Gigana is. Közepes érésidejű, gyümölcse igen nagy, kúp vagy tompán végződő kúp alakú, fénylőn vörös. Sűrű, tömött, erős növekedésű bokra van, s az indaképzése is erős. Eléggé fogékony a Bot- rytisre. Nagy előnye, hogy érési ideje elég rövid, így néhány szedéssel betakarítható. Friss fogyasztásra elsőrangú. Nagyon szép, mutatós gyümölcsű fajta, termesztése ezért ajánlatos. Mikós Dénes kertészmérnök Szerkeszti Pomichal Richard A Zöld veltelini - középnagy (140 g tömegű) fürtje vállas, közepesen tömött vagy tömött. Vékony héjú bogyói középnagyok (15,5 x 14 mm), kissé megnyúltak, gömbölydedek; zöldesfehérek, pontozot- tak, lédúsak. Zamatuk jellegzetes; szeptember végén, október elején érnek. Beérési mustfoka átlagosan 17-18 cukorfok. A téli fagynak jól ellenálló, bőven termő fajta. Sauvignon - fürtje kicsi, (80-100 g átlagtömegű). Tömött vagy erősen tömött, néha vállas, hengeres. Bogyói zöldessárgák (14 x 13 mm), jól beérve sárgásfehérek, sajátos ízűek. Szeptember végén, október elején érik. Bora könnyen felismerhető, fajtajelleges, harmonikus. Tőkéje erős növekedésű, közepesen terem. Fagytűrése megfelelő. Rajnai rizling - fürtje kicsi (60-80 grammos); bogyói kozépnagyok (14 x 14 mm), sárgászöldek, a napos oldalon kissé rozsdásak, vastaghé- júak, lédúsak, kellemes fűszeres zamatúak. Október elején érik. Bora finom zamatú és illatú, kemény karakterű, savai azonban finomak. Tőkéje erős növekedésű; a termés rothadásra kissé érzékeny. Jól tűri a fagyot. Olasz rizling - fürtje középnagy (átlagtömege 60 g) vagy kicsi, hengeres vagy vese alakú, tömött. Bogyói kicsinyek (14 x 14 mm), gömbölyűek, sárgászöldek, feketén pontozottak, napos oldalukon rozsdásak, vékony héjúak, lédúsak, édesek. Átlagos beérési mustfoka 19 fok. Érési ideje október eleje-közepe. Bora tüzes, kellemes, jellegzetes, zamatos minőségi bor. Téli fagyállósága jó. Rövid- és hosszúcsapra metszhető, ha jó erőben van, szálvesszőzhető. Furmint - fürtje középnagy (áltagtömege 100 g), hengeres, többnyire laza, gyakran ma- dárkás. Bogyói középnagyok (17,5 x 15,5 mm), sárgászöldek, napos oldalukon rozsdásak, kissé vastag héjúak, ropogósak, savanykásak, lédúsak. Igen jól aszúsodnak, töppednek. Október közepén érik. Savdús, kemény, jellegzetesen illatos, kellemes ízű, minőségi bort ad. Jó években, illetve aszúsodott bogyójából igen finom, különleges minőségi bor (aszú, szamorodni) készíthető. Tokaj-Hegyalján minőségi borszőlőfajta. Tőkéje erőteljes növekedésű. Rövid- vagy hosszúcsapra metszhető. Virága kedvezőtlen időjárásnál rosszul termékenyül, ilyenkor a fürt madár- kás lesz. Közepesen vagy bőven terem. Átlagos beérési mustfoka 17-19 fok. Hárslevelű - fürtje igen hosszú (átlagtömege 180 g), ritka, laza, kissé vállas, néha a vége villásan kettéágazó. Bogyói középnagyok, (15 x 15 mm) gömbölyűek, hosszú kocsányúak, zöldessárgák, feketén pontozottak, rozsdásak, vékony- héjúak, lédúsak. Október közepén érik. Napos, déli fekvésekben jól aszúsodik. Csapadékos időjárásnál könnyen rothad. Bora enyhén fanyar, kellemes, fajtajelleges zamatú és illatú, tüzes, kitűnő minőségű bor. A téli fagyra érzékeny. Tőkéje erős növekedésű. Hosszúcsapra és félszálvesszőre metszhető. Átlagos beérési mustfoka 18-19 fok. Tokaj- Hegyalján minőségi borszőlőfajta. Jakab András agrármérnök HÁZUNK TÁJA___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________1994. április 17. 1IdSÚMap JM Linoségi fehérborsz.ololc SZŐLŐFAJTÁINK
