Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-10 / 15. szám
Beszélgetés Rafael Tibor vb-bronzérmes cseh válogatott ökölvívóval Rafael Tibor Kovács Sándornál kezdett, s most ismét egymásra találtak... (Lutring János felvétele) Rafael Tibor bokszolhatott bárhol, szülővárosában, Komáromban mindig hatalmas taps fogadta. Még akkor is, amikor a Duna- partiak ellen az Ústí színeiben lépett szorítóba. Szeretik, elismerik és megbecsülik. A már nem létező Csehszlovákiában évekig a legjobb bunyós volt, ennek ellenére a közelmúltban - ki tudja miért - feketelistára került. Tavaly ismét lehetőséget kapott a cseh (szlovák) válogatottban, s a világbajnokságon, valamint a kontinensviadalon is bizonví- tott. Ki gondolta volna, hogy Us- tíba költözését követően visszatér a komáromi együttesbe... • Meglepődtél, amikor felkerestek az Aziacentrum vezetői?- Először azt hittem, baráti látogatásra jöttek, de később kiderült, mi járatban vannak. Egy pillanatig sem gondolkodtam, azonnal elfogadtam ajánlatukat; mégpedig azért, mert sokkal tartozom a komáromiaknak! Első edzőmnek, Kovács Sándornak köszönhetem, hogy ismert öklöző lettem. Évekkel ezelőtt ő segített, most rajtam a sor. • Mit szóltak a komáromi „vendégjátékhoz“ az Ústí szakvezetői?- Kerek perec kijelentették: ha nem azonos a két csapatbajnokság menetrendje, mehetek. Szerencsére minden forduló más-más időpontban van, tehát az Ústí és az Aziacentrum valamennyi I. ligás meccsén ott lehetek. • Meddig láthatunk a komáromi együttesben?- Az idei bajnokság végéig, november 12-ig. Türelmetlenül várom már a bemutatkozást... • Ez egyelőre várat magára, mivel az SKP-vel vívott mérkőzésen (10:10 lett az eredmény) ellenfeled, Sklenár meggondolta magát, és az öltözőben maradt...- Amikor a mérlegelésnél megtudta, velem kerül szembe, nagyon megijedt. Odasúgtam neki, ne féljen, csak szürkülni fogok. Én nem vagyok az a típus, aki az első gongszó után lerohanja ellenfelét. Mindig nyugodtan kezdek, elvégre három menetből, kilenc percből áll egy összecsapás. • A szakemberek szerint te tartod a veretlenségi csúcsot a ligában. Mikor kaptál ki utoljára?- Nagyon régen. Még 1987-ben, amikor 17 évesen szerepeltem a komáromi Spartak színeiben. Öt mécsesét bunyóztam a Duna-parti gárdában, ebből négyet megnyertem. • Nem hatot?- Persze, hatot, de most nem volt ellenfelem... • Viszonylag jól ismered a cseh és a szlovák élvonal mezőnyét. Tudsz mondani olyan bokszolót, aki megszorítana?- Sajnos, nem. Sokkal jobb lenne, ha volna két-három komoly ellenfelem, akikkel színvonalas, kilencper- ces összecsapáson bunyózhatnék. Maradnak a nemzetközi tornák... • A legutóbbi Ústí Nagydíjon szenzációs mérkőzésed volt a döntőben. Kikaptál ugyan, ám az ezer néző győztesként ünnepelt.- A kubai világbajnok Gonzales ellen bokszoltam. Az első két menetet megnyertem, a végére azonban elfáradtam, és szoros (pontozásos) vereséget sznevedtem. Öt nagydíjgyőze- lem után most második lettem. • Tavaly két rangos világversenyen is részt vettél. Elégedett vagy a két éremmel?- Nem teljesen. A törökországi Bur- zában rendezett Európa-bajnokságon nyernem kellett volna. A fináléban jobb voltam a lengyel Varskinál. A pontozók érthetetlenül ellenfelemnek adták a segédpontokat, pedig a hajrában kétszer annyit ütöttem; a csokornyakkendősök csupán az ő két ütését látták. • Az Eb-t megelőzően a tamperei világbajnokságon léptél szorítóba, mégpedig viharos körülmények közepette. Miért?- A vb-ig nem sikerült elintézni a cseh állampolgárságot, így szlovák színekben bunyóztam. A dolog pikantériája az volt, hogy a csehekkel laktam, s ők fizettek mindent, még a bronzéremért járó jutalmat is tőlük kaptam. Pedig Szlovákiának szereztem az érmet.. • Nem bántad meg, hogy Ústíba költöztél?- Nem! Amikor itt katonáskodtam, álmomban sem gondoltam arra, két év múlva Ústí lesz az új otthonom. Nincs okom panaszra, mindenem megvan, az SKP remek feltételeket biztosít. Igazi profi klub. Komáromra, az ott eltöltött évekre mindig szívesen gondolok. Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy visszahívtak a mostani vezetők. • Hány pontos előnnyel vezetitek a cseh bokszligát?- Csak hárommal. Akár öt is lehetne, de Décínben - a pontozók jóvoltából - 12:8 arányban kikaptunk. Ilyen komolytalan bíráskodást még nem láttam. • Nem óvtátok meg ezt a mérkőzést?- Nincs értelme. Majd a visszavágón megmutatjuk, ki a jobb; elhúzzuk a nótájukat 18:2-re... • Mi a véleményed a csokornyakkendősökről?- Nem szeretnék neveket mondani. Vannak nagyon jó pontozók, akikre büszke lehet a sportág Csehországban és Szlovákiában egyaránt, de akadnak olyanok is, akik sosem bokszoltak. Tőlük nem várhatunk csodákat. Ezeket a műkedvelőket nem lenne szabad a ring mellé és a szorítóba engedni! • Mit szeretnél még elérni?- Érmet szerezni az olimpián. Barcelonában nem indulhattam, pedig nagyon készültem. Edzőmnek, Svatop- luk Éáceknak megmondtam a véleményemet, aminek az lett az eredménye, hogy kisuppoltak a keretből. • Korábban, 1989-ben is voltak nézeteltéréseid a Csehszlovák Ökölvívó Szövetséggel, pontosabban Frantisek Gasparíkkal. Egyes lapok komoly ösz- szetűzésekről írtak. Mi igaz ebből?- Nem volt nagy ügy, az viszont igaz, oda-odamondogattam a vezéreknek. Az igazamért mindig harcolni fogok! • Ezek szerint minden idegszáladda) Atlantára összpontosítasz...- Igen. Az ötkarikás játékokig van még bő két év, ezalatt sok-sok tornán szeretnék indulni. Napi két edzéssel készülök életem legjelentősebb viadalára. • Mi lesz az olimpia után? Nem vonz a profi ring?- Egyelőre nem, majd az atlantai érem után beszélhetünk erről. Zsigárdi László EDZÓ LESZ A GYÓGYPEDAGÓGUSBÓL?A* <44 M edgy es József. Még a török Izmir csapatában Medgyes József neve ismerősen cseng a labdarúgó-szurkolóknak. A Spartak Trnava és a DAC volt játokosa két és fél szezont külföldön töltött, hazatértét követően a bősi együttest erősíti. Ami a mai futballistákra egyáltalán nem jellemző, össze tudta egyeztetni tanulmányait az élsporttal, elvégezte a pedagógiai főiskolát, hat hónapig gyógypedagógusként a dunaszerdahe- lyi kisegítő iskolában tanított. Amióta a második vonalban rúgja a labdát, a kétfázisos edzések mellett erről le kellett mondania. A 33 esztendős sportember nős, három gyermek apja. Szülővárosában, Komáromban kezdte pályafutását, a nagyszombatiak korán felfigyeltek a jól fejelő, erőszakos támadóra, és leigazolták. Az ifjúsági csapatban sorra lőtte a gólokat, Valér Svec edző 17 évesen mély vízbe dobta. Nem okozott csalódást, meghívást kapott az ifjúsági, majd az utánpótlásválogatottba. A főiskola befejezése után jött a katonai szogálat. Tizenkét hónapot Chebben töltött, balhátvédként.... „A cseh válogatott jelenlegi mestere, Dusán Uhrín volt az edzőnk, kiváló kollektíva jött össze a határvárosban, csak néhány játékostársam nevét említem: Kadlec, Skuhravy, Bílek, Bertalan... Hamar letelt a katonaidő', ekkor megkeresett a dunaszerdahelyi labdarúgás atyja, a felejthetetlen Weisz Misi bácsi. Szívesen mondtam igent, a vezetők ügyesen elintézték a formaságokat.“ Újoncként az I. ligában a sárga-kékek lenyeltek egy-két keserű pirulát. Számára a legemlékezetesebb meccs a Sparta elleni hazai összecsapás volt. Negyed órával a befejezés előtt még 3:l-re vezettek a válogatottakkal teletűzdelt prágaiak, amikor pályára lépett. Váratlan, ballábas bombái két alkalommal meglepték Stejskal kapust, otthon maradt az egyik bajnoki pont. A következő idénytől egyre jobban szerepelt a gárda: harmadik, negyedik helyezést ért el és a Csehszlovák Kupa is birtokába került. A Csallóközben MEDGYES: MÉG KÉT-HÁROM ÉV csatárként kezdett, ám később már a söprögető posztját bízták rá. „Jó szívvel gondolok vissza a DAC-ban eltöltött évekre, amikor aktív részese lehettem a sikereknek. “ Később a Bohemians jelentkezett érte, ám a szerdahelyi vezetők nem adták áldásukat a klubcseréhez. Azután megromlott a viszonya a vezérkarral. Vette a sátorfáját, meg sem állt Nagymagyarig. Érkezésekor a SZNL II végén kullogott a gárda, végül sikerült kiharcolniuk a bennmaradást. A segédedzői és titkári teendőket is ellátta.. 1990 nyarán valóra vált az álma, külföldre szerződött, a keletnémet II. ligás Wismut Aue együtteséhez.Klaus Topmöller, a Frankfurt mostani szakvezetője volt a trénere. „Csatárt játszottam, s tizenegyszer voltam eredményes, csak rosszabb gólarányunk miatt nem jutottunk a Bundesliga II-be. Marasztaltak, ám jobb ajánlatot kaptam Törökországból. Az újonc Altay Izmir igazolt le. Nehéz kezdet után két hónap alatt megtanultam a nyelvet, sokat segített, hogy a családom is velem tarthatott. Életünk legszebb időszakát töltöttük a hárommilliós városban, a villanegyedben laktunk, száz méterre a tengertől. Jó sajtóm volt, bravúrnak számított, hogy kilencedikként fejeztük be a pontvadászatot. Harminc ösz- szecsapásból huszonhatszor középhátvédként a kezdőcsapatban kaptam helyet, csak a sárgalapos eltiltások miatt hiányoztam. Egészen más az ottani emberek mentalitása. Furcsa volt, ha odahaza játszottunk sztárcsapat ellen, közönségünk a Galatasaraynak és a Fe- nerbachcenak szurkolt. Ekkor minden szépnek látszott. Aztán új elnök került a klub élére, és kezdődtek a problémák. Úgy döntöttem hazatérek. “ Nem kellett sokáig várnia az ajánlatokra, a bősiek mellett szavazott. Hét pont volt a lemaradásuk a III. liga lisa- vezetőjétől, ennek ellenére elsőként jutottak a második vonalba. „ Örülök, hogy segíthettem Majoros Gyuri barátomnak, kár, hogy a tavaszi folytatást nélküle kezdtük... Több van a csapatban, mint amit ősszel produkált. Tavaly, mikor azt mondtam, az a vágyam, hogy egy élvonalbeli csallóközi rangadón pályára léphessek, sokan kinevettek. Most már nem tűnik annyira utópiának az egész... “ Júliusban Izraelből és Ausztriából is érdeklődtek, mégis további két évet írt alá Bősön. Öccse, Medgyes Péter az NB I-es Csepel futballistája, a tervek szerint a napokban kapja meg a magyar állampolgárságot. Élképzelhető, hogy később a címeres mezt is magára öltheti. „Feleségem, Renáta kedveli a futballt, ha teheti, kijár a találkozóinkra.. Az otthon melege sokat segít, három gyermekünk van: a 11 éves Renáta, a 8 esztendős József, és a család szeme fénye, a nyolc hónapos Sinan. “ Hogy mennyire szívükhöz nőtt Törökország, bizonyítja a kis trónörökös keresztneve is. Sportol az egész család. A lánya atletizál, edzője, Pogány Mihály szerint a sprintszámok az erősségei. Fia a DAC kölyökcsapatának labdarúgója, nejét egyelőre leköti a kicsi, de ő is szívesen kocog. A napokban szerezte meg az edzői diplomát, a jövőben szakvezetőként (Archív-felvétel.) kíván tevékenykedni. „Szívemhez nőtt az oktatás, azonban eléggé gyengén honorálják.. Nincs kizárva, hogy gyógypedagógusként dolgozom majd tovább. De ez még odébb van. Úgy tervezem, két-három idényt még a zöld gyepen töltök... “ Szabó Zoltán
