Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-10 / 15. szám
A LÓ VÍZIGÉNYE A ló ugyanazt várja a jó ivóvíztől, mint az ember: színtelen, szagtalan, mellékíz nélküli és 9-12 C-fok hőmérsékletű legyen. Sokak szerint a ló szigorúan tartja magát ezekhez a kívánalmakhoz. Valószínűleg ez a hiedelem onnan ered, hogy a magyar ember megbecsülte, mindig elkényeztette, s igyekezett jó ivóvízzel ellátni lovát. Hogyan itassunk? Takarmányozási szabály, hogy ha egész éjjel szálai a ló, reggel előbb vízzel kínáljuk. Különben etetés közben vagy a végén itassunk. Teljes jóllakás előtt jobb itatni, akkor szívesen iszik. Jóllakás után szeret inkább játszani a vízzel, a vizesedénnyel. Szénára szívesen iszik, zöldtakarmányra kevesebb vizet fogyaszt. Ha befejezte a munkáját fél-egy óra múlva itassunk. Adódhat olyan helyzet, hogy munka közben - tartós munkavégzés alatt - itatni kell. Ilyenkor az a szabály, hogy ne ihasson tűi mohón az állat; a zablát ne vegyük ki a szájából, a víz felszínére kis nyaláb szénát-szalmát szórjunk. Ilyenkor szörcsölve iszik és a szívverése, vérnyomása is jobban megnyugszik. Jó gyakorlat az is, hogy kevesebbet engedjük inni és többször megkínáljuk. A nagyon felhevült lovat 10 perces várakozással többször itassuk, így nem hűl le nagyon a gyomra, a belei és nem reszket a ló, ami fölösleges hőelvonással jár. Box- ban, de állásban is dívik az önitató csésze használata. Jó megoldás, de adódnak vele problémák is. A hőmérséklettel nincs baj, köny- nyen is tisztítható. A vízfogyasztás mennyiségét azonban nem tudjuk szabályozni. Versenylovakkal, igen gyors munkát végző lovakkal viszonylag kevesebb vizet szeretnénk fogyasztatni. Ezeknél az önitató csak akkor alkalmazható, ha el lehet zárni. Egyéb esetekben az önitatóval sok „karos munkát“ takaríthatunk meg. Ha a lovat vederből itatjuk, akkor vigyázzunk, hogy az fel ne boruljon. Két megoldás között választhatunk: az egész ivás alatt fogjuk a vedret (ez időt rabló), vagy úgy képezzük ki a zabolót, jászlat, hogy a veder alja behelyezhető legyen, így nem dőlhet ki. A földre tett és szalmával körülvett veder sem biztonságos. Bele is léphet a ló. A dróttal, fémszalaggal rögzített veder balesetveszélyes! Mennyit itassunk? A fogyasztott takarmány szárazanyag-tartalma, a munka, a külső hőmérséklet szabja meg, hogy mennyit igyon a ló. Általában a takarmány 1 kg szárazanyagára 3 liter vízfogyasztást számíthatunk. A megerőltető, a tartós munka, a gyors mozgás fokozza a vízigényt. A nagy meleg a szervezet nagy vízveszteségével jár, s így többet kíván inni a ló. Azt is meg kell említeni, hogy némely ló, főleg csikó, játszik a vízzel, paskolja a pofájával. Ha szabad vályúra járnak, akkor a vályú felett egy rudat vezessünk, hogy ne tudja a fejét a vízbe tenni, s így nem fröcsköli ki. A napi átlagos ivóvízfogyasztás 20-30 liter. A ló fajtája, használata is befolyásolja az elfogyasztott víz mennyiségét. A szikár szervezetű (arab, berber, ahal-tekin) fajták, a versenylovak viszonylag kevesebb vízzel is beérik, a sok víz fogyasztása pedig rontja a teljesítményüket. Nagy hőségben az erősen izzadó ló akár 40-50 liter vizet is elfogyaszt. Hányszor itassunk? Általános szabály, hogy naponta háromszor itassunk, reggel, délben este. Megbonthatja ezt a szabályt a munka hossza, nehézsége, a külső hőmérséklet. Lehetséges, hogy rövid munkaidő mellett, főleg télen csak kétszer kell itatni. Ellenben nyáron, nagy melegben nem elég a háromszori itatás sem, hanem négyszer, sőt ötször is meg kell kínálni a lovat. Beleszólhat az itatás rendjébe az is, ha pl. az egyik itatást nem úgy bonyolítják le, mint azt általában teszik, hogy egyszerre sokat engednek inni, hanem szaggatva, többször itatnak. Legelési napokon a csikókat is többször kell itatni. Az a legjobb, ha kedvük szerint kereshetik fel az itatóvályut. Ha időnként hajtjuk a csikókat a vályúra ügyeljünk arra, hogy elegendő víz álljon előttük, és hogy minden csikónak módja legyen inni. Rendszerint a hitványabb egyedek vannak hátul a rangsorban, s éppen ezek nem jutnak elegendő ivóvízhez, s ezáltal még hitványabbak lesznek. (Folytatjuk) K. L. Aki mostanában jut telekhez, ki- sebb-nagyobb földterülethez, az természetesen minél előbb szeretne szüretelni. A gyümölcsfák ültetésekor számolnunk kell azzal, hogy csak néhány év múlva mutatják meg első termésüket. Ezzel szemben a szamócát augusztus végén, szeptember elején ültetve, tavasszal már szedhetjük. A frigó palánták esetében sokkal rövidebb ez az idő. Ismerünk egyszer, folyton termő és hónapos szamócafajtákat. A leggyakoribbak az egyszer termő, nagy gyümölcsű fajták, melyek Szlovákia déli vidékein főleg júniusban szüretelhetők. A folytontermők a nyár elejei első nagyobb termésük után még többször hoznak gyümölcsöt. A hónapos szamócák a nyár elejétől egészen az őszi fagyokig teremnek, de gyümölcseik aprók. Egysaser lenn« fajták Ilyen a nagyon elterjedt holland fajta, a Gorella. Gyümölcse nagy vagy középnagy, enyhén tompa kúp alakú. Korai, középkorai érésű, az első gyümölcsök alakja változatos, s ezek kissé lapítottak a gyümölcs és a hús színe világos, fényes, vörös. Az első gyümölcsöket kivéve többnyire üregmentes. Óriási előnye, hogy nagyon jól szállítható, mind fogyasztásra, mind feldolgozásra egyaránt felhasználható. Növekedési és indaképzési erelye közepes. A talajjal szemben nem túlságosan igényes, de öntözni kell. A Botrytissel szemen viszonylag ellenálló. Bőven terem, így telepítése a háztájiban indokolt. Valószínűleg francia eredetű, a Nyugat-Európában eléggé elterjedt Surprise des Halles (ejtsd: szürpriz). Korai, már május végén, július elején kezd érni. Ä közepes nagyságú gyümölcsök koraiak, már május végén-június elején érni kezdenek. Az elsők csonka kúp, a későbbiek kúp alakúak. Felületük sima, élénkpiros. Húsuk közepesen kemény, gyakran üreges és világospiros. Szedési ideje 20-25 napig tart. Gyengén illatos, friss fogyasztásra alkalmas gyümölcsű fajta. Viszonylag jól szállítható. Szárazságtűrése megfelelő, betegségekkel szemben viszonylag ellenálló. Indaképzése bőséges, s az indákat minél előbb el kell távolítani, mert azok meghagyása a bokrok elöregedéséhez vezet. Értékes fajta, s ko- raisága folytán jobb átlagárat lehet vele elérni, mint a többivel. Előnye, hogy hajtatásra is alkalmas. Megérdemli, hogy a háztáji kertekben nagyobb területen termesz- szűk. (Folytatjuk) Mikós Dénes kertészmérnök A málna metszése A málna minden évben nagyszámú tő és gyö- kérsarjat fejleszt. Hogy elkerüljük az állomány sűrűsödését, három fontosabb, időben is elhatárolható metszésmódot ajánlunk: a sarjak ritkítását, a letermett vesszők eltávolítását és a vesszők visszametszését. A sarjak ritkítását a telepítési rendszertől függetlenül végezzük. Töves művelés esetén a tövek között előtörő gyökérsarjakat a tavaszi és a nyári talajművelés idején kapával távolítsuk el. és csak a töveken vagy azok közelében nőtt sarjakat hagyjuk meg. Ez az egyik leghatásosabb védekezési eljárás a gombás betegségek és a rovarkártevők elszaporodása ellen. Zöld ritkításkor mindig több sarjat hagyjunk tövenként, mint amennyi termővesszőre szükségünk van; átlagosan ötöt javaslunk. Osz- szel egy vagy két vesszővel többet hagyunk meg, számítva a téli vesszőpusztulásra. Ha a tövek között fejlődött gyökérsarjakat a soron belül meghagyjuk, összefüggő sövényt nevelhetünk. Avesszők fejlődése, a gyomtalanítás és a terméshozam szempontjából is legelőnyö- sebb, ha a sövény szélessége nem haladja meg a 30-40 cm-t. A termővesszők a termés beérése után fokozatosan elszáradnak. A vesszők farésze hal el legkésőbb, amik a sarjak rovására használják el a talaj vízkészletét. Eltávolításuk ilyenkor fontos, mert a pusztuló vesszőkön a kórokozók erősebben elszaporodnak, tovább fertőzve az új hajtásokat. A vesszőket lehetőleg a talaj felszínéhez közel vágjuk vissza, mert a hosszabb csonkok továbbra is terjeszthetik a betegségeket. A vesszők visszametszésének magassága a művelésmódtól függ. Támberendezés esetén hosszabbra (150-160 cm), gyalogművelésnél rövidebbre (130-140 cm) ajánlatos metszeni. Ezzel megkönnyítjük a művelést, a szedést, a visszametszett vesszőkön nagyobb lesz a bogyó átlagsúlya, a fürtönkénti bogyószám. Legjobb ezt tavasszal, fagyveszély után, rügyfaka- dáskor elvégezni. K. Sz. TAVASZI TALAJFERTŐTLENÍTÉS Rejtve, a talajban élnek a cserebogárpajorok és a drótférgek. Sok kertészkedőnek okoznak kellemetlen meglepetést, ezért kártételüket, előzzük meg. A gyökérzöldségek és a burgonya különösen érzékeny, mert a rágott termény romlékony. Legjobb, ha a vetés, ültetés előtt 2-3 héttel végzünk talajfertőtlenítést, a burgonyánál ez most időszerű. Basudin vagy Diazinon alkalmas erre a célra. Szórjuk el a talaj felszínén és alaposan dolgozzuk be. Legjobb, ha rotációs kapát használunk, ami a felső 10-15 ernes talajrétegbe tökéletesen bekeveri a szert, de gereblyével is dolgozhatunk. Két másik talajfertőtlenítő szer a Galiton és Buvalux főként a lótücsök ellen hatásos, így a krumpli védelmére nem alkalmas. k. sz. SZÍNES BAROMFIUDVAR Levágni és piacra vinni csak egészséges, piros taréjú, szép sárga bőrű állatot érdemes. A vágás előtti napon már nem kell megetetni az állatokat, hogy a begyük és beleik kiürüljenek. Legjobb, ha egy „vágóketrecet“ készítünk és a vágásra szánt állatot ebbe tesz- szük a vágás előtt egy nappal. Természetesen tele beggyel is levághatjuk a baromfiakat, ez csupán megnehezíti a munkát a felbontásnál, de ha piacra szeretnénk vinni a vágott állatot, akkor a tele begy kizáró tényező. CSAK KÉT HÉT UTÁN Sohase vágjunk le beteg, lázas állatot, mert húsa nem teljes értékű, rossz ízű és általában sovány is. Csak a teljes gyógyulás és a gyógy- szerezés után két héttel vágjuk le a betegségen átesett állatot. A piaci eladásra is hasonló módon készítsük fel a jószágot. Rendkívül csúnya látvány a saját ürüléktől szennyes baromfi, az ilyet biztosan nem tudjuk eladni. Csak a tiszta tollú, tiszta lábú állat talál vevőre. Éppen ezért a piacra szánt szárnyasokat nem szabad megetetni, legfeljebb a piaci nap előtt reggel adhatunk egy kevés szemeset és vizet. Semmiképpen sem célszerű és nem is becsületes dolog „teleetett“ állatot eladni. Piacozás A piacra szánt állatokat ne kössük túl szorosra és ne zsúfoljunk össze sokat, mert köny- nyen megfulladhatnak. Legjobb, ha ketrecben szállítjuk őket és közvetlen a piacon kötjük csak össze a lábukat. HA NEM KELT EL Ha haza kell vinnünk néhány megmaradt állatot, ne tegyük az otthoniak közé, pláne ha a piacon a földre kellett letennünk azokat. A legjobb, ha előre gondoskodunk valami pultféléről, amire fel tudjuk tenni a párba kötött állatokat, ez lehet műanyag láda vagy erős papírdoboz. Ha mégis a földre tesszük őket, akkor vigyünk magukkal papírzsákot, ezt terítsük le a piac földjére vagy betonjára és erre tegyük az állatainkat. Természetesen más a helyzet a napos- és előnevelt állatokkal, amelyeket hazaérve le kell rakni újra és etetni kell. Ezeket viszont házi vágás dobozokban, ládákban szoktuk árulni és így kisebb a veszélye annak, hogy összeszedjenek valami fertőzést. A piacról hazavitt kifejlett állatokat külön ketrecbe vagy külön ólba rakjuk és innen vigyük további útjukra őket (levágásra vagy újabb piacra). A piacon főleg tolltetveket és fertőző betegségeket (ragadós náthát, tífuszt, férgessé- get) kaphat az állat. A SZÁRNYASOK LEVÁGÁSA Sok ember számára egy állat nyakának elvágása teljesen lehetetlen feladat, és érdekes, hogy több a csirke nyakát el nem vágó férfi, mint nő! Van olyan is, aki a forrázott toll szagát nem bírja elviselni és inkább konyhakész baromfit vásárol. A vágáshoz elsősorban jó éles kés kell. Az állatot megbízhatóan rögzíteni kell, de vigyázzunk arra is, hogy a szárnya ne törjön el, mert ahol elpattan a csont, ott csúnya, fekete foltos lesz a szárny és felesleges fájdalmat okozunk. Könnyebb, ha ketten végzik a vágást; az egyik fogja a lábakat és a szárnyakat, a másik pedig a fejét és elvágja a nyakát. Ha egyedül végezzük a vágást nagy szárnyasoknál - lúd, pulyka -, akkor kössük össze a lábakat, a baromfit pedig tekerjük be a nyak kivételével egy zsákba. A betekert állatot a lábunk közé szorítjuk, gyorsan elvágjuk a nyakát, s eldobjuk a kést, bal kezünkkel pedig megfogjuk az állat fejét, jobb kézzel pedig addig szorítjuk a zsákot, amíg a szárnyas rugdal. Ha így járunk el, akkor nincs törött, kicsavart szárny, megnyomott máj. Az állatok nyakának elvágásánál ügyeljünk arra, hogy a légcsövet ne vágjuk át és a nyelőcsövet sem tanácsos - főleg, ha a begy telt - elmetszeni. Közvetlen a fej alatt (az álla alatt) kell elvágni a nyakat mind a két oldalon. Már léteznek új vágási eszközök, ilyen pl. a vágótölcsér. Ez olyan tölcsér, melynek alján kilóg a csirke feje és a lábánál fogva tartjuk; a tölcsér oldala lefogja a vergődő szárnyakat, így azokat nem kell megfogni. ...... ,. Sz erkeszti Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA______________________________________________________________________________________________________________________________________________________ ' ~ ______________________________ 1994. április 10. 1/35917730
