Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-03 / 14. szám
Holtomiglan-holtodiglan(?) (Folytatás az L oldalról) Az a legegyszerűbb eset, ha a felek a házasság felbontását közösen kérik. Ez azonban elég ritka. Sokkal gyakoribb, hogy a válópert az egyik vagy a másik házastárs adja be. Ezen a téren a nők „szorgalmasabbak”. 1992-ben a felbontott 8057 házasság közül 5197 esetben a feleség kezdeményezte a válást. A képlet nemcsak Szlovákiára érvényes, hasonló a helyzet Nyugat-Európa és Amerika legfejlettebb államaiban is. Európai viszonylatban a 20 és 30 év közötti nők 60 százaléka él partneri kapcsolatban, de több mint 50 százalékuk nem kötött házasságot partnerével. Minden hetedik nő egyedül él és minden tizenötödik egyedül neveli gyerekét. Minden ötödik (Dániában minden második) gyerek házasságon kívüli kapcsolatból születik. Svédországban például, ahol köztudottan magas a válások aránya, alacsony a népszaporulat és elterjedt a házasságon kívüli élettársi kapcsolat, 70 százalékban a nők kezdeményezik a válást. Az okok ott is, itt is hasonlóak: a nők ugyanis - kár szépíteni a dolgon - a függetlenség visszaszerzésén túl gazdaságilag is nyernek a válással: a bíróság az esetek 90 százalékában nekik ítéli a gyereket, a volt férjet tartásdíj fizetésére kötelezi, és ami szintén nem mellékes, a vagyonelosztáskor általában a lakást is az kapja, akinél a gyerek marad, vagyis többnyire a nő. Az ágy közös, a párna már nem 3. eset M. kimondottan szép fiú volt. Magas, karcsú, olaszos kinézésű. Divatosan öltözött, senki sem mondta volna rá, hogy cigány. Rajzottak is körülötte a nők, de ő csak az aranyszőke hajú K.-t szerette. Miután a lány anyjának sem volt kifogása ellene, összeházasodtak. A lány szüleihez költöztek, és türelmetlenül várták a kis utód világraj öttét. Közben azonban M.-et az üzemből, ahol dolgozott, átszervezés miatt elbocsátották. Eleinte azt remélte, majd csak talál másik állást, ám teltek múltak a hónapok, és nem tudott elhelyezkedni. Hiába járta a munkaügyi hivatalt, hiába kilincselt a különböző cégeknél, magánvállalkozóknál, úgy érezte a bőre színe miatt kerül minduntalan hátrányba. Közben megszületett a kisfia is, és odahaza anyósáék is egyre ferdébb szemmel néztek rá: Milyen férfi az, aki nem tudja eltartani a családját? Folyton csavarog, csak a napot lopja! Hiába ez vele született, benne van a vérében! M. felháborodott: az esküvő előtt talán nem tudták, hogy roma? Akkor az nem zavarta őket? Meg az sem, hogy az ő családja állta a lakodalom költségeit? Az ő szülei bezzeg nem hánytorgatták föl, hogy a lányukkal még hozományt sem adtak. Igaz, cigánycsalád az övék, de mindig rendesen dolgoztak, házat építettek, a falu is befogadta őket. Miért tartja magát többre az anyósa az ő anyjánál? Csak mert „fehérnek” született? Nem volt más kiút, elköltözött. Felesége nem ment vele, az anyja vasmarokkal tartotta maga mellett őt is, a kicsit is. Végül anyja rábeszélésére a válópert is beadta, hűtlen elhagyás címén... A statisztikai kimutatásokban válóokként szereplő tényezők között a leggyakoribb a természetbeli, érdeklődésbeli különbségre való hivatkozás. Ehhez szorosan kapcsolódik a nem megfontolt házasságkötésként megjelölt ok. Ha azt vesszük, hogy Szlovákiában a felmérések szerint egyre alacsonyabb a házásságra lépők átlagéletkora (a férfiaknál 24 év, a nőknél 21 - ami a legalacsonyabb a fejlett államok között), és figyelembe vesszük azt a másik tényt, hogy a házasságok többsége viszonylag rövid (átlag hathónapos!) ismeretség után köttetik meg, és különböző gazdasági, szociális, lakásproblémával indul, nem nehéz kikövetkeztetni, miért futnak zátonyra később ezek a kapcsolatok. Nem véletlen, hogy a válást leggyakrabban az 1-3, illetve 7-10 éves házastársi kapcsolatban élők kezdeményezik. A házasságkötéstől számított egy éven belül csak ritkán fordul elő válás. Mintha a friss érzelem a már létező problémákat is elhomályosítaná. Idővel azonban minden probléma jól érzékelhetővé válik. Külön téma a fiatalkorúak házassága. Bár nem állíthatjuk, hogy túl gyakori, ha a bíróság egy 18 éves férj és 16 éves feleségének válóperes ügyét tárgyalja, de ilyen is előfordul. Bizonyított tény ugyanis, hogy a gyerekfejjel megkötött házasságok többsége válással végződik. És szerepeljen bár válóokként hűtlenség, rossz bánásmód, a családi kötelességek elhanyagolása, a tényleges ok ezekben az esetekben a párkapcsolatra való éretlenség. A legtöbb válás egyébként sem a valódi okok miatt mondatik ki. Azok ugyanis rendszerint másodlagosak, nem kimutathatóak, és a felek sokszor el is titkolják azokat. Mint ahogy az alkoholistából sem lesz ok nélkül alkoholista, a hűtlenkedő férelé- péseit is motiválta valami. Általában bonyolult ok-okozati összefüggések láncolata vezet egy-egy házasság megromlásához,és a válóokként felhozott tényező már csak az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Érdemes foglalkozni a vegyes házasságokkal is Egyrészt azért, mert bennünket, magyarokat különösen érint, másrészt azért, mert a stisztikailag kimutatott válóokok között ott szerepel (igaz csak a sor végén és igen alacsony százalékarányban) a nemzetiségi összeférhetetlenség is. A népmozgalmi adatokból egyértelműen megállapítható, hogy Szlovákiában a vegyes házasságok száma állandó jelleggel növekszik. Míg országos viszonylatban 1931-33-ban a megkötött házasságok 6,2 százaléka volt vegyes házasság, addig 1989-90-ben ez az arány 11,9 százalékra nőtt, miközben a Szlovákiában kötött vegyes házasságok körülbelül 50 százaléka éppen szlovák-magyar összetételű volt. Ez a növekedés a magyar nemzetiségű lakosság körében még inkább szembetűnő. Összehasonlításképpen 1931-33-ban a házasságra lépő magyarok 9,4 százaléka kötött vegyes házasságot, 1989-90- ben már 27,9 százaléka. A vegyes házasságok felbomlásával kapcsolatban egyetlen megfogható adatunk van: kiindulva abból, hogy Szlovákiában a házasságok valószínű időtartama 10 év, és alapul véve a vegyes házasságok arányát, kimutatható, hogy a vegyes házasságok esetében a válással végződő házasságok aránya 15-20 százalékkal magasabb, mint a homogén házasságoké. Persze ebből az egyetlen adatból még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, és nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a vegyes házasságok labilisabbak, mint a homogén házasságok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon sokszor nem is a két fél a problémás ebből a szempontból, hanem a családi háttér (például anyós-vő viszony). Valószínű, hogy 1989 előtt, mikor a nemzetiségi kérdés nem volt annyira kiélezett, ezek a házasságon belüli ilyen jellegű problémák is kevésbé kerültek előtérbe. Valószínű azonban, hogy azokban a házasságokban, ahol Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni, a fejéből vágta volna ki. Ha rabszolgájának szánta volna, a lábából vette volna ki. De mert társul rendelte, az oldalából vágta ki. (Augustinus - Szent Ágoston, 354-430) nincs meg a belső harmónai, ahol amúgy is problémák vannak, ha nem is elsősorban a különböző nemzetiség miatt, de a nemzetiségi kérdés is meghatá- rozottabb szerepet kap a házasság elromlásában vagy felbomlásában. Illúziók nélkül Házasságok köttetnek és felbontatnak, így volt ez a múltban, így van ez a jelenben és nagy valószínűség szerint nem lesz másképp a jövőben sem. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Karithy Frigyes óta tudjuk, hogy férfi és nő nem értheti meg egymást, mert mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit. Jeles írónkon kívül persze lélekbúvárok, pszichológusok, orvosok egész sora foglalkozott a két nem egymáshoz való viszonyával, és több kötetnyi irodalom bizonyítja, milyen óriásiak közöttük a pszichológiai különbségek Ezért sem könnyű a két nemet békésen együttarta- ni. Ugyanakkor viszont éppen ez a nagy különbség az, ami az együttélést igazán lebilincselővé teszi. Valószínűleg kevés olyan boldog ember van, akinek olyan partnert sikerül találnia, akivel tökéletesen megértik egymást, aki minden elképzelésének, elvárásának maradéktalanul megfelel. És még kevesebben vannak, akiknél ez az elégedettség kölcsönös. A boldog házasság azonban nem azon múlik, sikerül-e megtalálnuk az igazit, sokkal inkább azon, el tudjuk-e fogadni olyannak, amilyen, esetleges hibáival, tökéletlenségeivel együtt. Valahol itt lehet keresni a tartós párkapcsolat gyökereit. S. Forgott Szilvia Mennyire harmonikus kapcsolatban él? Két egymáshoz tarozó embernek nem kell egész nap kéz a kézben járnia. Hogy mennyire illenek egymáshoz, az sokkal inkább hétköznapi érzéseikben és gondolataikban mutatkozik meg. Ha választ akar kapni a címben feltett kérdésre, értékelje az egyes kijelentéseket 1,2 vagy 3 ponttal. 1 = nem igaz; soha nem fordul elő; nem. 2 = nem is tudom; néha; talán. 3 = pontosan így van; majdnem mindig; igen. 1. Azt hiszem, mindig igazat mond nekem. 2. A partnerem képes önmagán nevetni. 3. Tudja, az ágyban mit szeretek a leginkább. 4. Ugyanúgy képzeljük el, hogyan kell az emberekkel bánni. 5. Kapcsolatunkból hiányzik az erőszak. 6. Rendszeresen szoktunk hosszan beszélgetni. 7. Tudom, hogy partnerem betartja ígéreteit. 8. Mindig becsületesek vagyunk egymással. 9. Vonzónak találom a partneremet. 10. Mindketten jól érezzük magunkat ott, ahol élünk. 11. Politikai nézeteink hasonlóak. 12. Ha valamilyen probléma vetődik fel, megbeszéljük. 13. Belül pontosan érzem, hogy számomra ő az igazi. 14. Biztos vagyok benne, hogy partnerem szeret. 15. Ha együtt vagyunk, soha nem unatkozunk. 16. Ha együtt töltjük az éjszakát, szabadnak és gátlások nélkülinek érzem magam. 17. A pénz miatt soha nem veszekszünk 18. Partnerem nagyon megértő. 19. A partnerem a legjobb barátom. 20. Pameremet nagyon érdekes embernek tartom. 21. Nincs olyan témánk, amit kerülnünk kellene. 22. Alapjában véve egyforma ideáljaink vannak. 23. Ha vitatkozunk, gyorsan ki is békülünk. 24. Valamennyi ember közül a partneremmel vagyok együtt a legszívesebben. 25. Ha problémám van, elsőként a partneremmel beszélek róla. 26. Hasonló a hobbink és az érdeklődési körünk. 27. Gyakran adunk egymásnak apró ajándékokat, minden különösebb ok nélkül. 28. Egyforma elképzelésünk van arról, hogyan szeretnénk élni. 29. Gondolkodás nélkül rábíznám az életemet. 30. Ha valamiért haragszom rá, azonnal megmondom neki. 31. Istenien tudunk egymással hülyéskedni. 32. Partnerem számára nem gond megbocsátani. 33. Nem hiszem, hogy partneremnek titkai vannak előttem. 34. Ügy vélem, szexuális életünk vonzó és változatos. 35. Tudom, hogy partnerem elfogad olyannak, amilyen vagyok. 36. Egyformán vélekedünk arról, akarunk-e gyereket. 37. Meglehetősen biztos vagyok benne, hogyan vélekedik pamerem egy- egy dologról. 38. Partnerem számára fontos a véleményem. 39. Vele a szex örömet szerez nekem. 40. Piszlicsáré ügyekben meg tudunk egyezni abban, hogy a véleményünk nem egyezik. 41. Tiszteletben tartom partnerem nézeteit. 42. Partnerem természetesen valamennyi minket érintő döntést először megbeszél velem. 43. Azt hiszem, partnerem okosnak és hozzáértőnek tart. 44. Biztos vagyok benne, hogy partnerem másokkal is őszinte és becsületes. 45. Szívesen vitatkozunk minden lehetséges politikai témáról. 46. Mindketten igényeljük, hogy néha egyedül lehessünk. 47. A szociális problémákat hasonlóan ítéljük meg. 48. Kapcsolatunkban nem érzem magam elnyomottnak. 49. Sokszor szavak nélkül is megértjük egymást. 50. Kedvelem partnerem barátait. Értékelés Adja össze a pontjait, majd az eredményt ossza el ötvennel. Az így kapott eredmény az Önök harmóniaértéke. 3-2,5: Álompár Bár talán nem érzi, de mások bizonyára mondták már: Ön és partnere az álompár! Kapcsolatuk harmóniája szívből jön, mert közös hullámhosszon állnak. Hasonlóképpen gondolkodnak, ugyanazokat az embereket és dolgokat szeretik és gyűlölik, és hasonlóképpen oldják meg a konfliktusaikat is. Mindez erős alapot ad szerelmüknek, s amiért más pártoknak meg kell küzdeniük, az Önöknek az ölükbe hull. 2.5- 1,5: Jó kapcsolat Nagyjában-egészében kapcsolatuk jó. Vannak persze gyenge pontjai, de az ebből adódó konfliktusok annak a fejlődési folyamatnak a velejárói, amelyen a legtöbb partnerkapcsolat átmegy, mire biztos, szoros kapcsolat lesz belőle. Viszonyukban az a fontos, hogy a lényeges ütközési pontokat jelentő dolgokat komolyan vegyék, ne intézzék el könnyen, és létüket ne tagadják. Vitassák meg inkább! Ha kapcsolatukban valami nem stimmel, még nem jelenti azt, hogy ne lenne együttlétük hosszú életre hivatott. 1.5- 1: Kritikus kapcsolat Mondja meg őszintén: különlegesen boldog ebben a kapcsolatban, amelyben éppen él? Túlságosan sok olyan terület van, ahol nem egyezik a partnerével, s ez idővel további problémákat szülhet. Természetesen azért még forrón szeretheti egymást két ember, hogy egyébként nincsen túl sok közös vonásuk. Kérdéses azonban, hogy ilyen körülmények között kialakulhat-e harmonikus viszony. És ahol a stressz állandó kísérője egy kapcsolatnak, ott a szerelem egykettőre eltűnhet. (MNL) (Illusztráció: Archívum)
