Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-04-03 / 14. szám

ORVOSI ÜZENETEK Rovatvezető: dr. Pálházy Béla A legelterjedtebb betegségek közé a neurózisok tartoznak. Millióknak *. okoznak szenvedést. Azt minden orvos tudja, hogy a háttérben indoko­latlan, vagy túlzott félelmek húzódnak meg, amelyek tárgya gyakran az egészség-betegség témakörhöz kapcsolódik. Azt viszont jóval keve­sebben tudatosítják, hogy e félelmek mögött - ezek kiváltó okaként - hiányos, vagy éppenséggel a teljes informáltság is állhat. Sok szenve­déstől lehetne a beteget és sok „hiábavaló” munkától az egészségügyi személyzetet megkímélni, ha a betegnek mindig annyi időt lehetne szentelni, mint amennyit az állapota és informáltsága megkíván. Re­méljük, az újonnan bevezetendő háziorvosok intézménye meg fogja tudni oldani e problémát, lényegesen javítani fogja az ellátás színvon­alát. Az alábbiakban olyan levelekből adok közre válogatást, amelyek íróit e félelem már neurotikussá, vagy majdnem neurotikussá tett. 1. levél - „Kincs” jeligére: 60 év körüli nő vagyok. Már egy éve úgy ér­zem, mintha valami beleesett volna a szemembe. A szemorvostól Lacrisyn cseppeket kaptam, és ha alkalmazom őket, akkor jó is. Azt is ajánlották, hogy menjek el teljes kivizsgálásra. Ezt elmulasztottam, s most félek. Azt sem tudom, létezik-e még másfajta ke­zelés is, vagy meg kell elégednem az­zal, hogy csepegtető nélkül már nem élhetek. Válasz: A kezelési lehetőségek módjáról csak a teljes belgyógyászati és immunológiai vizsgálatok lebonyo­lítása után lehet szólni. Valószínűleg a Sjögren betegségről van szó, ahol nem elég csak a szemcseppeket alkal­mazni, hanem gondoskodni kell az ízületekről, az emésztőrendszerről és erősíteni kell az immunrendszert is. Mivel a betegség tipikus tünete a nyálkahártyák kiszáradása, majdnem biztos, hogy levélírónk a csepegtetőt már tényleg nem fogja tudni nélkü­lözni. Saját érdekében pótolja be mi­előbb a mulasztását, hogy orvosai rá­térhessenek a komplex kezelésre. 2. levél - „Gyógyulás” jeligére: Körülbelül fél éve „fistulát" állapítot­tak meg nálam. Amikor gyulladásba jött, a sebész mindig felvágta, kitisztí­totta és antibiotikumot adott. Kamil- lás ülőfürdőket is alkalmaztam, ame­lyek után mindig javult, de soha nem múlt el. A sebész csak biztat, hogy majd elmúlik, de én azon kívül, hogy tanácstalan vagyok, félek is, mert ez nagyon fájdalmas és kellemetlen be­tegség. És mert eddig már három­szor tért vissza, én úgy tudom, hogy a vissza-visszatérő gyulladás rosszin­dulatúvá válhat. Válasz: Levélírónk jól hallotta, hogy az idült, az állandóan ismétlődő ingerléssel keletkező gyulladások, sokszor átcsapnak rosszindulatú sejt- burjánzásba. Ebben az esetben azon­ban kicsit más az ábra. A fistula be­csületes magyar neve sipoly, és kóros összeköttetést jelent, két szerv, két üreg, esetleg két más anatómiai egy­ség között. Rendszerint alagútszerű, vékony falú csövecske, melynek hossza akár több mint egy méter is le­het. Mint kuriózumot tartja számon az orvosi irodalom azt a zápfogsipolyt, amely a bőr alatt egészen a beteg köl­dökéig jutott el és ott nyílt a felszínre. A sipoly gyógyítása elméletileg igen egyszerű, mert „csak” ki kell metsze­ni egész hosszában, és a seb begyó­gyul. A gyakorlat viszont megmutat­ta, hogy elegendő egyetlenegy sipoly­sejtet visszahagyni, és ebből az egész újra kifejlődik. Bizony tudok olyan betegről, akinek olyan balszerencséje volt, hogy több mint húszszor műtöt­ték. Ez tehát nem idült ingerlésen alapszik, hanem mindig egy új sipoly kinövésén. Ami viszont nem jelenti azt, hogy a sipolyból vagy a környé­kén nem fejlődhet ki rosszindulatú daganat. Levélírónknak nem marad más hátra, mint kínos alapossággal betartani az intim tisztaság szabályait, s remélni, hogy a sebésznek egyszer csak sikerül a sipolyt eltávolítania az utolsó sejtig. Az vesse rá az első kö­vet, aki százszázalékos biztonsággal meg tudná különböztetni - a véres, nyákos, gennyes műtéti terepen - azt az esetleges utolsó visszamaradó sej­tet, annak természetes környezetében. 3. levél - „Élet” jeligére: 27 éves vagyok, egy kislány édesanyja. Az utóbbi időben észrevettem, hogy a combomon kék foltok keletkeznek. Minden ütés és fájdalom nélkül. Gyakran 4-5 folt is van egyszerre egymás mellett. Az utolsók már egyre nagyobbak, és elérik a 7-8 cm-t is. Tudom, hogy ki kellene vizsgáltatnom magam, de nem merek orvoshoz men­ni. Félek, hogy mi lehet ez? Fertőző betegség, vérbetegség? Már alig tu­dok éjjel aludni. Válasz: Nem valószínű, hogy fertőző betegségről van szó, bár ab­ban az esetben sem volna ajánlatos struccpolitikát folytatni. A vér meg­betegedései közül a vérlemezkék hiá­nya a valószínű. Ez lehet például al­lergiás reakció(k) következménye. Ugyanúgy fennáll a lehetősége a haj­szálerek nagyfokú törékenységének is, ami kialakulhat különböző mérge­zések, reumatikus jelenségek, vagy akár alkati diszpozíciók következté­ben. Kérem levélírónkat, vizsgáltassa ki a vérképét! Kérje meg az orvost, hogy végeztesse el a hajszálerek töré­kenységét vizsgáló és mérő tesztet. Levélírónk megnyugtatása érdekében el kell mondani, hogy főleg állva dol­gozó nőknél gyakori jelenségről van szó, melynek azon kívül, hogy szép­séghibának lehet minősíteni, más je­lentősége nincsen. 4. levél - „Van-e remény” jeligé­re: Kérem, ne idézzen a levelemből, félek, hogy rám ismernek. Attól is fé­lek, hogy a sok gyógyszer tönkreteszi a gyerek máját, gyomrát. Senki sem tudja megmagyarázni nekem a beteg­ség lényegét; de legfőképp azt szeret­ném Öntől hallani: van-e rá mód, hogy egyszer egészséges lesz a gyere­kem? Válasz: Bár nagyon szeretnék, nem tudok érdemben válaszolni, mert nem láttam sem a gyermeket, sem egyetlen orvosi leletet, laboratóriumi ered­ményt. Tudjuk, hogy vannak olyan betegségek, melyek az orvostudo­mány mai szintjén nem gyógyíthatók. Persze, arra már nemegyszer volt pél­da, hogy ami nem gyógyítható Euró­pában, azt meggyógyították Ázsiában és fordítva; de ennek eldöntéséhez is szükséges ismerni a leleteket. Ha meg tudja oldani, hogy eljuttassa hozzám a leleteket, megpróbálok konkrétan vá­laszolni a kérdéseire. 5. levél - „Gyógyítható” jeligére: Azt hiszem, már ki vannak az idegeim, nagyon félek, hogy tönkremegy a há­zasságom. Már egy éve, hogy viszket a hüvelyem környéke, és folyásom is volt. Már két nőgyógyásznál is vol­tam, kaptam tőlük Fungicidint, Ka- nestent, Gyno-Pevarylt. Ennek elle­nére már nagyon megfertőztem a fér­jemet, aki úgy szenvedett, hogy mun­kába sem mehetett. Nagyon kérem a segítségét! Válasz: A negatív toriét még nem jelenti azt, hogy nem fertőző beteg­ségről van szó. Ennek ékes bizonyíté­ka, hogy a férjét már négyszer meg­fertőzte. Ha elküldi nekem egészség- ügyi dokumentációját, elintézhetem, hogy meghívást kap a kórházunk szakembereitől egy ellenőrző vizsgá­latra. 6. levél - „Csallóköz” jeligére: A 16 éves lányomnak 3 éve van már meg a tisztulása. Eddig mindig 28 na­ponként jött meg, hajszálpontosan. Az utóbbi hónapokban ez váratlanul megváltozott, az intervallumok most 3 hetesek. Elkeserítő viszont, hogy az­óta csupa pattanás az arca. Orvosnál még nem voltunk, félünk, sok rosszat hallottunk a hormonális készítmé­nyekről. Gondolni sem merek rá, hogy esetleg ezt rendelnek neki is. Hová forduljak ? Válasz: A hirtelen jött változás a szembetűnő kísérő tünetekkel arra utal, hogy tényleg valami változás állt be leánya hormonháztartásában. Ez lehet átmeneti zavar: az ebben a kor­ban megszokott egyensúly megbille­nése, de organikus is. Így hát nem tu­dom, el tudják-e kerülni az endokri­nológiai vizsgálatot. A vizsgálat lebo­nyolítása még nem jelenti törvény­szerűen hormonális készítmények tar­tós szedését; ezért kérem, az eredmé­nyekkel majd jelentkezzenek. Tapasz­talt endokrinológushoz forduljanak! 7. levél - „Fejfájás” jeligére: 28 éves vagyok és egy fiúval komoly is­meretségem van. Ezért szedem a fo­gamzásgátlót, amit a nőgyógyász írt elő nekem. Nem is volt addig problé­mám, amíg meg nem fáztam. Azóta gyakran fáj a fejem, a gyomrom, ál­landóan hányingerem van. Sőt, heten­te úgy kétszer hányok is. A fogamzás- gátlót állandóan szedem. Közben szedtem Penicilint, Gasterint és más gyógyszert is. Szeretnék már kigyó­gyulni, mert ha munkába állok, nem lesz tanácsos mindig csak orvoshoz járni. Válasz: Kérje meg a körzeti orvo­sát, hogy a lehető leghamarabb küldje el önt a tervezett belgyógyászati vizs­gálatra. A rendszeres hányás, a gya­kori hányinger komoly bajnak is tüne­te lehet, összefügghet a májműködés zavarával. Ezt kiválthatja mind egy megfázásos fertőzés, mind például a hormonális tabletták szedése. A fej­ős a gyomorfájás is lehet kísérő tünet. Az az érzésem, rögtön abba kell hagyni a fogamzásgátló tabletták sze­dését, először tehát nőgyógyászhoz menjen. Ne halogassa viszont sokáig a belgyógyászati kivizsgálást sem, mert a tünetek mögött valóban ko­moly egészségkárosodás is lehet. 8. levél - „Bizalom” jeligére: 50 éves vagyok, ősszel kisebb agyvérzést szenvedtem. A vizsgálatok azt állapí­tották meg, hogy az agysejtjeim 15 százaléka teljesen elhalt. Ez észreve­hető a gondolkodásomon is. Hogyan tudom megőrizni a még érintetlen agysejteket? Válasz: Csak egészséges életmód­dal, vitamindús, zsírmentes diétával, pozitív gondolkodással s annak rend­szeres gyakorlásával és káros szen­vedélyének azonnali elhagyásával (dohányzás) van jó esélye. Az agy sok milliárd sejtjéből az ember élete folyamán csak annak egy töredékét használja ki és fel. A hiányzó 15 szá­zalék tehát elméletileg nagyon jól pó­tolható, csak a gyakorlatban sok fá­radsággal jár. Időszakonként kérje meg orvosát, hogy írja fel Önnek a Cavinton nevű gyógyszert, amely a regenerációs folyamatokban nagy se­gítség lehet. Még csak véletlenül se fogyasszon szeszes italt! 9. levél - „Aggódó édesanya” jeli­gére: A fiam 14 éves kora óta epilep­sziás. Az utóbbi 2-3 hónapban négy­naponként jön rá a roham. Összeesik az utcán is. A munkahelyén is vagy otthon, lyenkor Seduxen injekciókat szokott kapni, de ez is probléma, mert orvosnak kell beadnia. Kérem, adjon tanácsot, mert az Új Szóban is olvas­tam, hogy az epilepsziára vannak hat­hatós gyógyszerek. Hová forduljak? Válasz: Nagyon sajnálom, hogy azon a környéken, ahol Önök laknak, még nem tudnak arról, hogy már Szo- vákiában is kapható (amennyiben a gyógyszertárak megrendelték) a DIA­ZEPAM DESITIN RECTAL TUBE. Az epileptikus rohamnál nyújtott elsősegély nyújtásakor nélkülözhetet­len, mivel pillanatokon belül hat. Nem kell az orvosra várni vele, mivel nem érbe, hanem a végbélbe adandó. Egyszer használatos adagolóban for­galmazzák, és ma Nyugat-Európában mind az orvosok, mind az epilepsziá­ban szenvedő betegek családja állan­dóan kéznél tartja. Ami pedig a roha­mok megelőzését illeti, az epilepszia első számú gyógyszere ma a TIMO­NIL Retard. Nem kell napi 6-8 adag gyógyszer, elég 1 tabletta, súlyos esetben kettő naponta és a beteg tü- net(roham)-mentes lehet. Levélírónk­nak azt tanácsolom, hogy amennyiben a körzeti neurológus - ahová a fiú ke­zelésre jár - még nem hallott ezekről a gyógyszerekről, kérje meg őt: hiva­talosan utalja be a fiút a pozsonyi epi- leptológiai centrumba (Epileptologic- ké centrum Krásna Hörka, Bratisla- va-Kramáre, dr. Mokrán). Mindenki­nek törvényadta joga eljutni maga­sabb besorolású klinikára, ha nem ja­vul az egészségi állapota, de ebben az esetben ennek hivatalos úton, a neu­rológuson keresztül kell történnie, mert a központ egész Szlovákia részé­re működik és lehetetlenné válna a működése, ha mindenki tetszése sze­rint beállítana oda. Itt megfelelő labo­ratóriumi háttérrel dolgoznak, és a vérben nagyon precízen tudják meg­határozni a gyógyszer szintjét, és an­nak függvényében megszabni az ada­golás módját, az adag nagyságát. 10. levél - „B. S. Csallóköz” : Fáj­dalmaim vannak a hasam jobb olda­lán; kb. ott, ahol a vakbelem kimet­szették. A kérdésem az, hogy elhall- gathatja-e az orvos, aki megműtött, hogy valami még van a műtőit szerv közelében... Én nagyon, de nagyon fé­lek a Nagy Rémtől, a RÁKtól. Van-e olyan vizsgálat, ami százszázalékosan meg tudja mutatni a beleket? Azt hal­lottam, hogy ilyen a CT. Hogyan lehet oda eljutni? Válasz: A neurózisnak egy speciá­lis formájával állunk szemben, amit szakmai körökben KARCIOFÓBIÁ- NAK neveznek. Több száz fóbiát is­merünk, a karcinofóbia az a fajta, amikor a beteg akár több száz kivizs­gálást is hajlandó elviselni, és soha nem elégszik meg a negatív ered­ménnyel. És a végén még törvény- szerű is, hogy megkapja a rákot, hi­szen akár éveken keresztül ezt progra­mozza magának. A karcinofóbia ke­zelése nem lehet sikeres szomatikus orvos és a pszichiáter együttműködé­se nélkül. Célravezető gyorsan össze­gezni a szomatikus leleteket, s ha kell, a lehető leggyorsabban azokat kiegészíteni a hiányzókkal, például CT vizsgálattal. Levélírónknak igaza van, ezt a vizsgálatot szakembernek kell javasolnia. A negatív vizsgálatok lezárásában célszerű, ha a pszichiáter is tevékenyen részt vesz, és azokkal egyidőben alkamazza a pszichoterá­pia valamelyik formáját. A betegség állapota és súlyossága szerint gyakran szoktunk gyógyszeres kezelést is al- kamazni. 11. levél - „Egy elkeseredett anya” jeligére: A férjem alkoholiz­musa miatt elváltam, egyedül nevelem két lányomat. Tanácstalan vagyok, mert észrevettem, hogy a nagyobbik lányom benyúl a pénztárcámba és le­tagadja, de észrevettem azt is, hogy hazakerülnek mindenfajta csecsebe­csék, ha látogatóba megyünk, pedig az égvilágon semmi szüksége nincs rá. Ha szóvá teszem, letagadja vagy szemrebbenés nélkül hazudik. Adjon tanácsot, kihez kell fordulnom: a pszi­chiáterhez vagy a paphoz? Válasz: Mind a kettőhöz fordulhat, egyik is, másik is tanácsot fog adni, a saját szemszögéből ítélve meg a dol­gokat. A pszichiáter valószínűleg igénybe fogja venni még a pszicholó­gus kolléga segítségét is, elemezvén az okokat, miért tiltakozhat és ki ellen egy tizenéves serdülő apró-cseprőbb lopásokkal. Bár az eset nagyon ha­sonlít arra, amit szaknyelven klepto- mániának neveznek, de a rövid levél elolvasása után is egyértelmű, hogy - minden hasonlóság ellenére - nem erről van szó. Inkább a csonka család­ban, az apai kép elvesztésében, vagy a család anyagi helyzete elleni tiltako­zásban, esetleg egyszerűen egy vi­szonzatlan serdülőkori szerelemben is kereshetnénk a tiltakozás okát. Lehet, hogy a levélírónk - magáramaradása után, időhiány miatt - nem tudta olyan szinten kifejezni a leánya iránti érzelmeit és a szeretetét, mint az azt igényelte volna. Kérem látogassa meg az iskola pszichológusát, akivel a leá­nya már biztosan - más ügyben - ta­lálkozott. Mondja el neki aggodalma­it, és kérje a segítségét, a leánya érde­kében. Egészen biztos találni fog a le­ánya számára olyan megoldást, olyan tevékenységet, amelynek segítségével korrigálni lehet majd a viselkedésza­varait. 12. levél - „Bánatos apuka” jeli­gére: Szeretném tudni, mi idézi elő a „manicky syndróm” nevű betegséget, hogyan jelentkezik, és gyógyítható-e egyáltalán? Örökölhető? Válasz: Olyan pszichés állapotról van szó, amelyik a mániára hasonlít. A beteg kórosan vidám, de a kedve nagyon labilis, nagy az aktivitása, de nem vezet kézzelfogható eredményre, és a beteg végül is a környezetével egy állandó konfliktushelyzetbe ke­rül. Ezt kiválthatja az idegrendszer bármilyen megbetegedése, mérgezé­sek, fertőző betegségek, agysérülés. A kezelés minden esetben zárt osztályon történik, ahol úgy a mániához hasonló állapotot, mint a szervi bajt együtt ke­zeljük. Bár igaz, hogy egyes csalá­dokban halmozottan fordul elő, nincs tudományosan bizonyítva, hogy örö- kölhető-e.

Next

/
Thumbnails
Contents