Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-03 / 14. szám
Holtomiglan-holtodiglan(?) avagy: házasodjunk, hogy válhassunk Szlovákiában 1992-ben 11 363 válóperes ügyet tárgyaltak a bíróságok, és ezek közül 8057 esetben kimondták a válást. így mintegy 10 ezer kiskorú gyerek veszítette el szüleinek egyikét. Az 1993-as év első nyolc hónapjában 8283 válási üggyel foglalkoztak a bíróságok és 6161 esetben a válás meg is történt. Ez mintegy újabb 7 ezer gyereket érintett. A prognózisok szintén nem a legkedvezőbbek: Szlovákiában a házasságok valószínű időtartama 10 év, és az 1992-ben kötött házasságoknak előreláthatólag körülbelül 40 százaléka újfent válással fog végződni. A házasságok nem az égben köttetnek A válás mondhatni egyidős a házasság intézményével, Voltaire szerint talán csak pár héttel lehet fiatalabb. Mióta világ a világ, még egyetlen társadalomnak sem sikerült a frigyeket tartóssá tenni. Hiába hirdette a katolikus egyház évszázadokon keresztül: „Amit Isten összekötött, ember szét ne válassza”. A papi áldás sem jelentett több garanciát, mint az atyai. Nincs ez másképp ma sem. Ha történt is változás, akkor az, hogy míg 80-100 éve a válás inkább a tehetősebbek „passziója” volt, ma már társadalmi helyzetre való tekintet nélkül válik boldogboldogtalan. Európa-, sőt világszerte növekszik a válások száma. Európában a mezőnyt a szovjet utódállamok vezetik, konkrétan Ukrajna és a balti államok. Utánuk a sorban Nagy-Britannia következik, melyet a volt Csehszlovákia követ. Míg a nyugateurópai államokban a nyolcvanas években stabilizálódott a válások száma, a volt keleti blokk államaiban ugrásszerűen megnövekedett. Európában Aki a házasságban csak a saját akaratát és boldogságát keresi, és nem törekszik arra, hogy a másikat is boldoggá tegye, az nem fogja a maga boldogságát sem megtalálni, és a másikat is össze fogja törni. (Lev Tolsztoj, 1828-1910) csak az olyan erősen vallásos országokban, mint Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország maradt változatlanul alacsony a válások száma. Az ír Köztársaságban és Máltán viszont mind a mai napig nincs enegedélyezve a házasságok felbontása. A Szlovákiában jelenleg érvényes családról szóló törvényt még 1963-ban fogadták el. Azóta ugyan néhányszor már novellizálták, de lényegét tekintve tulajdonképpen nem változott. E törvény alapján bontja fel a bíróság a házasságot, amennyiben a partnerek kapcsolata tartósan megromlott és nem teljesíti társadalmi küldetését. A bíróságnak ugyanakkor tekintettel kell lennie a kiskorú gyerekek érdekeire is, ám hogy mi módon, arról a törvény nem rendelkezik. Ezzel a jogi forma kész. A többi már a bíróságon, a szenátuson, az egyes bírákon múlik. Ók döntenek arról, valóban elkerülhetetlen-e az adott házasság felbontása,vagy sem. Miközben ők is csak emberek, akik ugyanarra az esetre különbözőképpen tekinthetnek. A válás legfőbb oka a házasság 1. eset S., a kitanult központifűtés-szerelő feleségül vette M-et, gyerekkori szerelmét. Mindkettőjüknek volt egy kis megtakarított pénze, azon tudtak lakást venni, az ifjűházas kölcsönből pedig berendezték. Nemsokára megszülettek a gyerekek, egyik a másik után. Nem éltek rosszul, S. a főállása mellett még maszekoskodott is, így néhány éven belül már autót is vettek. Jött a rendszer- váltás, új lehetőségek kínálkoztak. Elhatározták, hogy magánvállalkozásba kezdenek. Mindketten otthagyták munkahelyüket és - hitelből - nyitottak egy kis butikot. A vállalkozás azonban nem úgy alakult, ahogy eltervezték, egyre rosszabbul ment az üzlet, egyre nőttek az adósságok, végül be kellett zárni a boltot. Ott maradtak munka, egy fillér nélkül, a rengeteg adóssággal a nyakukon. Minél tovább tartott ez az állapot, annál inkább romlott kettőjük viszonya is. A feleség folyton a férjét hibáztatta, amiért felelőtlenül ment bele a különböző üzletekbe, és rágta a fülét, keressen munkát vagy szerezzen pénzt, hogy a hitelt törleszteni tudják. S. viszont hiába próbálkozott, segítséget, munkát, pénzt sehonnan sem kapott. Sikertelensége mégjobban elkeserítette, egyre türelmetlenebbül hallgatta felesége szemrehányásait. Egy este aztán nem bírta tovább, ÍO évnyi boldog házasság után először megütötte feleségét. M. pedig beadta a válópert. A válóperes beadvány összeállítása nem nagy deákírás. Tartalmaznia kell, ki a felperes, ki az alperes, a házasságkötés dátumát, a házasság rövid jellemzését, a legkomolyabb indokokat, amiért a felperes a házasság felbontását kéri. Ezek az okok a legkülönfélébbek lehetnek - miközben kizárólag a bíróságon és a szenátuson múlik, elfogadja-e azokat válóoknak. Az amerikai Bostonban például esküvője után 11 nappal a fiatalasszony azért kérte a házassága felbontását, mert mélységesen csalódott férjében: „Nem élhetek olyan férfival, aki helyett a szerelmesleveleket az anyja írta” - jelentette ki. Egy ugyancsak amerikai, Ithaca városbeli férj már hat órával a házasságkötés után beadta a válópert. Ugyanis ifjú neje röviddel a boldogító igen kimondása után hétoldalas listát tett elé, melyen azok a tilalmak szerepeltek, amelyeket be kellett volna tartania az együttélés során. Persze, nem kell ahhoz Amerikába menni, hogy bizarr válóperes ügyekkel találkozzunk. Elég betekinteni néhány hazai bíróság bontóperes aktáiba. A statisztikai kimutatások csupán a leggyakoribb válóokokat sorolják fel. Nézzük, hogy 1992-ben Szlovákiában, melyek is voltak ezek. 8057 felbontott férfiak nők házasságnál a leggyakoribb válóok nem megfontolt esetében esetében házasságkötés 587 587 alkoholizmus 1346 140 hűtlenség a családi kötelességek I010 872 elhanyagolása (elköltözés) 856 406 rossz bánásmód természetbeli, érdeklődésbeli 224 24 különbség egészségügyi ok 3036 3036 (terméketlenség) 71 102 szexuális problémák 155 155 egyéb okok különösebb okot nem 393 764 állapított meg a bíróság 379 1971 2. eset Egy mulatságon ismerkedtek meg; s egy évi együttjárás után úgy döntöttek, összeházasodnak. Elhatározásuknak a szülők nem nagyon örültek. A menyasszonyjelölt szülei a fiú beteges voltát kifogásolták, a vőlegényjelölt anyja kevesellte a lány hozományát. Végül mégis sikerült kiharcolniuk a szülői beleegyezést. Az esküvő után a fiatal pár a férj anyjához költözött. A nagy, kétemeletes családi házban már ott lakott a férj öccse is családjával. Elférni elfértek, mert hely volt bőven. Egy idő után mégis szűknek bizonyult a nagy ház. A fiúk édesanyja ugyanis a fiatalok életét is irányítani akarta. Mindenbe beleszólt, a gyerekpelenkázástól a levesízesítésig. A két fiatalasszony egy ideig tűrte, de aztán nem bírták tovább. A már régebben ott élő fiatal pár végül elköltözött „az anyukától”. A másik párnak is lett volna erre lehetősége, mert a fiatalasszony munkaadója biztosított volna lakást, ám a férj hallani sem akart a költözésről. Nem volt hajlandó megválni az anyjától, akihez igen szorosan kötődött. A családi viszály végül odáig fajult, hogy a fiatalasszony fogta a gyerekét, és hazaköltözött a szüleihez. Nem akart elválni, mert szerette a férjét, de tudta, ha továbbra is egy fedél alatt maradnak az anyóssal, a házaságuk menthetetlenül megromlik. A férj viszont nem tágított: jobban ragaszkodott az anyjához, mint a feleségéhez. Ez a házasság másfél évig tartott. (Folytatás a 7. oldalon) A férfiembernek a feleség hű társ, öröm kútja s jó menedék... (Chaucer, 13407-1400)
