Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-06 / 10. szám - 1994-03-13 / 11. szám
C\7 SniDiRIII ‘+7RKI HÁ ZUNK TÁJA Az eredményes nvúltenyésztés alapja AZ OKSZERŰ KIVÁLASZTÁS A nyúltartásban a tenyészmunkát nem szabad formalizmussal, különösképpen a rajzolatok kérdéseivel terhelni. A tenyészkiválasztást elsősorban a nagy hasznosság és életrevalóság irányába kell fordítani. A tenyész(szüló'-)párokat úgy kell összeválogatni, hogy mindkét állat rendelkezzék a megkívánt és keresett bélyegekkel, tulajdonságokkal. A kiválasztásban elsősorban az egészséget, ellenállóképességet és életrevalóságot tartsuk szem előtt, s csak azután következzen a hasznosság (pl. a szaporaság, kiegyenlítettség, anyai ösztönök), végül pedig a küllem és a rajzolat. A tenyészállatokat ellenőrzött, egészséges és nemesített állományokból szerezzük be, ahol az állatokat a tenyésztési időszak elején rendszeresen megvizsgálják, megállapítják nem szenvednek-e bélkokcidiózisban (nyúlvérhas), nincse- nek-e más élősködőik. A fiatal példányokat származás és küllem szerint, míg a fejletteket hasznosságuk és ivadékaik minősége szerint bíráljuk. Ezt egyrészt a tenyésztési időszak végén (ősszel), másrészt az új tenyésztési időszak kezdetén (január-február) végezzük. Az egészséges nyúl élénk, mozgékony, szőrzete fényes és testhez simuló, szeme tiszta, étvágya jó és gyorsan vedlik. Továbbtenyésztésre olyan nőstények ivadékait válasszuk ki, melyeknek legalább nyolc csecsbimbójuk van, népes almokat, legalább 6- 8 ivadékot ellenek és évente legalább 15 fiókát nevelnek fel. Általában 6-10 nőstényre szoktunk egy tenyészbakot számítani. A nagytenyészetekben, ahol időszakos (turnuszos) pároztatást vezettek be, továbbá kisebb, de elit tenyészetekben és a kettős páraztatás alkalMikor friss a tojás? ! 5 o A vevők mindig a friss, a minél frissebb tojást keresik. Ez érthető, mert minél frissebb a tojás, annál tökéletesebb értékűek a benne lévő tápláló- és kiegészítő anyagok. Hosszabb tárolás alatt a tojás alkotórészei megváltoznak, minősége romlik. Hogy ez a minőségi romlás milyen mértékben következik be, az nagymértékben függ a tárolás időtartamán kívül a módjától is. Érdemes felfigyelni arra, hogy egyforma mértékű romlás következik be, ha: 37 C-fokon áll a tojás 3 napon át, 25 C-fokon 8 napon át, 16 C-fokon 23 napon át, 7 C-fokon 65 napon át, 3 C- fokon 100 napon át. Az adatok szerint tehát nyári kánikulában 3 nap alatt nagyobb minőségi romlás következik be a tojásban, mint télen, fagymentes hideg kamrában 3 hónap alatt. A tojás hőmérséklete a megtojás pillanatában körülbelül 40 C-fok. Ha tehát nyáron, amikor a hőmérséklet árnyékban is 30 C-fok körül van, nem gondoskodunk a tojás minél előbbi lehűtéséről, 1 nap alatt is nagymértékű lesz a tojás minőségének romlása. Fontos ezért a tojásokat gyakran - 2 óránként - összeszedni és hűvös kamrába vinni, annál is inkább, mert nyáron a kotlani kezdő tyúkok is melegítik a fészekben hagyott tojásokat. A keltetésre használt tojásokat még sokkal fontosabb minél előbb megfelelő 5-15 C-fokú helyiségbe vinni, mert 20 C-fok feletti hőmérsékleten a tojásban lévő csíra fejlődésnek indul, s mivel a tárolás alatt nem kapják meg a keléshez szükséges 37-38 C-fokot, ezért az embrió elpusztul. így természetesen a legtökéletesebb keltetési technológia mellett sem lesz már belőle élő csirke. Nem elég azonban a tojásokat csupán hűvös helyre vinni, gondoskodni kell arról is, hogy valóban lehűljenek, minél rövidebb idő alatt. Sok helyen a tojófészekből összegyűjtött, még meleg tojásokat azonnal papírtálakba rakják. Éz nem helyes, mert a tojások a tálcákon csak lassan hűlnek le. így könnyen előfordulhat, hogy a teljes jóhiszeműséggel teatojásként eladott 4-5 napos tojás minősége már lényegesen gyengébb. A háztájiban, főleg régebben, szakajtóba gyűjtötték a friss tojást. Ha sok, félszakajtónyinál több, még meleg tojást gyűjtünk be egyszerre, az alul lévő tojások nagyon lassan hűlSzerkeszti Pomichal Richárd nek le, mert a szalmából készült sűrű szövésű szakajtó is jól szigetel. Akkor cselekszünk helyesen, ha úgy rakjuk szét a begyűjtött tojásokat, hogy azok a legrövidebb időn belül lehűljenek legalább 5-10 C-fokra. Külföldön fém szalagból készült, ritka szövésű kosárba gyűjtik a friss tojást s ebben az hamar le tud hűlni, mert nem veszi körül semmiféle szigetelőanyag. Ha túlságosan hirtelen történik a hőmérsékletváltozás, s főként ha hideg helyről hirtelen meleg helyre visszük a tojásokat, akkor a lecsapódó pára miatt nedvessé válnak s az ilyen tojás köny- nyen megpenészedik. A penészes tojás étkézésre alkalmatlan. Amelyik tárolóhelyen a penészes tojások megtelepednek, ott a be nem párásodott, szakszerűen tárolt tojás is könnyen megpenészedik, mindaddig, míg alapos fertőtlenítéssel, penészgombaölő szerekkel nem mentesítjük a tárolóhelyet. A pincében sem jó tárolni a tojást, mert ott is könnyen megpenészedik. A hűtőszekrény alsó polcai megfelelőek, főleg a nyári hőségben, de itt is figyelni kell arra, nem kezdenek-e pené- szedni. K. L. mazásánál több bakot kell tartani. Elismert, ellenőrzött tenyészetekben 3^4 nőstényre számítunk egy bakot. Elvszerint - amennyiben ez nem megy a szaporaság és az ivadékok minőségének rovására - igyekezzünk minél kevesebb bakot tartani. A bakokat kis testű fajtáknál 8, a középnagyoknál 9, a nagy testű fajtáknál 10 hónapos koruktól használjuk tenyészmunkára. Kistenyészetek- ben a bakot naponta rendszerint csak egyszer, egy héten összesen négyszer, pároztatják. Akkor, ha a bakot 2-3 hétig nem használtuk fedeztetésre, az eredményes megtermékenyítéshez utópáraztatás szükséges. Jó eredménnyel jár a kettőspáraztatás (he- terospermia), vagyis a nősténynek két különböző bakkal történő fedeztetése. A jó bakot a lehető leghosszabb ideig használjuk tenyészmunkára, de úgy, hogy rokontenyésztésre ne kerüljön sor. A jól bevált bakot a tenyésztők egymás között ki is szokták cserélni. A tenyésztésre kiválasztott anyákat először 6-9 hónapos korban fedeztetjük - a fajtától és fejlettségüktől függően. Az idő előtt fedeztetett anyák gyengék és nem adnak életrevaló ivadékokat. Ugyanígy helytelen kövér nőstényeket későn fedeztetni, mert nehezen lesznek vemhesek, nehezen ellenek és kevés tejük van. Nagyon fontos, hogy a nőstények olyan anyától származzanak, amelynél nem mutatkozott kannibalizmus. Az anyákat 2-3 évig tartsuk tenyésztésben, a kiválóakat (ha nincs kokcidiózisuk) tovább is. Az ivarzó nőstény nyugtalan, az almot kaparja, állát az etetőhöz dörzsöli, szőrét tépi, szalmát hord össze és fészket készít. Külső ivarszervei rendkívül duzzadtak és vörösek. Az ivarzást a nősténynél azzal segítjük elő, hogy a kifutóba engedjük, zellergyökérrel és zellerlevéllel etetjük, több zabot adunk neki, a bak közelébe tesszük vagy pedig a baktól almot viszünk át ketrecébe. Fedeztetés előtt az állatokat egészségügyi szempontból megvizsgáljuk, miközben figyelembe vesszük nem fordul-e elő fülrühesség, ragadós nyúlorrhurut és spirochetózis (nyúl- szifilisz - egyik tünete a varas ivarszerv). Csiba László Hóvirág és nyári tőzike A hóvirágot (Galanthus nivalis), s valószínűleg a nyári tőzikét (Le- ucojum aestivum) sem kell olvasóinknak pontos leírással bemutatni. Az azonban bizonyára többeket meglep, hogy az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartózó e két faj embernél, állatnál mérgezéseket okozhat. A hóvirág Az alföldeken és hegyvidéken - réteken, ártéri erdőkben - Eu- rópa-szerte honos. Gyakran ültetik a kertekbe is. Hagymás, évelő növény. Eddig a növény föld alatti részeiből mintegy 20 féle alkaloidát izoláltak. Ezek egyéb hatásuk mellett elősegítik a sima- és a harántcsíkolt izmok összehúzódását (kontrakcióját), erősítik az acetiíkolin (az idegimpulzusok közvetítésében, továbbításában van szerepe) hatását. Hatóanyagai a központi idegrendszer zavarainál - főleg kezdeti stádiumban IN álunk is terjedi A levélmángold spenótot, vastag A levélmángoldot (Beta vulgaris ssp. cicla) a vadon növő tengeri répából keresztezéssel, szelekcióval alakították ki. Kétéves növény. Rövid tőszáron helyezkednek el zöld, sárgászöld vagy lilás színezetű levelei. Hasonlóak a cukorrépa vagy takarmányrépa levélzetéhez. A tőlevelek szíves tojásdadok, a szárlevelek tojásdad- rombosak. A botanikai szakirodalom mángold- ként, a zöldségtermesztési szakemberek inkább levélmángoldként emlegetik, mintegy utalva arra a tényre, hogy emberi táplálékként gyökérzetét nem hasznosítják. (Gyökere a nyulak téli kiegészítő takarmánya lehet.) Levéllemezét mint a húsos levélnyelét spárga módjára elkészítve fogyasztják. A növény gazdag A-provitamin- ban, magas a C- és B2- vitamintartalma. Az ásványi anyagok közül számottevő foszfor-, nátrium- és káliumtar- talma. A benne található mészmennyiség megegyezik a tejével. A gyermektáplálásban még a spenótnál is hasznosabb. Kissé érezhető répaíze a betaintól származik, ami ismert, érelmeszesedést gátló ve- gyület. Az éghajlat iránt nem válogatós, közepes hőigényű, de hűvösebb fekvésekben is kielégítően fejlődik. A magok már 8-9 C-fokon csíráznak, fejlődésükhöz legkedvezőbb a 18-20 C-fok. A mély, humuszban gazdag vályogtalajokat kedveli, amelynek bőséges a foszfor- és káliumtartalma. A vegetációs időszakban két alkalommal kell kisebb mennyiségű szervetlen nitrogéntrágyát juttatni a növény gyökérzetéhez. Azokat a területeket, amelyeken a következő évben mán- goldot kívánunk termeszteni alaposan lássuk el szervestrágyával, komposzttal. (Az N-tartalmú trágyák alkalmazásánál legyünk óvatosak) főleg, ha a levelekből a gyerekeknek főzünk, mert túlzott adagolásuk, főleg tartósan borús időben, a nitrátok felhalmozásához vezet a növényben.) A levélmángoldot április folyamán ültessük ki 50 cm-nyi sortávolságban, olyan sűrűségben, hogy a májusi egyelésnél 30 cm-es tőtávolságra maradhassanak meg a növények. A vegetációs idő folyamán sarabolással gyomtalanítsuk és rendszeresen öntözzük. A levéllemezeket már a nyár elején szedhetjük. A húsos levélnyelet akkor kezdjük körben kitördelve konyhai célokra hasznosítani, ha azok szélessége a tő közelében eléri a 4-5 cm-t. Ez felel meg a piaci első osztály követelményeinek. A mángold leveleit késő őszig hasznosíthatjuk, majd kiásva gyökérzetével együtt mélyed földrétegű hidegágyba ültethetjük. Egész télen fogyasztható. Edényekbe ültetve a pincében is tárolható. A piros szárú Rhubard és a zöldes Gemma fajták Erősen fagyzugos helyek kivételével — főként a háztájiban - ősszel is ültethető. A megerősödött növényeket télire feltöltjük földdel, szalmás trágyával, vagy begyűjtött lomblevéllel betakarjuk. így már áprilistól vitamindús zöldség áll rendelkezésünkre. Az őszi ültetésű növényekről mindaddig szedhetjük a leveleket, amíg virágzásnak nem indulnak és ki nem nőnek a virágszárak. A külföldről behozottak közül levéllemeze hasznosítható a Lyoni, Párizsi és Dórái nevű fajtáknak, erős levélnyelet növeszt a Gemma, Rex és a piros Rhubard. A mángold nagyon elterjedt és kedvelt zöldség Dániában, Franciaországban és Belgiumban, sajnos nem így nálunk. Juhász B. Árpád- sikerrel alklamazhatók. A ga- lanthamin nevű alkaloidát külföldön a gyógyszeripar hasznosítjaElsősorban a növény föld alatti része, kisebb mértékben a szár és a levelek mérgezőek. Virágzás után, tavasszal a hóvirág levelei visszahúzódnak, így a szénába már nem kerül bele, ezért mérgezést nem okoz. A szakirodalom néhány friss hagyma elfogyasztása kapcsán bekövetkezett mérgezésről tud. Ennek tünetei: pupillatágulás, általános rosszullét és gyengeség, görcsök, nyálzás; erősebb mérgezésnél hányás. A nyári tozike Jóval magasabbra — 30-50 cm-re - nő, mint a hóvirág. Fehér, a szirmok cimpáján zöldes foltot viselő virágai ernyőt alkotnak. Ellentétben a jóval ritkább tavaszi tőzikénél (ez a faj nálunk csak néhány lelőhelyen a Vihorlát hegységben fordul A nyári tőzike a Duna árterületén helyenként (áprilisban és májusban) még szép számmal nyílik (Foto: P. R.) elő) tőkocsánya többvirágú. Főleg a folyók, kanálisok, patakok árterein található. Az egész növény, de főleg a hagyma mérgező. Hatóanyagai a hóvirágéval azonosak - galantha- min, likorin, isotazetin, leuco- jin, leucojilin. Gyakrabban okoz megbetege" déseket - gyomor- és bélgyulladást, tompultságot, mint az előző faj. Mind a hóvirág, mind pedig a két tőzikefaj védett növény, ezért irtása a legelőkön, kaszálókon nem megengedett!
