Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-06 / 10. szám - 1994-03-13 / 11. szám
Edzésre készültem, aztán beszélgetés lett belőle. A dunaszerdahelyi Hviezdoslav Utcai Magyar Alapiskola testnevelőinek irodájában. Pogány Mihály vezetőedző a DAC- nál, ám egyéb lehetőségek híján munkahelye létesítményeiben foglalkozik védenceivel. Van ennek magyarázata, hisz az iskolában ötödiktől sportosztály működik. Ide gyűjtik a járás és esetenként Dél- Szlovákia tehetségeit, akikből javarészt atlétákat nevelnek.- Télen három-négy edzőtáborozás szerepel versenyzőim műsorában. Az alapozás, az erőgyűjtés jegyében. Különben Szerdahelyen edzőnk, ám hetente egyszer-kétszer Pozsonyba is ellátogatunk. Főleg az ugrások gyakorlására. Jelenleg 161 regisztrált atlétánk van. Szinte valamennyi versenyszámban próbálkozunk. A különböző korosztályokban évente legkevesebb három csapatot indítunk az országos bajnokságon. Különösen az utazásra fogy el rengeteg pénzünk, hiszen alig akad verseny a közelben. Minden koronát úgy kell felhajtani, időnként már nem is tudom, edző vagy szponzorkereső vagyok-e. Legtöbbször mind a kettő. A DAC- tól semmilyen támogatást nem kapunk. Arra én is kíváncsi lennék, mi értelme van számunkra a klubtagságnak? Ebben valószínűleg közrejátszik a városháza különleges pénzelosztási politikája, amely nem a szakosztály taglétszámát, az elért eredményeket és a versenyek szintjét veszi alapul. Öt tanítványa hallgatja szavait. Szinte ugyanazok, akik rákerültek a szakosztály színes, exkluzív kivitelezésű falinaptárára. Mindössze a gerelyhajító Lisková Zaneta hiányzik. Valamennyien a korosztályos válogatott keretek tagjai. Kétségkívül az utóbbi időben a legtöbbet Méhes Mátyásról hallani. Tehetséges tízpróbázó, hármas- és távolugrásban ugyancsak veri azonos korú vetélytársait. A futball- pálya is vonzza, a DAC felnőtt csapatában lehetőséget is kapott edzőmérkőzésen.- Én kezdeményeztem, hogy próbálják ki. Uátna leültünk a szüleivel, és megegyeztünk, egyelőre az atlétikánál marad - vélekedik az edző. Matyi határozotton hozzáfűzi:- Tekintsük lezártnak a dolgot. Ebben az évben a tízpróbának szentelem felkészülésemet. Hatvannégy pontom hiányzik a junior-vb szint teljesítéséhez. Itt látom esélyeimet. Hogy mi lesz aztán, elválik. Végh Hajnalka rangidős ebben a társaságban. Evekkel ezelőtt kirobbanó tehetségként indult magasugrásban. Pogány Mihály ma sem tagadja, hírnevet szerzett a DAC atlétáinak. Aztán megakadt a 186 centiméternél.- Idén is alaposan felkészítettem a januári fedettpályás bajnokságra. Minden remény adva volt a párizsi Európa-bajnokság kiküldetési szintjének megugrására. Aztán megbetegedett, nem sikerült... Könnyen észreveszem, elmérgesedett kettejük kapcsolata. Hajni előttem közli legelőször edzőjével, távozik a DAC-ból. Nem egyszerű az ilyesmit megemészteni... Ősszel abban egyeztek meg, ezt az idényt még megpróbálják együtt, ám úgy néz ki, mégsem húzzák ki végig. Hogy a magasugró lány hova akar igazolni, nem árulta el. Válaszát április derekára halogatja. Egyelőre leállt, befejezettnek tekinti a fedettpályás idényt. Pogány Mihály: „Az utazásra fogy el rengeteg pénzünk. “ Meglepően veszi tudomásul a fiatal mester, hogy nem Szmuda Áronról érdeklődöm többet. Felvetése kapcsán tanítványai is bólogatnak. A tizenhetedik évében járó távolugró őstehetség. Január 15-én Besztercebányán elért 737 centis ugrása korosztályában a legjobb teljesítmény lehet Európában. Azért csak „lehet“, mert egyelőre nincs teljes áttekintés a fedettpályás idény eredményeiről. Áront mindössze 5 centiméter választja el a junior vb-szinttől. Lévai, tizenhárom évesen került Dunaszerda- helyre. Azóta a Csallóköz szívében tanul, már öccse is követte, hogy ne legyen egyedül. A nyúlánk fiú inkább magasugróra emlékeztet, ő azonban a homokágyban repül mind távolabbra. Szabad téren 726 centiméternél tart, és valamikor Méhes Matyit csodálva kezdte az atlétikát. Ha töretlen fejlődése folytatódik, sokszor hallunk még róla. Marczell Mária gyalogló. Kihagyás után tért vissza Pogány edző tanítványai közé. Bronzérmet szerzett a junior bajnokságon. Munka- nélküli lévén, naponta kétszer edz. Érkezésemkor is a konditeremben Méhes Mátyás atlétamosolya erősített. Alig egy percet kell lefaragnia legjobb teljesítményéből, hogy a vb kiküldetési szintidején belülre kerüljön. Kitartását, szívósságát mestere példaképül állítja a többiek elé. Károlyi Anett ötödikes kora óta járt a sportosztályba. Jelenleg 16 évesen kereskedelmi magániskolát végez a városban. Magasugró, korosztályában kimagasló eredményeket ért el. Szabadtéren 177, fedett pályán 170 cm a legjobbja. Innen kell magasabbra jutnia. Vími Roland asztaliteniszező mellett ő lehet a második vásárúti sportoló, aki hírnevet szerez a csallóközi falunak. Mire e sorok megjelennek, Pogány Mihály védencei javában készülnek majd valahol. Meglehet, éppen a távoli Kanári-szigeteken. Es oda már tőlünk igazán jó nevű atléták szoktak járni. Meg azok, akikre a (közeljövőben terelődhet a figyelem. Például a DAC négy fiatal versenyzőjére, akik szeretnék beverekedni magukat a júliusi lisszaboni junior vb-n induló csapatba. Sok kitartást hozzá! J. Mészáros Károly Szmuda Áron távolugrásban fejlődik töretlenül (Archív felvételek) Ha valaki nem tudná kiről van szó, hozzáteszem: Szlovákia első számú jégtáncosai. Viera 19 éves, bátyja, Pavel két évvel idősebb. Tíz esztendeje korcsolyáznak együtt. Jelentős nemzetközi sikerrel még nem dicsekedhetnek. De tulajdonképpen jelentéktelennel sem, hiszen az idei koppenhágai Európa-bajnokság volt első igazi megmérettetésük. Huszonkilenc induló közül hat kettőst sikerült maguk mögé utasítaniuk, s ez bemutatkozásnak nem rossz eredmény. Két hónappal a kontinensviadal előtt nem kisebb egyéniség vette át irányításukat, mint Regőczy Krisztina egykori világbajnok. (Partnerével, Sallai Andrással 1980-ban jutottak a csúcsra.) A fiatal páros kissé tudathasadásos állapotban készült az Eb-re, illetve készül a világbajnokságra. Kassán élnek, Olomoucban járnak főiskolára, magyarországi edzőjük van. A sárgaságjárvány alatt nem Krisztina utazott Kelet-Szlovákiába, ők rándultak le Pestre, illetve Székesfehérvárra. Az alábbi beszélgetésre Kassán került sor. • A csehszlovák műkorcsolyázók közt több világnagyság is akad. A táncosoknál a Roman testvérpár volt a leghíresebb. Hallottatok róluk, ismertétek nevüket és eredményeiket?- Természetesen. Korunk miatt ugyan nem láthattuk őket a jégen, viszont filmfelvételeken megcsodálhattuk stílusukat, ritmusérzéküket. • Gondolom, van példaképetek, hiszen az elmúlt évtizedek során számtalan táncospár kápráztatta el tudásával a nézőközönséget és a pontozóbí- rákat.- Ennek ellenére egyetlen nevet sem említünk. A mi esetünkben mindig a legjobb páros a példakép. • Melyik iskola áll közelebb szívetekhez és temperamentumotokhoz? A klasszikus angol tánc, melynek leghíresebb képviselője a Torvill-Dean páros - tíz év után ismét a dobogó legfelsőbb fokára állhatott, - vagy inKassáról a Távol-Keletre Krisztina és a Porai testvérpár kább a dinamikus orosz stílus?- A „szabadabb“ stílust vonzóbbnak tartjuk a balettelemekkel dúsított klasszikus iskolánál, ám számunkra legvonzóbb a Skotnicky-féle iskola, tehát olyan kűrök, mint amilyet annak idején a Duchesnay testvérek mutattak be. • Hol és hogyan kerültetek kapcsolatba Krisztinával?- Obertsdorfban, a táncosok részére rendezett egyhetes nemzetközi szemináriumon. Krisztina is ott volt, és amikor szétosztották az egyes párokat az edzők közt, mi neki jutottunk. Láthatott bennünk fantáziát, mert úgy döntött, hosszabb távon is vállalja irányításunkat. • Mit tudtatok e találkozás előtt edzőnőtökről?- Nem sokat. Azt persze igen, hogy világbajnok volt és egy lengyel párost is irányított, de ez volt minden. Versenyzői stílusáról fogalmunk sem volt. • Hogy kommunikáltok?- Angolul, németül, magyarul és kézzel-lábbal. De azért kitűnően megértjük egymást. • Mennyit vagytok együtt?- Az Eb előtt Krisztina rendszeresen felutazott Kassára. Hétköznapokon napi négy órát gyakoroltunk, délután vagy este megmutattuk neki a város nevezetességeit. A hétvégeken hazautazott és hétfőn jött megint. A sárgaság kitörésekor mi mentünk Magyarországra. • Két hónap alatt nem lehet csodákat művelni. A tréner mire összpontosította figyelmét?- Amikor hozzá kerültünk, elég rossz passzban voltunk. Én például (Viera - a szerk.) egy kellemetlen sérüléssel a hátam mögött, elég borúsan láttam a jövőnket. Ráadásul olomouci edzőnőnkkel is összekülönböztünk, elváltak útjaink, nem volt túl nagy esélyünk kivívni az Európa-bajnoki repülőjegyeket. Krisztina visszaadta az önbizalmunkat, meggyőzött bennünket, hogy érdemes harcolni. Nagyszerű ember, jól kijövünk egymással. Szigorú, de megértő, tudja, mikor szorul az ember egy kis biztatásra. Átdolgoztuk a kötelező táncunkat és körünkben is eszközöltünk némi változást, de ami a legfőbb, kiküszöböltünk egy csomó hibát. Az országos bajnokságon már érezhető volt kézjegye. Simán győztünk, s úgy érezzük, az Eb-n sem okoztunk csalódást. • Hogyan értékelte koppenhágai teljesítményeteket?- Elégedett volt. Körünkkel is, helyezésünkkel is. • Az Eb legnagyobb élménye?- Hogy személyesen ott lehettünk, és nemcsak láttuk az öreg kontinens legjobbjait, de összemérhettük velük tudásunkat. • Egyesek úgy nyilatkoztak, hogy Katarina Wittet megkárosították a pontozók. O maga is azt mondta, ilyen alacsony pontszámot még ifi korában sem kapott...- Azt hisszük, ma már kevés, amit nyújtott. Két triplaugrással a hajdani világsztárnak sem terem babér. • A legközelebbi napok, hetek programja?- Krisztina jelenleg az Egyesült Államokban intézi dolgait. Mi Olo- moucba készülünk, hogy behozzuk lemaradásunkat a testnevelési főiskolán, és sikeresen letegyünk egy-két vizsgát. Mire mindezt letudjuk, edzőnk is megérkezik és teljes gőzzel folytathatjuk felkészülésünket a világbajnokságra. , Ordódy Vilmos A Poráé testvérpár edzőjükkel, Regőczy Krisztinával Lisszabonba kéne menni... Két óra a dunaszerdahelyi atléták között
