Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-06 / 10. szám - 1994-03-13 / 11. szám
Milyen volt a lillehammeri téli olimpia jégkorongtornája? Főszereplő: a „hirtelen halál“ Annak ellenére, hogy az utolsó három olimpiát (1984-Szarajevó, 1988-Calgary, 1992-Albertville (az orosz/korábban szovjet) hokiválogatott nyerte, nem Viktor Tyihonov edzó' (több mint másfél évtizede ül a vörösmezesek kispadján!) legénységét favorizálták a szakemberek. Hogy miért? A válasz igen egyszerű: az alberville-i ötkarikás játékokon, majd a németországi világbajnokságon aratott diadalt követően a csapat legjobbjai a tengerentúli NHL-es együttesekhez igazoltak. A legfrissebb jelentések szerint három ütőképes gárdára való orosz hokis is az amerikai-kanadai profi ligában keresi kenyerét. Ezek után a címvédőnek nem lehettek (v)érmes reményei. Az NHL-ből ugyanis nem engedik el a játékosokat az olimpiára... Tyihonov azonban ennek ellenére bizakodott, azt remélte, fiatal koron- gozói képesek lesznek a csodatevésre. Ellenségei (Oroszország-szerte sokan várnak bukására) azt hitték, a szbornaja 63 éves trénere leég és végleg távozik a színről. Egyesek már az olimpiai torna első nagy „bukfence“, a finnek elleni 0:5-ös fiaskó után leváltását követelték. Vlagyimir Jurzinov, a Dinamo Moszkva egykori, a TPS Turku jelenlegi edzője már meg is jelent az oroszok kispadján, ám Tyihonov - legalábbis rövid időre - rendezte a sorokat. Davidovék csoportjukból az utolsó, negyedik helyről jutottak a play off-negyeddöntőbe, és bizakodtak, mint mindig. Ellenfele, a selejtezőkből, majd csoportjából az első helyen továbblépett - a nemzetközi porondon nem jegyzett - szlovák válogatott volt, amely a közelmúltban több figyelemre méltó eredményt is elért. Volt mit keresnie minden idők leggyengébb orosz olimpiai együttese ellen; azonban taktikai fegyelmezetlenségének (felesleges kiállítások) köszönhetően hosszabbításra került sor, amit a szerencsésebb oroszok nyertek meg. Lillehammerben elkezdődött az ún. „hirtelen halál“ - játék... Továbbjutott ugyan a címvédő, ám a négy között ellenfelére talált. A svédek - ugyanúgy, mint a két évvel ezelőtti, prágai vb-n - most is túljutottak az oroszokon, és az éremért hokizhattak. A Tre kronor nem remekelt az első „félidőben“, ezúttal is a rájátszásra összpontosított. Még egy drámai csata volt a nyolc között (a finnek és a svédek félgőzzel meneteltek az elődöntőbe), mégpedig a Csehország - Kanada összecsapáson. A nagy esélyes csehek végig támadtak, jobban korongoztak, sorra hagyták ki a helyzeteket - és erre fizettek rá. A szlovákokhoz hasonlóan Dolezalékat is a „hirtelen halál“ búcsúztatta. Ivan Hlinka, a cseh válogatott vezető edzője kijelentette: „Ha mi folytatjuk, akkor egy szavunk sincs a lebonyolítási forma ellen. Most azonban... Tízszer annyi helyzetünk volt, mint a tengerentúliaknak!“ Sokan, nagyon sokan várták a cseh-szlovák érmes csatát, ebből viszont nem lett semmi. Ki gondolta volna, hogy az egykori, sok szép sikereket megélt csehszlovák csapat tagjai csupán a helyosztón mérik ösz- sze erejüket. Felvetődik a kérdés: vajon mire lett volna képes a közös gárda? Minden bizonnyal, többre! A csoportmérkőzéseken remeklő szlovák válogatott a „hirtelen halál“ jóvoltából túljutott az igen lelkes németeken, és a csehek ellen játszhatott az 5. helyért. Sokan botrányos meccset vártak, ám ebből nem lett semmi. Lehet, hogy azért, mert Kastakék kezdettől fogva nagy fölényben korongoztak, és alapos leckét adtak a modern jégkorongból. A szlovákok keserű szájízzel távoztak a helyosztóról, egy biztos, nehéz megemészteniük a 7:1-es, csúfos vereséget... A csehek győzelmének talán a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) önkényurai örültek a legjobban, akik egy évvel ezelőtt Szlovákiát (Csehszlovákia felbomlása után Csehország lett a jogutód!), ki tudja miért, a világbajnokság C-csoportjá- ba sorolták. Vajon mit gondoltak volna, ha fordított eredmény születik az 5. helyért játszott találkozón? Le a kalappal a két csapat tagjai előtt, valamennyien sportszerűen viselkedtek ezen a nem mindennapi presztízsmérkőzésen. Csalódást okoztak azoknak, akik botrányt, verekedéseket vártak. Most valójában a végén csattant az ostor. Minden idők legizgalmasabb, legdrámaibb döntőjét láthattuk. Mindkét együttesnek volt miért jászania, annál is inkább, mert a kanadaiak utoljára 42(!) évvel ezelőtt nyertek olimpiát, a svédek pedig még egy aranyérmet sem szereztek az ötkarikás játékokon... A fináléban a „hirtelen halál“ sem döntött, mivel a tízperces rájátszásban egyik gárda sem talált a hálóba. Következtek a büntetőlövések. A hetedik sorozatot követően a svédek örülhettek. Megérdemelten lettek elsők a skandinávok, mert kezdettől fogva kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtottak, nagyszerűen osztották be erejüket, s ami a leglényegesebb: Fortuna is mellettük állt. Erre szokták mondani, aki tud, annak szerencséje van. A tengerentúliak megvédték második helyüket, s ezt sikerként könyvelik el. Feltétlenül meg kell említeni a tizenhat napos torna nagy veszteseit, a finneket,akik a csoportmérkőzések során egy pontot sem hullajtottak el. A play offban azonban elbízták magukat (a kanadaiak ellen már 2:0-ra vezettek), és a rövidebbet húzták. A legnagyobb szenzációval azonban a címvédő oroszok szolgáltak: az olimpiák történetében első ízben érem nélkül távoztak. Könnyen lehet, hogy ez volt Viktor Tyihonov mesteredző utolsó dobása! Zsigárdi László A lillehammeri téli olimpia legjobb kapusa a kanadai Hirsh volt... A hőse pedig Forsberg, aki az aranyérmet jelentő gólt ütötte (felvételünkön)... Tómba csak egy van... Azt mondják, a február végén befejeződött téli olimpia legszínesebb egyénisége Alberto Tómba volt. Helikopterrel érkezett Lillehammerbe, naponta nyilatkozott, naponta jelentek meg róla cikkek, fantasztikus dolgokat mondott, írtak róla az újságok. Hogy mennyit iszik és eszik, hogy menynyire lusta, hogy hány nőt fogyaszt el éjszakánként... Hiába no, az az olaszok bohémok és jópofák, imádnak hangosan szórakozni és nagyokat lódítani. Hát még ha alpesi síelőkről van szó! Azok majdnem mindnyájan vagányok, fenegyerekek. Már abból adódóan is, hogy a lejtőn nincs pardon. Csak bátorság, vakmerőség, hazardírozás. Tómba az alpesi síkirály. Még akkor is, ha Lillehammerben csak ezüstöt szerzett műlesiklásban. De micsoda fantasztikus második futammal! Az első után a 12. helyen állt, 1,84 másodperccel lemaradva az éllovastól. De akárcsak Albertville-ben (1,54 mp volt a hátránya), most is ezüstérmet nyert - 15 század másodperccel megközelítve a győztes Stan- gassingert. Hihetetlen! Hiába, Tómba csak egy van. Most nem lett bajnok, de mégis első. O az egyetlen, aki három olimpián érmet szerzett, három aranyat és két ezüstöt. Ezt csinálja utána valaki. „Puszit küldök minden nőnek, a többieket meg üdvözlöm“ - mondta lillehammeri szereplése után. Egyszóval Tómba nem akárki. Fenomenális tehetség, aki vadul habzsolja az élet örömeit. A híres Gustavo Thöni, a 70-es évek eszményképe, már öt esztendeje csak és kizárólag Tómba edzője: „Olyan talentum, hogy a lesiklásban is a legnagyobb lehetne, de amikor hazamegy és keblére öleli édesanyját, mindig azt hallja tőle: a lesiklás életveszélyes.“ Nem így a nők. Katarina Witt iránt érzett-és viszonzatlanul maradt - szereleméről (?) a 88-as játékok idején az egész világ értesült. Lillehamer- ben is üzent a szép Katinak a sajtó hasábjain - eredménytelenül. Tómba szerint az olaszokat három dolog érdekli: a gyors autók, a finom ételek és a szép nők. Alberto például éveken keresztül élt egy bizonyos Christina nevű hölggyel, aki egy bolognai luxusüzletben volt eladó. Tavalyelőtt nyáron azonban „egy kicsit“ beleszeretett Martina Colom- bariba, az akkor mindössze 16 esztendős Miss Itáliába. Máig tart a kapcsolat. Jegyesek? Ki tudja. „Az a baj, hogy a papája nagyon vigyáz rá... “ Ami az őrizetet illeti, Tombának is szüksége van rá. Négy testőrrel a nyomában jár-kel a városban, még a randevúra is elkísérik. Van elég dolguk. Alberto ugyanis szereti házon kívül tölteni az estéit, legszívesebben barátaival ül valamelyik pizze- riában. Nem iszik és eszik mértéktelenül, de nem is él különösebben önmegtartóztató életet. Ami persze jócskán hozzájárul ahhoz, hogy Alberténak minden idény kezdetén meggyűljön a baja a kilóival. Tómba otthona Bologna. 0 az első olasz olimpiai bajnok, aki síkságról származik. Milliomos édesapjának azonban háza van Cortina d’ Ampezzóban, és a fiatal Alberto naponta a lejtőkön siklott. Any- nyira tehetséges volt, hogy iskolába se kellett járnia. Ez később megboszulta magát. Háromszor megbukott az érettségin! Iskola ide, iskola oda, Tómba nem hagyja befolyásolni életfilozófiáját: megfelelő feleség, nyugodt családi környezet, semmi stressz. Szerinte a nő legyen jó alakú és szimpatikus. Hát Kati Witt ilyen... Az olasz újságok már annyit írtak Tómba szexuális éhségéről, hogy maga is elhitte. A nők társaságában legszívesebben a testét hagyja „beszélni“: napbarnított arc, bútorszállítóra emlékeztető hát, egy kicsit görbe orr, nem igazán kifejezésteljes tekintet... Nem éppen ideális testi felépítésével (182 cm, 91 kg) inkább a síelő Rambóra emlékeztet. Sokan becézik így. És mégis tetszik. Mármint a nőknek. Az egyik német riporternő beszélgetést készített vele és a következőket írta: „Tómba nem nőcsábász, inkább olyan férfi, aki nemi ösztöneitől vezérelve valahogyan így gondolkodik: Én vagyok a Tarzan, te pedig a fehér nő...“ Mint síelő azonban fölöttébb individualista. Gustavo Thöni azt állítja róla, hogy fegyelmezetlen, szinte minden reggel karikás szemel jelenik meg a tréningen. Öttagú csapat sürgölődik-forgo- lódik körülötte (edző, segédedző, erőnléti edző, gyúró, szerelő) és lesi minden szavát, minden mozdulatát, teljesíti minden kívánságát. Pontos lesz? Mennyit késik? Milyen lesz a hangulata? Lesz kedve tréningezni? Ezek a nagy kérdések. Az olasz sajtó az olimpiai felkészülés során mindent elnézett Tombának, pedig a botrány határát súroló dolgokról volt szó. Egyszerű oknál fogva rendszeres kilengései ellenére eléggé gyakran győzött a lejtőkön. Lillehammerben nem. De amit a műlesiklás második futamában produkált, azt mindenki győzelemnek könyvelte el. Igaz, csak második lett. Különben szuper. Jókat tud mondani. Nézzünk aranyköpései közül néhányat. Kikiáltottak nagyszájúnak, szoknyavadásznak, verekedőnek, vulgárisnak, iszákosnak, bélpoklos- nak és hülyének. De mondtam-e valakinek, hogy uram, önnel nem beszélek, mert gusztustalanul józan? • Hogy megváltozom-e valaha? Bizonyára. Egyszer majd talán kevesebb trágár szót használok. Valószínűleg ez minden, amiben bízni lehet. • Nem tudom mennyit kerestem eddig. Húsz - vagy harmincmillió dollárt? Apám vezeti a könyvelést. Meg kell adni, szép zsebpénzt kapok tőle. • Ha valamikor véletlenül nem érek célba, ez azt jelenti, gyorsabb voltam tökéletlen síléceimnél.. • A jó alpesi síelőnők jó szeretők. A jó alpesi síelők szintén jó szeretők. Én sílécen és az ágyban is a legjobb vagyok. • Megnősülni? Ez annyit jelentene, mint befejezni a síelést. • Vagy 15-ször abba akartam hagyni. Mindig akkor, amikor reggelenként korán kellett kelnem. • Oxfordban voltam tökéletesíteni angol nyelvtudásomat. Elárulhatom, az angol lányok semmi újra nem tanítottak meg. • Én vagyok a síelsés Messiása... Kár, hogy jövőre búcsút akar mondani a lejtőknek. Még csak 28 esztendős. Tomi Vince
