Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-03-06 / 10. szám - 1994-03-13 / 11. szám

Milyen volt a lillehammeri téli olimpia jégkorongtornája? Főszereplő: a „hirtelen halál“ Annak ellenére, hogy az utolsó há­rom olimpiát (1984-Szarajevó, 1988-Calgary, 1992-Albertville (az orosz/korábban szovjet) hokiváloga­tott nyerte, nem Viktor Tyihonov edzó' (több mint másfél évtizede ül a vörösmezesek kispadján!) legény­ségét favorizálták a szakemberek. Hogy miért? A válasz igen egysze­rű: az alberville-i ötkarikás játéko­kon, majd a németországi világbaj­nokságon aratott diadalt követően a csapat legjobbjai a tengerentúli NHL-es együttesekhez igazoltak. A legfrissebb jelentések szerint há­rom ütőképes gárdára való orosz ho­kis is az amerikai-kanadai profi ligá­ban keresi kenyerét. Ezek után a címvédőnek nem lehettek (v)érmes reményei. Az NHL-ből ugyanis nem engedik el a játékoso­kat az olimpiára... Tyihonov azonban ennek ellenére bizakodott, azt remélte, fiatal koron- gozói képesek lesznek a csodatevés­re. Ellenségei (Oroszország-szerte sokan várnak bukására) azt hitték, a szbornaja 63 éves trénere leég és végleg távozik a színről. Egyesek már az olimpiai torna első nagy „bukfence“, a finnek elleni 0:5-ös fiaskó után leváltását követelték. Vlagyimir Jurzinov, a Dinamo Moszkva egykori, a TPS Turku je­lenlegi edzője már meg is jelent az oroszok kispadján, ám Tyihonov - legalábbis rövid időre - rendezte a sorokat. Davidovék csoportjukból az utolsó, negyedik helyről jutottak a play off-negyeddöntőbe, és biza­kodtak, mint mindig. Ellenfele, a selejtezőkből, majd csoportjából az első helyen tovább­lépett - a nemzetközi porondon nem jegyzett - szlovák válogatott volt, amely a közelmúltban több figye­lemre méltó eredményt is elért. Volt mit keresnie minden idők leg­gyengébb orosz olimpiai együttese ellen; azonban taktikai fegyelmezet­lenségének (felesleges kiállítások) köszönhetően hosszabbításra került sor, amit a szerencsésebb oroszok nyertek meg. Lillehammerben el­kezdődött az ún. „hirtelen halál“ - játék... Továbbjutott ugyan a címvédő, ám a négy között ellenfelére talált. A svédek - ugyanúgy, mint a két év­vel ezelőtti, prágai vb-n - most is túljutottak az oroszokon, és az ére­mért hokizhattak. A Tre kronor nem remekelt az első „félidőben“, ezúttal is a rájátszásra összpontosított. Még egy drámai csata volt a nyolc között (a finnek és a svédek félgőz­zel meneteltek az elődöntőbe), még­pedig a Csehország - Kanada össze­csapáson. A nagy esélyes csehek vé­gig támadtak, jobban korongoztak, sorra hagyták ki a helyzeteket - és erre fizettek rá. A szlovákokhoz ha­sonlóan Dolezalékat is a „hirtelen halál“ búcsúztatta. Ivan Hlinka, a cseh válogatott vezető edzője kije­lentette: „Ha mi folytatjuk, akkor egy szavunk sincs a lebonyolítási for­ma ellen. Most azonban... Tízszer annyi helyzetünk volt, mint a tenge­rentúliaknak!“ Sokan, nagyon sokan várták a cseh-szlovák érmes csatát, ebből viszont nem lett semmi. Ki gondolta volna, hogy az egykori, sok szép si­kereket megélt csehszlovák csapat tagjai csupán a helyosztón mérik ösz- sze erejüket. Felvetődik a kérdés: va­jon mire lett volna képes a közös gárda? Minden bizonnyal, többre! A csoportmérkőzéseken remeklő szlovák válogatott a „hirtelen ha­lál“ jóvoltából túljutott az igen lel­kes németeken, és a csehek ellen játszhatott az 5. helyért. Sokan bot­rányos meccset vártak, ám ebből nem lett semmi. Lehet, hogy azért, mert Kastakék kezdettől fogva nagy fölényben korongoztak, és alapos leckét adtak a modern jégkorong­ból. A szlovákok keserű szájízzel tá­voztak a helyosztóról, egy biztos, ne­héz megemészteniük a 7:1-es, csúfos vereséget... A csehek győzelmének talán a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) önkényurai örültek a legjob­ban, akik egy évvel ezelőtt Szlová­kiát (Csehszlovákia felbomlása után Csehország lett a jogutód!), ki tudja miért, a világbajnokság C-csoportjá- ba sorolták. Vajon mit gondoltak volna, ha fordított eredmény szüle­tik az 5. helyért játszott találkozón? Le a kalappal a két csapat tagjai előtt, valamennyien sportszerűen vi­selkedtek ezen a nem mindennapi presztízsmérkőzésen. Csalódást okoztak azoknak, akik botrányt, ve­rekedéseket vártak. Most valójában a végén csattant az ostor. Minden idők legizgalma­sabb, legdrámaibb döntőjét láthat­tuk. Mindkét együttesnek volt miért jászania, annál is inkább, mert a ka­nadaiak utoljára 42(!) évvel ezelőtt nyertek olimpiát, a svédek pedig még egy aranyérmet sem szereztek az ötkarikás játékokon... A finálé­ban a „hirtelen halál“ sem döntött, mivel a tízperces rájátszásban egyik gárda sem talált a hálóba. Következ­tek a büntetőlövések. A hetedik so­rozatot követően a svédek örülhet­tek. Megérdemelten lettek elsők a skandinávok, mert kezdettől fog­va kiegyensúlyozott, jó teljesít­ményt nyújtottak, nagyszerűen osz­tották be erejüket, s ami a leglénye­gesebb: Fortuna is mellettük állt. Er­re szokták mondani, aki tud, annak szerencséje van. A tengerentúliak megvédték második helyüket, s ezt sikerként könyvelik el. Feltétlenül meg kell említeni a tizenhat napos torna nagy veszteseit, a finne­ket,akik a csoportmérkőzések során egy pontot sem hullajtottak el. A play offban azonban elbízták ma­gukat (a kanadaiak ellen már 2:0-ra vezettek), és a rövidebbet húzták. A legnagyobb szenzációval azonban a címvédő oroszok szolgáltak: az olimpiák történetében első ízben érem nélkül távoztak. Könnyen le­het, hogy ez volt Viktor Tyihonov mesteredző utolsó dobása! Zsigárdi László A lillehammeri téli olimpia legjobb kapusa a kanadai Hirsh volt... A hőse pedig Forsberg, aki az aranyérmet jelentő gólt ütötte (felvételünkön)... Tómba csak egy van... Azt mondják, a február végén befejeződött téli olimpia legszínesebb egyénisége Alberto Tómba volt. Helikopterrel érkezett Lillehammerbe, na­ponta nyilatkozott, naponta jelentek meg róla cik­kek, fantasztikus dolgokat mondott, írtak róla az újságok. Hogy mennyit iszik és eszik, hogy meny­nyire lusta, hogy hány nőt fogyaszt el éjszakánként... Hiába no, az az olaszok bohémok és jópofák, imád­nak hangosan szórakozni és nagyokat lódítani. Hát még ha alpesi síelőkről van szó! Azok majdnem mindnyájan vagányok, fenegye­rekek. Már abból adódóan is, hogy a lejtőn nincs pardon. Csak bátorság, vakmerőség, hazardírozás. Tómba az alpesi síkirály. Még akkor is, ha Lilleham­merben csak ezüstöt szerzett műlesiklásban. De micsoda fantasztikus második futammal! Az első után a 12. helyen állt, 1,84 másodperccel lemarad­va az éllovastól. De akárcsak Albertville-ben (1,54 mp volt a hátránya), most is ezüstérmet nyert - 15 század másodperccel megközelítve a győztes Stan- gassingert. Hihetetlen! Hiába, Tómba csak egy van. Most nem lett bajnok, de mégis első. O az egyetlen, aki három olimpián érmet szerzett, három aranyat és két ezüstöt. Ezt csinálja utána valaki. „Puszit küldök minden nőnek, a többieket meg üdvöz­löm“ - mondta lillehammeri szereplése után. Egyszóval Tómba nem akárki. Fenomenális te­hetség, aki vadul habzsolja az élet örömeit. A híres Gustavo Thöni, a 70-es évek eszményképe, már öt esztendeje csak és kizárólag Tómba edzője: „Olyan talentum, hogy a lesiklásban is a legna­gyobb lehetne, de amikor hazamegy és keblére öleli édesanyját, mindig azt hallja tőle: a lesiklás életveszélyes.“ Nem így a nők. Katarina Witt iránt érzett-és viszonzatlanul maradt - szereleméről (?) a 88-as játékok idején az egész világ értesült. Lillehamer- ben is üzent a szép Katinak a sajtó hasábjain - eredménytelenül. Tómba szerint az olaszokat há­rom dolog érdekli: a gyors autók, a finom ételek és a szép nők. Alberto például éveken keresztül élt egy bizonyos Christina nevű hölggyel, aki egy bo­lognai luxusüzletben volt eladó. Tavalyelőtt nyáron azonban „egy kicsit“ beleszeretett Martina Colom- bariba, az akkor mindössze 16 esztendős Miss Itá­liába. Máig tart a kapcsolat. Jegyesek? Ki tudja. „Az a baj, hogy a papája nagyon vigyáz rá... “ Ami az őrizetet illeti, Tombának is szüksége van rá. Négy testőrrel a nyomában jár-kel a városban, még a randevúra is elkísérik. Van elég dolguk. Alberto ugyanis szereti házon kívül tölteni az es­téit, legszívesebben barátaival ül valamelyik pizze- riában. Nem iszik és eszik mértéktelenül, de nem is él különösebben önmegtartóztató életet. Ami persze jócskán hozzájárul ahhoz, hogy Alberténak min­den idény kezdetén meggyűljön a baja a kilóival. Tómba otthona Bologna. 0 az első olasz olimpiai bajnok, aki síkságról származik. Milliomos édesap­jának azonban háza van Cortina d’ Ampezzóban, és a fiatal Alberto naponta a lejtőkön siklott. Any- nyira tehetséges volt, hogy iskolába se kellett járnia. Ez később megboszulta magát. Háromszor megbu­kott az érettségin! Iskola ide, iskola oda, Tómba nem hagyja befolyásolni életfilozófiáját: megfelelő feleség, nyugodt családi környezet, semmi stressz. Szerinte a nő legyen jó alakú és szimpatikus. Hát Kati Witt ilyen... Az olasz újságok már annyit írtak Tómba sze­xuális éhségéről, hogy maga is elhitte. A nők társa­ságában legszívesebben a testét hagyja „beszélni“: napbarnított arc, bútorszállítóra emlékeztető hát, egy kicsit görbe orr, nem igazán kifejezésteljes te­kintet... Nem éppen ideális testi felépítésével (182 cm, 91 kg) inkább a síelő Rambóra emlékeztet. Sokan becézik így. És mégis tetszik. Mármint a nőknek. Az egyik német riporternő beszélgetést készített vele és a következőket írta: „Tómba nem nőcsábász, inkább olyan férfi, aki nemi ösztöneitől vezérelve valahogyan így gondolkodik: Én vagyok a Tarzan, te pedig a fehér nő...“ Mint síelő azonban fölöttébb individualista. Gustavo Thöni azt állítja róla, hogy fegyelmezet­len, szinte minden reggel karikás szemel jelenik meg a tréningen. Öttagú csapat sürgölődik-forgo- lódik körülötte (edző, segédedző, erőnléti edző, gyúró, szerelő) és lesi minden szavát, minden moz­dulatát, teljesíti minden kívánságát. Pontos lesz? Mennyit késik? Milyen lesz a hangulata? Lesz ked­ve tréningezni? Ezek a nagy kérdések. Az olasz sajtó az olimpiai felkészülés során mindent elné­zett Tombának, pedig a botrány határát súroló dolgokról volt szó. Egyszerű oknál fogva rendsze­res kilengései ellenére eléggé gyakran győzött a lejtőkön. Lillehammerben nem. De amit a műle­siklás második futamában produkált, azt mindenki győzelemnek könyvelte el. Igaz, csak második lett. Különben szuper. Jókat tud mondani. Nézzünk aranyköpései közül néhányat. Kikiáltottak nagyszájúnak, szoknyavadásznak, verekedőnek, vulgárisnak, iszákosnak, bélpoklos- nak és hülyének. De mondtam-e valakinek, hogy uram, önnel nem beszélek, mert gusztustalanul jó­zan? • Hogy megváltozom-e valaha? Bizonyára. Egyszer majd talán kevesebb trágár szót haszná­lok. Valószínűleg ez minden, amiben bízni lehet. • Nem tudom mennyit kerestem eddig. Húsz - vagy harmincmillió dollárt? Apám vezeti a köny­velést. Meg kell adni, szép zsebpénzt kapok tőle. • Ha valamikor véletlenül nem érek célba, ez azt jelenti, gyorsabb voltam tökéletlen síléceimnél.. • A jó alpesi síelőnők jó szeretők. A jó alpesi síelők szintén jó szeretők. Én sílécen és az ágyban is a legjobb vagyok. • Megnősülni? Ez annyit jelen­tene, mint befejezni a síelést. • Vagy 15-ször abba akartam hagyni. Mindig akkor, amikor reggelen­ként korán kellett kelnem. • Oxfordban voltam tökéletesíteni angol nyelvtudásomat. Elárulha­tom, az angol lányok semmi újra nem tanítottak meg. • Én vagyok a síelsés Messiása... Kár, hogy jövőre búcsút akar mondani a lejtők­nek. Még csak 28 esztendős. Tomi Vince

Next

/
Thumbnails
Contents