Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-06 / 10. szám - 1994-03-13 / 11. szám
y elfog- jó kap- zeneka- akkor ő e. Déle- iákokat; a zene >ke haja rt teszi. Pusztán netudásban eljutott odáig, hogy a szülőfalujában zenei nevelésben, zongoraoktatásban részesíthette a gyerekeket. IRIGYKEDÉS, LETILTÁS Irigykedők nyilván mindenütt akadnak, így Nádszegen is. Feljelentették. A Galántai Járási Nemzeti Bizottság 1982 márciusában kiadta a végzést: Juhos Julianna nem vezethet zenenevelési tanfolyamot, ehhez csak szocliasta szervezetnek van joegyházzenei továbbképző szakára jelentkeztünk... Nagy élmény volt Juhos Jutka számára, hogy a múlt év nyarán - Hecht Annával és Józsa Mónikával - ott lehetett a kecskeméti Kodály Zoltán Intézet szervezésében rendezett nemzetközi szemináriumon. A huszonhat országból érkezett vendégek itt a Ko- dály-szolmizálással, a Kodály-mód- szerrel ismerkedhettek meg elmélyültebben.- Kodály Zoltán úgy tervezte, hogy az ő módszerével kétezerig mindenki megtanulja a kotta írását és olvasását. 0RRÁSV1DÉKÉN í Jutka Idáit) ckholmtól ra fekvő ham ban intötte fel edik tésnapján •vrokonát, > Saroltát n. Kitanulta s négy évig ; így iskolás- sége a zene- : a gitár lett. ; komponált izség kánto- ízni neki ezt n nem segí, hpgy azért ;t. És segítezeneiskolá- majd újabb rdahelyiben. íya is. A zega. Amit csinál, sérti a szocialista törvényességet, ezért megtiltják, hogy zongorázni tanítsa a gyerekeket. Punktum.- Amióta Nádszegen letiltottak, azóta a nyárasdi művelődési ház lektoraként kulturális előadójaként dolgozom. És tanítom a zenét... így értem meg, hogy a fiatal nádszegi zenerajongók miért küldözgetik Nyárasdra a zongoraórákért járó tandíjat. Juhos Jutka pedig tovább lépett: 1983-ban elvégezte a pozsonyi Népművelési Intézet által szervezett magyar karvezetői tanfolyamot. így lett a Csemadok-együttesek lelkes karnagya, és zeneoktató a nyárasdi iskolában. Később, 1991-ben a győri kántortanfolyamon szerzett újabb oklevelet.- Nemcsak azért jártam Győrbe, hogy megtanuljak orgonáim is, meg Bach-műveket játszani. Az egyházi zenéhez akartam közelebb jutni, hiszen a kommunista rendszer negyven esztendeje alatt arról alig tudtunk valamit. Ezért velem együtt többen, Duka Zólyomi Emese, Józsa Mónika, Hecht Anna, Horváth Géza, Stubendek István és az öccse is a budapesti zeneművészeti főiskola Nos, az ezredfordulóig aligha szüntethetjük meg a zenei analfabetizmust, előbb-utóbb mégis pótolnunk kell a mulasztást. Hecht Anna, járási tanügyi igazgatóként, meghívta a kecskemétieket Dunaszerdahelyre, hogy a tavaszi szünetben négynapos szemináriumot tartsanak a Kodály-mód- szerről. Ezen más járások magyar zeneoktatói is részt vehettek, hogy iskoláinkban a nagy zenetudós koncepciója szerint éltessük a magyar zenét, az ősi gyökerekből táplálkozó népdalainkat. Kodály Zoltán azért fejlesztette ki módszerét, mert úgy érezte, hogy a zene mindenki számára fontos és hozzátartozik az általános műveltséghez. Hogy az emberek úgy tekintsenek a zenére, mint ami jót és szépet hoz számukra... Juhos Jutka így folytatja:- Nagyszerű dolgokat tanultam meg Győrben és Kecskeméten. Ezt nem tarthatom meg magamnak, tovább kell adnom. Az a szép, amikor az ember látja is munkájának eredményét. Azt, hogy reggeltől estig nem hajlongok hiába a gyerekek felett. A legszebb műsor Nyárasdon, amikor a tanítványaim a művelődési házban tartott év végi koncerten a zongorához ülnek, vagy kezükbe veszik a furulyát, s bemutatják, mit tudnak. MUTASSUK MEG, HOGY VAGYUNK Fontosnak tartja a Csemadok létét is. Többet kellene foglalkoznia a kultúrával, még ha nincs is rá pénze a szövetségnek. Juhos Jutka panaszként említi, hogy több Csemadok- együttes karnagyaként még február derekán sem jutott el hozzá: vajon milyen Csemadok-rendezvények lesznek az idén. Nem elég, ha ezt márciusban, áprilisban közlik vele, mert a kulturális csoportoknak sokkal előbb kell felkészülniük a szereplésre, hogy jó teljesítményt érhessenek el.- Ha valahová távolabbra megyünk fellépni, hallunk olyasmiket is, hogy mit akarunk itt mi, magyarok?! Be kell hát bizonyítanunk, hogy mit akarunk! A magyar kultúra ápolásával mutassuk meg, hogy létezünk! Két évvel ezelőtt Svédországban képviselték a szlovákiai magyarságot. A Csemadok nádszegi női kórusa, Juhos Jutka ismeretsége révén, nyolc napra szóló meghívást kapott. Csodálatos élményekben volt részük. Hat hangversenyt adtak, két alkalommal templomit, ahol latinul énekelték az egyházi dalokat. Felléptek egy pompás palotának beillő „agghajlékban“ is. Vendéglátóiknak nagyon tetszettek a nádszegiek népdalai; ők viszont azon csodálkozhattak, hogy Svédországban milyen kitűnő bánásmódban részesülnek az idős emberek...- A karvezetés jelenti számomra a legnagyobb örömöt - mondja Juhos Jutka. - Sokan, akik csak a színpadon látnak, nem tudják, hogy emö- gött mennyi munka van. Sajnos, még ma is vannak irigyeim. Annyira azonban nem tudják megkeseríteni az életemet, hogy ne csináljam tovább. Számomra ez örökös harcot, örökös bizonyítást jelent. Abban reménykedem, hogy egyre többen fognak rádöbbenni: az egyszerű ember nagyszerű dolgokra képes. A zene révén megpróbálom kihozni a jót, a szépet az emberekből. Juhos Jutka a zenét emlegetve ösz- szegzi vallomását. Mintha a kórus előtt állva vezényelné legkedvesebb dalművét:- Milyen jó lenne olyan világban élni, ahol az ember nem a másik kárát lesné. Ilyen világról ábrándozom. Tőlem nincs mit irigyelni, amim van, azt szerteadom... Petrőci Bálint A nádszegiek Svédországban, az öregek otthonának nevezett palotában (Fotó: archívum) Az élet peremén lőtt megállók a csarnok leghuzato- í pihenő, sokpoggyászos csoport érül, hogy ukránok. Egyikük, pisileli nekem, hogy ők nem fáznak, iben sem árt a huzat. Két-három ig, akár a jégbarlangban is kibír- ;ént Brünnbe tartanak, s rövidesen atjuk. Hogy minek utaznak oda? dolguk van ott... egy magányos, kopottasán öltözött alszik. Nehezen ébred; ellenőrzés- langon közli, hogy csak itt, a szom- :, s hazafelé menet fáradtnak érezte rt hát kicsit, megpihenni. Fogadko- :onnal elhagyja az épületet, haza- is rögvest... ök nem ismerik a most kitessékelt férfit. Tehát nem törzstag, nem tartozik az ide járó hajléktalanok közé. Mert olyanok is előfordulnak itt. Főleg télen, amikor a szabadban vagy a fűtetlen lebuj okban, tákolmányokban lehetetlen a rendszeres éjszakázás... Zárt váróterem kettő van az épületben. Mindkettő az emeleten, ebből az egyik este tíz órakor bezár. Ebben a kulturált környezetben ülnek a várakozó utasok. Egyesek újságot olvasnak; van, aki a televíziót nézi. A másik váróterem állandóan nyitva áll; bár az már másodosztályúnak sem mondható. Nincs benne egyetlen ép ülőke. Csoda hát, ha egyesek úgy pihennek, úgy alusznak itt, mint az a férfi, aki még a fényépezőgép villanására sem ébred fel?! Amikor a rend őrei felkeltik, nehezen eszmél. Nyilván az italtól. Végül összeszedi magát, előhúzza az igazolványát és a vonatjegyet is. Szerencsére, a szatyra is megvan. Szerencsére, mert amíg aludt, bárki könnyen elemelhette volna, hiszen a csellengő „utasok“ meg-meg- lopják a figyelmetleneket, az alvókat. Persze, a várakozók többsége tisztességes utas. Más dolog, hogy a várakozás nem éppen kényelmes dolog. Egyetlen bőrülés sem ép. Meg is jegyzi egy pelsőci házaspár (katonafiuk esküjére tartanak), hogy a váróterem berendezése rangon aluli. Egy Varannóra utazó családdal is szóba állok. - Nézze uram, mi a gyerekkel nem mehetünk a vendéglőbe, az talán még nem neki való, és a lenti bár sem. Itt kell meghúzódnunk, itt legalább meleg van. Higgye el, nem érezzük itt jól magunkat, itt jön a részeg, cipőstül rádől az ülésre és horkol!“ Szerezzék vissza a lakásomat! Közben elment a brünni gyors, rajta a sokpoggyászos ukrajnaiakkal is. Visszatért viszont a kopottasán öltözött fiatalember. A peronkijárathoz közeli utasellátó előtt sörösüveget talál. Azonnal kihörpinti belőle, amit más benne hagyott. Nem teszi le a fiaskót, hanem elmegy vele a másik büfébe, s ott visszaváltja az üveget. Lehet, holnap ezen veszi meg a legolcsóbb menetjegyet, s akkor újabb huszonnégy órán át szabadon csúszkálhat az állomásépületben. Persze, jeggyel a zsebében is csak addig maradhat, amíg nem árt senkinek, amíg nem kötekedik, amíg nem lop... Amilyen az így ► várakozó utas, olyan az ülőke... vagy fordítva? •4 Amíg a sitten ültem, odalett a lakásom... (Berenhaut Róbert felvételei) Egy óra híján éjfél. A váróteremben szundikálókon kívül már kevesen tartózkodnak az épületben. Pédául egy koszos ruházatú, borot- válatlan arcú férfi a büfésor előtt. O most nem a vonatok indulásával vagy érkezésével törődik. Mohón eszik valamit, csak arra összpontosít. Odalépek hozzá: azt akarom megtudni tőle, hová utazik. Válaszként morog valamit az orra alatt, amiből kiderül: sehová sem készül. - Kassai? - firtatom tovább, de kevéske eredménnyel. Hosszú nógatás után csak annyit mond, ő maga is tudni szeretné, hol az otthona. Fényképész kollégám felismeri: - Te vagy az, Lambada?... Emlékszel, néhány hónappal ezelőtt lefotóztalak, amikor egy másik újság a hajléktalanokról készített riportot. Lambadának (?) ezúttal nincs kedve beszélgetni velünk, s lefényképezni sem hagyja magát. Nem úgy a váróterembe most betoppanó, fehérkabátos „Színész“. Ő bevallja, hogy neki sincs állandó, saját hajléka. - Volt, de amíg a sitten ültem, egy vállalkozó elügyeskedte tőlem - újságolja. - Havi nyolcszáz korona segélyből még az ételre sem futja, nemhogy valamilyen albérletre! Nyáron könnyebben elvan az ember, de ilyenkor... Nem folytatja. Hirtelen dühbe gurul, és kiabálva kéri, hogy szerezzük vissza a lakását. Azután elhallgat. Éjfél után a váróterem és az egész csarnoképület is elcsendesedik. Az egyenruhás járőrök folytatják szolgálatukat, mi pedig a vasúti rendőrség helyi székházában fejezzük be a körutat, ahol már összeállították az egész Kelet- Szlovákiából beérkezett legfrisebb jelentéseket. Nos, az utóbbi órák sem teltek zavarmentesen: egy helyütt eddig ismeretlen tettesek 3900 koronát érő rézhuzalt loptak el: másutt valaki összetörte az állomás mosdótálját, egy további álomásépületből dorbézolókat kellett kitessékelni... A mai szervezeti felépítésben mindössze egy éve működő Szlovákiai Vasúti Rendőrség tavaly a saját hatáskörében előforduló kihágások, szabálysértések 83 százalékát és a bűncselekmények 36 százalékát felderítette. A vasúton előforduló szándékos szabálysértések és bűncselekmények száma mégsem csökken Kassán sem. Gazdag József Borivóknak mié A magamfajta ujságmolyok gyakran elcsodálkoznak a tudományos megállapítások forgandóságán. Ve- gyük például a feketekávét. Hány nagynevű tudós esküdözött szívgyilkos hatására és hányán bizonygatják, hogy mértékletesen ösztönzi „a motort“ és jótékony a szervezetre. Vagy itt van a bor. Nem pancsról, hanem valódi szőlőborról beszélek. Az alkohol káros hatásáról könyvtárnyi bizonygatás jelent meg. Minden pohár itóka ezerszámra gyilkolja az agysejteket, esküdöztek a tudósok, kutatók. Nem titok, hogy Balassitól, Petőfitől napjainkig legjobb költőink, toliforgatóink nem vetették meg a hegyek zamatos, gyöngyöző levét. Es micsoda alkotásokkal örvendeztették meg az utódokat is. Lehetséges, hogy a borivás tudós ellenségei a részegség ellen küzdöttek, amikor ijesztgették a poharazga- tó halandókat. Azonban dán kutatók bebizonyították, hogy az alkoholisták agya egyáltalán nem mutatja a pusztulás jeleit és mértékletes bor- fogyasztással helyreáll az agy háztartás. Az ijesztgetésnek azonban volt eredménye, mivel 1986-1990 között a világon 44 millió hektoliterrel csökkent a borfogyasztás. De az is lehet, hogy a sör szorította ki az örökké szomjas emberek asztaláról. Most azonban kutatók 12 ezer emberen végzett felmérések alapján megállapították (Sunday Times) az eddig ajánlott maximális boradagnak a kétszerese az üdvözítő és az egészséges. Kicsit nyakatekerten közlik a receptet, de mi így is megértjük. íme a tudományos javaslat: Eddig a férfiaknak hetente 21, a nőknek 14 egység alkoholt ajánlottak, ami pontosítva férfiaknak tíz, nőknek 7 üveg sör, vagy három, illetve két üveg bor. A legújabb adatok szerint a nagyon egészséges emberek heti fogyasztása 29 egység, I vagyis 15 üveg sör vagy négy üveg borocska. Ha valakinek nincs szervi baja és betartja ezt a mértékletes alkoholfogyasztást, az elkerüli az érrendszeri megbetegedéseket, a veszedelmes véralvadást, vagyis ötven százalékkal csökkenti az infarktus veszélyt és átlag öt-hat évvel meg- hosszabítja életét. A kutatók szerint ezt a korszakalkotó felfedezést eddig azért titkolták, mert féltek az is zá köss ág elterjedésétől. Ahány ország, annyi tudósféleség. Az Egyesült Államokban az utóbbi hónapokban kétszáz százalékkal növekedett a vörösbor fogyasztása. Az helyi tudósok úgynevezett flavonoidont találtak a vörösborban, amely ötven százalékkal csökkenti az infarktusveszélyt. A vérvörös nedűből azonban orvosságként naponta csupán egyetlen pohár ajánlott. Miután olvasóinknak elárultam mindazt, amit a világsajtóból az utóbbi hónapokban megtudtam, most már mindenki tudja, mi való a borivóknak, hogy hosszúéletűek legyenek: Heti négy üveg jó borocska, vagy napi egy pohár vörösbor, ami hetenként kitesz egy üveget. Aki nem hiszi - próbálja ki! Egészségünkre! (szűcs) &
