Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-27 / 9. szám
RIPORT Történetek egy völgyről és egy ünnepségről Amikor néhány barlangkutató a gombaszögi patak nyomán bepréselte magát abba a hasa- dékba, melyen át a patak a hegy gyomrából a felszínre tört, azt talán sejtette, hogy egy gyönyörű cseppkőbarlangra akad, de arra senki nem gondolt közülük, hogy felfedezésük eredményeként a gombaszögi völgy a szlovákiai magyarság zarándokhelyévé válik. Pedig a Cse- madok által rendezett gombaszögi ünnepségek története valahogy így kezdődött. A magyarság zarándokhelye Szőllős Sándor hosszú évtizedekig, az ötvenes évektől 1989-ig volt a Cse- madok rozsnyói járási bizottságának titkára. Ott volt a gombaszögi kezdeteknél is, hogy aztán a 80-as évek végéig az ünnepségek egyik fő szervezője legyen. Ma már nyugdíjas, Gombaszögre így emlékezik: — 1955-ben, a négy évvel korábban felfedezett gombaszögi barlang megnyitásakor a barlangászok és a járás politikai vezetése fölkérték a Csema- dokot, hogy készítsenek műsort a megnyitó ünnepségekre. A rozsnyói szervezet akkor tánccsoportot is működtetett, énekeseink is voltak. Nagyon egyszerű, kis ünnepséggel számoltak, kétszáz vagy háromszáz belépőjegyet készítettek el — kétkoro- nás beléptidíjjal. Végül vagy 2500 fizető néző jött el. A sikeren fölbuz- dulva a Rozsnyói járás a következő évben is megrendezte ezt az ünnepséget. Ekkor a krasznahorkai Csema- dok-szervezet bemutatta a Csárdáskirálynőt, Komáromból és Kassáról külön műsorral énekesek is jöttek. Természetesen a tánccsoport is föllépett. 1957-ben Béres József kerületi titkár — látva az akció sikerét — szintén bekapcsolódott a szervezésbe. így vált az kerületi rendezvénnyé. Én addig Csemadok-aktivista voltam, 57-ben lettem járási titkár. Visszatérve Gombaszögre: 1960-ban a mi kezdeményezésünkre országos rendezvénnyé nyilvánították. Mi azt reméltük ettől, hogy több pénzt kapunk majd az ünnepség szervezésére, és a Csemadok-központ is többet segít, így is lett. Ekkor Szabó Rezső volt az országos vezető titkár. Ők behívták Pozsonyba, a Csemadok elnökségi ülésére Dávid Ferencet, a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság elnökét, Petro Lajost, a kommunista párt járási vezető titkárát és a mi járási elnökségünket, és ott döntöttük el, hogy Gombaszög országos rendezvény lesz, a Sarló hagyományaira építve. Rozsnyó pedig védnökséget vállalt az ünnepségek fölött. Ettől fogva a rendezvény bekerült a központ évi költségvetésébe, és a szervezés is az ő irányításuk alatt folyt. — Ez milyen változást jelentett az ünnepség szempontjából? — Azt, hogy immár az egész országból érkeztek együttesek, Komáromtól a Bodrogközig jöttek az élcsoportok, hogy föllépjenek Gombaszögön. Akkor magyarországi vendégek még nem jöhettek, amatőrök sem, de a rendezvénynek így is nagy sikere volt. — Már akkor is két napig tartott? — A barlangmegnyitó csak egynapos volt, de a következő évi műsor már két napig tartott, s ez a mai napig így van. Kezdetben a közönség és a szereplők étkeztetéséről szövetkezetek, magánszemélyek gondoskodtak. Szinte egész Dél-Szlovákiából jöttek borokkal, sültekkel, halételekkel. Nemcsak magyarok, szlovákok is. Gombaszög a magyarok búcsúhelyévé vált. — Milyen nagy közönség előtt zajlott a műsor? — Az országos rendezvényeknek mindig több ezres közönsége volt. Kezdetben még lent, a rét alján volt a színpad, s voltak évek, amikor az egész nézőtér tele volt, föl az erdő aljáig. Nemegyszer 35-40 ezer ember váltott jegyet.-Minek köszönhették ezt a nagy érdeklődést?- Annak, hogy a rendezvény széles alapokon nyugodott. Minden járásból négy-öt fellépő csoport érkezett, s természetesen velük együtt jött a közönség is. Magánházaknál és a környék diákszállóiban szállásoltuk el őket.- Az ország akkori állami és pártvezetése hogy viszonyult Gombaszöghöz?- Nagyon pozitívan. Mindenben támogatták a rendezvényt, ennek köszönhetően kezdtük el 1961-ben az új, a mostani színpad építését, mely részben állami építkezésként, részben társadalmi munkával négy év alatt készült el. Abban az időben olyan nagy volt az általános lelkesedés, nem volt probléma sem az önkéntes munkások, sem az anyagi támogatások biztosítása. Már minden környékbeli üzem várta, hogy segíthessen Gombaszög megrendezésében. Gömörhorka például az ülőhelyekhez való cölöpöket biztosította. Minden évben fadíszkaput készítettek az országút mellé. Az erdészet ingyen vágta föl a deszkát az ülőhelyeknek. A szövetkezetek is mindenben segítettek. A színpad építéséhez a környékbeli falvakból jártak önkéntes csoportok segíteni. Ma már ez szinte elképzelhetetlen.- Gombaszög szempontjából melyek az Ön számára az emlékezetes évek?- Elsősorban az, amikor már Magyarországról is jöhettek föllépő művészek. Ez 65-66-ban történt, attól fogva számos magyarországi népművészeti csoport, színész és énekes lépett fel a gombaszögi színpadon.- Politikai szempontból soha nem jelentett kellemetlenséget ez a nagy magyar találkozó?- Minden évben akadt kisebb-na- gyobb kellemetlenség, de igazán komoly nem származott belőle. Történt például, hogy a közönség elfoglalta a párt és az állami küldöttség számára fönntartott ülőhelyeket. Másszor azért, mert a technikusok nem játszották le a megnyitóra elrendelt szovjet himnuszt. Mindig rengeteg civil és egyenruhás rendőrt küldtek ki Gombaszögre, akik sokszor maguk próbáltak incidenseket provokálni, de szerencsére soha nem sikerült nekik.-A magas párt- és állami delegációk már az országos rendezvény kezdeti időszakában is elmentek az ünnepségekre?- Eleinte csak járási vezetés vett részt rajta, meghívott- vendégként. Később azonban, főleg 1968 után Gombaszög politikai rendezvénnyé vált. Kezdetben én vagy valaki helybeli nyitotta meg az ünnepséget egy rövid beszéddel, a 70-es években honosították meg azt, hogy a pártküldöttség vezetője tette meg ugyanezt. Ekkor politikailag még inkább figyelték a rendezvényt. Ha például a népdalban több volt az Isten szó, már azt is kifogásolták. És mindent, ami „magyarkodásnak” minősülhetett. Szerettük volna például, hogy a lengyelek országos ünnepségéhez hasonlóan, ahol mindenütt lengyel zászlók díszelegtek, Gombaszögön magyar zászlókat tűzhessünk ki. De csak egy magyar zászlót tehettünk ki, az ösz- szes szocialista ország zászlaja mellé. A barlang Roda István gyógyszerész, barlangkutató tagja volt annak a barlangászcsoportnak, amelyik az ötvenes évek elején a gombaszögi barlangot fölfedezte.- 1951. november 21-én fedeztük fel a gombaszögi, 1600 méteres cseppkőbarlangot, majd hosszabb viták és harcok árán sikerült elérnünk, hogy egy részét a nagyközönségnek is megnyitották. Természetesen - mint ahogy akkor nevezték - brigádtevékenységünkkel ehhez mi, barlangászok is hozzájárultunk. Az 1955-ös megnyitó napján a barlangot az érdeklődők ingyen nézhették meg. Körülbelül 3000 ember járta be akkor, sajnos nagyon sok kárt téve benne.- Kik voltak a tagjai a barlangot fölfedező csoportnak?- Herényi László, Rozlozník Vilmos, Ivanyec István, Abonyi Árpád és jómagam. Délután háromkor mentünk be és másnap délelőtt tízkor kerültünk ki úgy, hogy minden ismert részt bejártunk. Szóval a gombaszögi ünnepségek a barlangmegnyitóval kezdődtek. Mi utólag tudtuk meg, hogy évtizedekkel azelőtt a Rima-Murányi Társaság rendszeresen majálisokat tartott a később felfedezett barlang bejáratának közelében. Természetesen mi akkor nem azért mentünk arra a helyre, hanem a patak folyását követtük, bízva abban, hogy cseppkőbarlangra akadunk.- A barlang megnyitásakor készí- tettek-e terveket a gombaszögi völgy további kiépítésére?- Nekünk nagy terveink voltak. Elképzeléseink szerint lent a völgyben, ahol a kertészet működött, egy csónakázó tavat hoztunk volna létre. Az út másik oldalán pedig egy szálloda épült volna. Strandot is szerettünk volna oda — szóval turisztikai központot, de az egészből végül nem lett semmi. 1968-ban a gombaszögi barlangban megtörtént az általunk kutatott gyógyászati módszer, az asztmás gyermekek gyógyulását segítő barlangterápia gyakorlati kipróbálása is. Egyébként az ez irányú kutatásokat Rajman mérnök barátommal végeztük 1964-től. Tervünk ekkor már az volt, hogy szanatóriumot építünk föl Gombaszögön. Végül ez is dugába dőlt.- És az időközben fölépült környezetszennyező mészgyár talán végleg pontot tett az ilyen tervezgetések végére...- Nagy harcot folytattunk a felépítése ellen. Erről Olexa docens, a kassai múzeum akkori igazgatója nagyon sokat tudna mesélni, aki a mészgyár tervezése idején, a 60-as évek második felében minden követ megmozgatott, hogy megakadályozza a terv létrejöttét. Kilószámra küldtük a tiltakozó leveleket, megbízottaink még az akkori államelnöknél, Novotnynál is jártak, de hasztalan. Ő hajthatatlan volt.- Közben önök egy barlangkutató laboratóriumot is létrehoztak Gombaszögön.- Sajnos már nem működik. Tavaly, anyagi okokra hivatkozva botrányos módon bezárták. A múlt évben a minisztérium ezt a kutatóállomást a barlangokat kezelő lipótszent- miklósi vállalat hatáskörébe utalta, akik szinte azonnal megszüntették. Én erősen tendenciózusnak, az „észak—dél“ ellentét megnyilvánulásának tartom ezt az intézkedést. A laboratóriumot annak idején Rajman barátommal úgyszólván a térdünkön hoztuk létre. Négyen dolgoztunk ott, szinte társadalmi munkában. Karsztkutatással foglalkoztunk, e területen nemzetközi elismerést is kivívtunk magunknak. Megvallom, rosszul esett, hogy a liptói vállalat embere a szemem láttára cseréltette ki a zárat a laboratórium ajtaján, bezárva oda a drága műszereket, az évtizedes kutatómunka eredményeit, sőt még saját szakkönyvtáramat is. A kulcsot pedig másnak adta úgy, hogy mi, kutatók azóta be sem tehettük oda a lábunkat. Mi lesz a gömöri ház sorsa? A gombaszögi rét felső részén, az erdő alatt áll egy már omladozó épületalap. A nyolcvanas években építették, de befejezésére már nem került sor. A tervek szerint gömöri néprajzi kiállítás és kisebb szálloda kapott volna helyet benne. Keletkezésének történetét, Szőllős Sándor így meséli el:- Én már többször beszéltem a járási nemzeti bizottság elnökével, Juhász Pállal arról, hogy jó lenne Gombaszögön egy új stábépületet építeni, mert a régi teljesen tönkrement. Juhász 1987-ben megígérte Sidó Zoltánnak, hogy a járás költségvetésében biztosítja a pénzt erre az építkezésre, ha a Csemadok Központi Bizottsága elkészíti hozzá a terveket. A tervek nem készültek ugyan el időre, végül azonban 1988-ra ez is megvalósult. Istenes József komáromi építész készítette el a ház tervét úgy, hogy fölhasználta a gömöri népi építészet elemeit. A járási költségvetés egymillió koronáig számolt ezzel az építkezéssel. A munkákat a szilicei szövetkezet vállalta el, kulcsátadásra egyéves határidővel. Már minden építési anyagot beszereztünk hozzá, a szövetkezet neki is látott, elkészítette az alapokat, hozzáfogott a falak felhúzásához, de közbejöttek a 89-es változások. A rozsnyói Csemadok élére új titkár került, Ambrus Ferenc, aki megegyezve a központtal — a tervek átdolgozásának szükségességére való hivatkozással - leállíttatta az építkezést. Az új tervek elkészültek, de közben megszűnt a járási nemzeti bizottság és elveszett a pénz is. így az építés a mai napig nem folytatódott. Mivel a gombaszögi völgy Szalóc község kataszteréhez tartozik, minden gombaszögi Csemadok-építke- zést - a színpadot és a megkezdett gömöri tájházat is - a szalóci községi vezetés közvetítésével bonyolítottak, így ezek mára a szalóci önkormányzat tulajdonába kerültek. Fábián Judit szalóci-vígtelkei polgármesternőtől megkérdeztem, lát-e reményt a ház építésének befejezésére, s egyáltalán van-e valami szándékuk a gombaszögi völggyel. — Az elmúlt év márciusában az összesen mintegy 500 lakosú Szalóc és Vígtelke létrehozta a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítványt, melyhez az önkormányzat 100 000 koronás alaptőkét adott. Később ezt újabb 400 ezerrel toldottuk meg. Igaz, ennek egy részét majd a falu fejlesztésére fordítjuk. Nemrégiben kaptunk 500 ezer forintot az Illyés Alapítványtól is. A ház terveit át kell dolgozni, erről tárgyalunk a Makovecz Imre vezette Makona céggel, akikkel még nem egyeztünk ugyan meg, de ígéretet tettek arra, hogy még az idén - jutányos áron - elkészítik az átépítési terveket, illetve egy látványtervet az egész völgy esetleges kiépítéséről. Ha ezek elkészülnek, és a pénz is meglesz, hozzáfogunk az épület befejezéséhez. Javarészt ugyan társadalmi munkában, de nem szeretnénk veszendőbe hagyni az épületbe eddig befektetett pénzt és munkát. Álmunk, hogy Gombaszögön egy turisztikai központot építsünk ki. Hogy aztán ez megvalósul-e, az még sok mindentől függ. Klinko Róbert (A szerző felvétele)
