Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-27 / 9. szám
RIPORT iban, majd több más faluban szin- ioztunk néhány csoportot is, Léde- eklőcsoportot, itt, Gímesen meg t, a Villó't. Jártuk a különböző ren- tiválokat, mint a Tavaszi szél, Zse- :k volt kedvük ehhez a munkához, s kitartóak. Akkoriban, a hetvenes ha nagyobb érdeklődést is tapasz- agyarországról is jobban kezdtek 5-ben Kodály Zoltán elküldte Vi- nézzen utána, mi maradt a Zobor- y ő 1906 és 1911 között több ízben sak a hetvenes években indult meg il szervezett néprajzgyűjtő tábor, sekből álló társaság, Méry Margit ta egész Dél-Szlovákiát a Mátyus- ;özig és összegyűjtötte a fellelhető agyon hasznos volt ez a munka, :s lenne folytatni, és az összegyűj- ilgozni, rendszerezni. Azok az em- ínak. ma is dolgoznak, csak kellene ogná, irányítaná őket. Én hiányoltam néprajzi társaság nem figyel íz érdeklődés itt a Zoboralján és gyományok a folklór iránt? ünk, mint régen. Ma áz emberek is ezekre a dolgokra. Közömbösek lettek, és ez az, ami elszomorít. A falun belül is sokat romlott az emberek viszonya a régi értékekhez. A rendszerváltás óta az új gazdasági viszonyok, a nehezebb életkörülmények, a munkaféltés mégin- kább elvonja a figyelmet. Az igény az anyagi dolgok, nem a szellemi értékek iránt mutatkozik. Ma már ott tartunk, hogy a falun belül is csupán egy-két család tartja értéknek a néphagyományokat, tekinti fontosnak őrzésüket. Nemcsak a felnőtteket, hanem már a gyerekeket is egyre nehezebb rávenni arra, hogy bekapcsolódjanak a hagyományőrzésbe. Megfordult a helyzet: amikor ide kerültem, a faluból vittük fel a színpadra az élő hagyományokat. Most ott tartunk, hogy a színpadról kell visszavinni a faluba! Úgy kell az embereknek megmutatni, milyen értékek hordozói, hogy ez a sajátjuk, nem máshonnét lopták, hanem örökölték. Remélem, nagyon remélem, hogy ez a helyzet megváltozik. Kell, hogy az emberek rádöbbenjenek: a hagyományok jelentik azt a kapaszkodót, amivel a gyökereikhez kötődnek, ami a magyarságuk éltetője. Én hiszem és vallom, a hagyományoknak varázserejük van, ami elkísér a születéstől a halálig, velünk van a nagyszüleinken és gyerekeinken keresztül. Hitet és erőt meríthetünk belőlük, a tudatból, hogy ez a mi örökségünk. Ha ezt elhagyjuk, akkor elhagyunk mindent, feladjuk jövőnket, létjogosultságunkat. Feladjuk emberségünket, magyarságunkat is. ész életét arra tette fel, hogy bebizonyítsa az embereknek: legyenek büszkék az ibb évtizedes lázas munka után mégsem elégedett. Elszorul a szíve, mikor azt fogadott szülőfödjén egyre fogy a magyarság. Mintha minden cselekedete volna. Mintha minden figyelmeztetése pusztába kiáltott szó lett volna. Jókai em, nehéz szívvel búcsúzik Gímestől és a Zoboraljától. Talán Ahán, a másik egbékél. S. Forgott Szilvia Méry Gábor felvételei- szó- egykori szomszédlány látja fészkeló'dé- szom- semet. Újra kólát tölt a poharamba, yűlölet - A régi, jó szomszédunk nem azért elmez- jött, hogy veszkedjünk! - figyelmezteti így be- lányát, s felerősíti a tévét, hiszen már a híreket mondják. mert ő A híreló'zetes alatt nagy csalódás ül ki y meg- a maticás hölgy arcára. Egy szóval sem .etiségi jelzik, hogy a magyar pártokat is emle- Duray getni fogják, így nem hozhat fel újabb :. Nem indokokat vélt igazának védelmére, hölgy Egészen másról beszélnek a tévében: a két táborra szakadt nemzeti párt szó- rabbak szólói acsarkodnak egymással; utána pe- a látó- dig az a Knazko - akivel Meciar a par- ogy az lamentben nem hajlandó egy asztalhoz ibeszé- ülni - épp egykori barátja, az uralkodó yarnak párt vezére ellen nyilatkozik. Azután ?! egy újabb hír következik: szakadás vár, rend- ható Meciar mozgalmában is!... lások... - Istenem, ezek már egymásra lövöl- y újra döznek! - sápítozik a maticás hölgy. - i?! Ha Ezt kellett megélnünk?! Hogy a szlovák k oda, a szlovákot támadja?! Vendéglátómra tekintve megszólalok: tek, ha - Vajon emlékszik-e arra, hogy miről mesélt nekem egyszer az ő édesanyja? zlovák - A nagymami bólint, gimna- ...A háború utolsó évében abban a faluban történt, ahol Losoncra való e is az költözésük előtt laktak. Az anyja egyik a. napról a másikra őszülni kezdett. Katoki tud- na fia dezertőr lett, hogy ne vigyék ki az ándor- orosz frontra, a falu határát övező erdő- iztek. ben bujkált, s beállt az ott táborozó par- jöttek tizáncsapatba. Közben a hlinkagárdisták náluk is a partizánokra vadásztak. A fér- s „mé- jének is géppisztolyt adtak, s magukkal tölgyet vitték. Amikor az asszony a község lá- lókájá- bához simuló hegyoldalról fegyverropo- ían ér- gást hallott, a kert végébe futott. Az ék. Az erdőt kémlelte: hol a fia, merre a férje? S jajveszékelt is: „Janó mőj, Űuro mój, nevies do koho strieFas!“...- Ott vagyunk, ahol egyszer már voltunk - bölcselkedik a nagymami. - Most is csak egymásra tudunk lövöldözni...- És ez annyira lefoglalja őket, hogy a Durayékról is megfeledkeznek?! - fűzi hozzá a lánya. A tévében megszólaltatják azokat is, akik a széles koalíciót sürgetik. A kormány a hözödöszö, a demokratikus baloldal, a szlovák kereszténydemokraták, a nemzetiek és a Knazko-párt részvételével jönne létre, a vezéreik nélkül.- Hatotta? - tekint rám győztes mosollyal a nagymami maticás lánya.- Igen. Már a DSZM-ben is únják elnökük basáskodását.- De a magyar pártokkal sem bratyiz- nak! - dobbant nagyot a lábával. - Ez itt szlovák föld, s az is marad! Punktum!- Ha vége is a vitának, megtoldom egy megjegyzéssel:- Bármennyire erőltetik a nemzeti érdekeket, az európai dokumentumok betartása nélkül nem lesz szilárd helyünk ezen a vén kontinensen...- Hová siessünk, amikor nekünk olyan jó itt, ezen a mi szent földünkön?! A víz folyását nem lehet visszafordítani. Távozom. Losoncom jártam, hogy azt a szépet keressem, ami egykor, az ínségben töltött években is varázzsal, békességgel töltötte meg a lelkemet, de csak tüskék szóródtak szívembe. A mássá változott, elsodort nógrádi város tüskéi. A szálloda felé haladva a református templom tornyán forgó érckakas riasztó - vagy inkább ébren tartó? - csikorgását vélem hallani... Petrőci Bálint Az egykori farm helyén modem üzem épült ki Egy baromfifarm átalakításával indult 1977-ben és az évek során modern üzemmé épült ki az Obal, Dunaszerdahely legfiatalabb gyára. Különlegessége még, hogy azon kevés csallóközi vállalatok közé tartozik, amelyet nem vagyonjegyes módszerrel privatizáltak, hanem irányítását egy magán részvénytársaság vette át. Ez az Europack Rt., amelyet hazai magánszemélyekből Bereczk Árpád igazgató alapított.- Eredetileg a vágújhelyi Obal részeként bennünket is a vagyonjegyes módszerrel szerettek volna privatizálni. Nekem viszont meggyőződésem, hogy ha bennünket is a befektetési alapok vesznek át, irányításukkal nem lettünk volna képesek elvégezni a szükséges váltást. Különösen úgy, ahogyan azt több helyen is tapasztalhatjuk, amikor kétséges néhány alap képviselőjének hozzáértése, illetve csak a hasznot szeretnék elvinni az üzemekből. Ezért alakítottuk meg az Europack részvénytársaságot, amely a duna- szerdahelyi üzemre sikeres konkurens privatizációs tervezetet nyújtott be - indokolja elhatározását Bereczk Árpád. 1977-ben ő volt az első alkalmazott, amikor a vágújhelyi Obal átvette az egykori baromfifarmot és megkezdődött átalakítása ipari üzemmé, amely keretében öregebb berendezéseken konzervdobozokat kezdtek gyártani. Három év alatt az új gyár bebizonyította életképességét, így újabb fejlesztésekkel is számolhattak. Éz, az akkori szokásoknak megfelelően a központi tervre alapult, így például nekik osztották ki, hogy a Pozsony - Nagyszombat - Párkány körzetben biztosítsák az élelmiszeripari üzemek konzervdobozellátását. Később pedig, amikor a felsőbb szervek programként fogalmazták meg a lakosságszükséglet biztosítását erjesztett tejtermékekkel, ehhez megszervezték műanyagdobozok gyártását.- Mi mindig sok újat vállaltunk, ebben a régióban teljesen új volt a dobozgyártás, majd később a műanyagfeldogozás és nem féltünk belevágni a privatizációba sem... Ez utóbbi egyáltalán nem volt egyszerű folyamat, már csak azért sem, mert a piacgazdálkodás bevezetése számukra sok nehézséget okozott. Ennek fő oka, hogy az állami megrendelések megszűnése és a mezőgazdaság válsága jelentősen visszavetette a konezrvipari termelést és ez óriási konkurenciaharcot okozott a csehszlovák piacon jelen lévő 6-7 konzervdobozgyár közt. Korábban sokat szállítottak külföldre is, de a szovjet piac összeomlása után a legnagyobb forgalmat lebonyolító magyarországi partnereik szintén jelentősen visszafogták termelésüket. A dunaszerdahelyi üzem elöregedett technológiájával nem is bírta a versenyt és ezért kénytelen volt leépíteni az addigi fő profilját képező termelést. Az eredetileg csak a termelésük negyedét kitevő műanyagfeldolgozás és ezen belül is a tejtermékek csomagolására szolgáló poharak, illetve a további feldolgozásra kerülő élelmiszeripari fólia gyártása viszont perspektivikus ágazatnak bizonyult. Sőt, a hazai piacon kívül egy tavaly augusztusban alapított vegyesvállalatukon keresztül külföldre is kijutottak, mégpedig úgy, hogy a gyártás Duna- szerdahelyen folyik, a piacot pedig az osztrák partner biztosítja.- Itt, a gyárban, korábban is megköveteltük a fegyelmet, ezért az átállás a szokásosnál kevesebb gonddal járt. Az új helyzetben a fizetéssel is motiválni igyekszünk dolgozóinkat. Nálunk nincsenek kategóriák, hanem mindenkivel egyéni szerződést kötünk. Ennek része az alapbér, amelyet a társaság minden esetben garantál a dolgozónak és ehhez jön még a mozgóbér, amelyet megvonunk azoktól, akik nem teljesítik a kötelességüket. Az igazgató szerint ennek a rendszernek köszönhetően a dolgozók tudatosítják, hogy az ő keresetük is attól függ, miként megy a társaságnak. Ez a fajta egyéni felelősségváltás azért az Euro- packban sem egyszerű dolog, de annyit már ily módon sikerült elérni, hogy a munkahelyi érdekütközések esetén most már nem a jó dolgozó enged, hanem inkább a visszahúzó emberek mondanak fel. Bereczk Árpád egyelőre nem sorol fel számadatokat, de az első önálló év gazdasági eredményeit még a privatizációval kapcsolatos hitelterhek ellenére is mindenképpen kedvezőnek ítéli. Az osztrák partnerrel alapított Eurotherm kft. a hazai vegyesvállalatok túlnyomó részével ellentétben nem a hazai piac meghódítására alakult, hanem külföldre gyárt műanyagfóliát és tojástartókat, az utóbbiakból az idén például 40 milliót. Ezenkívül tavaly december végén újabb céget is alapítottak. A pozsonyi E-plast kft. egy, valamikor a vezérigazgatóságukhoz tartozó fóliagyártó üzemet szeretne privatizálni és megvetni a lábát a városban. A dunaszerdahelyi üzemnek az Oba- lon belül sem volt rossz pozíciója, hiszen vezetői - igaz nagy viták árán - komoly önállóságot harcoltak ki. Ezt szentesítették a privatizációval, amely megteremtette a további fennmaradás lehetőségét. Az együttműködés azonban nem szakadt meg, sőt várhatóan másokkal is erősödik. Bereck Árpád véleménye szerint ugyanis az iparágban működő vállalatok csak úgy lesznek képesek túlélni a nehéz időszakot, ha szinte már holdingszerűen összehangolják a tevékenységüket. Ehhez először fel kellett robbantani a korábbi nagy állami vállalatokat, hogy utódaik valódi érdekeik alapján alapíthassanak társulásokat. Amennyiben ez sikerül, esélyük lesz megküzdeni a külföldi konkurenciával és még a termelésüket is bővíthetik, újabb munkalehetőségeket teremtve a régióban. Tuba Lajos Ilyen műanyagpohárból évente akár 200 millió darabot is gyártani tudnak (Méry Gábor felvételei) Privatizáció a tűDéDéi éiittekébsn
