Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-02-27 / 9. szám

RIPORT iban, majd több más faluban szin- ioztunk néhány csoportot is, Léde- eklőcsoportot, itt, Gímesen meg t, a Villó't. Jártuk a különböző ren- tiválokat, mint a Tavaszi szél, Zse- :k volt kedvük ehhez a munkához, s kitartóak. Akkoriban, a hetvenes ha nagyobb érdeklődést is tapasz- agyarországról is jobban kezdtek 5-ben Kodály Zoltán elküldte Vi- nézzen utána, mi maradt a Zobor- y ő 1906 és 1911 között több ízben sak a hetvenes években indult meg il szervezett néprajzgyűjtő tábor, sekből álló társaság, Méry Margit ta egész Dél-Szlovákiát a Mátyus- ;özig és összegyűjtötte a fellelhető agyon hasznos volt ez a munka, :s lenne folytatni, és az összegyűj- ilgozni, rendszerezni. Azok az em- ínak. ma is dolgoznak, csak kellene ogná, irányítaná őket. Én hiányo­ltam néprajzi társaság nem figyel íz érdeklődés itt a Zoboralján és gyományok a folklór iránt? ünk, mint régen. Ma áz emberek is ezekre a dolgokra. Közömbösek lettek, és ez az, ami elszomorít. A falun belül is sokat romlott az emberek viszonya a régi értékekhez. A rendszerváltás óta az új gazdasági viszonyok, a nehezebb életkörülmények, a munkaféltés mégin- kább elvonja a figyelmet. Az igény az anyagi dolgok, nem a szellemi értékek iránt mutatkozik. Ma már ott tartunk, hogy a falun belül is csupán egy-két család tartja értéknek a néphagyományokat, tekinti fontos­nak őrzésüket. Nemcsak a felnőtteket, hanem már a gyerekeket is egyre nehezebb rávenni arra, hogy bekapcsolódjanak a hagyományőrzésbe. Megfordult a helyzet: amikor ide kerültem, a faluból vittük fel a színpadra az élő hagyományokat. Most ott tar­tunk, hogy a színpadról kell visszavinni a faluba! Úgy kell az embereknek megmutatni, milyen érté­kek hordozói, hogy ez a sajátjuk, nem máshonnét lopták, hanem örökölték. Remélem, nagyon remé­lem, hogy ez a helyzet megváltozik. Kell, hogy az emberek rádöbbenjenek: a hagyományok jelentik azt a kapaszkodót, amivel a gyökereikhez kötődnek, ami a magyarságuk éltetője. Én hiszem és vallom, a hagyományoknak varázserejük van, ami elkísér a születéstől a halálig, velünk van a nagyszüleinken és gyerekeinken keresztül. Hitet és erőt meríthetünk belőlük, a tudatból, hogy ez a mi örökségünk. Ha ezt elhagyjuk, akkor elhagyunk mindent, feladjuk jövőn­ket, létjogosultságunkat. Feladjuk emberségünket, magyarságunkat is. ész életét arra tette fel, hogy bebizonyítsa az embereknek: legyenek büszkék az ibb évtizedes lázas munka után mégsem elégedett. Elszorul a szíve, mikor azt fogadott szülőfödjén egyre fogy a magyarság. Mintha minden cselekedete volna. Mintha minden figyelmeztetése pusztába kiáltott szó lett volna. Jókai em, nehéz szívvel búcsúzik Gímestől és a Zoboraljától. Talán Ahán, a másik egbékél. S. Forgott Szilvia Méry Gábor felvételei- szó- egykori szomszédlány látja fészkeló'dé- szom- semet. Újra kólát tölt a poharamba, yűlölet - A régi, jó szomszédunk nem azért elmez- jött, hogy veszkedjünk! - figyelmezteti így be- lányát, s felerősíti a tévét, hiszen már a híreket mondják. mert ő A híreló'zetes alatt nagy csalódás ül ki y meg- a maticás hölgy arcára. Egy szóval sem .etiségi jelzik, hogy a magyar pártokat is emle- Duray getni fogják, így nem hozhat fel újabb :. Nem indokokat vélt igazának védelmére, hölgy Egészen másról beszélnek a tévében: a két táborra szakadt nemzeti párt szó- rabbak szólói acsarkodnak egymással; utána pe- a látó- dig az a Knazko - akivel Meciar a par- ogy az lamentben nem hajlandó egy asztalhoz ibeszé- ülni - épp egykori barátja, az uralkodó yarnak párt vezére ellen nyilatkozik. Azután ?! egy újabb hír következik: szakadás vár­, rend- ható Meciar mozgalmában is!... lások... - Istenem, ezek már egymásra lövöl- y újra döznek! - sápítozik a maticás hölgy. - i?! Ha Ezt kellett megélnünk?! Hogy a szlovák k oda, a szlovákot támadja?! Vendéglátómra tekintve megszólalok: tek, ha - Vajon emlékszik-e arra, hogy miről mesélt nekem egyszer az ő édesanyja? zlovák - A nagymami bólint, gimna- ...A háború utolsó évében abban a faluban történt, ahol Losoncra való e is az költözésük előtt laktak. Az anyja egyik a. napról a másikra őszülni kezdett. Kato­ki tud- na fia dezertőr lett, hogy ne vigyék ki az ándor- orosz frontra, a falu határát övező erdő- iztek. ben bujkált, s beállt az ott táborozó par- jöttek tizáncsapatba. Közben a hlinkagárdisták náluk is a partizánokra vadásztak. A fér- s „mé- jének is géppisztolyt adtak, s magukkal tölgyet vitték. Amikor az asszony a község lá- lókájá- bához simuló hegyoldalról fegyverropo- ían ér- gást hallott, a kert végébe futott. Az ék. Az erdőt kémlelte: hol a fia, merre a férje? S jajveszékelt is: „Janó mőj, Űuro mój, nevies do koho strieFas!“...- Ott vagyunk, ahol egyszer már vol­tunk - bölcselkedik a nagymami. - Most is csak egymásra tudunk lövöldözni...- És ez annyira lefoglalja őket, hogy a Durayékról is megfeledkeznek?! - fűzi hozzá a lánya. A tévében megszólaltatják azokat is, akik a széles koalíciót sürgetik. A kor­mány a hözödöszö, a demokratikus bal­oldal, a szlovák kereszténydemokraták, a nemzetiek és a Knazko-párt részvéte­lével jönne létre, a vezéreik nélkül.- Hatotta? - tekint rám győztes mo­sollyal a nagymami maticás lánya.- Igen. Már a DSZM-ben is únják elnökük basáskodását.- De a magyar pártokkal sem bratyiz- nak! - dobbant nagyot a lábával. - Ez itt szlovák föld, s az is marad! Punktum!- Ha vége is a vitának, megtoldom egy megjegyzéssel:- Bármennyire erőltetik a nemzeti ér­dekeket, az európai dokumentumok be­tartása nélkül nem lesz szilárd helyünk ezen a vén kontinensen...- Hová siessünk, amikor nekünk olyan jó itt, ezen a mi szent földünkön?! A víz folyását nem lehet visszafordí­tani. Távozom. Losoncom jártam, hogy azt a szépet keressem, ami egykor, az ínségben töl­tött években is varázzsal, békességgel töltötte meg a lelkemet, de csak tüskék szóródtak szívembe. A mássá változott, elsodort nógrádi város tüskéi. A szálloda felé haladva a református templom tornyán forgó érckakas riasztó - vagy inkább ébren tartó? - csikorgását vélem hallani... Petrőci Bálint Az egykori farm helyén modem üzem épült ki Egy baromfifarm átalakításával indult 1977-ben és az évek során modern üzem­mé épült ki az Obal, Dunaszerdahely leg­fiatalabb gyára. Különlegessége még, hogy azon kevés csallóközi vállalatok kö­zé tartozik, amelyet nem vagyonjegyes módszerrel privatizáltak, hanem irányítá­sát egy magán részvénytársaság vette át. Ez az Europack Rt., amelyet hazai ma­gánszemélyekből Bereczk Árpád igazga­tó alapított.- Eredetileg a vágújhelyi Obal része­ként bennünket is a vagyonjegyes mód­szerrel szerettek volna privatizálni. Ne­kem viszont meggyőződésem, hogy ha bennünket is a befektetési alapok vesznek át, irányításukkal nem lettünk volna képe­sek elvégezni a szükséges váltást. Különö­sen úgy, ahogyan azt több helyen is ta­pasztalhatjuk, amikor kétséges néhány alap képviselőjének hozzáértése, illetve csak a hasznot szeretnék elvinni az üze­mekből. Ezért alakítottuk meg az Euro­pack részvénytársaságot, amely a duna- szerdahelyi üzemre sikeres konkurens pri­vatizációs tervezetet nyújtott be - indokol­ja elhatározását Bereczk Árpád. 1977-ben ő volt az első alkalmazott, amikor a vágújhelyi Obal átvette az egy­kori baromfifarmot és megkezdődött áta­lakítása ipari üzemmé, amely keretében öregebb berendezéseken konzervdobo­zokat kezdtek gyártani. Három év alatt az új gyár bebizonyította életképességét, így újabb fejlesztésekkel is számolhattak. Éz, az akkori szokásoknak megfelelően a központi tervre alapult, így például ne­kik osztották ki, hogy a Pozsony - Nagy­szombat - Párkány körzetben biztosítsák az élelmiszeripari üzemek konzervdoboz­ellátását. Később pedig, amikor a felsőbb szervek programként fogalmazták meg a lakosságszükséglet biztosítását erjesz­tett tejtermékekkel, ehhez megszervez­ték műanyagdobozok gyártását.- Mi mindig sok újat vállaltunk, ebben a régióban teljesen új volt a dobozgyártás, majd később a műanyagfeldogozás és nem féltünk belevágni a privatizációba sem... Ez utóbbi egyáltalán nem volt egyszerű folyamat, már csak azért sem, mert a piacgazdálkodás bevezetése számukra sok nehézséget okozott. Ennek fő oka, hogy az állami megrendelések megszűné­se és a mezőgazdaság válsága jelentősen visszavetette a konezrvipari termelést és ez óriási konkurenciaharcot okozott a csehszlovák piacon jelen lévő 6-7 kon­zervdobozgyár közt. Korábban sokat szállítottak külföldre is, de a szovjet piac összeomlása után a legnagyobb forgalmat lebonyolító magyarországi partnereik szintén jelentősen visszafogták termelé­süket. A dunaszerdahelyi üzem elörege­dett technológiájával nem is bírta a ver­senyt és ezért kénytelen volt leépíteni az addigi fő profilját képező termelést. Az eredetileg csak a termelésük negye­dét kitevő műanyagfeldolgozás és ezen belül is a tejtermékek csomagolására szolgáló poharak, illetve a további feldol­gozásra kerülő élelmiszeripari fólia gyár­tása viszont perspektivikus ágazatnak bi­zonyult. Sőt, a hazai piacon kívül egy tavaly augusztusban alapított vegyesvál­lalatukon keresztül külföldre is kijutot­tak, mégpedig úgy, hogy a gyártás Duna- szerdahelyen folyik, a piacot pedig az osztrák partner biztosítja.- Itt, a gyárban, korábban is megköve­teltük a fegyelmet, ezért az átállás a szo­kásosnál kevesebb gonddal járt. Az új helyzetben a fizetéssel is motiválni igyek­szünk dolgozóinkat. Nálunk nincsenek kategóriák, hanem mindenkivel egyéni szerződést kötünk. Ennek része az alap­bér, amelyet a társaság minden esetben garantál a dolgozónak és ehhez jön még a mozgóbér, amelyet megvonunk azoktól, akik nem teljesítik a kötelességüket. Az igazgató szerint ennek a rendszer­nek köszönhetően a dolgozók tudatosít­ják, hogy az ő keresetük is attól függ, miként megy a társaságnak. Ez a fajta egyéni felelősségváltás azért az Euro- packban sem egyszerű dolog, de annyit már ily módon sikerült elérni, hogy a munkahelyi érdekütközések esetén most már nem a jó dolgozó enged, ha­nem inkább a visszahúzó emberek mon­danak fel. Bereczk Árpád egyelőre nem sorol fel számadatokat, de az első önálló év gazda­sági eredményeit még a privatizációval kapcsolatos hitelterhek ellenére is min­denképpen kedvezőnek ítéli. Az osztrák partnerrel alapított Eurotherm kft. a ha­zai vegyesvállalatok túlnyomó részével ellentétben nem a hazai piac meghódítá­sára alakult, hanem külföldre gyárt műa­nyagfóliát és tojástartókat, az utóbbiak­ból az idén például 40 milliót. Ezenkívül tavaly december végén újabb céget is ala­pítottak. A pozsonyi E-plast kft. egy, va­lamikor a vezérigazgatóságukhoz tartozó fóliagyártó üzemet szeretne privatizálni és megvetni a lábát a városban. A dunaszerdahelyi üzemnek az Oba- lon belül sem volt rossz pozíciója, hiszen vezetői - igaz nagy viták árán - komoly önállóságot harcoltak ki. Ezt szentesítet­ték a privatizációval, amely megteremtet­te a további fennmaradás lehetőségét. Az együttműködés azonban nem szakadt meg, sőt várhatóan másokkal is erősö­dik. Bereck Árpád véleménye szerint ugyanis az iparágban működő vállalatok csak úgy lesznek képesek túlélni a nehéz időszakot, ha szinte már holdingszerűen összehangolják a tevékenységüket. Eh­hez először fel kellett robbantani a ko­rábbi nagy állami vállalatokat, hogy utó­daik valódi érdekeik alapján alapíthassa­nak társulásokat. Amennyiben ez sikerül, esélyük lesz megküzdeni a külföldi kon­kurenciával és még a termelésüket is bő­víthetik, újabb munkalehetőségeket te­remtve a régióban. Tuba Lajos Ilyen műanyagpohárból évente akár 200 millió darabot is gyártani tudnak (Méry Gábor felvételei) Privatizáció a tűDéDéi éiittekébsn

Next

/
Thumbnails
Contents