Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-27 / 9. szám
uanai uaji iyy4. március b. ii »WiÉÉjfi R. Juhász Józseffel gondokról, örömökről A Stúdió ÉRTÉ alternatív társulat 1987 októberében alakult Érsekújvárott. A legközelebbi hasonló társulat Romániában működik - az erdélyiek An- nart néven fesztiválokat is rendeznek. A varsói Nemzeti Galéria kétévenként szervez fesztivált, az ÉRTÉ évente. Méghozzá nemzetközi szereplő- gárdát hív meg, a performance (a művészeti ágazatok legújabb törekvéseit feldolgozó akcióművészet) legjobb képviselőit. Az akcióművészet - ebben a régióban - nem a széles tömegekhez szól, kevesen tudják élvezni és megérteni - lévén, hogy a 40 év a művészet fejlődéséből is hiányzik. Ez viszont a nem vájtfülűeket nem jogosítja fel arra, hogy - példa bőven akad rá - elmarasztalják, kiátkozzák az alternatív fesztiválokat. Az ÉRTÉ létezése óta gondokkal küzd. Híján van anyagiaknak, nincs helyisége. Ez utóbbi gondja a közelmúltban megoldódott, a város ön- kormányzatától a Baroko csoporttal közösen kaptak egy helyiséget a Béke-moziban, ahol valamennyi, az ERTE-vel kapcsolatos katalógus, fesztiváli videofelvétel megtekinthető. R. Juhász József - ismertebb nevén Rocco - és baráti közössége most már nyugodtabb körülmények között készülhet a szeptember 15-18-án sorra kerülő hetedik fesztiválra. • Szereted ezt csinálni?- Imádom. Másképp nem csinálnám. Hiszen egyetlen korona hasznom sincs belőle, sőt. Eddig minden pénzem ráment. • Minek tartod magad?- Elsősorban költőnek. Bármit csinálok, az ebből a gyökérből táplálkozik. A performance is. Sok akcióköltészeti előadásom volt. • Két köteted jelent meg, az első, a Korszerű szendvics a Madáchnál, a második, a Van még szalámi, a Kalligram és a Magyar Műhely közös kiadásában. Hogyan fogadja a közönség az ilyen jellegű irodalmat?- Ahhoz, hogy valaki ilyen könyvet a kezébe vegyen, némi előképzés, vagy minek nevezzem: jártasság szükséges. Nem azért, mintha nem tudom, milyen magas fokon íródott volna, hanem mert kísérletező jellegű irodalomról van szó. Hiába magyarázom a differenciálegyenletet olyasvalakinek, aki nem tud összeadni. Az, aki szereti az irodalmat, a kezébe veszi és tudja, miről szól a könyv. De ha nem volt még a kezében vizuális vagy akusztikus irodalmi mű írott változata, az nem tud vele mit kezdeni, legfeljebb elolvassa azokat a részeket, amelyek olvashatók. A második kötetem, a Van még szalámi nem versek gyűjteménye, ez egyetlen mű. A fogadtatásáról talán annyit, hogy a szakma részéről Madách-nívódíjat kaptam érte és részben a Kassák-díjat (ezt az alkotói- szervezői munkásságomért is). Avisszhang- ról nehéz beszélni, mert nem vagyok az Mexikói tájkép - Roccóval a típus, aki fogom a könyvet és megyek árulni. • Pedig egyre több író árulja, a könyvét, nincs helye a szemérmességnek.- Nem tudom megtenni, hogy rátukmáljam valakire a könyvemet, vagy odamenjek valakihez és meggyőzzem, hogy ezt a könyvet meg kell vennie. Én ezzel a könyvvel nem örömet akartam szerezni, még csak nem is kedves pillanatokat. • Valami célod mégiscsak volt vele, hiszen megírtad, kiadtad - magad szedted, tördelted, tervezted...- Próbálom arra késztetni az olvasóimat, hogy gondolkozzanak. • Ez csak akkor sikerül, ha a könyved eljut hozzájuk. Am ha egy lépést sem teszel érte, hogy eljusson...- Úgy érzem, ez a kiadó dolga. Amikor meghívnak író-olvasó találkozóra vagy fellépésre, viszem a könyveket, ez természetes, de hogy becsomagoljak egy hátizsákba ötszáz könyvet és elinduljak az országba árulni... ez nem megy. Nem azért nem megy, mert nem akarom, hanem mert a saját munkámról van szó. Van bennem valami fék, egyszerűen nem tudom magam rászedni, hogy reklámozzam önmagamat. • Ha elmész egy fesztiválra, ugyanúgy reklámozod magad...- Az nem reklámozás, ott bemutatkozom. • Egyik alapítója voltál a Kalligramnak, de otthagytad a kiadót. Miért?- Nincs ennek semmilyen szenzációs háttere. Arról van szó, hogy a Stúdió ÉRTÉ és a saját munkásságom mellett nem jutott idő arra, hogy a Kalligramban komolyabban dolgozzam. Úgy éreztem, mindenki más többet foglalkozik a kiadó dolgaival, mint én. • De az ÉRTÉ pénzt nem hoz, a könyved még nem adtad el, viszont lakbért kell fizetni és két gyereked van. Az emberek általában a biztos munkát választják a kedvtelésükkel szemben.- Ez több mint kedvtelés. Ez komoly, egész éves munka. A Kalligramnál nem kaptam fizetést, ilyen szempontból nem jelentett stabil állást. Számítógépes tördelésből éltem. Még most is abból élek. A kiadóban a terjesztés lett volna a feladatom, de ez olyan lekötöttséget jelent, ami kizárja, hogy elutazzam egy fesztiválra, elvonuljak írni, vagy fesztivált szervezzek, ami minimum két hónap. Az utóbbi egy év alatt jártam Spanyolországban, Francia- országban, Japánban, Romániában, Magyarországon, Mexikóban - és itthon Pop- rádon. Ez általában egy-két hét, emellett nem tudtam volna csinálni a könyvterjesztést. A szándékom az, hogy a Stúdió ER- TÉ-t végre olyan komolyabb művészeti társulássá fejlesszem, amiből legalább én, tehát a stúdió vezetője meg tudnék élni; ha nem is túl magas, de fizetést kapnék érte. • Van valami vagyona az ERTÉ-nek?- Háromszáz korona a bankszámlán és egy fax, amit szponzortól kaptunk. Sok alaptíványtól kaptunk támogatást, de egy- egy fesztivál legalább kétszázezer koronába kerül és ebben nincs benne se fizetés, se saját telefonszámla, se saját útiköltség, csak az, ami a fesztivállal összefügg. A saját számítógépemet, a nyomtatót használom az ÉRTÉ ügyintézésére is, minden meghívólevél, kiadvány, katalógus itt készül, nálam. • Hány embert tömörít az ÉRTÉ?- Ez egy szervezőcsoport, de fesztiválok alatt általában húsz ember négy napig reggeltől estig elérhető és ingyen segítenek. Egy ERTE-trikót kapnak érte. • A fesztiválokból nem lehet valami pénzt szerezni?- Egyetlen alkalommal sem jött be annyi pénz a belépti díjból, hogy fedezte volna a kiadásokat. • Pedig az a cél, hogy ki-ki gazdálkodja ki a működéséhez szükséges pénzt.- A művészetben azért ez nem így működik! Nem ismerek önálló művészeti csoportot - sehol a világon -, amely ne kapna támogatást. A québeci művészeti csoportot, amely a legjobb ebben a műfajban, két minisztérium is dotálja. • Az Kanadában van. Ne menjünk olyan messzire!- A varsói csoport fesztiváljait a Nemzeti Galéria szervezi. A csoport vezetője, Jan Swidzinski a galéria alkalmazottja - ugyanakkor performer -, járja a világot, ismert és elismert művész. • Ti kértetek állami támogatást?- Tavaly nem. Kilencvenkettőben kaptunk a Pro Slovakiától támogatást, kilenc- venháromban a Soros és a Márai Alapítványtól kaptunk meg a várostól. • Kassák-díjat kaptál tavaly.- Amióta a Párizsi Magyar Műhely szerkesztősége Budapestre költözött - 1989- ben - a szerkesztője vagyok. Heten vagyunk; három régi tag, Bujdosó Alpár, Papp Tibor, Nagy Pál, Magyarországról Székely Ákos, Jugoszláviából Szombathy Bálint, Szlovákiából én, Ausztriából Hegyi Lóránd, a bécsi Modern Művészetek Galériájának igazgatója. A Magyar Műhely kétévenként osztja ki a Kassák-díjat, minden évben odaítélik, de csak kétévenként adják át. A kilencvenkettest Molnár Katalin Párizsban élő költő-performer kapta. Weöres Sándor is kapott Kassák- díjat, és Szlovákiából rajtam kívül még Cselényi László. • Boldog vagy?- Hát... Nem vagyok. Annyira nem, hogy azon gondoklozom, menjek-e vagy maradjak. Ezt csak azért mondom, mert úgy érzem, hogy a kultúrának ott a kés a nyakán. Nem úgy értem, hogy nem engednek bármit is szervezni vagy művészkedni, de sehol nincs pénz. Nemcsak a kultúrára nincs - az embereknél sincs. Annyira rossz a helyzet nálunk! Nem tudom, mi lesz ebből, meddig fog még romlani... Bárki, akit meghívunk fesztiválra, kivétel nélkül alapítványi pénzeken érkezik. Nálunk rossz az alapítványi rendszer. Amikor meghívtak Mexikóba, fél évet azzal töltöttem, hogy szponzort szerezzek, aki kifizeti az utamat. Nem találtam. Végül a mexikóiak fizették a repülőjegyemet, 56 ezer koronát. Ennyit a boldogságról. Mivel ilyen a helyzet, nem tudom úgy eltartani a családomat, ahogy szeretném vagy legalábbis olyan szinten, mint nyolcvankilenc-kilencvenegy között. A munka is kevesebb, nemcsak a művészet. A szponzorálás is megoldatlan. Másutt, ha valaki kulturális intézménynek, kulturális célokra ad pénzt, leírhatja az adóból. Nálunk ezt megszüntették. Erre akkor jöttünk rá, amikor a fesztiválra gyűjtöttünk pénzt. És ki engedheti meg magának, hogy a saját zsebéből adjon? • Kilátástalannak tartod a jövőt?- Nem tartom kilátástalannak, csak rossz helyre születtünk. Eddig az energiánk ötven százaléka arra ment el, hogy megteremtsük a lehetőségét annak, hogy szervezhessünk valamit. Ez most úgy változik, hogy az energiánk hetvenöt százaléka arra megy el, hogy előteremtsük a pénzt, és művészeket hívhassunk hozzánk. De az ország híre egyelőre olyan, hogy nem szívesen jönnek... Hála Istennek azért egyre több az alapítvány, egyre több helyre pályázhatunk. Már most szervezem az idei őszi fesztivált. Mexikói, kanadai, francia nemzeti esteket szervezünk - az ilyenekre talán könnyebben találunk pénzt. Kopasz-Kiedrowska Csilla (R. Juhász József felvételei) De honnan szerezte Hannibál az elefántokat? Kr. e. 219-ben a nagy karthágói stratéga, a világtörténelem egyik legnagyszerűbb hadvezére, Hannibál Spanyolországból a Pireneusokon át Gallia déli részébe vonult, majd - ellensége, Róma hátába kerülve - átkelt az Alpokon is. Hadserege 40 000 emberből és egy csapat elefántból állt. Az elefántok teherhordásra kiválóan alkalmasak voltak - bár harc közben is bevetette ezeket a vastagbőrűeket -, így a karthágói katonáknak 30 napra való tartalékuk volt. (Egyébként az elefántok alkalmazását nem Hannibál találta ki. Már Nagy Sándor is velük vonult Egyiptomból Perzsiába és Indiába.) A kutatókat viszont régóta foglalkoztatja az az egyszerűnek tűnő kérdés: honnan szerezte Hannibál az elefántokat? A Kr. e. III. század vége felé Észak- Afrika még nem igazán volt alkalmas hely arra, hogy ezek a hatalmas állatok elég élelmet találjanak maguknak. Egy-egy ilyen állat naponta 200 kilogrammnyi növényt eszik meg. Napjainkban a Szaharától délre élnek elefántok, és nem valószínű, hogy a szubszaharai határvonal a mainál sokkalta északabbra lett volna. Esetleg Nyugat-Afrikából származtak Hannibál elefántjai. Talán a part mentén hajtotta őket végig, mert kissé nehézkesnek tűnik a Szaharán átkelni velük. De mivel az elefántok lassan haladnak. feltehetjük, hogy az út több hétig is eltartott. És így újabb kérdés merül fel: mivel etette szegényeket? Az átkelés az Alpokon közel egy hónapig tartott; s akkor ez körülbelül 6 tonna takarmányt jelentett elefántonként, hiszen ezeknek az állatoknak a súlya átlagban 7,5 tonna. A talányra egyelőre nincs magyarázat... (Science et Vie) Tutenhamon halotti maszkjai Ennek a történetnek három főszereplője van. A „színpadra lépés“ sorrendjében az első: Lord Carnavon. Az angol főrend az egészségét gyógyítandó jutott el az ókori Egyiptom fáraóinak egyik temetkezési helyére, a Királyok Völgyébe. Ott kószálva több régészeti expedícióba botlott, s maga is kedvet kapott az ásatásra. Csakhamar belátta azonban, hogy szaktudás nélkül itt nem sokra mehet. Égy Howard Carter nevű régészt ajánlottak neki, aki Fiatal kora ellenére már kisebb sikereket tudott maga mögött. O tehát a második főszereplő. Kettejük nélkül a harmadik főszereplő, Tutenhamon, csupán a nagy reformátor fáraónak, Ehnatonnak említésre alig méltó utóda maradt volna. Igazi hírnévre akkor tett szert, mikor a két ásató megtalálta a Királyok Völgyében bolygatatlan sírkamráját a maga eredeti, csodálatos pompájában. Amikor a fáraó fából készült, aranyozott szarkofágjának tetejét felemelték, s a rengeteg gyolcsot eltávolították, egy nagyon fiatal embert mintázó aranymaszk feküdt előttük. De ez csak a második, szintén fából készült koporsót fedte. A fáraó teste a 22 karátos, tömör aranyból készült harmadik koporsóban feküdt. A fáraó arcát ezenkívül lazúrkő, kvarcés obszidiánberakásos aranymaszk - ez a negyedik - takarta (miként képünkön látható). Korábban csak keveset tudtak arról a fáraóról, akinek legnevezetesebb tette az volt, hogy az Ehnaton által bevezetett Aton-kultuszt eltörölte, s visszatért a régi Amon-tiszteletre. A múmia vizsgálatakor azonban az is kiderült, hogy az ifjú király 18 évesen halhatott meg, s hogy Ehnatonnak nemcsak veje, hanem a fia is volt. J. Zs.
