Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-20 / 8. szám
HÁZUNK TÁJA L ) A borok derítése Az egészséges újbor már az alap- pinceműveletekkel (kénezés, töltö- getés, fejtés) is elérheti minőségének csúcspontját. Ehhez azonban nagy gondosság, türelem és idő szükséges. Igaznak bizonyul az a mondás, mely szerint „csak a tiszta bornak van tiszta íze“. Minden borban szebben fejlődnek ki az illat- és zamatanyagok, ha az érési folyamatok derített tisztaságú borban játszódnak le. Ez derítéssel érhető el. A derítés folyamán a borba bizonyos anyagokat (derítőszereket) adva, mesterségesen nagyobb zava- rosodást idézünk elő. Derítéssel a nagyon savanyú bor is megtisztítható. A bort seprűjéről lefejtve, fejtés után néhány nappal derítsük. A mozgásban, erjedésben lévő borokat nem ajánlatos deríteni. Mivel a derítés a bor fejlődésének nagy lökést ad, ezért az időpont megválasztása más és más lehet. Az első fejtés után 1-2 héttel végrehajtott korai derítés általában az új fehérborokra és a tokaj-hegyaljai száraz borokra kedvező hatású. Az édeskés, testesebb borok derítése azonban csak a második fejtés után ajánlott. Többféle derítőszer van. A gyakorlatban legjobban a zselatinos- csersavas és a deritonos szerek váltak be. A zselatinos- csersavas derítés A zselatin és a csersav a borban oldhatatlan csapadékot képez, amely hamarosan leülepszik, közben magával ragadja a borban lévő zavarosító anyagokat is. A zselatin tiszta enyv, a csersav sárga, fanyar ízű por. A zselatin és a csersav keverési aránya a savanyú boroknál 2:1-hez; a savszegény, édes boroknál 3:2-höz (másfél rész zselatin, egy rész csersav). A zselatinból hektoliterenként 4-20 grammot, hozzá a csersavból 2-16 grammot szoktunk használni. A derítés mértékét először próbaderítéssel, literes mintákon kísérletezzük ki. Ha ezt elvégeztük a következő módon derítsünk. Kimérjük a szükséges mennyiségű zselatint és a csersavat. A zselatint 12- 24 óráig hideg vízben áztatjuk (duzzasztás), azután kevés vízzel folyamatos keverés és melegítés közben feloldjuk. A csersavat külön, kevés langyos borban oldjuk fel. Ezt követően a derítendő borból kiveszünk szükség szerint kb. 40 litert (négy veder). Az egyik vederbe beöntjük a feloldott zselatint, a másikba pedig a feloldott csersavat. A csersavat, mielőtt a borhoz adnánk, csűrölni kell (az egyik vederből a másikba öntöget- ve). A csersavat adagoljuk a borhoz, melyben alaposan elkverjük. Ugyanúgy, de még alaposabban kell csűrölni a zselatint, mindaddig, amíg a keverék nem habzik. Csak ezután öntjük a hordóba, ahol a borral szintén jól elkeverjük. A keverés és a habzás megszűnése után a maradék borral töltsük fel a hordót. A derítőanyag a savszegény, száraz borban 8-14, a testesebb borban 14—20 nap alatt ülepedik le. Bentonitos derítés Ennél a derítésnél használják a Deritont, illetve legújabban az ún. Tükröst. A borhoz hektoliterenként 30-50 grammot használunk. A szükséges mennyiséget próbaderítéssel állapítjuk meg. A Deritont vagy a Tükröst kevés langyos vízben (2-4 liter) elkeverjük és 48 órán át (duzzasztás) állni hagyjuk. A derítőoldatot megszűrjük, s a derítendő borhoz adjuk, miközben a bort folyton keverjük. A keverést folytatni kell, legalább 10 percig. A tisztulás 3-5 napot vesz igénybe. A megfelelő tisztulás után a bor lefejthető. Jakab András A nyulak szaporodása / Alvemhesség és rejtett ivarzás Szólni kell az álvemhességről és a rejtett ivarzásról is. Az előbbi a terméketlen hímmel történt fedeztetés esetén fordulhat elő. Ilyenkor a nőstényben ideghatásra olyan hormonális jelenség lép fel, amitől megjelennek a vem- hesség tünetei. Az álvemhesség körülbelül 17 napig tart. Elhamarkodott fészeképítést és szőrtépést idéz elő. A rejtett vagy csendes ivarzás külső jelei alig észlelhetők vagy el is maradnak. Ez a tenyésztőnek gazdasági hátrányt jelent, hiszen a Hálásnál időveszteség lép fel. Általában a hústermelésre erősen szelektált fajtáknál fordul elő, de előidézheti a tartásban, etetésben mutatkozó változás (stresszhelyzetek, hirtelen átállás más táplálékra stb.) is. Ilyen esetben a nőstényt rendszeresen a hímhez visszük, esetleg a közelében helyezzük el. A közelség érzete, a szagingerek elősegítik a nőstény aktivizálódását. A fedeztetésnél a siker érdekében magunk is segíthetünk. A még ügyetlen, fiatal hímnél ezt úgy valósíthatjuk meg, hogy a nőstény hasa alá nyúlva megemeljük hátulját, esetleg ha kell az anyát lefogjuk. Ha a nőstény így sem akarja a kapcsolatot felvenni, akkor még az ivarzás kezdeti stádiumában van, ezért kár a hímet fárasztani. Az először párzó nőstények még a teljes ivarzás esetében is ellenállást tanúsíthatnak - bepréselődnek, beszorulnak a ketrec sarkába. Ennek meggátolására (pl. nyugaton) kör alaprajzú fedeztetőketreceket alkalmaznak. Ezeket stabil állványra rögzítik vagy kerekeken tolhatok. A sikeres fedeztetés után 9-10 nappal a nőstényt ellenőrzésre visszük a hímhez. Ha megtagadja magát tőle - nyöszörgő hangokat hallatva - biztosak lehetünk benne, hogy a fedeztetés sikeres volt és 30-32 nap elteltével megszületnek a kis utódok. Feldolgozta: Juhász B. Árpád Szerkeszti Pomichal Richárd Kevesen tudják, hogy a galagonyák (Crataegus) nemzetségének vadon élő fajaiból magas díszítőértékű, parkokba, kertekbe való fajtákat, változatokat is kinemesítettek. Ilyen például a képünkön látható, a cseregalagonyából (C. laevigata) szelektált, mélyrózsaszín vagy skarlátszínű „Paul ’s Scarlet“, melynek virágait például a győri parkokban csodálhatjuk meg (Foto: r. R.) Tavasz a szobában Aligha akad tél végén lakásunknak kedvesebb színfoltja, mint néhány szirmait bontó aranyvessző (forzitia), orgona-, rózsamandulaág (babarózsa). Virágoztatásukkal többen is megpróbálkoznak, ám a szirmok a rügyekből gyakran csak nehezen s nem teljesen bontakoznak ki, sőt torzulnak. A sikertelenség így elveszi sokak kedvét. Tudnunk kell, hogy ezzel fásszárú növényeinknél általában csak a mélynyugalmi időszak elteltével érdemes próbálkozni. Legjobb ezért, ha kivárjuk a január közepét. Bokrainkról ilyenkor vágjuk le a legalább fél méter hosszú, ujjnyi vastagságú vesszőket. A vesszőket állítsuk vízzel félig megtöltött vödörbe vagy más nagyobb edénybe. A vizet hetente egyszer cserélni kell. Mikor már a virágrügyek állapotából a közeli szirombontásra következtethetünk adjunk a vízbe cukrot. Használhatunk szőlő- (Glukopur néven kapható a gyógyszertárakban), gyümölcs- vagy akár répacukrot. 10 liter vízhez 20-30 dkg-ot keverve kapjuk meg a szükséges 2-3 százalékos oldatot. A cukorAz európai aranyvessző („aranyeső“) Észak-Albánia, Macedónia sziklás domboldalainak cserjéje. Nálunk népszerű díszcserje, s egyetlen kertből sem hiányozhat. (Foto: P. R.) oldat növeli a virág méreteit, a tartósságát viszont csökkenti. Ha virágoztatással január első felében próbálkozunk, akkor a vesszőket 18-20, a hónap vége felé és februárban pedig 16-18 C-fokon tartsuk. Az aranyvessző,a rózsamandula másfél-két hét alatt, az orgona egy hónap elteltével virágzik ki. -rA tény észtojások kezelése Kiválasztás, tárolás A tenyésztőit gyakran panaszkodnak, hogy ennyi meg ennyi tojást tettek a tyúk alá, lúd alá - egyetlen egy sem törött el -, s a kelési százalék mégis rossz lett. Ilyenkor általában szidják a kakast, a gúnárt, csak arra nem gondolnak, hogy ólc maguk is hibásak lehetnek. Ismerjük meg ezért azokat a főbb tényezőket, amelyek a tenyésztojá- sok minőségét és kelési százalékát befolyásolják. Ilyenek a takarmányadag, annak minősége, az ólazás és gondozás, az ivararány és végül, de nem utolsósorban, a tojások kezelése a begyűjtésüktől kikelésükig. A tenyésztő feladata tehát az, hogy olyan tartási feltételeket alakítson ki, amelyek mellett kifogástalan keltetésre alkalmas tojásokat nyerhet. Ezzel elejét veheti mindannak, ami a kikelési minőséget és mennyiséget leronthatja. A legfontosabb tényező a tojások kezelése. A keltetésre szánt tojás legyen friss. Ezért keltetési idényben a tojásokat napjában többször szedjük össze, hogy a későbben tojó tyúkok az előbb a fészekbe került tojásokat ne melegíthessék fel, illetve, hogy rosszabb ólazás esetén a fagy se tegyen kárt bennük. A tojásokat levegős, hűvös - kb. 10 C-fokos - helyiségben raktározzuk. Ez ne legyen túlságosan száraz, mivel a tojások kiszáradnak. Az 5 C-foknál alacsonyabb és a 15- foknál magasabb hőmérséklet káros. A hat naposnál öregebb tojásokat nem tanácsos keltetni - kivétel a lúdtojás. A keltetés előtt a tojásokat naponta forgatni kell, hogy a köny- nyebb sárgája az eredeti helyzetében - a tojás közepén - maradjon és ne tapadjon hozzá a héjhoz. Jó, ha az ilyen tojásokat külön erre a célra készült tálcákon tároljuk. A tenyésztojások legyenek tiszták. Mosással többet ártunk, mint használunk - így eltávolíthatjuk a védőréteget (kivétel a kacsatojás). Bármilyen zsiradék is káros. Ezért ajánlatos az ólak és a tojófészkek tisztántartása. Mikor a tojásokat összeszedjük a kezünk is legyen tiszta. A keltetésre szánt tojások legyenek szabályosak és simák. Az érdeshéjú tojások gyorsan beszáradnak. Túlságosan nagy tojást ne tegyünk a kotló alá, mivel azok rendszerint kétszikűek. A kotlósok a keltetési idő alatt sok energiát veszítenek, mivel nem ülnek, hanem állnak a tojásokon. Ezért olyan takarmányokkal kell etetnünk őket, amelyek elegendő szénhidrátot tartalmaznak (búzát, árpát és kukoricát arányosan elosztva). Kerüljük a nedvdús takarmányokat. A kotlóst elég, ha napjában egyszer megetetjük és friss vízzel megitatjuk. A tojásokat az etetési idő alatt takrjuk le, nehogy kihűljenek. Ez a lúdnál nem szükséges, mert az a fészek elhagyása előtt pehelytollal betakarja azokat. A kistermelők ősi szokás szerint a tojáson ülő ludat naponta vízre engedik, de sokan nem tudják megmagyarázni, hogy mi ennek a célja. Erre azért van szükség (különösen két hét után), mivel a lúdtojás héja vastag, s szükség van rá, hogy be- nedvesedjék, ez ugyanis jó hatással van a tojásban fejlődő embrióra. Ha nem áll módunkban a lúdat naponta vízre engedni, akkor a tojásokat naponta langyos vízzel permetezzük be; ezzel is a jobb kikelési arányt segítjük elő. Molnár Ferenc
