Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-20 / 8. szám
A wimbledoni nemzetközi teniszbajnokság negyeddöntőjében egy vöröses hajú, nyurga fiatalember ellenfele helyett váratlanul az ütőjével kezd foglalkozni. A földhöz csapkodja, a térdén próbálja kettétörni. Mindhiába, a Wilson cég szívós sportszereket gyárt. A nézőtér felmorajlik, itt-ott füty- työgés hallatszik. Az ifjú teniszező ettől teljesen begurul, dühében a recsegő-ropogó, de ellenálló ütőt fordulatból kirúgja a pályáról. Úgy látszik, a nagy erőlködés közben levezette az idegességét, fogja hát a tartalékütőjét, és magabiztosan legyőzi ellenfelét. így mutatkozott be John McEnroe a tenisz szentélyében, Wimbledonban. Az ütőjével folytatott kilátástalan küzdelméről készült fotó bejárta a világ sportsajtóját. Mindez 1977-ben történt, s azóta nem tudja, vagy tán nem is akarja a megzabolázhatatlan zseni levetni a rögtön ráakasztott enfant terrible, azaz a rettenetes gyerek címet. John McEnroe esetében nem túlzás a teniszzseni kifejezés. Brilliáns játékstílusa és - finoman szólva - formabontó viselkedése senkit sem hagy(hat)ott hidegen. Egyfajta legújabbko- ri Dr. Jekyll - Mr. Hyde-fajta kettős életet élt a pályán. Egészpályás korszerű játéka, legendás balkezes ütései, finom megoldásai éles kontrasztban álltak dührohamaival, botrányos cirkuszaival. Mondhatnánk, nem ő az első a tenisz világában, aki kiválóan játszott, s egyben látványos jeleneteket produkált. Elég csak Jimmy Connorsra és Ilié Nastaséra gondolni. Valóban, volt kitől „tanulnia“, azonban McEnroe, vagy ahogyan hívei nevezték, Big Mac mindkét elődjén túltett mind a játék, mind a csibészségek terén. Nem véletlenül volt a világ legjobb játékosa jó öt éven át a Björn Borg hanyatlásától egészen Ivan Lendl csúcsra érésig tartó időszakban. Csupán egy a szomorú, az, hogy volt. A napokban a 35. életévét betöltő sportember immár csak alkalomszerűen lép pályára. Teniszsikerei 1972-ben kezdődtek, amikor először került kapcsolatba az amerikai egyetemi válogatottak edzőivel. Ebben az évben a washingtoni teniszakadémiára került, ahol eldőlt - a nyughatatlan fiú a tenisz mellett horgonyoz le. Édesanyja így látta tizenéves fiát: „Állandóan talpon volt, nem lehetett azt várni tőle, hogy leül, s órákon keresztül tanul. Egyszerűen nem tudtuk eldönteni, miben jobb, baseballban, az európai labdarúgásban vagy a teniszben. Semmire sem kényszerítettük, mindig azt csinálta, amihez kedve volt.“ Ez az aranykorszak, a kötetlenség ideje a teniszakadémián végleg megszűnt. Megérte kordában tartani az ifjú titánt, hiszen sorban szállította a sikereket. A világ élvonalába és a köztudatba 1977-ben robbant be, amikor megnyerte a Roland Garros junior bajnokságát, a vegyes párosban a felnőttek tornáját, majd Wimbledonban az elődöntőig jutott. Szinte hihetetlen, de igaz: alig három hónap leforgása alatt a 264. helyről a 21. helyre ugrott! A boglyas hajú csiszolatlan gyémántból alig néhány év alatt brilliáns képességű játékost faragtak az edzők. Az ütővel tehát megtanították bánni, heves vérmérsékletével, kalandkeresésével azonban nem tudtak mit kezdeni. A wimbledoni negyeddöntőben produkált jelenete csak ártatlan előjátéknak bizonyult későbbi dorbézolásaihoz, éles szóváltásaihoz képest. Hogy mikor vált nyilvánvalóvá heves természete, nehéz megmondani. Egy biztos, csibészségei végtelen sorát már diákkorában is javában gyarapította. Ifjúsági játékosként jegyezték fel róla az alábbi kis történetet: McEnroe és barátja vidéki turnéjuk során elhatározták, csapnak egy kis „heccet“, s felgyújtották ellenfelük hálószobáját. Néhány égő törülközőt dobtak be a helyiségbe, amit persze rögtön el is akartak oltani, de ez a művelet már nem volt sikeres. Hatalmas botrány tört ki, fél évre eltiltották a teniszakaJohn McEnroe 1981-ben már sikerült a trónfosztás, s a hatalmas fegyvertényt még kétszer megismételte. Borg két vállra fektetésével a tenisz legmagasabb csúcsait is meghódította, évekig világranglista-vezető, és a fehér sport első számú személyisége. Végeláthatatlan sikerlistájáról végezetül két adat: visszavonulása évében, 1992-ben Michael Stichhel az oldalán ötszettes drámában még megnyerte Wimbledonban a férfi páros döntőjét, és kiváló játékával hozzájárult hazája Davis Kupa-győzelméhez. Apropó, Wimbledon! Az 1981-es szenzációs sikerét nem kevésbé szenzációs történeteivel tette emlékezetesebbé. Még a finálé felé vezető út egyik meccsén történt, hogy egy vitatott labdamenet után McEnroe odakiáltott a vonalDühkitörések és diadalok Névjegykártya Neve: John McEnroe Született: 1959. február 16-án, Wiesbadenben Lakhelye: New York és Malibu Magassága: 180 cm Grand Slam-torna győzelmei (egyesben): U. S. Open - 1979, 1980, 1981, 1984; Wimbledon 1981, 1983, 1984; (párosban): U. S. Open - 1979, 1981, 1983, 1989; Roland Garros - 1977; Wimbledon - 1979, 1981, 1983, 1984, 1992. Az egyesben összesen 77, a párosban 76 tornagyőzelmet ért el, pályafutása során a reklámbevételein kívül 12 millió dollárt teniszezett össze. démia látogatásától. Úgy látszik, nála a tűz visz- szatérő kihívást jelentett, ugyanis jóval később a bentlakásos tenisziskola kollégiumának folyosóján éjnek idején „tűz van, tűz van“ felkiáltásokkal rohangált. Persze, felverte az egész inter- nátust, és rögvest kirúgták az akadémiáról. Azóta a tenisznevelde dicsőségfalára már felkerült a neve... 7 De nem ez a lényeg; 1978-ban már négy tornát megnyert, Wimbledonban pedig Peter Fle- minggel az oldalán bekerült a páros döntőjébe, ráadásul az amerikai csapat John McEnroe kiválójátékával hat év után újra megnyerte a Davis Kupát. A következő esztendőben már tíz torna bajnoka, életében először diadalmaskodott Grand Slam-versenyen (U. S. Open), valamint megnyerte a Mesterek Tornáját. Egy évvel később immár Wimbledon döntőjében találjuk, ahol még nem bírt Björn Borggal. Azonban bírónak: „Ide figyeljen, maga egyszerűen vak! Ha akaija, beírattatom egy ezerdolláros éleslátás-tanfolyamra.“ Nagylelkű „ajánlata“ 1500 dollárjába került a játékosnak. Tovább gyűrűzött a botrány, amikor wimbledoni diadalát követően McEnroe nem jelent meg a szokásos esti bálon. Ez volt az első eset, hogy egy bajnok hiányzott a nyitótáncból. Az amerikai játékos a bálnyitó perceiben már a repülőtéren volt, s az őt faggató újságírókra éppen ráborította a keze ügyébe kerülő első asztalt, majd pedig felrohant a gépbe. Távolról sem csupán Wimbledont „tisztelte meg“ formabontó viselkedésével; 1983-ban Forest Hillsben például szóváltásba keveredett a csehszlovák Tomás Smíddel. Odáig ment, hogy piszkos kommunistának nevezte a játékost. Cincinnatiben Jimmy Connorsszal játszott, amikor úgy érezte, az egyik néző csak őt figyeli. McEnroe-t ez zavarta, odament az első sorban ülő nézőhöz, és szitkok özönét zúdította rá. Az ismeretlen férfi egy ideig tűrte a sértegetést, majd felállt, és a pálya felé indult; akkor derült ki, milyen szép szál ember. Big Mac kővé dermedt, Connors a hálót átugorva ellenfeléhez rohant, megragadta karját, elvonszolta őt, s azt hadarta: „Te marha, ne kezdj ki vele, hiszen ez egy gorilla! Gyere játszunk inkább, mert mindkettőnket összetör.“ McEnroe nem okult a történtekből. Párizsban agyalágyultaknak titulálta a torna rendezőit, majd a mérkőzés közben odakiáltotta a publikumnak: „Gyűlölöm az országukat!“ Még kedvenc helyén, a New York- i Flushing Meadow-ban sem türtőztette magát. Egyik meccsén a nézők közé lőtte a labdát, mert úgy vélte, cukkolják. Amikor az állítólagos uszítás tovább tartott, akkor a pálya szélén lévő fűrészporos láda tartalmát a legközelebb ülő nézők szemébe szórta. Óriási füttykoncert fogadta a produkciót, McEnroe pedig megnyerte a találkozót. Kanadai versenye után a sajtókonferencián az egyik riportemőt nemes egyszerűséggel utcalánynak nevezte, majd felszólította, inkább eme ősi mesterség után nézzen az utcasarkon, s ne őt untassa kérdéseivel. Stockholmban nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illette a nézőket és a rendezőket, a kezében lévő labdákat a közönség soraiba lőtte, majd dühében ütőjét olyan erővel vágta az üdítőitalokat tartó asztalra, hogy sportszere kettétört, az első sorokban ülők pedig ragacsosak lettek a rájuk ömlő narancs- és kólalétől. 3 Azt tartják, idővel benő az ember feje lágya, pláne, ha megnősül. John McEnroe 1985-ben házasodott össze Tatum O’Neillel, az ismert színésznővel. Valóban, nős emberként már kevesebbet gorombáskodott. Egy háromgyermekes apának elvégre nem áll jól, amikor 15 000 néző előtt éppen az ütőjét zúzza pozdorjává. Ennek ellenére még 1990-ben is kiállították a megfé- kezhetetlen amerikait. Melbourne-ben az ausztrál nemzetközi bajnokság történetében először foganatosítottak ilyen drasztikus intézkedést, mivel McEnroe tombolását egyszerűen nem tudták megfékezni. A teniszfenomén egyébként tudatosítja robbanékony természetét: „Vitatkozom és vitatkozom. Üvöltözöm, időnként jól odamondogatok, de ez már viselkedésem velejárója. Nem bírom az igazságtalanságot, ráadásul nem tudok alakoskodni és elfojtani az indulataimat. Vétkeim abból fakadnak, hogy játék közben egyszerűen transzban vagyok.“ Ne feledkezzünk meg játékstílusáról sem! Sokan mondták, McEnroe flegmán állt oda a labdák többségéhez, olykor az adogatás visszaüté- sekor el sem fordult - ami ellentmond annak, amit oktatnak az edzők -, mégis labdái többnyire foghatatlanok, vagy ha mégis visszakerültek térfelére, akkor zseniális hálózással szerzett pontot. Adogatása (a 80-as évek elején) a legjobbak közé tartozott a világon, pedig teljesen kifordulva, egyedien ütötte meg a labdákat. McEnroe sikereihez hozzájárult, hogy jobb kezes ellenfeleivel szemben fölényt jelentett számára bal kézzel adott és rendkívülien kipörgetett szervája, amely a lepattanás után laposan és azonnal pályán kívülre szállt. S amit kevesen mondhatnak el: mind egyesben, mind párosban egyformán kiváló teljesítményt nyújtott, Peter Fleminggel oldalán évekig legyőzhetetlen kettősnek számítottak. John McEnroe pályára lépésekor le kellett hámozni a héjat, az összes külsőséget, a publikumnak szóló megnyilvánulást, az ellenfélingerlő mozdulatot, a bíró-félem- lítő vitát, az önmagával perlekedő monológot, az olykor klinikai esetnek tűnő túlzó reakciót, a bohókás trükköket. Nos, ha mindezt lefejtettük, ott állt előttünk a világ legnagyobb teniszművésze, a Játékos. Lehet, hogy ez fellengzősen hangzik. Azonban a neves amerikai World Tennis és a német Tennis Revue szaklapok egymástól függetlenül - mindent mérlegelve - arra a megállapításra jutottak, John McEnroe a fehér sport eddigi legjobb játékosa. V ajon a tenisz közelmúltban visszavonult fenegyereke lehiggadt mára? McEnroe diplomatikusan fogalmaz: „Első gyermekem születése után néhány dolgot világosabban kezdtem látni. Tudatosítottam, milyen nehéz lehetett szüleimnek és barátaimnak elnézni ellentmondásos viselkedésemet. Azóta még két gyerekem született, immár nyolc éve vagyok házas, s végre olyan idősnek érzem magam, amilyen ténylegesen vagyok. “ (sidó)
