Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-08 / 284. szám, csütörtök

2 \ ÚJ SZÓ hírek - vEleMEnyeK 1994. december 4. FRICSKA l DIAKVETELKEDO Nézetek és ösztönök Volt néhány nagyon jó ta­nárom a pozsonyi Duna ut­cai iskolában. Máig emlék­szem egyikük „véletlen" el­szólására, hogy érdemes odafigyelni a politikai termi­nológia aiig észrevehető változásaira is. Illusztrálta ezt a „szocializmus" és az akkoriban divatossá vált „létező szocializmus" fogai mak között „létező" különb^ ségeken, avagy pontosab­ban nézetkülönbségeken, így kezdtünk odafigyelni a politikai szótárak örökös ki­igazításaira, így vettük észre azt is, hogy a kiadott tan­könyvekben szinte egyik napról a másikra megváltoz­tatták a kommunizmus ügy nevezett alaptörvényét, mely szerint mindenki a ké­pességei szerint dolgozik, és a javakból szükségletei­hez mérten részesedik. A Szovjetunió nem tudom, há­nyadik kommunista párt kongresszusán viszont meg­hirdették, hogy ők pedig má­tól kezdve már a kommuniz­must építik. Éppen ezért csak úgy mellékesen kiiga­zíttották a kommunizmus alaptörvényényének máso­dik részét, amely ettől kezd­ve úgy szólt: „mindenkinek »ésszerű« szükségletei sze­rint..." Vladimír Mečiar, a többek között Moszkvában is isko­láztatott ifjú kommunista já­rási főfunkcionárius alapo­san elsajátította a menet közbeni terminológiamódo sítás demagóg gyakorlatát. Nemrég még csak azt hallót tuk tőle, hogy az általa veze­tett Demokratikus Szlováki áért Mozgalom mindenkivel hajlandó tárgyalni, minden kivel hajlandó kompro misszumot kötni. A legutób­bi napokban - mintha ko rábbi véleményén semmit sem változtatva - a közvéle ményt már azzal eteti, hogy „ésszerű kompromisszu­mokról" hajlandó tárgyalni (a „megkötni" és „tárgyalni" igék közötti fogalmi különb­ségekre igazából fölösleges volna kitérni, ugyanúgy mint arra, hogy Mečiar mit tart ésszerűnek). A DSZM vezé­re minden jel szerint rendkí­vül bízik abban, hogy a la­kosság valamiféle nyájösz­tönre hallgatva mindig kö­vetni fogja őt, akárhányszor változtat is nézetein, kije­lentésein, no meg abban is, hogy ezeket a menet közbe­ni apró csúsztatásokat, fe­lelősségáthárításokat senki sem veszi észre. Lehet, hogy igaza van. A szlovák választók meghatá­rozó többsége mindezt mint­ha valóban nem vette volna észre - de meggyőződésem szerint nem is hajlandó ész­revenni. Működnek a Mečiar által feltételezett ösztönök. FEKETE MARIAN KARÁCSONY ELŐTTI KONTRASZTOK Bombariadó Kassán UJ Szó-lnformécló Tegnap, amikor a Vöröske­reszt-szervezet kassai szék­házában nagyban készültek a Kassa-vidéki járás legak­tívabb Ingyenes véradóinak köszöntésére, illetve amikor a színház mögötti térre meg­érkezett a város karácsony­fája, a Oargó áruház előtt ka­rácsonyi melódiák fogadták a vásárlókat ajándékke­resőket, Illetve az arra elha­ladójárókelőket. Tíz óra után néhány perccel a hangulatos zene félbeszakadt, a vásárló­kat pedig - és az áruház sze­mélyzetét - a rendőrök gyor­san kiparancsolták az utcá­ra. Tudniillik előtte egy isme­retlen férfi telefonon közölte a rendőrséggel, hogy az áru­házban pokolgép van elhe­lyezve. A rend őrei tették, amit Ilyen esetben tennűk kell. ők sem tudhatták előre, hogy a bejelentés igaz-e, vagy sem. A tűzszerészek és kutyáik két óra alatt tü­zetesen átvizsgálták az épületet, de szerencsére sehol sem találtak robba­nószert. Délután újból meg­telt, üzemelt az áruház, is­mét szólt a karácsonyi ze­ne, ének, óm sok vásárló mégsem tudott teljes szívből örülni a karácsony előtti hangulatnak. (gazdag) Elsők a tornaijai gimnazisták Ul Szó-hír Tegnap délelőtt zajlott Rima szombatban az a Diákhálózat ál­tal meghirdetett történelmi vetél­kedő, melynek témája a fasiz­mus története volt. A Diákháló­zat és a rimaszombati gimnázi­um által szervezett országos döntőben Szlovákia magyar tan nyelvű gimnáziumaiból 14 kétta­gú csapat versenyzett. A ver­senyt a tornaijai gimnázium Ga/o Vilmos és Dubovský Norbert összetételű csapata nyerte. Fel­készítő tanáruk Gaál Imre volt. Második helyen a pozsonyiak vé­geztek, harmadik pedig a rima­szombati gimnázium duója lett. (klinko) TEGNAP OLVASTUK Nem is oly rég, csupán néhány hónappal ezelőtt a távközlési tár cáért felelős exminiszter (és ha minden igaz, a következő is) a kép ernyőről felszólította a közszol­gálati elektronikus médiumok előfizetőit, hogy a program minősége miatti tiltakozásuk jelé­ül szegjék meg a szerződést, és egyszerűen ne fizessék tovább a rádió- és tévé-elöfizetési díjat. Ne vegyük figyelembe, hogy ezek a díjak milyen mértékben határoz­zák meg a rádió és televízió költ­ségvetését, és hogy Roman Hof­bauer milyen politikai okokból ösztönözte az előfizetőket állam­polgári kötelességeik meggzegé sére. Hiszen azt kívánta tőlük, ne fizessenek azért a szolgáltatá­sért, amelyet igénybe vesznek. Ha ugyanis nem ezt tennék, bizo­nyos programokról nem tudná­nak oly beavatottan írni egy bizo­nyos nem agresszív szlovák napi­lapban. Egy teljesen más tényt tartok lényegbevágónak: az exminiszter úr, a publicista és legújabban már a szlovák parlament képvi­selője is pártbéli kollégáival (akik mindahányan „szakértői" a tö­megtájékoztatási politikának) bí rálataikkal és legújabban már parlamenti beavatkozásaikkal is olyannyira intenzíven hatnak a „független" Szlovák Televízió minőségére, hogy a nézők nagy része valóban komolyan fontol­gatja, megszünteti tv-előfizetését. Inkább fizetnek a műholdas műsorszórásért vagy a kábeltele víziós szolgáltatásokért. A kábel­tévének köszönhetően más állo­mások tárgyilagos, nem megszúrt hír- és színvonalas publicisztikai műsorait nézhetik. Ezek alkotásá­ba ugyanis nem avatkoznak bele a sztálinista gondolkodású és sztálinista módszereket alkalma­zó, „gyorsított eljárással érlelt" politikusok, sem pedig a kúlörv böző göbbelsi típusú álinformáci­ókat gyártó szakemberek. A műszaki haladás régen meg­előzte gondolkodásmódjukat, és a televízió, illetve a rádió műsoraiba történő valamennyi bevatkozásuk fölöslegesnek biza nyul. Hiszen a műholdvevő tévé­antennák már faluhelyeken is csaknem minden háztetőről inte­getnek felénk, és a kábeltévékre is egyre több háztartás kapcsoló­dik rá. Ezeknek köszönhetően az emberek szívesen felcserélik az SZTV hozzá nem értő hírműsorát a Nova vagy a Kábel plus hírműsorának a nézésével. Végűi is a músorok nézettségének gyors csökkenése - amire Jerguš Ferko, a tévétanács tagja lapunk­ban is figyelmeztetett - ezt a fel­tételezést erősíti meg. Hofbauer exminiszter úr tulajdonképpen nagyon jól kigondolta ezt... MÁRIA ŠIŠULÁKOVÁ, Sme A VOX NOVA és a BARBAPRINT karácsonyi könyvajánlata TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT korona 1. M. Treben: Egészség Isten patikájából 99.­2. Maria Treben új receptjei és élete 142­3. J. Lust M Tierra: A természetes gyógymódok bibliája 155 ­4 S.Trickett:GyomorkontrolI 178­5. Dr. F. Geiger: Gyógyteák 99 ­6. J. Pechatschek: A kamilla 99.­7. H. Pechatschek: A körömvirág 99.­PSZICHO 8. E. Mahl: Ne bánts! 97­9. Dr. Gawler: A lélek csendje 142 ­10. K. Tepperwein: Mit árul el a betegséged? 97.­11. M. Kent: ...de nem az én férjemmel 99.­12. M. Kent: Szerelem a munkahelyen 99 ­13. M. Keni: Szerezd meg a szuper férfit! 99.­14. M. Kent: Vedd el a szuper nőt! 99.­15. R. Norwood: Nők, akik túlságosan szeretnek 97.­16 C. Johnson: Boldog párok bibliája 142.­17. S. Lermer: Szeretet és félelem 97.­18. Oroszlánszky M - Dr. Csíky A.: Lazíts, ismerd meg önmagadat! 97­19. Ch. Benard - E. Schlatter: Tűsarkú cipőben hátrafelé... 97.­20. Ch. Benard- E. Schlatter: Hagyjuk végre békén a férfiakat! 97.­21. J. Bradshow: Vissza önmagunkhoz 142.­EGÉSZSÉGVÉDELEM 22. Dr. I. W. Lane - L. Comae: A cápa nem rákos 142­23. Dr. Saly T - Dr. Pécsi T.: Amit a nőknek tudni kell 245.­24. Derek S. Lipman M. D.: Ho-ho-horkolók 99.­IFJÚSÁGI KIADVÁNYOK 25. Th W. McKnight: Szerelmi taktikák 71 .­26. Ph. Whitfield: Dinoszaurusz gyermekenciklopédia 299.­KRIMIK 27. Sherlock Holmes-sorozat: A brixtoni rejtély 69­28. — A berill fejék 69­29. —Az ördögláb 69.­30. -•- Az arany szemüveg 69. ­SZAKÁCSKÖNYV 31. P. C. Hubschmid: Fokhagymás ételek 59.­SPORT 32. Ch. Hilton: Senna - Az utolsó kanyar 178­A könyvek megrendelhetők a VOX NOVA címén. 81915 Bratislava, Pribinova 25. Ulánvéttel postázzuk. -VXN­Pozsonyban is tart a karácsonyi vásár nélkül fejeződik be... reméljük, bombariadó(k) (Prikler László felvétele) KÖZLEMÉNYEK • December 10-én (szomba­ton) 19 órai kezdettel a somorjai római katolikus templomban a Csemadok dunaszerdahelyi terü­leti választmánya és somorjai alapszervezete, valamint a városi művelődési központ, a Híd ve­gyes kar és a Dunaszerdahelyi Regionális Kulturális Központ ad­venti kórushangversenyt rendez. • A Szlovákiai Magyar Pedagá gusok Szövetségének Pedagógiai Intézete értesíti a tisztelt ér­deklődőket, hogy a december 8­ára a párkányi Ady Endre utcai alapiskolába tervezett program ­a szentlőrinci kísérleti iskola be­mutatkozása - elmarad. A kollé­gák szíves megértését köszönjük. AHOGY ÉN LÁTOM Majd csak ezután derül ki, hogy Jelcin orosz elnök belső meggyőződésből vonta-e össze szemöldökét a budapesti EBEÉ­csúcson, vagy csak tábornokai előtt produkálta magát, mond­ván: Moszkva nem nézné jó szemmel, ha Lengyelország keleti határa mentén húzódna a NATO és a volt Szovjetunió közötti mezsgye. Az viszont nagyjából már eddig is kiderült, hogy a nyugat-európai és amerikai politikusok egy része miért tanúsít oly óvatos magatar­tást, valahányszor arról van szó, esetleg meggyorsítsák-e a viseg­rádi négyek felvételét a NATO-ba. Katonai szervezetről lévén szó sok mindent figyelembe vesznek. Például: a lengyel, a cseh, a szlo­vák és a magyar tábornokok Moszkvában tanulták a hadművészetet. Vagy: milyen a fegyverzete a négy hadseregnek. A tisztek tudnak-e nyugati nyelve­ket. Az ilyen kérdések iránt elsősorban a NATO katonai ve­Egy helsinki mondat zetői érdeklődnek. Az észak-at­lanti védelmi szövetségbe való felvételünkről azonban - szeren­csére - nem a katonák dönte­nek, hanem a politikusok. Óket elsősorban az érdekli, stabilitást vinnének-e a NATO-ba a tagjelöl­tek, vagy feszültségforrás lenne a jelenlétük. Csehországnak nincsenek ne­hezen feloldható ellentétei a szomszédaival. A lengyel-cseh, il­letve a lengyel-német viszonyt sem árnyékolják be viszályok. A visegrádi négyek csoportjában Szlovákia és Magyarország az a két állam, amelynek kapcsolatai sokszor még csak korrektnek sem minősíthetőek. Van egy mondata a helsinki Alapokmánynak, amely magyar és szlovák relációban érdekes „karriert" futott be. Az a lényege. hogy a finn fővárosban az egyez­ményhez csatlakozó államok kö telezték magukat: a második vi­lágháború után kialakult határok erőszakkal nem változtathatók meg. Csehszlovákia és Magyarország számára e mondatnak akkor, húsz éve még csak elméleti je­lentősége sem volt. hiszen a csat­lósok számára a „mettől med­dig"-et kizárólag Moszkva hatá­rozta meg. Csak a Szovjetunió számára volt jelentősége, mert szavatolta a 2. világháború ereď ményeként kialakult viszonyok megváltoztathatatlanságát. A helsinki mondat azt kö­vetően futott be „karriert" a szia vák-magyar viszonyban, hogy a 15 milliós Csehszlovákia ketté szakadt, és az ötmilliós Szlovákia olyan geopolitikai feltételek közé került, amelyek megváltoztatásá­ra egyszerűen nincs lehetőség. 1993. január 1-je előtt Prága még megengedhette magának, hogy elengedje fúle mellett, ha Buda­pesten a kormány - ha kellett, ha nem Trianont emlegette. Szlo­vákia önállósulása után Buda­pesten is, de némely kisebbségi magyar politikusok Pozsonyban úgyszintén még Trianonnál is gyakrabban kezdték emlegetni azt a bizonyos helsinki mondatot. Magyarország mai helyzeté­ben ez, mi tagadás, erőművész­kedés volt. aminek megnyilvá­nulásait azonban a szlovák és a román nacionalisták (nagyon szívesen) úgy értelmezték, ahogy az ilyen dolgokat a földke­rekség összes nacionalistája ér­telmezi: a magyarok a határok békés megváltoztatásának le­hetőségéről még mindig nem mondtak le. Folyik a magyar-szlovák, illetve a magyar-román alapszerződés körüli huzavona. Június óta új kor­mány van Magyarországon, de Horn Gyuláék is mintha félgőzre állították volna a dokumentum ki­dolgozásának mozdonyát. Az em­ber azt véli felfedezni, hogy - múlt­juk miatt - ebben a kérdésben mintha legitimációs problémával küzdenének. Magyarán szólva: mintha azt akarnák mindenáron bizonyítani, hogy ők sem rosszabb magyarok a szlovákiai és az erdé­lyi kisebbséghez fűződő viszony­ban, mint az Antall-kormány tag­jai. így már környezetükben is vá­lasz nélkül hangozhat el: nem kell elsietni az alapszerződések meg­kötését, hanem meg kell várni, amíg a többségi nemzet maradék­talanul teljesíti a kisebbségek éle­tét pozitívan érintő összes kötele­zettségét. Öt év alatt megbizonyosodhat­tunk róla, hogy hiú ábrándokat kergetünk, ha abban reményke­dünk, hogy a szlovák nacionalis­ták önszántukból teljesítik követe­léseinket. Tehát olyan viszonyokat kell teremteni, és ehhez Magyar­ország az alapszerződés megko tésével hozzájárulhat, hogy a ma­gyar-szlovák államközi kapcsola­tokban levő feszültségek ne gátol­ják a két ország nyugati struktú­rákhoz való csatlakozását Termé­szetesen ennek is megvannak a maga veszélyei. De így legalább megvan rá a remény, hogy, mond­juk, egy évtizednyi távlatban - és ha kell, nemzetközi nyomásra - a nyugati struktúrákon belül ren­derződik a helyzetünk. Ha viszont a magyar-szlovák államközi ellentétek miatt kívül maradunk az EU-n és a NATO-n, legfeljebb Csaba királyfi felsza badító csapataiban reményked­hetünk. Egyetlen előremutató megol­dás van: a magyar-szlovák alap­szerződés mielőbbi megkötése. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents