Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)
1994-12-28 / 299. szám, szerda
1994. december 28. KALEIDOSZKÓP ÚJ sz ó [Tí VISSZHANG Mi a helyzet az egyházi iskolákkal? Az Új Szó 1994. december 6-i számában megjelent, Ki és mi veszélyezteti létünket? című cikkedet olvasva a-ra a következtetésre jutottam, hogy sokakat, sokunkat lekezelően megbé.yegeztél. Mivel vádolod az újságírót, pedagógust, közéleti embert - közösségünket? Összeszedtem egy csokornyit a cikkedből: tájékQzatlansággal, hazugsággal, logikátlansággal, szándékos csúsztatással. Az egyik bekezdés végére még - nyomatékként odasújtod a következő „erkölcsnemesítő" dörgedelmet: „Félünk, mert kicsinyhitűek vagyunk!" A cikk szelleméből - úgy gondolom - egyértelműen kitűnik, hogy önmagadat kivonod a kishitűeknek ebből a leírandó táborából. Mondhatnám azt is, hogy csak úgy balkézből osztogatod a megfellebbezhetetlen minősítéseket. Úgy néz ki až egész, mintha az emltett tárgyban rajtad kívül nem lehetne senkinek még csak egy morzsányi igaza sem. Pedig cikked állításait - sajátos! - demokratizmussal glóriázod körül. Én nem akarok cáfolatosdit játszani, de szükségesnek tartom a következő idézetet: „Nálunk például azzal vádolták az iskola (az egyházi alapiskoláról van szó - a szerző megj.) alapítóit, szervezőit, hogy szétverik a magyarságot, megbontják az egységet, nem tudnak színvonalat biztosítani stb. Egyébként ugyanezt tapasztaljuk most, amikor arról van szó, hogy az egyházi iskola egy klasszikus 8 osztályos gimnáziumi tagozattal bővül." Apropó: csúsztatás! Ha Te a szlovákiai magyar közvéleményt reálisan akartad volna tájékoztatni, meg kellett volna említened: Ipolyságon már van egy magyar tannyelvű gimnázium. Erről nem kellett volna megfeledkezned, már csak azért sem, mert 1993ban a gimnázium megalakulásának 80. évfordulója alkalmából Te írtad meg ennek az intézménynek „sorsfordulós" történetét, amelyben elmondod, milyen harc folyt a múlt század végétől egészen 1913-ig a „gimnázium felállításáért". A 70 oldalnyi áttekintésedből azt szűröm ki, hogy a gimnázium komoly küldetést teljesített és teljesít az Ipoly-völgyi régióban. Engedd meg, hogy megemlítsem Lénárd Sándor esperes úr szép hasonlatba sűrített gondolatát, amelynek ez volt a lényege: a gimnázium egy erőteljes szőlőtő, amelyből rengeteg vessző sarjadt. Abban a prédikációban hangzott ez el, amelyet 1993. szeptember 25-én mondott az évforduló tiszteletére rendezett szentmisén az ipolysági római katolikus templomban sok lelkiatya, hívő, öregdiák, tanár jelenlétében. Arra is jól emlékszem, hogy a gimnázium baráti körének akkori összejövetelén, amelyen Te is részt vettél Varga Imre, Zalabai Zsigmond, Révész Ferenc, Tenczel István, Danis Ferenc, Hunčík Péter, Kiss László, Kádasi Lajos stb. társaságában, arról beszélgettünk, hogyan lehetne a 80 éves intézmény erényeit gyarapítani. Nem hiszem, hogy Te akkor vagy később a résztvevők közül valakit tájékoztattál volna egy új gimnázium alapításának szándékáról. Az az igazság, hogy a gimnázium igazgatóságát is csak akkor tájékoztatták, amikor már megfogalmaztátok az iskolaalapítási kérelmet. Dátumokkal is illusztrálhatnám állításomat, de ennyire szőrszálhasogató nem vagyok. A gimnázium kapuja egyébként nyitva áll az egyházi iskola igazgatója és bármely egyházi képviselő előtt. Ha megengeded, még elmondom mindenkinek azt is, hogy Te is, kedves nejed is, sőt két főiskolás gyermeked is ebben a gimnáziumban érettségizett. Az előbbieket azért soroltam fel, hogy bizonyítsam: az Új Szóban megjelent tudósítás nem volt teljesen megalapozatlan (Ipolyságon van magyar gimnázium) - tehát nem vádolható hazugsággal. Tisztelt kolléga, képzeld el, nem az egyházi gimnázium ellen van kifogásom - de talán másoknak sem. Azt a koncepciót tartom irreálisnak, hogy egy 8 ezer lakosú kisvárosban két magyar tannyelvű gimnázium életképesen működhessen. Ha jól tudom, még Komáromban vagy Dunaszerdahelyen sem fogalmaztak meg ilyen elképzeléseket. Pedig ott sokkal markánsabb a háttér. Kérdezem: el tud-e tartani körzetünk körülbelül 200 fős évjárata két gimnáziumot? Persze úgy is lehet érvelni, hogy jönnek majd Rozsnyó, Fülek, Párkány, Zselíz stb. környékéről. De tudtommal ott is vannak magyar tannyelvű gimnáziumok, és némely közülük létszámgondokkal küzd. Meg hát azt sem kell neked bizonygatnom, hogy nem a leghumánusabb nevelési megoldás: egy 10 éves gyereket a családi fészekből kiszakítani. Az meg különösen bosszantó, hogy a választási kampányban az egyik polgármesterjelölt „felkarolta" a második gimnázium alapításának ügyét. Ha azt mondod, hogy neked ahhoz semmi közöd, elhiszem, de ettől még a tények tények maradnak. Nagy emberi gyarlóság kell ahhoz, hogy valaki az emberek vallási meggyőződésével manipuláljon. Nem akarom firtatni az indítékaidat. Rebesgetnek olyat is (ezt Te is hallottad a jelenlétemben), hogy - állítólag - a ti iskolátok növendékei iránt egy-két gimnáziumi „tanerő" elfogult. Úgy értesültem, hogy már én is rajta vagyok a listán. Ha megengeded, megint csak elmondom mindenkinek, a város és környéke közvéleményének, a tisztelt szülőknek, hogy elutasítjuk ezt a vádat. Képzeld csak el, mi is tisztességre, munkára és szeretetre neveljük tanítványainkat, azokat is, akiket Ti küldtetek az egyházi alapiskolából a gimnáziumba. Nem vagyunk a totalitárius rendszer iskolája, amelyet meg kellene büntetni. Minősíthetnék én is, de nem teszem. Ilyen súlyos vádakat nem erkölcsös gerjesztetni önmagunkban, mert ez egyrészt kishitűségből fakad, ugyanakkor kishitűséget is szül. Egyébként az a meggyőződésem, hogy minden emberi problémáról, bajról lehet építő szellemben beszélni. De ha valaki bizonyos területeket egyéni lelkiismereti kérdésnek nyilvánít, akkor szükségszerűen elakad a párbeszéd - patthelyzetbe kerülünk. Úgy vélem, közösségünknek, közösségeinknek nincs szükségük ilyen vérfagyasztásra. Nem akarom tovább szaporítani a szót. Sok gondolat kavarog még bennem, mert azért az én lelkiismeretem is munkálkodik. Nem tudom, de talán ezt is el lehet hinni. A végére hagytam a cikkírás indoklásának másik részét. Ugyanis megéltem - többször - a szlovákiai magyarság vezetőinek, értelmiségének gyorsan szertefoszló diadalmámorát. Ennek ellenére nem vagyok kishitű, de tartok a pirruszi győzelmektől. Nekünk és nekem személyesen nem kellenek. Ahogy ismerlek, vagy szeretnélek ismerni, neked sem lennének ínyedre. KORPÁS PÁL •ELHÍVÁS A Nyitrai Tanárképző Főiskola Természettudományi Karának dékánja értesíti az érdeklődőket, hogy az 1995/96-os akadémiai évben a tanárképzés keretében a következő szakokat indítja: 1. Magiszteri kétszakos képzés a nappali tagozaton (a jelentkező szabadon választhat szakpárosítást): - matematika - fizika - informatika - biológia - kémia - geográfia 2. Levelező (extern) tanárképzés (egyszakos, hatszemeszteres, rekvalifikációs szakbővítés): - matematika - informatika - ökológia A felvételi vizsga formája: írásbeli. A képzés iránt érdeklődők a jelentkezési lapon a felkínált lehetőségekből tüntessenek fel két tanulmányi szakot. A felvételi vizsga díja 300 korona, melyet a jelentkező postautalványon a kar csekkszámlaszámának feltüntetésével fizet be. A postautalványt a kar tanulmányi osztálya a jelentkezési lap nyilvántartásba vétele után küldi el. Ajelentkezési lap postára adásának határideje: 1995. február 28. Cím: Vysoká škola pedagogická Fakulta prírodných vied Tr. Andreja Hlinku 1 949 74 Nitra Tel.: 087/511 008 s s • • • • tisztelettel köszönti valamennyi kedves ügyfelét, s kedvezményesen kínálja a Révay Nagy Lexikon köteteit. A sorozat kötetei havi 125,150,200 stb. koronás részletfizetéssel már megvásárolhatók, így elérhetők azok számára is, akik szerényebb lehetőségek között élnek. Természetesen bárki akár egy összegben is befizetheti mind a húsz kötet árát, esetleg havi 4-500 koronás részletfizetéssel utolérheti azokat a megrendelőket, akik már évek óta vásárlóink. A viszonylag alacsony árat a sorozat végéig megtartjuk! Minden érdeklődőnek postán írásos tájékoztatást küldünk! Várjuk szíves megrendelésüket és sikeres, boldog új évet kívánunk. ELO ÖRÖKSÉGÜNK Babits Kiadó Kereskedelmi Képviselete, Zámoryho 9, 945 01 Komárno Telefon: 0819/30 51 VK-1749 i A Babits Kiadó Kereskedelmi Képviselete