Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-21 / 294. szám, szerda

1994. december 21. HIREK - VELEMENYEK ŰJ SZ Ó 1 3 | Debreceni gyökerek Lelkes tapssal és erdőnyi nemzeti színű zászló lobogtatásá­val fogadták a debreceniek 50 évvel ezelőtt a Református Kollégium oratóriumába érkező parlamenti küldöttek bevonu­lását, akik kimondták az Ideiglenes Nemzetgyűlés létrejöttét a történelmi patinájú terem padsoraiban, ahol 1849-ben jóvá­hagyták a Függetlenségi Nyilatkozatot. Egyet éreztek: ország­mentés és nemzetmegóvás súlyos terhe hárul rájuk, a hábo­rús összeomlás és a győztesek magatartásától függő fe­lelősségre vonás zűrzavarában. Az antifasiszta demokratikus mozgalom résztvevői mélyen átérezték, hogy a tét: Magyaror­szág ne a hitleri Németországgal azonos megítélésben része­süljön. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívása az ország felszaba­dított területein nagygyűléseken törént, az egyetértésről vagy elítélésről a résztvevők hangorkánja döntött. Mindazonáltal a pillanatnyi helyzet valamennyi korlátja ellenére is a nagy ma­gyar demokrata, Bibó István 1946-ban „komoly népi gyökerek­kel bíró nemzetgyűlésnek" nevezte a Debrecenben létrejött tes­tületet, mely szerinte is jogosult volt „az ország nevében nyilat­kozni és kötelezettséget vállalni". S alighanem ebben rejlik az 50 évvel ezelőtti aktus törté­nelmi szerepe. Igaz, hogy a megválasztott küldötteket sokszor az ágyból húzták ki, s szovjet katonai teherautókon, fegyveres kísérettel vitték Debrecenbe, ami a hadszintérré vált ország körülményei között a nemzetközi kötelezettségvállalások sza­vatolásáról is tanúskodott. De nem hagyható szó nélkül, hogy egyes visszaemlékezések már az elmúlt évtizdekben sem hallgatták el: a géppisztolyos kíséret ugyancsak bizonytalan­ságot ébresztett, hogy hol is kötnek ki, mert miközben hivata­los szinten elindult az ország demokratikus talpraállítása, a háttérben a nagyhatalmú NKVD megtorló intézkedéseket fo­ganatosított, amelyek együtt jártak több mint 200 000 polgá­ri lakos elhurcolásával. S az egyik nagy átvevőtábor épp Deb­recenben volt. Mindez csak aláhúzza, hogy mennyire fontos volt az adott po­litikai mozgástérnek a kihasználása, mely külső ellenőrzés kö­zepette is - erre nyugati országokban is sor került - a nemzeti és állami lét fennmaradását és kibontakozását szolgálta. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés összetételében megvalósult a magyar progresszió erőinek szinte legteljesebb felsorakoztatása, a szá­zadforduló reformnemzedékétől kezdve a fiatal antifasiszta el­lenállókig, akiknek a soraiban ott volt Göncz Árpád is. A Nem­zetgyűlés által létrehozott Ideiglenes Kormányban ez az össze­fogás a Horthy-hadsereg átállásra kész főtisztjeitől a kommu­nista Nagy Imréig terjedt, bizonyságát adva, hogy a magyar tár­sadalomban megőrizték életképességüket azok az erők, ame­lyek véget tudnak vetni a Horthy-rendszer fenntarthatatlan kon­zervativizmusának. A széles körű nemzeti együttműködés kereteit csak évekkel később sorvasztotta el a sztálini nagyhatalmi politika és ideoló­giai kizárólagosság. Debrecenben épp az erők egyesítése, főként a kisgazdák és a kommunisták együttműködése szolgál­tatta az alapot az Ideiglenes Nemzetgyűlés fennkölt kinyilatkoz­tatásához: lesz magyar újjászületés!" A szlovákiai magyar­ság számára ez a fennmaradás igéjeként értelmezhető. A Nem­zetgyűlés által létrehozott Ideiglenes Kormány a fegyverszünet aláírásakor a szlovákiai magyarság sorskérdésében életbevá­góan fontos szerephez jutott. Az Amerikai Egyesült Államok képviselője, mint ismeretes, nem egyezett bele abba, hogy a fegyverszüneti feltételek közé beiktassák a szlovákiai magya­rok kitoloncolását, s a másik két antifasiszta nagyhatalomnak igazodnia kellett a kompromisszumkényszerhez. Janics Kálmán szerint ötször függött hajszálon a szlovákiai magyarság léte, s ha csak egyszer is elszakadt volna, ma nincs magyar kisebbség. Az első hajszál a fegyverszüneti szerződés megkötése volt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány meg­léte nélkül a szlovákiai magyarságot valószínűleg kiűzték volna szülőföldjéről, amit - ahogy az kiderült - a Svoboda tábornok vezette hadtest kapott volna feladatul. Ezt a nemzetközileg el­fogadott demokratikus magyar kormányzattal szemben már nem tehették meg. A határon túli magyarságért vállalt felelősség és a demokra­tikus világerők táborába vezető út összekapcsolása az Ideigle­nes Nemzetgyűlés és Kormány 50 évvel ezelőtti születésében is gyökerekre talál. KISS JÓZSEF CARTER SZARAJEVÓBAN ES PALEBAN Négy hónapos tűzszünet? Jimmy Carter volt amerikai elnök szarajevói és paléi látoga­tása nem lesz hiábavaló, ha sikerül végrehajtani azt, amit Karadzsics szerb vezetővel együtt a szépszámú újságíró Je­lenlétében aláírtak. 4 szerb vezetés négy hónapos fegyver­nyugvást ajánlott fel, amely december 27-én lépne érvény­be. Ez Idő alatt hajlandóak tárgyalni a nemzetközi össze­kötő csoport béketervéről. Újvidéki munkatársunktól Carter a Tudjman horvát el­nökkel és Izetbegovic muzul­mán vezetővel folytatott kon­zultációk után hétfőn kilenc órán át tárgyalt a boszniai szerb vezetéssel, s úgy tűnik, Karadzsicsékat nem is kellett nagyon kérni, hogy térjenek vissza a tárgyalásokhoz. Nincs kizárva azonban, hogy Carter kissé túllépte a hatáskörét. In­dulás előtt ugyanis lelkére kö­tötték, eszébe ne jusson vala­mit is aláírni, és szigorúan tart­sa magát az összekötők béke­tervéhez. A fárasztó tárgyalá­sok után az újságírók meg is kérdezték tőle, azt jelenti-e az aláírt dokumentum, hogy a szerbek elfogadják a béketer­vet? A válaszból az bogozható ki, hogy természetesen nem, Karadzsicsék csupán tárgyalni hajlandóak. Washington, amely egyéb­ként is fanyalogva tekintett Carter kétes értékű küldetésé­re, rettenetesen feldühödött a volt elnöknek azon a kijelenté­sén, hogy az amerikai nép ed­dig egyoldalúan volt tájékoz­tatva a boszniai esemé­nyekről. Dee Dee Myers, a Fe­hér Ház szóvivője kétségkívül Carternek szánta azt a nyilat­kozatát, hogy az amerikai nép­nek az elmúlt két évben volt alkalma megismeri mindkét fél álláspontját, s nagyon jól tud­ja, hogy ki az agresszor Boszni­ában. Nyomatékkal hoz­záfűzte: a szerbek az ag­resszorok. Külön jelentőséggel bír, hogy a paléi találkozón jelen voltak Karadzsics legvérme­sebb munkatársai is, közöttük Biljana Plavsics asszonyság és Ratko Mladics tábornok. Még nem tudni, mit szól majd az egyezséghez a muzulmán fél, pedig fontos lenne, már csak azért is, mert Carter szerint a tűzszünethez is ketten kelle­nek. Azt sem tudni, hogyan re­agál majd a nemzetközi diplo­mácia, mindenekelőtt az összekötő csoport, aztán Owen és Stolenberg közve­títők, s nem utolsósorban Mi­losevics, a szerb elnök. Nem mellékes körülmény, hogy az itteni állami televízió a Car­ter- Kardzsics egyezkedésről csak a híradó vége felé szá­molt be, akkor is röviden, miu­tán húsz percen át ismertette Milosevics athéni látogatását. Vannak még tehát dilem­mák, s nem kell készpénznek venni, hogy most egycsapásra rendeződik a bosnyák kérdés. Igaz, Kardzsics úgy nyilatko­zott, ez a megegyezés a hábo­rú végének a kezdetét jelenti. GYARMATI JÓZSEF KÖZEL-KELET Eltérő vélemények TA SR-hír Ma Gázában találkozik Jasszer Arafat palesztin vezető és Simon Peresz izraeli külügy­miniszter, hogy megpróbálják ki­mozdítani a holtpontról az izrae­li csapatok Ciszjordániából tör­ténő kivonásának kérdését. Viszont Eszmat Abdel Megid, az Arab Liga főtitkára bírálta az egyes arab államokat, amiért nagyon sietnek normalizálni kapcsolataikat Izraellel. Vélemé­nye szerint nem lehet rendezni a gazdasági viszonyt a politikai problémák megoldása nélkül, mivel itt az érem két oldaláról van szó. A hivatalos egyiptomi látogatá­son tartózkodó Ezer Weizman iz­raeli államfő úgy véli, hogy Anvar Szadat egykori egyiptomi elnök javaslatai képezhetnék az alapját a Jeruzsálem jövőjéről szóló maj­dani tárgyalásoknak. Szerinte ezt a legkényesebb kérdést úgy kelle­ne rendezni, hogy egy arab-izrae­li közös központ igazgatná a há­rom világvallás, a keresztény, a zsidó és a muzulmán szent helye­it, biztosítva ezek szabad megkö­zelítését. így a város egységes és egyben megosztott lenne. FUNDAMENT ALAP - A SZEMELYES KAPCSOLAT HERCEG JÓZSEF 1941­ben született Bcircún. Évekig a környékbeli szövetkezetekben dolgozott különfe'le vezető' állá­sokban. 1991-től magánvállal­kozó, a bel- e's külkereskede­lemmel, illetve teherfuvarozás­sal foglalkozó tornaijai Interex kft. társtulajdonosa. A Funda­ment Befektetési Társaság fel­ügyelőbizottsági tagja. Sokan bizalmatlanul tekintenek a privatizációra felkínált állami gazdaságokra, pedig ezekben is lehet fantázia. Mi ezt tettekkel is igyekezünk bi­zonyítani, ezért Interex-Agro néven egy új vállal­kozást alapítottunk, amely átvette az egyik kör­nyékbeli állami gazdaságot. Ez a mezőgazdasági üzem korábban gyakorlatilag tönkrement, mi vi­szont úgy tervezzük, hogy belátható időn belül nyereségessé tesszük a termelést. Egyelőre a nö­vénytermesztési ágazat működik, amivel jelenleg ötven embernek biztosítunk munkát. Az álatte­nyésztési részleg beindításával ez újabb hússzal bővül és tervezzük szolgáltatások nyújtását is. IČO: 31 38 28 27-AZ ÖSSZEFOGÁS LEHETŐSÉGE K ínába készül Al Gore ame ri­kai alelnök és a First Lady, Hillary Clinton. A jövőre esedé­kes látogatás előkészítésén már dolgoznak a két ország diploma­tái. Az erről tudósító The New York Times napilap szerint ez a vizit lenne a „teszt" Bili Clinton látogatása előtt. A Tienanmen téri felkelés 1989 júniusában történt véres elfojtása óta nem jártam Amerikai államfő Kíná­ban. C sehországból 28 tonna Semtex robbanóanyagot akartak illegálisan külföldre szállítani, az ipari és kereskedel­mi minisztérium engedélyezési osztálya azonban gyanút fogott. A kérvényben Csád védelmi mi­nisztériuma szerepelt megren­delőként, viszont ennek az'afri­kai államnak Franciaország a fő hadiszállítója. Diplomáciai úton azt is kiderítették, hogy az illeté­kes csádi miniszternek a meg­rendelésen szereplő aláírása hamis. Az esetről tájékoztató Li­dové noviny szerint feltehetően Horvátország volt az igazi meg­rendelő. A közelmúltban ugyan­is romeltakarításra kívánt Sem­texet vásárolni, de az ENSZ-em­bargóra hivatkozva Prága ezt elutasította. B rit-ír csúcstalálkozót tar­tottak tegnap Dublinban, az elsőt a négy hónappal ezelőtt meghirdetett tűzszünet óta. John Bruton, az új ír kormányfő és John Major brit miniszterel­nök a békefolyamat megőrzését tekinti a legfőbb célnak. Ez a fo­lyamat megtorpant annak kö­vetkeztében, hogy megbukott az előző, Albert Reynolds vezette ír kormány. A BÖNGÉSZŐ nyertesei Mint minden héten kedden, tegnap ismét sorsoltunk. Lovász Attila, az Új Szó főszerkesztő-he­lyettese közjegyző jelenlétében húzta ki a három nyertesnek a nevét azok közül, akik helyesen válaszoltak a Vasárnapban kö­zölt Böngésző című vetélkedő kérdésére. A helyes válasz a következő volt: gyűrű. Ezer koronát nyert Szabó Dá­n/e/né, Felsőszeli 1082 (Galán­tai járás). Ötszáz koronát küldünk Szőke Évának, Záhradnícka 1283/5, Fülek és Eszes Károly­nak, Galsa 65 (Losonci járás). Pénztárosunk azonnal a sor­solás megejtése után postára adta a nyereményeket, mi pedig abban bízunk, hogy még kará­csony előtt megérkezik a pénz. Soha jobbkor! Volt és lesz Aminek most a végéhez kö­zeledünk, az a család éve volt. Jön az új év, talán már kapott is valamilyen címkét - nem tu­dom. De család, az jövőre is lesz, meg azután - mindig. Más kérdés, hogy milyen. Az igazi család az, ahol gyerek van; mindegy, hogy az enyém, a tiéd vagy a miénk. Bár az ember lánya - éljen bármely kontinensen - egyre gyakrab­ban érzi úgy, felelőtlenség gye­reket szülni erre a világra. De más nincs - tehát a világot kellene megváltoztatni. S ott vagyunk, ahonnan elindul­tunk: voltak próbálkozások, de eredmény szinte semmi. Volt nők évtizede, volt már itt gyer­mekév is, most meg a család évéből botorkálunk kifelé. Sze­génységben, bizonytalanság­ban, háborúk közepette, és mindennel, ami ezzel jár. Maradjunk az idei évnél. Volt Kairóban - jó helyszín! ­népesedési világkonferencia. Napokon át tanácskozott ple­náris üléseken és szekciók­ban, folyt a nézetek ütközteté­se, voltak kísérőrendezvényei és lett egy akcióprogram. Majd mindenki elégedetten utazott haza. Ami egy ilyen konferencia esetében annyit jelent: minden maradt a régi­ben. A jóváhagyott akcióprog­ram nem egyéb, mint langyos ajánlások és kívánságok heve­nyészett gyűjteménye, amely senkit semmire nem kötelez. Lényegében nem más, mint a túllihegett kompromisszum­készség mintapéldánya, le­gyen szó születésszabályozás­ról, fogamzásgátlásról, abor­tuszról, egészségvédelemről. Egy nagy semmi, ami milliókba került. S hogy még lehangolóbb le­gyen a kép, közzétette szoká­sos évi jelentését az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja is. Megdöbbentő olvasmány ­mint minden évben. Évente 14 millió gyerek pusztul el a betegségek és az éhezés kö­vetkeztében. Nem csoda, hi­szen bolygónkon több mint egymilliárd ember él abszolút nyomorban, miközben egy másik milliárd feléli a javak 75 százalékát. Fekete Afriká­ban a gyerekek 20-30 száza­léka nem éri meg 5. életévét. Indiában ez az arány 12, Afga­nisztánban 25, az USA-ban 1 százalék. Etiópiában, Mada­gaszkárban, Bangladesben, Guatemalában a csecsemők 30-60 százaléka eleve fogya­tékosan születik meg, mivel anyjuk a terhesség alatt éhe­zett. A kilencvenes években 9 millióra emelkedett az AIDS­árvák száma. Nem folytatom. Ez volt az idén, s biztos, hogy ez lesz jövőre is. Igazi változás - az mikor lesz? GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents