Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-21 / 294. szám, szerda

I 4 j ÚJ SZÓ MOZAIK 1994. december 3086. Kéményseprőink már Európában... (Folytatás az 1. oldalról) A kéményseprők munkája nemcsak abból áll, hogy. a seprűt végighúzzák a kéményen. Ennél többhöz kell érteniük, tisztában kell lenniük a tűzvédelmi előírásokkal, a kéményeket építészeti szempontból is ismerniük kell, hiszen nekik kell jóváhagyniuk, hogy az új kémény megfelel-e az előírásoknak. Legalábbis kellene, csakhogy ném minden építkező veszi igénybe ezt a szolgáltatást, törvény pedig, amely erre kötelezne, egyelőre nem létezik. A kéményseprők ezenkívül béleléssel is foglalkoznak. Ha egy épületben széntüzelésről gázfűtésre állnak át, ott a kéményt alumíniumcsővel kell kibélelni, s néhány magáncégen kívül többnyire ezt is a kéményseprők végzik. A gázfűtésű épületek kéményeit évente kétszer, a széntüzelésűeket hatszor kell ellenőrizni. Mert a kéményseprő munkájának lényege a megelőzés. Nemcsak tűzkárt, hanem sok esetben a gázmérgezést is megelőzik, mondhatni: életmentő munkát is végeznek. Amikor a kéményseprők felszereléséről érdeklődtem, Tartott Sándor azzal tért kí a téma elől: erről inkább ne beszéljünk, mert még ma is olyan szerszámokat kénytelenek használni, mint az őseik Mária Terézia idejében. - Pedig nagy szükség lenne a korszerűsítésre, hogy lépést tudjunk tartani az újfajta fűtőtestekkel, kazánokkal - magyarázta Kamenár Lajos, a nagyszombati kolléga -, hogy mérni tudjuk, mennyi gáz és mennyi meleg jut a kéménybe, milyen huzatja van stb. Egyelőre, sajnos, csupán egyetlen ilyen műszere van a céhnek, amit a Kéményseprők Európai Uniójától kaptak ajándékba. Kamenár mester Ausztriában is járt. - Ott sokkal modernebb felszereléssel dolgoznak a kollégák, de nemcsak a műszereik modernebbek, hanem a törvényeik is. A kéményseprőnek széles hatáskörei vannak, pl. ha egy kéményről megállapítja, hogy rendkívül környezetszennyező, jogában áll leállítani a fűtést, sőt még bírságot is kiróhat. Kályhaépítés Munka közben is szerettem volna megfigyelni őket. Aznap éppen egy közeli, bérházból telefonáltak: jöjjenek megnézni a kályhájukat, mert nem akar égni, csak füstöl. Kálmán Jenővel indultunk a megadott címre, ez az ő körzete, ugyanis az egész város és a környék körzetekre van osztva a kéményseprők között. A házban már ismerősként fogadták a feketeruhás embert - nem csoda, hiszen 28 éve járja a körzetét. A lakásban egy mérges kis szobakutya és egy fiatalasszony fogadott bennünket, a padlón leterített papírlapok, a bútorok vászonnal letakarva - látszott, felkészültek a kormos munkára. Aznap mégsem lett a kéménytisztításból semmi. A mester ugyanis rögtön megállapította, nem elég a kéményt kisöpörni, a cserépkályhát is ki kell pucolni. Ahhoz pedig szét kell szedni a kályha tetejét, majd speciális agyaggal újra betapasztani, ehhez pedig egyéb szerszámokat és a nyersanyagot is elő kell készíteni. A munkát későbbre halasztották, én pedig megtudtam, hogy a kéményseprőnek egyéb szakmákhoz is kell értenie, például a cserépkályhaépítéshez vagy a kőművesmunkához. Ez utóbbira olyankor van szükség, ha a kémény el van dugulva. A kéménybe, felülről, hosszú szíjon egy vasgolyót és a ráerősített acélrózsát engedik le, amely lekaparja a kémény faláról a rárakódott kormot. Ezzel biztosítják a kellő huzatot, és megakadályozzák, hogy a felgyülemlett korom kigyulladjon. A vasgolyó ütődéseit hallgatva állapítják meg a dugulás helyét. A kritikus ponton azután ki kell bontani a falat, majd a kémény kijavítása után ismét befalazni. A legnagyobb problémák akkor adódnak, ha a dugulás a szomszédos lakás magasságában van, és a szomszéd nem akar beleegyezni, hogy a lakása falát kivéssék. Ha a cserépkályhát nem szedhették is mindjárt szét, a tetőre azért felmásztunk - kéménynézőbe. A sok kürtő között egyetlen alumíniumcső meredezett, ami azt jelenti, csak egy helyen fűtenek gázzal. Pedig előzőleg úgy hallottam, a pozsonyi lakásoknak már több, mint a 90 százalékát gázzal fűtik. Ez is bizonyítja, hogy a ház régi épület. Erre utal egyébként a kémények állapota: sok helyütt a kéményajtó is hiányzik, csak egy tátongó nyílás látszik. A házkezelőségnek nincs pénze a karbantartásra. Pedig sok kellemetlenség forrása lehet az ilyen hanyagság. Nem ritkaság, hogy a hasonló kéményekből galambtetemeket halásznak ki. Pedig érdemes lenne rendben tartani az épületet, mert kellemetlen, ha az eldugult kémény miatt télen akár egy napra is abba kell hagyni a fűtést. Kéményseprő és szerencsemalac A kéményseprő mellett lépkedve az utcán észerevettem: beszélgetőpartneremet meglátva, egyik-másik járókelő gyorsan megmarkolta a gombját. A babona ugyanis azt tartja: ez szerencsét hoz. - A kéményseprők vajon mit tartanak a babonáról? - tettem fel a kérdést az öltözőben. Kamenár Lajos egy régi könyvben olvasott történetet mesélt el: Állítólag még Mária Terézia idejében történt, hogy egy kastélyban éppen újévi ünnepség zajlott, és éppen, amikor a kéményseprő is megérkezett köszöntőt mondani, a konyhából kiszaladt a pecsenyének szánt kismalac. A kéményseprő a folyosón elkapta az állatot és azzal a hóna alatt köszöntötte az újévet. Azóta ábrázolják együtt a malacot a kéményseprővel. Tartott Sándor más magya rázatot tud a babonára: Azelőtt, amikor a házakat még náddal vagy szalmával fedték, gyakoriak voltak a kémény okozta tűzkárok. Ezért az emberek már azt is szerencsének tartották, ha megjelent a kéményseprő, hogy elvégezze a munkáját, mert ezzel sok bajnak vette elejét. Ezért mondják, hogy a kéményseprő szerencsét hoz. - Saját maguknak hoznak-e szerencsét? Kérdésemre ironikus választ kapok: - Ha szerencsések lennénk, már nem lennénk kéményseprők. GAÁLLÁSZLÓ MAR MA KAPHATÓ A VASÁRNAP, BENNE NYOLC OLDAL PLUSZ! üBsárnap A tartalomból: m Féljünk együtt? Miklósi Péter interjúja Tőkés Lászlóval • Isten tenyerén Szilvássy József sorsriportja Szakall Istvánról m Mit hozott a Jézuska? H. Mészáros Erzsébet összefoglalója a Család Nemzetközi Évéről • Ahol a betlehemi csillag ragyogott Hasák Vilmos szentföldi riportja m Léggyökerek Dusza István riportja m Akinek órák alatt szétkapkodták a lemezeit Dénes György beszélgetése Csík Jánossal MOszI bácsi életiskolája J. Mészáros Károly írása Forgács Oszkárról, a (cseh)szlovák vívás nesztoráról 32 oldalas színes magazin sok érdekességgel, az ünnepek részletes rádió- és tévéműsorával A Nyítrai Pedagógiai Főiskola Pedagógiai Karának dékánja konkurzust ír ki pedagógiai munkakör betöltésére, egy docensi vagy adjunktusi helyre, a Pedagógiai Tanszék magyar tagozatára a következő szakterületen: az írás- ég olvasástanítás módszertana, természeti ismeretek és honismeret, valamint a pedagógiai gyakorlat vezetése. Feltételek: - egyetemi végzettség pedagógia szakból, - a magyar és szlovák nyelv aktív használata, a német és más világnyelv ismerete előnyös, - főiskolai vagy középiskolai pedagógiai gyakorlat, - erkölcsi feddhetetlenség, - tudományos fokozat és publikációs tevékenység. A jelentkezéshez csatolt életrajzot, a végzettséget és tudományos fokozatot igazoló okmányokat és publikációs jegyzéket 14 napon belül (a mai naptól számított határidővel) kérjük az alábbi címre elküldeni: Vysoká škola pedagogická, Oddelenie personálno-právne, Trieda A. Hlinku 1, 949 74 Nitra. A SIK és a CSEMADOK vágsellyei alapszervezete 1994. december 21-én, 19 órai kezdettel a „Predvoj" nyugdíjasotthonban karácsonyi estet rendez, előadással, beszélgetéssel, meglepetéssel egybekötve. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. PARLAMENTI LEVÉL Kormánykoalíció és a hatalom Noha a Házbizottság által elfogadott és a képviselőknek szétküldött program megfelelt elképzeléseinknek, valamennyien számítottunk a megleptésekre. Arra, hogy a parlament 3. ülésének kezdetén számos módosításra, illetve kiegészítésre kerül sor. így is történt. Az eredeti 16 pont végül 26-ra bővült. Számos olyan napirendi pont került a programba, amely egyértelművé tette, hogy a kormánykoalíciónak eltökélt szándéka hatalmának megerősítése (az új tévé- és rádiótanács, valamint a tévé új elnökének kinevezése, a számvevőszék elnökének és alelnökeinek megválasztása stb.). Sőt számos olyan törvényjavaslat megtárgyalására és elfogadására került sor, amelyeket előzetesen nem tanulmányozhattak át a képviselők, és az egyes bizottságok sem tágyaltak meg. Tiltakozásunk, hogy a törvényjavaslatok előzetes ismerete nélkül nem szólhatunk érdemileg a tervezetekhez és módosító javaslatokhoz, eredménytelen volt. A parlamenti többség könyörtelenül halad a Mečiar által megjelölt célok felé. Ráadásul a frekvenciaelosztást felügyelő tévé- és rádiótanács leváltása, illetve újraválasztása esetében egyszerűen „átejtették" a honatyákat. Eredetileg a meglévő hattagú tanács három taggal való kiegészítéséről volt szó. Eszerint terjesztették be javaslataikat az egyes parlamenti frakciók. Az 1995-ös költségvetéssel kapcsolatos eddigi paradox helyzetet egy különös határozattal oldotta meg a Tisztelt Ház: kötelezi a kormányt, hogy záros határidőn belül terjessze elő tervezetét az 1995-ös költségvetési provizóriummal kapcsolatos intézkedésekről. Mivel aznap este nevezte ki a köztársasági elnök Mečiar új kormányát, Moravčík ügyvezető kormányának csupán néhány óra állt a rendelkezésére. Viszont így az elfogadott határozatot már az új kormánynak kell teljesítenie. Tehát Mečiar egyelőre „megússza" a jövő évi költségvetést egy provizóriumtervezettel, amit majd a kormányprogram elfogadása után lépten-nyomon módosítani fog?! A számvevőszék vezető tisztségviselőinek, az új tévé- és rádiótanácsnak, a Szlovák Televízió új elnökének, valamint a harmadik parlamenti alelnöknek a megválasztása egyértelműen bizonyította, hogy Mečiar kormánykoalíciója és parlameti többsége rendíthetetlenül folytatja a november 3AHOGY ÉN LÁTOM Stadtruckert, lám, menesztették a televízió éléről. Pedig - naponta tapasztalhattuk - mennyire igyekezett kedvében járni Mečiarnak. Mondják, akik tudják, nem rajta, hanem némely beosztottjai újságírói tisztességén múlott, hogy nem buzgólkodott még jobban. Mégis lapátra tették. E tényt mi, újságírók, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomtól jött üzenetként is felfoghatjuk. Utódának, Jozef Darmo sajtóteoretikusnak a kinevezési okmányán még meg sem száradt a tinta, és a központi tévéigazgató már meg is jelent a képernyőn. És ijesztő dolgokat mondott. Azt sejttette például, nem azért bízták rá a televíziót, hogy meghonosítsa a cenzúrát, és hogy pártérdeket képviseljen. Nekem 1968 késő őszétől mindig lúdbőrős lesz a hátam, valahányszor egy újonnan (és hirtelen) kinevezett főszerkesztő, netán vezető politikus azt bizonygatja: itt Hazafias sajtószabadság nem lesz cenzúra. Emlékszem, akkor, huszonhat esztendeje is bejött a szerkesztőségbe egy hirtelen odaküldött ember, éppen belpolitikai szolgálatos voltam, és Pajetta olasz reformkommunista politikus Moszkvát keményen elítélő interjúját rendeztem volna sajtó alá. A hamarjában odaküldött ember is biztosított róla, hogy nem a pártérdek érvényesítése, a cenzúra bevezetése céljából érkezett. A „négyesről" mindazonáltal kiemeltette az olaszországi interjút. Magasabb ér dekekre hivatkozott. Hogy Gustáv Husák aznap délután írt alá Moszkvában valamilyen szerződést... Gály Iván barátom, aki az interjút fordította volt, emlékszem, nagyon csúnyát káromkodott. És azt mondta: Rendben, eddig még csak azt mondják meg, miről nem írhatunk. Attól tartok odáig fejlődik a sajtószabadság, hogy azt is ponta san megmondják, miről mit kell írni. Később a sajtót olvasva gyakran eszembe jutott Ivánnak e vészjósló jövendölése. És hálát adtam a sorsnak, hogy nem lehetek újságíró. Jozef Darmo központi tévéigazgató szavaiból azt vettem ki, hogy nemzeti lesz az általa ihletett tévébeli sajtószabadság. Úgy tűnik, sajtóteoretikusként nincs tisztában azzal, hogy vannak fogalmak, amelyek neve elé ha jelzőt tesznek, önmaguk karikatúrájává válnak. Az a sietség, ahogy az állami kézben levő elektronikus tömegtájékoztatási eszközöknél végrehajtották a főkáderek (nem tudok mást írni) konszolidációját, semmi jót nem sejtet a nyomtatott sajtó számára sem. Igaz, az újságok már úgyszólván mind magántulajdonban vannak, a márciusban vérig sértődött és most visszavágásra készülő új hatalom minden bizonnyal megtalálja a módját, hogyan próbálja kezesbáránnyá tenni a lapokat és az újságírókat. A cenzúra régebben intézményesült formáinak bevezetése már elavult módszer. Manapság már talán csak Észak-Koreában és Fidel Castróéknál alkalmazzák, vagy még ott sem. A lapok gyártása és terjesztése a 20. század végére annyira megdrágult, hogy egy kormány, gazdasági intézkedésekkel, akár néhány nap alatt is tönkre teheti a sajtót. Különösen egy olyan kis országban, mint amilyen Szlovákia, ahol még a legnépszerűbb újságok példányszáma is erősen korlátozott. Olyan hírek kaptak lábra, amelyek szerint a kormány a napi sajtó rovására készül néhányat csavarni az adóprésen. Ha ez igaznak bizonyul, ha a napilapok adóját 6-ról 25 százalékra felemelik, a Slovenská Republika, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt kormány által dédelgetett szócsöve egycsapásra monopolhelyzetbe kerül, az ellenzéknek pedig még a legerősebb lapjai is térdre rogynak. Ha ez bekövetkezik, majd megint hálát adhatok a sorsnak, hogy ismét nem lehetek újságíró. Mindazonáltal optimista vagyok, hiszen 1968 után megbizonyosodhattunk róla, hogy nálunk a kutyavilág egy folytában legfeljebb húsz évig tart. És húsz esztendő múlva még mindig csak 83 éves leszek. Tehát: fel a fejjel! TÓTH MIHÁLY án és 4-én elkezdett „tisztogatást" és hatalmának megszilárdítását. Az ellenzéket mindenből kirekeszti, szóhoz sem hagyja jutni. Még formálisan sem jöhet számításba, hogy az ellenzék képviselője bekerüljön valamelyik törvényhozói vagy állami szervbe. Viszont érdemes megjegyezni, hosszú távon nem biztos, hogy a nagy nehezen, kényszerűségből összekovácsolt kormányhatalom mögött felsorakozó 83 parlamenti képviselő száz százalékos biztonságotjelent majd a törvényhozásban. Erre utal a múlt héten csütörtökön este kialakult parlamenti helyzet. A tévé elnökével szemben előterjesztett bizalmatlansági javaslat vitájában határozatképtelenné vált a Tisztelt Ház: a kormányhatalom képviselőiből csak 74-en voltak jelen, s ezt kihasználva az ellenzék nem vett részt a szavazásban. így került sor az ülés berekesztésére. Pénteken ismét elszabadultak az indulatok, amikor napirendre került a nemzetközi szervezetekbe jelölt állandó küldöttségek megválasztása. Már a javaslat előkészítésének folyamán vitathatatlan volt, hogy a DSZM és társai kisajátítják maguknak a jogot a „káderezésre", illetve arra, hogy kijelöljék, ki képviselheti Szlovákiát az európai szervezetekben. Az első fordulóban, a külügyi bizottság ülésén olyan jelölőlistát terjesztettek elő, amely egyáltalán nem felelt meg az egyes frakciók által benyújtott igényeknek - a Magyar Koalíciót teljesen mellőzték. Hosszú küzdelem után került a jelöltek közé az MK három képviselője. A három kormánypárt önkényes magatartása a parlamenti vitában csúcsosodott ki: a „nyolcvanhármak" az ET-küldöttségébe javasolt Bauer Edit képviselő ellen szavaztak. Mivel az MK úgy döntött, hogy kitart az eredetileg jelölt képviselő mellett, viszont a parlament többsége ellene szavazott, úgy az ETküldöttségben nincs magyar képviselet. A DSZM, az SZNP és az SZMSZ koalíciója könyörtelenül halad a hatalom megerősítésének útján, nincs tekintettel a demokrácia alapelveire, figyelmen kívül hagyja, hogy mit szól mindehhez a belés külföldi közvélemény. Egyre élesebb a határvonal a kormányhatalom és az ellenzék között. Legfőbb ideje, hogy az ellenzéket képviselő pártok tudatosítsák a józan és ésszerű együttműködés szükségességét. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD Pozsony, 1994. december 19. FÜLEK: Ünnep az iskolában úl Szó-hír Kettős évfordulóról emlékeznek meg holnap Füleken az Ifjúsági utcai Magyar Tannyelvű Alapiskolában. Az idén 45 éve annak, hogy Galóné Huszár Erzsébet vezetésével a városban a háború után újra megkezdődhetett a magyar oktatás, és november l-jén múlt 30 éve, hogy az intézmény a jelenlegi helyére, egy korszerű épületegyüttesbe költözhetett. E kettős jubileum alkalmából az alapiskola igazgatósága, szakszervezete és szülői munkaközössége ünnepséget tart, amelyre meghívta jelenlegi és nyugdíjas pedagógusait, a város vezetőit, a baráti iskolák képviselőit. A tanulók is örülnek az ünnepségnek, számukra ugyanis emiatt egy nappal korábban, tehát már ma befejeződik az év utolsó tanítási napja. (farkas)