Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)
1994-12-15 / 290. szám, csütörtök
B Ő/SZÓ MINDENNAPI BUNUGYEINK 1994. december 15. Gyorsan jön a rendőr... ...mert hogy kerekeken gurul. No, nem autókerekeken, hanem - görkorcsolyán! így van ez legalábbis a floridai Fort Lauderdale-ben. Egyes bűnözőkön csak az segítene, ha ők is felkötnék az újfajta műanyagkerekes korcsolyát akkor lenne valami esélyük, hogy elmeneküljenek a kétméteres, fehér bőrű Bob Johnston őrmester elől. Bob nemrég rájött, görkorival sokkal gyorsabban, ráadásul akadálytalanul körözhet körzetének utcáin, mint autóval vagy motorbiciklivel. A járókelők persze először megdöbbennek a látványtól, aztán feltalálják magukat és ... lefényképezik a guruló zsarut. A zsebtolvajok és egyéb kisstílű bűnözők viszont pánikba esnek, hiszen a gyakori forgalmi dugók miatt még robogóval sem mindig tudnak elmenekülni a villámgyors igazságszolgáltató elől. Az ötlet megtetszett Bob főnökeinek is: három másik kollégáját is ellátták görkorcsolyával. Igy már más...? Kettős gyilkosság, nemi erőszak és csonkítás - a legtöbb országban ez több mint elég ahhoz, hogy a bűnelkövetőt halálra vagy életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítéljék. A kuvaiti gyilkos, Dzsabel al-Amir is súlyos bűneinek megfelelő, életfogytiglan tartó börtönt kapott első fokon. 1991. március 2-án a tettes betört a libanoni Ismail Farhat házába, agyonlőtte a tulajdonost és fiát, kétszer is megerőszakolta, majd megcsonkította a leányát. A napokban a bíróság mindössze 15 év börtönbüntetésre módosította ítéletét. Enyhítő körülményként figyelembe vette ugyanis azt, hogy a gyilkos a libanoni családon „ideológiai megfontolásból" töltötte ki bosszúját, mert Farhat házában állítólag akkoriban iraki katonák voltak elszállásolva. A tragédia a megszállók kiűzését követően történt, de még ekkor is „labilis és kritikus helyzet uralkodott az országban" - magyarázta az ítélet megváltoztatásának okát a bíró. (Police Press) BŰNÜGYI HELYZETKEP A KOMAROMI JÁRÁSBÓL HAT GYILKOSSÁG A Komáromi Járás - ami a bűnözést illeti - nem tartozik az éllovasok közé. (Országos szinten valahol a középmezőnyben húzódik meg.) A Duna-parti városban és környékén aránylag jó a közbiztonság, egész évben egyetlen olyan rendbontás sem történt, amely szót érdemelne. A szervezett bűnözés sem ütötte itt fel a fejét, és az idén - ami nagy szó - fegyveres rablótámadást sem hajtottak végre. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Jókai városában és a környező falvakban idillikus állapotok uralkodnak, hogy a rendőrség örömtüzeket készül gyújtani. Ellenkezőleg. Elég megemlíteni, hogy a 94-es esztendőben hat emberölés történt, és az optimistának tűnő kép máris sötétebb kontúrokat kap. Az idei évről Tóth István, járási rendőrparancsnok-helyettes és Izsák Gyula, a bűnügyi osztály vezető tisztje tájékoztatott: A legalapvetőbb dolog, amelyért a rendőrség felel, az a közrend, és e téren elégedettek lehetünk. Ugyancsak pozitívan kell értékelnünk az erőszakos bűncselekmények felderítettségi arányát. Joggal lehetünk büszkék arra a tényre, hogy valamennyi emberölés elkövetője ismert. Ugyanez vonatkozik a nemi erőszakokra, illetve a kiskorúak megrontására is. A rablásoknál - egykét esettől eltekintve - ugyancsak lefüleltük a tetteseket. A legtöbb gondot magas számuk miatt a vagyon elleni bűncselekmények okozzák. A pincefeltörések, az autórádiók és különböző gépkocsi-alkatrészek, kerékpárok lopása napirenden van. Sok cég és vállalat, valamint mezőgazdasági szövetkezet kimondottan elhanyagolja a vagyonvédelmet. Nekünk pedig nem áll módunkban vigyázni a határban hagyott drága termelési eszközökre. Néhány tettes például ízekre szedett egy öntözőberendezést. Előbb a csapokat szerelték le, majd a tömlőket vitték el, végül az villanymotornak is lába kelt. Minden eltűnt, ami mozdítható volt. Egy másik szövetkezetben ősszel kint hagyták az ekét, és amikor tavasszal szántani akartak, látták, nincs mivel. Jöttek és bejelentették a lopást. A tolvaj persze ismeretlen maradt, ám a biztosító kifizette a kárt. Két megdöbbentő tragédiáról korábban már részletesen beszámoltunk olvasóinknak. A komáromi laktanyában, italozás közben történt emberölésről is írtunk, a másik három gyilkosságról azonban még nem. Az említett bűncselekményekkel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy az idén alaposan túlszárnyaltuk sokéves átlagunkat. (Ez 2-3 volt.) Az is elgondolkodtató, hogy egy gyilkosság kivételével a többi nem családi perpatvar következménye. Az indíték főleg pénzszerzés volt. A következő esetekben egyébként az a közös, hogy valaA lakásbetöréseknél lefoglalt tárgyak egy része Bármilyen furcsán hangzik is, vannak, akik a halálos ítéletek végrehajtásának televíziós közvetítését követelik. Természetesen Amerikábanlángolt fel újra a vita a halálos ítéletek körül. Elképzelhetjük - el tudjuk képzelni? -, hogyan zajlana le egy ilyen közvetítés, mondjuk a kaliforniai San Quentin börtön egyik helyiségéből. Látnánk, amint behozzák az elítéltet és egy székhez kötözik. Felolvassák az ítéletet, s tudatják az elítélttel és a közönséggel, hogy a kegyelmi kérvényt elutasították. Ezután a „hóhér" (akinek arcát a kamerák természetesen nem mutatják) egy kénsavas tálkába ciántablettát dob, majd távozik. Az átlátszó falú, kis kamrát lassan kitölti a gáz. Az elítélt hánykolódik székén, szabadulni szeretne, aztán néhány perces kínlódás után teste elernyed... Az ítéletet végrehajtották. Ma még nem tudni, hogyan reagálnának az amerikai tévénézők ezekre a képekre, de hogy vannak, akik egyenesen követelik a közvetítést, az már biztos. Önök kérték... Érdekes módon éppen a Halálbünmennyi tettest többszörösen büntetett visszaesőként tartottuk számon. Bátorkeszin egy középkorú rokkantnyugdíjas pincetulajdonos két roma fiatelembert és egy lányt hivott meg borozni. Szórakozás közben, amikor már valamennyien alaposan felöntöttek a garatra, az egyik vendég agresszíven kezdett viselkedni. Előbb megütötte, majd felkapta az asztalról a kést, amellyel korábban szalonnáztak, és többször mellbeszúrta a gazdát. A lány még a konfliktus kezdetén elhagyta a „hadszinteret", úghogy nem volt szemtanúja a véres eseménynek. A gyilkos társa passzívan szemlélte a történteket, nem segédkezett a gaztettnél, de nem is próbálta megakadályozni. Amikor a trió egy kicsit kijózanodott, - valamennyiük alkoholszintje három ezrelék felett volt - elszedték az áldozat nyugdíját, mintegy 800 koronát, letakarták, majd remélve, hogy eltüntetik a nyomokat, felgyújtották az ágyat. Tervük nem sikerült, és pár órán belül letartóztatták őket. Bűnösségükhöz nem fért kétség. Csak azt kellett megállapítani, melyikük a tettes. Ugyanis mindketten a másikat vádolták a gyilkossággal. A következő esetben is egy többszörösen elítélt profi bűnöző ölt, aki a múltban faktúrás vásárlóként is követett el csalásokat. Társaival egy kft.-t alapított, ám őket is meglopta. Bosszújuktól félve búvóhelyet keresett. Havi 4000 koronáért egy komárdmi homoszexuálisnál kapott albérletet. Egy hétig lakott nála. Aztán, abban a hiszemben, hogy szállásadójának van megtakarított pénze, egyszerűen agyonverte, Az Európa Szálló recepciója, ahol a rablás történt és a holttestet a gaucsba rejtette. Egyik cimborájával megbeszélte, miként csempészik majd ki a hullát. Amikor letartóztatták, a tetem még a lakásban volt. Az utolsó eset valóban kuriózum. Az áldozat egy idősebb nő volt, aki gyakran keveredett konfliktusba ismerősével, egy középkorú, ugyancsak büntetett előéletű férfivel. Mára múltban is előfordult, hogy az illető bántalmazta, és a hölgy feljelentést tett, ám ezt később visszavonta. A tragédia napján is telefonált, hogy ismerőse megtámadta, és elvitte szemüvegét. Rövidesen megint berregett a készülék. Ezúttal fojtogat - mondotta a sértett az ügyeletesnek. "Pár perc múlva a helyszínre ért a járőr. Az asszony még ajtót nyitott neki de aztán összeesett és meghalt. A gyors orvosi beavatkozás és a gégemetszés sem mentette meg életét. Ami a rablásokat illeti, bankot, postát benzinkutat idén nem támadtak meg, az Európa Szálló recepciósát viszont igen. Október 25-én a kora reggeli órákban Mária asszony az előző napi megrendelés szerint felcsörgette az egyik vendéget. Az ébresztett fiatelember hamarosan megjelent, ám a fizetés helyett átvetette magát a pulton, öklével a 37 esztendős nő arcába csapott, és életveszélyes fenyegetés kíséretében követelte a trezor kinyitását. Miután vagy 30 ezer koronának megfelelő valutát zsákmányolt, kitépte a telefonzsinórt, és elmenekült. A recepciós egy másik telefonon értesítette a rendőrséget, így alig egy órán belül már bilincs kattant a húszesztendős kiskatona kezén, aki önkényesen meghosszabbított szabadságát töltötte a hotelben. Egy gútai lakost fényes nappal, három férfi otthonában kényszerített értékeinek kiadására. A károsult felismerte az egyik banditát, akit már köröznek. Csak idő kérdése, mikor bukik le társaival egyetemben. Viszont kevésbé valószínű annak a lakásbetörőnek a kézrekerítése, aki 350 ezer koronát lopott egy lakásból, majd nyomtalanul eltűnt. Az említett esetek margójára Izsák Gyula elmagyarázta, miért is nem bírnak lépést tartani a betörőkkel, és a tolvajokkal. - A járás területén mintegy 120-an űzik ezt az „ipart". Nagy részüket idővel elkapjuk. Annak, aki jelentős összeggel károsítja meg a másikat, egy ideig zárt intézetben lenne a helye. A gyakorlat viszont a következő: mi kinyomozzuk és letartóztatjuk a tettest, a vizsgálótiszt eljárást indít ellene, az ügyész előzetes letartóztatást javasol. A bíró vagy benn tartja, vagy kiengedi a gyanúsítottat. Az első esetben is általában hamar szabadlábra kerül. Természetes, ott folytatja, ahol nem rég abbahagyta, közben jókat röhög a markába. Tovább lop, rabol. Mi megint elkapjuk, a bíró újból szabadon bocsájtja. És ez így megy körbe karikába. Ha szigorúbbak lennének a büntetések, ha az ítéletek elrettentő példaként szolgálnának, garantálom, egy-két éven belül kitisztítanánk a terepet. De így?... Már hosszú ideje irányítom ezt a részleget, belátok a kulisszák mögé. Tudom, a mai büntetéseknek jóformán nincs foganatja. A 36 százalékos felderítettségi aránynál a tettesnek több mint 60 százalék az esélye, hogy nem bukik le. Ha mégis elkapják, nem biztos, hogy elítélik, és ha igen, többnyire nevetségesen alacsony büntetést szabnak ki rá. Az meg szinte elképzelhetetlen, hogy elkobozzák a bűncselekménnyel szer zett vagyonát. A károsított hiába követeli a pénzét. Ha nem találják meg azonnal a tettes letartóztatásánál, már keresztet vethet rá. Mert az elkövető vagyonához nem nyúlnak. Ezekben az esetekben nem joghézagokról, hanem kitárt kapukról kell beszélni. Sokan azt szajkózzák, azért nő a bűnözés, mert kevés a rendőr. Nem igaz, van belölünk elég. Államiak, városiak, járásiak, fekete rendőrök meg mindenféle biztonsági őrök. Elsősorban az eszköz, a jogkör hiányzik. Ebben a helyzetben, ezzel a törvénnyel, ilyen társadalmi körülmények között örülhetünk annak, ha évente nem lesz több hat gyilkosságnál.. Halálos élményt! tetést Ellenzők Ligájának 120 tagszervezete véli egyhangúan úgy: ha az amerikaiak állítólagos többsége a halálbünetés újrabevezetése mellett szavazna, akkor igenis lássák is a saját szemükkel, hogyan zajlik a kivégzés! Remélik persze, hogy e látvány sokakat gondolkodóba ejtene, amely végül is az effajta büntetésmód teljes eltörlését vonná maga után. Akadnak olyanok is, akik az információk szabad áramlásáról szóló törvényre hivatkoznak. Érdekes módon néhány tévétársaság is azon van, hogy legyenek kivégzési közvetítések. Ügyvédjeik a tévévitákban így érvelnek: „A társadalomnak joga van megtudnia mindent a halálos ítéletek végrehajtásának módjáról, különösen Kalifornia államban, ahol ezt az ítéletfajtát éppen az állampolgárok követelésére vezették be!" Archivált „műsorok"... A tévések egy része - igaz, nem túl hangosan - azt hangsúlyozza: a kivégzéseket már régóta mind egy szálig vi deóra veszik, és azok amúgy is meghívott hivatalos szemtanúk előtt történnek. Kár lenne hát, úgymond, „veszni hagyni" ezeket a régi szalagokat... Mások élénk fantáziájukkal máris úgy képzelik el e komor műsorszámokat, hogy az érdekesebb pillanatokat - „replay!" - ismételné is a tévé... Azok számára, akik elméleti síkon közelítik meg a problémát - jogászok, pszichológusok, társadalomku tatok -, nem így fogalmazódik meg a kérdés. Ők úgy teszik fel: van-e társadalmi igény arra, hogy az emberek láthassák a törvény működésének különféle eseményeit, jelenjen-e meg szemük előtt az ítélkezés technikája, annak minden borzalmával együt? Az ügyben érintettek az újságírók és szervezeteik is. A legtöbb amerikai államban a bírósági tárgyalásokon és a kivégzéseken - amikor ez utóbbin riporterek is jelen vannak tiltják fényképek és filmek készítését. Viszont a gyorsíró újságírókat semmi sem korlátozza, hogy jegyzeteljenek. A szakma berkeiben úgy merül fel hát a kérdés: miért diszkriminálják az egyik technikával dolgozó újságírót, és miért nem diszkriminálják, aki más eszközt használ? Egyelőre nem... Mások kereken kimondják: nem tetszene nekik az, ha felújítanák a középkori szokást, a nyilvános kivégzést, amelynek - mint azóta számos statisztikából tudjuk - egyáltalán nem volt elrettentő, visszatartó hatása. Nyilvános kivégzések ma is nagy számban vannak például Kínában, és egyes afrikai diktatúrákban évti zedekkel ezelőtt is rendeztek ilyeneket, azokat is közvetítette a helyi tévé. Mégsem változott tőle semmi: a bűnözés mértéke végképp nem. A San Quentin börtön vezetősége egyelőre úgy reagált, hogy mostantól fogva újságíró - dolgozzon bárcsak notesszel is - nem mehet be a kivégzésekre. A döntés persze nem oldotta meg a kérdést, amely továbbra is függőben maradt. (Zsaru) Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÓOY VILMOS
