Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-15 / 290. szám, csütörtök

OLVASOINK OLDALA ÚJ SZ

Ó 5 ) A SZAMOK ELKENDŐZIK A VALOSAGOT Szegények vagyunk 2S: Természetes, hogy be tudja tölteni a tisztséget, hiszen az elnökünk unokatestvére! Pavel Jakubec rajza SZLOVÁK INDEX, ÚJ SZÓ, 1994. 11. 26. Moszkva felé? 1994. december 15. Tisztelt szerkesztőség! ...A helyhatósági választásokon Kamocsa lakossága ismét Lukács Vincének szavazott bizalmat. Már eddig is sokat tett a faluért, neki köszönhető többek között a víz- és gázvezeték lefektetése, az utak portalanítása. Remélem, hogy a következő négy évben is kitartóan dolgozik majd a község fejlesztéséért. HOSTINA IRÉN Komárom Nagy felháborodást váltott ki az, amit az Igor nem bűnöző című cikkükben leírtak. Azt hiszem, hogy mások ís hasonlóan gondolkodnak. A rendőrségnek nem az ilyen ártatlan gyerekkel kellene foglalkoznia, hanem az ún. dunaszerdahelyi maffiával, amely rettegésben tartja a várost. Saját tapasztalatomból mondom: a rend tisztes őre eltanácsolt a feljelentéstől, mondván, ezekkel nem érdemes kikezdeni, mert az életembe kerülhet. Felteszem a kérdést: kihez fordulhat tehát a tisztességes polgár? Azt is megkérdezem, mikor valósítja meg a kerületi rendőrparancsnok azt az ígéretét, hogy felszámolja a bűnszövetkezetet? (A levelet érthető okokból nem írhatom alá.) ...A karácsonyi ünnepekre készülünk. Az elfoglalt emberek időhiányban szenvednek, a munkanélkülieknek pedig nincs pénzük. Ezért valahogy ridegebben éljük át az ünnepeket. A karácsony a szeretet ünnepe, ezért álljunk meg egy pillanatra, ne rohanjunk! Ne az utolsó percekben futkározzunk az egyik üzletből a másikba, ne kapkodva vásároljuk az ajándékokat, és főleg ne az legyen a legfontosabb, hogy mennnyit költünk a karácsonyfa alá szánt csomagokra. Jól gondoljuk meg, kinek, mivel tudnánk igazán örömet szerezni. Mert csak így tudjuk meghitten átélni az ünnepeket, úgy mint valamikor régen őseink. BERNÁTH ÁGNES Érsekújvár Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet Köszönjük olvasóink bizalmát ós várjuk további leveleiket. Rendszeresen elolvasom a statisztikai jelentéseket az újságokban és az adatok gyakran elgondolkodtatnak. Ha összehasonlítom a közölt adatokat életkörülményeink alakulásával a szűkebb és szélesebb környezetemben, akkor kitűnik, hogy tíz közül kilencen mélyen a közölt mutatók alatt vagyunk. Ez azt jelenti, hogy az efféle globális rálátás nem megfelelő módszere a társadalmi helyzet felmérésének. A legutóbbi adatok szerint nálunk az átlagbér 5 800 korona volt. El tudom képzelni azoknak a reakcióját, akik a 2 450 korona szintű minimálbérből kénytelenek élni, és csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy ezek vannak abszolút többségben. Azt is megtudhattuk, hogy a jövedelmünk 42 százalékát élelmiszerek vásárlására költjük. Szinte magam előtt látom azt a több ezer családfőt, akik lázas számítások után arra a következtetésre jutnak, hogy náluk bizony a jövedelmük 70-75 százaléka fogy el erre a célra, és csak azért ennyi, mert több pénzük az étkezésre egyszerűen nincs. Mindezek ellenére a globális adatokból is kiolvashatjuk szegénységünket. A statisztika szerint az adott időszakban az egy személyre megvásárolt élelmiszer értéke 1050 korona volt. Vagyis ennyiből kényszerült élni egy ember egy hónapig. Nem vagyok messze az igazságtól ha azt mondom, hogy kevés az átlagállampolgár. Tehát a statisztika törvényszerűségei szerint ebben az összegben benne vanSzeptember elsejével kezdődően - hosszú vajúdás után - úgy döntöttem, visszamondom egyetlen magyar napilapunkat, az Új Szót. Szó se róla, fájdalmas döntés volt, de úgy gondoltam, hogy még 3,50 koronával sem tudom tovább támogatni azt az újságot, amelynek hasábjain Tóth Mihály szerkesztő úr immár évek óta az itt élő magyarság félrevezetésével foglalkozik, s teszi (teheti) sorra közzé egyoldalú, s szerintem elfogult nézeteit. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy pl. Mečiarról szóló írásaival messzemenően egyetértek most is. A saját fészkünkön belül viszont nem érdekelnek a szernak azok is, akiknek jóval kevesebb jut erre a célra. Bár őszintén megmondom, nem tudom elképzelni, hogy lehet-e még ennél is kevesebből megélni, illetve lehet-e még életnek nevezni azt, ami ezen a szinten történik. Mert ha az 1050 koronát elosszuk 30 nappal, egy napra 35 korona jut. Pedig egy nyugdíjas szociális ebéde 25-26 koronába kerül. A fennmaradó 9 -10 korona elköltésének módját az olvasók fantáziájára bízom. Ha az ember összeadja azokat a tételeket, amelyeket havonta feltétlenül ki kell fizetni, akkor kiderül, hogy az átlagállampolgár átlagjövedelme 7580 százalékával nem rendelkezik, mert azt előre meghatározott célokra, élelemre, lakásra, gázra, villanyra stb. kell elköltenie. A fennmaradó 20-25 százalék szolgál ruházkodásra és más kiadásokra, amelyek közé sajnos már az egészségügyi ellátást is be kell sorolni. Ebből kitűnik, hogy a szlovákiai átlagállampolgár mozgástere, ami az életviteli forma megválasztását illeti, nagyon be van határolva. Minőségi életvitelre, amelyhez hozzátartozik egy meghatározott szintű kulturális igény kielégítése, még gondolni sem tud. Ez a helyzet pedig törvényszerűen általános kulturális lemaradást szül, ami a mi helyzetünket ismerve különösen elgondolkodtató. Az alapos elemzésből az is kitűnik, hogy még nem értünk a gödör fenekére. A statisztika kesztő úr és pl. Duray Miklós esetleges személyes kölcsönös sérelmei. Tetszik vagy nem, Duray Miklós az a politikus, akinek az itt élő magyarok közül (a legutóbbi választás szerint is) majdnem a legtöbb, pártjának, az Együttélésnek pedig a legtöbb támogatója van! Vele kapcsolatban a tisztelt szerkesztő úr talán majd akkor fog majdnem jót is írni, amikor a palesztin újság vezércikke az ortodox zsidó telepesekről... A lap december 7-i számában viszont olyan dolgot ír, amiről a „legbőszebb együttéléses" sem álmodhatott ez idáig. Szinte „kiskorúsítja" azt az A. Nagy Lászlót, aki tán valamivel eredményesebben és főleg komolyabb helyemiix

úmíi • Fájó szívvel és kisírt szemmel állunk sírjánál és fájdalommal gondolunk halálának tizedik évfordulóján, december 15-én APenta Brokers Kft., a Pozsonyi Opciós Tőzsde tagja szlovák és cseh vállalatok és alapok RÉSZVÉNYEIT MEGVÁSÁROLJA, illetve segít a részvények közvetített eladásában, esetleg vásárlásában Bratislava: 07/ 2011 137,631 48 Želiezovce: 0811/33 21 szerint 18 százalékkal költöttünk többet élelmiszerre mint az előző időszakban. Ez nem azt jelenti, hogy több élelmiszert vásároltunk, hanem azt, hogy ennyivel többet fizettünk érte. Galánta három legnagyobb élelmiszerüzletének adatai szerint szeptemberben és októberben kevesebb árut adtak el, ami azt jelzi, hogy a többletkiadás mellett csökkent a fogyasztás. Ez azt jelenti, hogy további családok voltak kénytelenek redukálni a napi élelmiszerfogyasztásukat, főleg húsból és hentesáruból fogyott kevesebb. Ez elsősorban azokat a családokat érinti, amelyek a kötelező befizetések után fennmaradó jövedelmüket kizárólagosan élelmiszerre kénytelenek költeni, így az újabb áremelkedéseket csak fogyasztásuk visszafogásával tudják pótolni. Mivel a pénz értékének csökkenése elsősorban az élelmiszereknél mutatkozik meg, az infláció elsősorban ezeket a családokat sújtja. A statisztikának pontosabban kellene kifejeznie a rohamosan növekvő társadalmi különbségeket. Nincs átlagos társadalmi helyzet, csak konkrét társadalmi csoportok konkrét helyzete. Ezeknek a konkrét helyzeteknek az elemzése, vagy inkább megláttatása a statisztikán keresztül nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a kormányzat és a parlament célirányos intézkedéseket hozzon a gondok megoldására. BENKOVICS JÓZSEF Galánta ken politizált a honi magyarságért, mint Tóth Mihály valaha is. Úgy gondolom, A. Nagy László tökéletesen átgondolta, hogy a két magyar parlamenti frakció közül melyikbe óhajt belépni - saját lelkiismerete szerint ezt meg is tette. A szerkesztő úr politikai ízlésről is ír. Sokan ismerhetjük Tóth Mihály politikai ízlését is, ezért talán maga Duray Miklós sem sértődik meg azon, hogy személyéből a szerkesztő úr - ki tudja hányadszor már - újfent nacionalistát igyekszik kreálni. Sokan tudjuk pedig, hogy az Együttélés elnöke az „átkosban" is hangot adott - egyesek szerint eretnek - nézeteinek. FEHÉR ISTVÁN Komárom a drága jó férjre, édesapára, nagyapára és testvérre, KONCZ JÓZSEFRE (Ipolyság), akinek jóságos szíve 46 éves korában megszűnt értünk dobogni. Gyászoló felesége: Mária, gyermekei: Gyuszi, Józsi családjukkal és a rokonság V-413 8 • Soha el nem múló szeretettel emlékezünk drága halottunkra PUZSÉRIMRÉRE (Nagymegyer), aki 1989. december 15-én távozott szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a szomorú ötödik évfordulón. Felesége és családja V-4184 • Kárpótlási jegyet vásárolunk, azonnali fizetéssel. Érdeklődni Sok évet megéltem már, megvan a saját véleményem a dolgokról. A szlovákokat sok sérelem érte a múltban minden oldalról. Ez azonban nem ad okot arra, hogy ne építsünk jó kapcsolatokat a mellettünk élő nemzetekkel és nemzeti kisebbségekkel. Napjainkban csak a bolond nem látja, hogy Mečiar pártja nem ezen az úton halad, hanem olyan államformát szeretne kialakítani, amely a sztálinista elképzelésekre épül. Mečiar Moszkva felé már rég kitette az indexet. Még akkor, Kenyéradó gazda? A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának a III. kötete népiesnek, elavultnak magyarázza a kenyéradó szót. Ám, jómagam, az úr - szolga viszonyt érzem ki belőle. Ezért úgy vélem, hogy Péterfi Szonya a Vadnyugat Nagymegyeren című riportjában más kifejezést is kereshetett volna. Ami kimaradt. Hogy mi? Hát hogy Hostina Irén levelezőjük elfelejtette elárulni, hogy hol kapható ajándék, melyik az a drogéria? Gyaníthatóan Révkomáromban! Pedig az eltitkolt drogéria tulajdonosa jó reklámnak érA Satur utazási iroda rendezésében szülők és gyerekek indultak Bécsbe, hogy megismerkedhessenek a nagyváros karácsonyi hangulatával. Kettős érzés szorongott bennem és sokunkban. Az egyik a felszabadult, jó érzés, hogy már ide is eljuthatunk, a másik lehangolóbb volt, arra gondoltunk, hogy szerény pénztárcánk csak a kirakatok bámulását engedélyezi számunkra. Ennek ellenére a gyerekek csodálatosan jól érezték magukat a Mese parkban, ahol a Mikulás kezet fogott velük, élő jegesmedve korcsolyázott, óriás cukorsümunkanapokon 8-tól 14 óráig és 17-től a 07/29 46 58-as telefonszámon lehet. V-4215 • Eladó megkímélt ülőgarnitúra és ebédlőfal. Tel.: 0709/594 695, 527 746, otthon. V-4216 • Nedves, penészes lakások végleges helyreigazítása, diagnosztikai nedvesség mérés. Tel.: 0707/25 49, Galánta. V-4074 • Értesítjük a tisztelt vásárlókat és eladókat, hogy 1994. december 18-án, 8 órai kezdettel a szímői kultúrházban téli vásárt rendezünk. Bővebb tájékoztatást a 0817/946 187-es telefonszámon adunk. Mindenkit szeretettel várunk és jó vásárlást kívánunk. VS-1707 amikor éjszaka titokban a Tátrában az orosz államfővel tárgyalt. Akkor, amikor titokban Schwechatba rohant, szintén az orosz államfővel tárgyalt. Ha az újságírók ki nem puhatolják, máig sem tudnánk róla. A kérdés csak az, hogy Szlovákia lakossága a várható következő választásokon le tudja-e győzni önmagát, s képesek lesznek-e a valóban demokratikus erők Mečiar ellen voksolni. MICHAL BARAN Nagymihály telmezte volna... Kár... (Rejtett reklámot viszont nem közölnénk, a szerkesztő megj.) Szimat, szimat. Azt képzelik, hogy valamennyi olvasójuknak nyomozó ebe van? December 3án ugyanis arról tájékoztatták a nagyérdeműt, hogy Komárom városában megnyitották Kopócs Tibor jeles festőművész tárlatát. Ez így igaz. De, kérem, hol? Csak nem a Galambos féle kocsma játéktermében? Vagy pedig a Duna Menti Múzeum várja a kultúrára szomj ú hozó kat? CSIBA GÉZA Komárom vegben ugrálhattak. Nem tudom felsorolni a sok látványosságot, élményt, amiről nálunk még csak álmodhatunk. Az ádventi koszorúk sokasága vigasztalólag hatott rám - majdcsak kivárjuk, hogy megközelítsük a bécsi szintet, ahol a tudomány és az emberi leleményesség a gyermekeket szolgálja. A szülők ott gyermekeikkel együtt önfeledt örömmel várják a karácsonyt, miközben nálunk a szülők gyötrődve küzdenek a mindennapi bizonytalanságban. Óriási különbség! HAJTMAN KORNÉLIA Nána Vendégfogadásból elégtelen Ausztriába utazva egy szerény átkelőhelyre esett a választásunk: Kopházán léptük át az osztrákmagyar határt. Az előttünk kígyózó kocsisort szemlélve megfigyeltem, hogy a magyar, osztrák és német turisták között mi voltunk csupán szlovákiaiak. Ezt sajnos éreztették is velünk, amikor útlevelünket átadtuk a magyar vámosoknak, akik ,jó" magyarságukat különös módon adták tudtunkra: trágár szavakat, megjegyezéseket váltottak egymás között rovásunkra, Szlovákiáról. Káromkodtak, lenéztek „szlovákságunk" miatt, azt hitték nem vagyunk magyarok... Sajnos, ebben az esetben mindent értettünk. De ha nem lennénk magyarok, akkor is: hol van a másság tisztelete, az udvariasság? Nem csak mi, szlovákiai magyarok értjük a nyelvet, s nagyon csúnya vélemény alakulhat ki bennük a meglátogatott ország vendégszeretetéről, kultúrájáról, s néoéről. BÍRÓ KATALIN Tornaija FŐÁLLÁSBAN - KÖTETLENÜL, ÚJ SZÓ, 1994. 11. 25. Ebből nem kérek Őszintén örülök, hogy Pásztor István úr lett újból Komárom polgármestere, mivel én is úgy értékelem, hogy sokat tett Komárom városáért. Tetszenek a Komárommal kapcsolatos tervei, amelyeket az interjúban és a Komáromi Lapokban is hangsúlyozott. Viszont megdöbbentett az a tény, hogy Pásztor István egy személyben két fontos főállást igénylő munkakört akar betölteni. Én nem tudom ugyanis elhinni, hogy egy ember két ilyen fontos állást tud betölteni úgy, hogy az egyik tevékenység ne menjen a másik rovására. Szépek a tervek, de ha ez így lesz, pesszimista vagyok, és félek, hogy amit Pásztor úr elmondott, csak elképzelés marad. Választania kellene a két állás közül, ha komolyan gondolja Komárom jövőjét. Ha két állást fog betölteni, csak személyes érdekekről lehet beszélni. És még valami. 1989-ben nem gondoltam volna, hogy ilyen a demokrácia, amilyen helyzet van ma Szlovákiában. Köszönöm, de ebből nem kérek, s azt hiszem rajtam kívül sokan gondolkodnak még így, ezt tükrözi a helyhatósági választásokon való részvétel is. VÍZVÁRY ZOLTÁN Komárom KISEBBSÉGI KABINETPOLITIKA, ÚJ SZÓ, 1994. 12. 7. Elfogultság nélkül! Karácsonyi hangulat Bécsben Az Új Szót olvasva...