Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-15 / 290. szám, csütörtök

U} Ú

J SZÓ MOZAIK 1994. december 10. Felhívás Ez év őszén alakult meg az Illyés Alapítvány szlovákiai alkuratóriuma. Célja, hogy a szlovákiai magyarságnak szánt magyarországi költségvetési támogatásokat átláthatóan, igazságosan és ellenőrizhetően ítélje meg egy pályázati rendszeren keresztül. Az alkuratórium alapszabálya szerint az alkuratórium a négy magyar párt és a Csemadok képviselőjéből, illetve az egyes szakmai tanácsok által delegált képviselőkből áll. Az alkuratórium öt szakmai tanácsot hoz létre. A következő szakmai tanácsokról van szó: - kulturális, - oktatásügyi, - tudományos, - könyv- és lapkiadással foglalkozó, - gazdasági. Az alkuratórium alapszabálya szerint a szakmai tanácsok tevékenységében részt vehet minden olyan szervezet, szövetség, intézmény, kiadó, társaság, mozgalom, alapítvány, oktatási intézmény stb amely önálló jogi személy, melynek tevékenységi köre összhangban van az adott szakterülettel, és amely ezen felhívás értelmében jelentkezik az egyes szakmai tanácsokba. Az alkuratórium fenntartja magának a jogot, hogy elbírálja a jelentkezők jogosultságát az egyes szakmai tanácsokba. A szakmai tanácsok jogosultságát és hatáskörét az alkuratórium alapszabálya szabályozza. Kérünk tehát minden olyan szervezetet, szövetséget, kiadót, mozgalmat, intézményt, társaságot, alapítványt, oktatási intézményt stb., amelyek önálló jogi személyek és részt kívánnak venni az Illyés Alapítvány Alkuratóriumának munkájában, hogy jelentkezzenek az alkuratóriumba. A jelentkezés határideje: 1995. január 15. A Jelentkezést a következő címre küldjék: Végh László Csemadok OV nám I. mája 10-12 815 57 Bratislava Az új kormány összetétele KOMMENTÁRUNK Vladimír Mečiar kor mányfő (DSZM): 1942. július 26án született Zólyomban. Végzettsége jogász, 1990-ben a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Mozgalmat képviselve néhány hónapig a szlovák kormány belügy- és környezetvédelmi minisztereként tevékenykedett, 1990-ben, az NYEE választási győzelme után első ízben bízták meg a szlovák kormány elnöki tisztségével, 1992ben a parlamenti választások győztes pártja, a DSZM elnökeként alakított kormányt. Katarína Tóthová minisz terelnök-helyettes (DSZM): 1940. február 6-án született Pozsonyban. Végzettsége szerint jogász. 1965-től 1992-ig a Komenský Egyetem Jogi Tanszékének munkatársaként dolgozott. 1992 júniusától 1994 márciusáig a DSZM parlamenti képviselője, igazságügy-miniszter. Sergej Kozlík miniszterei nök-helyettes, pénzügyminiszter (DSZM): 1950. július 27-én született Pozsonyban. Közgazdász, 1988 és 1990 között a szlovák pénzügyminisztérium osztályvezetőjeként dolgozott. 1992-ben a szlovák kormány gazdaságpolitikai szakosztályának igazgatói, 1993 novembérétől 1994 márciusáig a szlovák kormány alelnöki tisztségét töltötte be. Jozef Kalman miniszterei nök-helyettes (Munkásszövetség): 1951. április 18-án született Besztercebányán. Vegyipari szakmunkásképző iskolát végzett, vegyészként dolgozott. 1973-tól a szakszervezetekben tevékenykedett. Pozsonyban 1983-ban elvégezte a Politikai Főiskolát. 1993-tól az érdekegyeztető tanács tagja. Juraj Schenk küiügyminisz ter(DSZM): 1948. május 6-án született Pozsonyban. 1966-ban érettségizett, majd a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészkarán szociológiát tanult. Mostanáig e kar szociológiai tanszékén dolgozik, 1990-től tanszékvezetőként. Nemzetközi szociológiai társulások tagja, a Szociológiai Világtár sulásban a Szlovák Szociológiai Társulást képviseli. Ján Sitek védelmi miniszter (SZNP): 1956. június 19-én született Trstenában (Alsókubini járás), középiskolai tanulmányait a tvrdošíni elektrotechnikai ipari iskolában végezte. A Zsolnai Közlekedési Főiskola távközlési szakán 1989-ben kapta meg mérnöki diplomáját. 1993-tól magán termelőtársaság alkalmazottjaként dolgozott. Eva Slavkovská oktatási miniszter (SZNP): 1942. július 17én született Pozsonyban. 1964-től alapiskolai tanítóként, 1967-től pedig a nyitrai közgazdasági szakközépiskola pedagógusaként tevékenykedett. 1979-től a Szlovák Tudományos Akadémia tudományos munkatársa. 1994 februárjától a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke. Peter Baco földművelési miniszter (DSZM): 1945. április 9-én született Opatován (Trencséni járás). Üzemgazdász, 1973-1985ig a Nemšovái Egységes Földműves Szövetkezet elnöke. 1986-1990 között a földművelési minisztérium osztályvezetőjeként dolgozott. 1992-ben a DSZM képviselőjeként a szövetségi parlamentben tevékenykedett, 1993 júniusától 1994 márciusáig földművelési miniszter volt a Mečiar-kormányban. Ivan Hudec kulturális miniszter (DSZM): 1947.július 10-én született Nyitrán. Egyetemi tanulmányait 1972-ben fejezte be a pozsonyi Komenský Egyetem Orvosi Karán, majd orvosi, pedagógusi, tudományos munkatársi és irányítói munkakörökben dolgozott. Idehaza és külföldön több mint 50 munkáját publikálta. 1990-ben a szlovák parlament képviselője lett. Jozef Zlocha környezetvédelmi miniszter (DSZM): 1940. június 6-án született Lysá pod Makytouban (Vágbesztercei járás). Kassán, majd Ostravában bányaipari főiskolát végzett. Tanulmányai befejeztével 1963-tól 1990-ig Iglón mint geológus dolgozott. 1992 és 1994 között szlovák környezetvédelmi miniszter volt. 1994 őszén megválasztották parlamenti képviselőnek. Oľga Keltošová munka-, szociális és családügyi miniszter (DSZM): 1943. február 27-én született Bazinban (Pozsony-vidéki járás). Az 1960-1961 közötti időszakban mint munkás dolgozott a Pravda Kiadónál, 1966-ban pedig befejezte a Komenský Egyetem Bölcsészkarán az újságírói szakot. 1968-1969 között politikai okokból nem maradhatott a szakmájában. 1989-ben belépett a Demokrata Pártba, ahol sajtótit kárként működött, 1990-ben beválasztották a szlovák parlamentbe, ahol egy ideig alelnökként ténykedett. 1992-től a DSZM tagja és egyben parlamenti képviselője. 1992-1994 között szociális és családügyi miniszter volt. Ľubomír Javorský egészségügyi miniszter (DSZM): 1949. szeptember 23-án Veľký Šarišban (Eperjesi járás) született. A kassai Šafárik Egyetemen szerzett orvosi diplomát. 1974-től 1979-ig Ólublón mint sztomatológus működött. 1979-től Eperjesen dolgozott, majd 1992 novemberétől a helyi kórház igazgatója. 1992-ben a szövetségi parlament, 1994-től pedig a szlovák parlament tagja. Alexander Rezes közieke dési és hírközlési miniszter (DSZM): 1948. július 9-én Oborínban (Nagymihályi járás) született. 1967-ben fejezte be tanulmányait a pozsonyi Közgazdasági Főiskolán. 1967-tól a kassai Kelet-szlovákiai Vasműben fokozatosan több tisztséget töltött be. Napjainkig mint a vasmű alelnöke tevékenykedett. Ján Mráz tárca nélküli miniszter (Munkásszövetség): 1940. augusztus 29-én Veľký Folkmárban (Iglói járás) született. Ácsnak tanult, majd 1978-ban távúton elvégezte a pozsonyi Közgazdasági Főiskolát. 1958-1980 között a kassai építőipari vállalatnál dolgozott, 1980-1986 között pedig a nagymihályi építőipari vállalat igazgatója. 1986-1990 között Kassa főpolgármester-helyettese. 1990-től magánvállalkozó az építőiparban. ^ Ľudovít Hudek belügyminiszter (DSZM): 1948. május 30án Pozsonyban született 1967-1972 között a Komenský Egyetem Jogi Karán tanult. 1977-1981 között a jogi karon kandidátusi tudományos fokozatot ért el. 1976-től a rendőrségi főiskolán dolgozott. 1992 és 1994 között az igazságügyi minisztériumban tanácsadóként működött, 1994 novemberétől legfőbb ügyész. Jozef Liščák igazságügy-miniszter (Munkásszövetség): 1947. január 18-án Svrčinovecben (Čadcai járás) született. Középiskoláit Öadcán végezte, majd 1971 és 1976 között elvégezte a Komenský Egyetem Jogi Karát. 1977-től a besztercebányai kerületi bíróságon dolgozott. Peter Bisák privatizációs miniszter (Munkásszövetség): 1949. június 22-én Zsolnán született. A gépipari szakközépiskola •után elvégezte Pozsonyban a Közgazdasági Főiskolát. 1974-től a Zsolnai Járási Nemzeti Bizottságon dolgozott. 1985-től Zsolna Városi Építőipari Vállalatának igazgatóhelyettese, majd 1990ben igazgatója. 1992-től magánvállalkozó . Ján Ducký gazdasági miniszter (DSZM): 1944. január 30án Lehota pod Vtáčnikomban (Privigyei járás) született. 1967-ben Pozsonyban befejezte a Közgazdasági Főiskolát, majd Trencsénben a Slovakotex vezérigazgatóságán dolgozott, ahol a kereskedelmi igazgató posztjáig vitte. 1983-1989 között az ipari minisztériumban tevékenykedett. 1993-ban Szlovákia Iparszövetségének elnöke, 1993 novemberétől 1994 márciusáig gazdasági miniszter. (TA SR) A hír nem maradt el Ugy látszik, valóban szakértői kormányt sikerült összeállítania Vladimír Mečiarnak. Annak ellenére, hogy egyik koalíciós partnere, a Munkásszövetség szeptember vége óta heteken át hangoztatta, hogy nem készült fel a kormányzati szerepre. Alaposan rácáfolt ugyanis erre az állításra Peter Bisák. az új szlovák kormánynak a Munkáss/.övetségből kikerült privatizációs minisztere, aki bársonyszékének elfoglalása után alig néhány órával képes volt beleásni magát abba a témakörbe, amiről néhány nappal korábban még úgy beszélt, hogy nincsenek róla mélyebb ismeretei. Kedden esle nyolc óra tájban elfoglalta székét, és tegnap délben egy óra előtt pár perccel már hallhattuk a hírt: meggyőződött róla. hogy a vagyonjegyes privatizáció második hulláma nincs jól előkészítve, ezért a november utolsó harmadában Rudolf Filkus által december 15-ére meghirdetett előforduló kezdetét bi/onytalan időre elhalasztják. A szűkszavú hír merőben ellenkezik Milan Janičina. most leköszöni privatizációs miniszter ugyancsak tegnap napvilágot látott szűkszavú nyilatkozatával. Eszerint részükről a vagyonjegyes privatizációi jól előkészítették, így semmi okát nem látja annak, hogy Rudolf Filkus az új kormány kinevezése előli visszavonja az általa meghirdeteti előfordulót. Ez a nyilatkozat kedden délután hangzott el. Pers/e, hogy e/. így alakul, az már hétfőtől nyilvánvaló volt, pontosan attól a pillanattól fogva, hogy a leköszönt kormány pénzügyminisztere és elnöke a köztársasági elnökkel megegyezett abban: még 15-e elölt nevezze ki a/ új kormánytagokat, hogy legyen idejük felelősségteljes döntést hozni a vagyonjegyes privatizáció folytatását illetően, hiszen „végül is nekik kell végigvinniük". A felelősségteljes döntés tehát megszületett, most már „csak" az a kérdés. hogy mekkora felelősséggel kezelik majd a privatizációs tervezetek felülvizsgálását. „Csak" az a kérdés, hogy mit tartanak majd jónak és mit rossznak a kész tervezetekből. „Csak" az a kérdés, hogy mi marad a Moravčíkék által előkészített privatizációs csomagban, marad-e valami a közel .3,5 millió vagyonjegykönyvtulajdonosnak. Hiszen ha a zsírosabb falatok - például a villamosipari vállalatok - kikerülnek belőle, alaposan megcsappan az egy könyvre eső vagyonjegyes módszerrel privatizálandó vagyonrész, a jelenlegi mintegy 20-25 ezer koronás értéknek még a felét sem érheti el. Csalódott les/ a 3,5 millió „ponttulajdonos", de még inkább csalódottak lesznek a befektetési alapok, melyeknek viszont a költséges reklámhadjárataikban telt ígéreteiket teljesíteni kell. A szlovák gazdaság további alakulásáért aggódó tollforgatót a nagybefektetőkkel, a lehetséges külföldi gazdasági partnerekkel együtt a/onban inkább azok a jelek aggasztják, amelyek s/.erint új irányt ves/ a privatizáció folytatása. Előhúzza majd a Mečiar-kormány a saját privatizációs koncepcióját, melynek lényege, hogy előtérbe helyezi a hitelre, a részlettörlesztésre történő közvetlen eladást és az alkalmazotti részvények kibocsátását. A Mečiar-kabinet tavaszi bukása előtt már kifejtette, mit is ért e/ utóbbin. Szerintük ha a részvények azok kezében lesznek, akik a vállalatban dolgoznak. jobban érzik majd felelősségük súlyát, és saját érdekükben jobban is dolgoznak. Jó populista szöveg ez, csakhogy olyan részvényes munkást még néni hordott hátán a föld. aki ha a vállalat érdeke úgy kívánja, saját elbocsátására szavazzon. Persze abban biztosak lehetünk, hogy a részvények többsége nem az ő kezükben lesz... PÁKOZDI GKRTRÜD A BÖNGÉSZŐ nyertesei A megszokottnál egy nappal később közöljük a BÖNGÉSZŐ című versenyünk nyerteseinek nevét, mivel az elmúlt hét végén számos olvasónk telefonált, hogy későn jutott hozzá a Vasárnaphoz. Főleg a keleti végekről érkezett több jelzés. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy egyforma esélyt kell adni a nyerésre minden versenyzőnek. Ezért Miklósi Péter, a Vasárnap vezető szerkesztője csak tegnap délután sorsolta ki közjegyző jelenlétében a három szerencšés nyertest. Ezer koronát nyert Hudec Elvira, Ady u. 20., Losonc. Ötszáz koronát küldünk Pupák Erikának, Pivovarská 17. Ógyalla és özv. Király Jánosnénak, Hlavná 128., Bély (Tőketerebesi járás). A nyerteseknek gratulálunk, a pénzt azonnal küldjük, hogy még karácsony előtt megkapják. Befejezésül íme, a helyes megfejtés: Időszámításunk előtt a 4. században. AHOGY ÉN LÁTOM Slavkovská koncepciója Evek óta tapasztalhattuk, hogy a Szlovák Nemzeti Párt mindig is megkülönböztetett érdeklődést tanúsított az államirányítás két területe, a védelem és az oktatásügy iránt. Politikusai nem árultak zsákbamacskát, kerek perec megmondták a parlamentben, kifejtették a sajtójukban, hogy mindkét szférát a magyar veszély elhárítása érdekében igyekeznek a saját képükre formálni. Nos, Vladimír Mečiar miniszterelnök most mindkét minisztériumot odaadta Ján Slota pártjának. Teljes mértékben tisztában van azzal, hogy egy ilyen kis ország jövőjét, biztonságát nem elsősorban a hadsereg szavatolja, hanem a diplomácia. Tehát szabad kezet adott az SZNP-nek, valósítsa meg régi álmát, tegye „strammá", nemzetibbé a hadsereget, nem utolsósorban pedig tisztítsa meg a fegyveres erőket a riiagyar nemzetiségűektől. Meglátjuk, milyen intézkedéseket foganatosít e tekintetben Ján Sitek védelmi miniszter. Meglátjuk, hova vonultatják be a dél-szlovákiai magyar fiúkat, illetve nemzetiségi szempontból majd úgy káderezik-e a hivatásos katonákat, ahogy azt az SZNP vezető politikusainak nyilatkozatai alapján egyelőre csak sejteni lehet. Az oktatásügyi tárcát is a Slota-párt embere kapta. Már jóval a kormány kinevezése előtt megígérték a nemzetiek, hogy ragaszkodnak hozzá, minden dél-szlovákiai községben legyen szlovák tannyelvű iskola, vagy ha iskola nem is, legalább egy osztályt nyissanak. Ezzel a legnagyobb mértékben egyet lehet érteni. Ugyanis tarthatatlan állapot az, hogy egy szlovák nemzetiségű kisdiák naponta 10-20 kilométernyi buszozásra kényszerüljön csak azért, mert az állam nem teremtette meg számára az anyanyelvi oktatás feltételeit. Éppen olyan tarthatatlan állapot, mint az, ha egy magyar nemzetiségű kisdiákot utaztatni kell hóban, fagyban, mert lakhelyén nem működik iskola, ahol anyanyelvén sajátíthatná el a betűvetést. Tehát itt az ideje, hogy a demokrácia nevében felmérjék a szülők és a pedagógusok, melyik faluban milyen oktatási nyelvű iskolát kell nyitni, hogy minden gyermek anyanyelvén tanulhasson. Van, sajnos, egy nagyon gyenge pontja Eva Slavkovská oktatásügyi miniszter iskolaépítési koncepciójának. Akár azt is mondhatnánk, hogy e gyenge pont miatt nagyon is kilóg belőle a lóláb. Egy szó sem esik benne arról, hogy általános törekvéssé kellene tenni az anyanyelvi oktatás feltételeinek megteremtését. Ellenben annál nagyobb figyelmet fordít az alternatív oktatási elképzelések felmelegítésére. Amelyekről annak ellenére sem mondtak le a nemzetibb szlovák pedagógusok, hogy magyar kollégiáik azt már a pártállam éveiben is elmerészelték utasítani. És amelyekről minden demokratikus érzelmű ember - nemzetiségétől függetlenül - egy perc alatt meg tudja állapítani, hogy az elnemzettelenítést szolgálja. Lehet, sőt valószínű, hogy Slavkovská irányításával és a társadalom nyelvi homogenizálásának gondolatáról lemondani képtelen politikusok támogatásával az elkövetkező években mégis bevezetik az alternatív oktatást. Lehet, hogy megkísérlik felszámolni azt a kisebbségi iskolarendszert, amelyhez (az oktatási nyelv tekintetében) sem az első Csehszlovák Köztársaságban, sem a kommunizmus évtizedeiben nem nyúltak hozzá. Pontosabban: a feszültségek fokozásától óvakodva nem tekintették tanácsosnak hozzányúlni. Sok szó esik mostanában az állampolgári lojalitásról, és többségi-nemzeti körökben még több szó esik a szlovákiai magyaroknak a köztársaság iránti spontán lojalitásáról. Kétségbe vonják. Pedig mi éppen úgy megtartjuk az állam törvényeit, mint bármelyik más állampolgár. Kizárólag így értelmezhető a lojalitás. Csak nem azt akarják a nemzeti tanügyi bácsik kiprovokálni, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben lojalitásunkat majd nem minősíthetik egészen spontánnak? Vannak dolgok, amelyekhez egy állampolgár - ha ad magára - mindenáron ragaszkodik. Az anyanyelvi oktatás is ilyen érték. TÓTH MIHÁLY