Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-14 / 289. szám, szerda

1994. december 14. RIPORT ÜJSZ

Ó 9 I AZ IMELYI PÉLDA Elmagyarosodott szlovákok, elszlovákosodott magyarok A szlovák nemzetféltőktől gyakran hallani, hogy Dél-Szlovákiában nem is élnek magyarok, csupán elmagyarosodott szlovákok. E légből kapott kijelentés nem szorul különösebb cáfolatra. Ám, hogy a magyarok mellett valóban élnek olyanok, akik magukat elmagyarosodott szlovákoknak tartják, arról nemrégiben személyesen győződhettem meg... Imely 2300 lakosú község a Komáromi járásban. A faluba érkezőt kétnyelvű tábla fogadja, az üzletek, vendéglők neve és egyéb információs feliratok is általában két nyelven vannak feltüntetve. Az utcán járva-kelve alig hallani szlovák szót, ami a falu nemzetiségi összetételének ismeretében (53 % magyar 47 % szlovák).nem is annyira meglepő, s inkább az ejti gondolkodóba a vendéget, miért nem nagyobb a magyarok aránya. De rögtön megtalálja a vélt magyarázatot a kitelepítésekben, betelepítésekben, erőszakos reszlovakizációban. Annál nagyobb meglepetés éri, amikor felvilágosítják: az ímelyiek többsége bizony nem magyar, hanem szlovák származású. Amíg erről a falu egyetlen és (természetesen?!) szlovák tannyelvű iskola igazgatónője próbálja meggyőzni, kétkedése változatlanul megmarad. Szlovák Csemadok-alapítók Később, mikor már a falu polgármesterétől hallja ugyanazt, némileg gondolkodóba esik, ám amikor a helyi Csemadok-szervezet egyik alapítójáról és hosszú éveken át lelkes szervezőjéről a legnagyobb ámulatára kiderül, hogy szintén szlovák nemzetiségű, enyhén szólva elképed. Meg kell csípnie magát, hogy elhiggye: ébren van, nem álmodik, és ez nem is Magyarország, ahol e jelenség csöppet sem lenne szokatlan, hanem Dél-Szlovákia, alig pár kilométerre Komáromtól, az egyik legharcosabb Maticaszervezet székhelyétől. S minél tovább tartózkodik a faluban, minél több emberrel beszél, annál inkább belátja, hogy imely alighanem párját ritkító község DélSzlovákiában. - Hogy a község alapítását mely nemzet fiainak köszönheti, azt ma már nehezen tudnánk kinyomozni, vitathatatlan történelmi tény azonban, hogy a XVII. században a törökdúlás következtében elnéptelenedett faluba Trencsén vármegyéből érkeztek új telepesek, s a mai lakosok nagy része bizonyíthatóan azok leszármazottja - ismerteti az alapállást a falu krónikájára hivatkozva Vrábel Vendel polgármester. - A magyar környezet hatása és a múlt században a magyar hivatalos szervek részéről megnyilvánult magyarosítás megtette a magáét, ám még a hatvanas években is a falu lakosságának több mint hetven százaléka szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Kettős nemzetiségtudat Ezek után meglepő, alig harminc éven belül ez az arány annyira megváltozott, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával a többség már magyarnak vallotta magát. A polgármester véleménye szerint a helyiek mentalitásában, illetve „kettős" nemzetiségi tudatában keresendő az ok, amiért egyszer ilyen, egyszer olyan nemzetiségűnek vallják magukat. - Az első köztársaságban inkább szlováknak vallották magukat a helybeliek mondja mikor a falut 1939-ben Magyarországhoz csatolták, többen magyarnak jelentkeztek, 1945 után ismét fordult a kocka, ám az most fordult elő először, hogy a községben - legalábbis statisztikailag - kisebbségbe kerültek a szlovákok. - De hát milyen szlovákok azok, akik nem beszélnek szlovákul? Mertén bizony nemigen hallottam a faluban szlovákul beszélni... - „Elmagyarosodott" szlovákok. Itt valóban általában magyarul beszélnek az emberek, otthon is, az utcán is. Emlékszem, gyerekkoromban még mindennapos volt a szlovák szó a faluban, ez mára szinte kiveszett - meséli a különben szintén szlovák származású polgármester. A nemzetiség kérdése itt különösebben nem erdekli az embereket, sem a magyarokat, sem a szlovákokat. Nálunk emiatt még soha nem volt vita vagy nézeteltérés. Megtörtént, nem mondom, hogy a kocsmában a felhörpintett féldecik, só rök hatására belekötöttek valakinek a nemzetiségébe, de nem imelyi volt a kötekedő, s miután a helybeliek „felvilágosították", mi nálunk a rend, több baj nem volt vele. Matica nincs Mint megtudom, ímelyen nem működik Matica slovenská, noha 1968-ban megkísérelte néhány kívülről jött jóakaró megalapítani, de igyekezetük a helybeliek részéről teljes közömbösséggel, majdhogynem ellenszenvvel találkozott, így kísérletük nem járt sikerrel. Annál inkább sikerült a Csemadok-alapszervezet megalakítása. A mind a mai napig aktívan működő szervezet idén ünnepelte fennállásának 45. évfordulóját. Születésénél, lásson a világ csodát, az imelyi magyarok mellett jó pár imelyi szlovák is ott bábáskodott. Egyikük volt Miskovics Kálmán, vagy ahogy a faluban mindenki ismeri: „Imi bácsi". - Én is szlovák vagyok, az anyanyelvem viszont magyar, mert az édesanyámtól azt tanultam. Az iskoláim is vegyesek, van, amit szlovákul, van, amit magyarul végeztem - mondja az idős ka ra, súlyos betegsége (szklerózis multiplexben szenved) ellenére szellemileg még mindig bámulatosan friss öregúr. A családban is vegyesen vagyunk, magyarok is, szlovákok is, ahogy szinte minden imelyi családban. De ha általánosan akarom jellemezni a falu népét, akkor azt kell mondanom, a tősgyökeres Ímelyiek szlovák származásúak és katolikusok. A magyarok - reformátusok vagy más faluból kerültek ide hozzánk. A nemzetiség azonban soha nem volt nálunk elsődleges kérdés, és ma sem az. A faluban szinte mindenki beszél magyarul, kivéve azokat a szlovákokat, akik máshonnan kerültek ide. Még a szlovák pedagó gusok is magyarul beszélnek otthon, a saját fülemmel hallottam. Ellenben vannak magyarok, akik még ma sem tudnak szlovákul, amit én - őszintén szólva - nehezen értek. Imi bácsi egyébként nagy híve a magyar kultúrának, az Új Szót is járatja, s mint mondja, minden cikkét elolvassa. Alapító tagja volt a Csemadoknak, színdarabokat tanított be - magyarul, énekkart, népzenekart, tánccsoportot szervezett, a zenekarnak ő volt a prímása, a tánccsoportnak a koreográfusa, s a mai napig élénken figyelemmel kiséri a falu kulturális életét. Ez utóbbi szervezője immár második éve Csemadok-elnöki minőségében Haris Valéria. Érdektelenség - Igen, a Csemadok még mindig működik, de a rendezvényeink iránt már nincs olyan érdeklődés, mint régen - panaszolja, miközben elém teszi az idei és az elmúlt év kulturális rendezvényeinek krónikáját. A lista nemcsak évzáró gyűlésekből, bálokból áll. A helyi énekkarnak köszönhetően gyakoriak a dalestek, folklórműsorok is. Az idén immár harmadik alkalommal rendezték meg a Szomszédolást, melynek keretében a környező községek folklórcsoportjai közösen szórakoztatják el a falvak népét. Szerveztek színházlátogatást is Komáromba, ha már a helyi kultúrházban ilyen előadásokat nem láthatnak. Sok más Csemadokszervezet „aktivitását" ismerve, irigykedve és csodálattal hallgattam az elnöknő beszámolóját. Pedig ő inkább panaszkodott: nincs érdeklődés, egyre kevesebben járnak el a rendezvényeikre, arról nem is beszélve, hogy mind kevesebben veszik ki részüket tevékenyen a falu kulturális életéből. - El vagyunk szlovákosodva. Akik még valóban magyarnak vallják és érzik magukat, azok a Csemadokban is dolgoznak. De hiába csináljuk a műsorokat, ha nincs kinek. Az évzáró gyűlésekre még csak eljönnek a tagok, de a műsoros estekre már ők sem igen törik magukat. Mással vannak elfoglalva, inkább a tévében, videóban keresik a szórakozást, közömbösek a kultúra, a nemzeti kultúra ügye iránt. A menyecskekórusban is jobbára már csak idősebbek vagyunk, kivéve két fiatalasszonyt. Kellene az utánpótlás, de honnan? A magyar gyerekek is (kevés kivétellel) szlovák iskolába járnak, mert már rég nincs magyar iskola. Ahogy magyar pedagógusok sincsenek a faluban. Ki nevelje akkor a fiatalokat a magyar kultúra, történelem iránti fogékonyságra? Attól tartok, ha ez így megy tovább, megszűnik a Csemadok is, és akkor megszűnik a magyar kulturális élet is, s lehet, a magyarság is. Nem hiányzik a magyar iskola Az anyanyelven működő iskola kérdése minden kisebbség esetében kardinális kérdés. Nem véletlenül szorgalmazzák a nemzetféltő szlovákok, hogy DélSzlovákia minden községében legyen szlovák iskola, és nem alaptalanul védi és óvja a szlovákiai magyarság a még meglévő iskoláit. Az imelyi szlovákok nem panaszkodhatnak, a faluban hosszú évtizedek óta folyamatosan van szlovák iskola (a kivételt az 1939-1945 közötti időszak képezte), ellenben a még hosszabb múltra visszatekintő magyar iskola még a hatvanas évek végén megszűnt. Nem a körzetesitesek, nem is más hatalmi döntés következtében egyszerűen kellő érdeklődés híján. Mert még a magyar szülők is inkább szlovák iskolába íratták a gyereküket, abban a reményben, hogy ott jobban megtanul szlovákul. így lett évről évre kevesebb a gyerek, mígnem végleg megszűnt a helyi magyar iskola utolsó maradványa is. Az iskola elsorvadásához Miskovics bácsi szerint valószínűleg hozzájárult, hogy nem voltak jól felkészült tanárok, mert a képesítettek inkább átléptek a szlovák iskolába, így a magyar iskolában csak a „gyorstalpalót" végzettek maradtak. És ez alighanem a színvonalon is megmutatkozott. Az imelyi magyaroknak, úgy tűnik, azóta sem hiányzik a magyar iskola. A faluból mindössze nyolc kisdiák jár a szomszédos Naszvad magyar iskolájába, a helybeli szlovák iskola 258 tanulója közül ellenben 73 a magyar nemzetiségű. Ezt már az iskola igazgatónőjétől, Priska Spornától tudom meg, aki ugyancsak imelyi születésű és természetesen beszél magyarul is. Senki sem kezdeményezte - Nem teszünk különbséget szlovák és magyar gyerek között, senkinek sem tartjuk számon a nemzetiségét. A ma gyar gyerekekkel nincs különösebb probléma, mind elég jói tudnak szlovákul, mikor iskolába jönnek (természetesen az óvoda is egynyelvű - a sz. megj.), és a szülők azért adják hozzánk őket, hogy rendesen megtanulják a nyelvet, a későbbiekben ne legyenek gondjaik az érvényesüléssel. Akik akarják, adhatják magyar iskolába is, hiszen Naszvad csak három kilométerre van innen, mégis kevesen járnak oda. Pedig a naszvadiak minden évben járnak toborozni, agitálni a szülőket, amit én, őszintén szólva, nem tartok helyesnek. Mi ezt nem csináljuk. Döntse el a szülő, mi a jobb a gyerekének. Nos, sok imelyi szülőnek mintha valóban az lenne a jobb, ha a gyereke szlovák iskolába jár, miközben meglehet, csupán azért íratja oda, mert az helyben van. Ám mindenképpen elgondolkodtató, hogy még a rendszerváltás óta eltelt öt év alatt sem kezdeményezte senki a magyar kisiskola újraindítását. - Tavaly az egyik önkormányzati ülésen felvetettük a magyar iskola ügyét. Megjegyzem, a húsz képviselőből tizenegy volt magyar, ám közülük is csupán egy állt ki a magyar iskola szükségessége mellett. Az a helyzet, hogy a szülők részéről egyszerűen nincs rá igény. Ha lenne igény, és ha lenne elég gyerek, egész biztosan nem lenne semmi akadálya, hogy a szlovák iskola épületében megnyíljon a magyar tanítási nyelvű osztály. De két-három gyerek kedvéért? Nézze teszi elém a polgármester a helyi óvoda iskolaköteles korú gyerekeinek névsorát. - A húszból ketten vagy hárman mennek magyar iskolába. Ennyi, azt hiszem, kevés egy osztály indításához. Tavaly Naszvadra 14-en jártak az egy-nyolc évfolyamba összesen. Minden gyerek útiköltségéhez 500 koronával járult hoz zá a község. De segítenénk mi máshogy is, felajánlottam például, hogy szervezzenek legalább magyar nyelvi és irodalmi köröket, de sem vállalkozó kedvű pedagógus nem akadt, sem a szülők részéről nem mutatkozott érdeklődés. Semmit sem lehet ráerőszakolni az emberre, ha nem akarja, még az iskolát sem... Se nagymagyar, se hejszlovák Hát ilyenek ezek az ímelyiek. Magyarul beszélnek, de büszkék szlovák őseikre, aktív Csemadok-szervezetük van, de nem igénylik a magyar iskolát. Szlovákul tanultak, de magyar könyveket olvasnak. A nemzetiségi kérdés pedig nem foglalkoztatja őket. Vrábel úr a következőképpen jellemezte szülőfaluja népét: Itt nincsenek se nagymagyarok, se hejszlovákok. Az emberek így is éreznek, meg úgy is. Kettős nemzetiségtudatúak. Ha egy itteni magyar kapna egy pofont, a szlovák a védelmére kelne és fordítva. Annak idején mi is kitettük a magyar nyelvű falunévtáblát, kint is volt, míg az útkarbantartók le nem szereltették, és ez 1700 koronájába került a falunak. De az ímelyiek azt sem vették észre, hogy kitettük, meg azt sem, hogy levették. Hát ilyenek. S. FORGON SZILVIA J*aa* FRANCEjy/f NA SLOVENSKU Tisztelettel felkínáljuk az új együttműködési lehetőséget, egyben kedvező árainkat • AIR FRANCE légiforgalmi társaság Repülőjegy-foglalás azonnal, telefonon vagy faxon. A MAXIMMAL JUTÁNYOSÁN ÉS GONDOK NÉLKÜL TRAVEL AGENCY 811 03 Bratislava »Tel.: 07/31 6B40, Župné nám. 7 33 57 78.33 14 51 33 14 54. 33 14 55 fax: 31 36 08 CK SELINAN 010 01 Žilina Burianova medzierka 4 "Tel.: 089/62 14 78, 62 07 89, fax: 62 31 71 VK-1694 többéves szlovákiai jelenléttel, orvoslátogatót keres Kelet-szlovákiai területi illetőséggel. Feltétel

: egyetemi végzettség (orvos vagy gyógyszerész) gépkocsivezetői jogosítvány állandó lakhely: Kassa vagy környéke. Magyar nyelvtudással rendelkezők előnyben. Kézzel írott, fényképes életrajzot „Kassa" jeligére a szerkesztőség címére küldjék. Redakcia Új Szó, Pribinova 25, 819 15 Bratislava. # VK-l 702 APRÓHIRDETÉS m • Fájó szívvel, könnyes szemmel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó férjre, édesapára és nagyapára, PÚCHOVSKÝ LÁSZLÓRA (Gímes), akit a halál 1984. december 14-én ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú tizedik évfordulón. Emlékét és jóságát szívében örökké őrző bánatos felesége és fiai családjukkal. V-4055 mm • Eladó 38 méhcsalád speciálisan elkészített, nyitott vontatón, a keretek méretei normalizált „ES". Tel.: 0818/23 96. V-3054 • Eladó 45x12 m-es horganyzott (cinezett) üvegház. Tel.: 0816/929 228. V-4161 • Eladók külföldről behozott mezőgazdasági haszongépfajták. Érdeklődni a 0706/962 223-as telefonszámon lehet. V-4167 • Dalmata kiskutyák eladók, törzskönyv nélkül. Cím: Kollár János, 930 37 Lehnice 106. V-4179 ÜÉÜ • A BIRO Kft. elektro raktáros-elárusítót keres középiskolai végzettséggel, gyakorlattal. Tel.: 0709/528 441. VS-1699 mm • A thermotasak. Tel.: 0709/524 937. V-3750 • Szatellitantennák 5600 koronától. Tel.: 0709/594 205. V-3953 • Kanadai családoknál pótmamaként (babby-sitter) munkalehetőséget kínálunk. Tel.: 095/593 72, 17 óra után. V-4206 HIRDETÉSEK© ÚJ SZÓ