Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-14 / 289. szám, szerda

í 6 I ÚJ SZÓ PUBLICISZTIKA 1994. december 14. ÚTKARBANTARTÁS „Ne csak szidjanak bennünket" Ismét a nyakunkon a tél, minden örömével és bosszúságával. Fogadni mernék, hogy a tél szó hallatán a legtöbb Járművezetőnek először a csúszós, kezeletlen utak Jutnak az eszébe. Nem véletlenül, mert bizony - okkal vagy ok nélkül - néha az útkarbantartók sem kápráztatnak el bennünket a munkájukkal. De lássuk, hogyan vélekedik erről a másik fél, az útkarbantartó vállalat. Annál is inkább aktuális a kérdés, mivel a Rimaszombati Járásban már november 18-án életbe lépett a téli szolgálat. - A téli útkarbantartásra az idén két változatot dolgoztynk ki - tájékoztatott Ladislav Hladovec mérnök, a rimaszombati útkarbantartó vállalat igazgatója. - Gondolom, lényeges változásnak számít, hogy az előző évekhez képest a minimálisra csökkentettük eddigi segítőtársainkkal, a mezőgazdasági üzemekkel és a magánvállalkozókkal kötött szerződések számát. m Miért? - Nézze, megmondom őszintén, rengeteget számláztak, az általunk kifizetett összeg pedig nem fedte az elvégzett munka minőségét. Hóesésben lehetetlenség bebizonyítani, mennyire járta végig a felvállalt útszakaszt a szerződött fél, mi nem is csökkenthettük senkinek a beírt teljesítményt, nekünk a feltüntetett munkát kellett kifizetni. Ennek ellenére nem minden esetben voltunk megelégedve az útszakasz karbantartásának minőségével. M Gondolja, hogy segítség nélkül is megbirkóznak a munkával? - Több feladat hárul a dolgozóinkra és a gépparkunkra, de azt hiszem, nem lesznek nagyobb fennakadások. A járás útjainak a hossza összesen 608 kilométer, természetesen egyszerre nem lehetünk ott mindenhol. Három központunkban, Tornaiján, Nyustyán és Rimaszombatban teljesítünk szolgálatot, e helyeken kívül járműveket helyeztünk el - hogy csak a déli részt említsem -, Almágyon, Feleden és Lénártfalán. M A tavalyi ideálisnak mondható tél után - gondolom - maradt, tehát az idén lesz elegendő mennyiségű szóróanyag. - Ez attól függ, hogy milyen lesz az idei tél. Egy igazi téli napon, amikor valamennyi járművünk dolgozik, a vállalatnak ez 200 ezer koronájába kerül. Ebbe az összegbe már beletartozik az üzemanyag értéke is. Sem a szóróanyaggal, sem az üzemanyaggal egy bizonyos ponton alul már nem lehet takarékoskodni. Ez kihatással lenne az utak minőségére, és azt nem szeretnénk,- ha ebből eredően szaporodnának meg a balesetek. > Eddig, ha jól tudom, a kidolgozott téli szolgálat alapváltozatáról beszélgettünk. Mi történik abban az esetben, ha ennek a takarékos változata lép életbe? - Igen, mi ezt úgy nevezzük, hogy A standard és a B standard. Eddig tulajdonkép11 v'-' Hü s \ | r . « f • « i ^Émmmmm mámKl

m BMBM - Ilii * • BÜÜP + -. * A szerző felvétele pen csak az A változatot ismertük, a B, a takarékos változat, bár tavaly próbaképpen kidolgoztuk, alkalmazására eddig sehol nem került sor. A közlekedésügyi és távközlési minisztérium határozza meg, mikor kerül sor a B változat bevezetésére. Egy héttel korábban jelzi a vállalatnak, és mi azokon az útszakaszokon táblákat helyezünk el a következő szöveggel: „Úsek udržiavaný čiastočným posypom." ArrH, annyit jelent, hogy a jelzett szakaszon csak a veszélyes részeket, tehát az emelkedőket, kanyarokat szórjuk meg. A takarékossági intézkedések nem vonatkoznak az I. és II. osztályú utak karbantartására, ezeket természetesen folyamatosan kezeljük. • A hóekék valamennyi útszakaszon járnak a B változat életbe lépése után is? - A vastagabb hótakarót természetesen eltakarítjuk az alsóbb rendű utakról, azonban nem árt tudni, hogy 22 órától hajnali 3-ig a III. osztályú közutakon lényegesen kevesebbet járnak majd járműveink, mint nappal. Ezért baj esetén hívni kell az ügyeletünket (a 216 32-es telefonszámon), a központi diszpécseri szolgálat járművet küld a kért szakaszra, példának okáért, hogy a mentőató eljusson a beteghez. • A takarékos változat életbelépéséről értesítik a lakosságot? - A tömegközlekedési vállalatokat igen, ezenkívül a már említett táblák kihelyezésével adjuk a járművezetők tudtára, hogy olyan szakaszra értek, amelyen fokozott óvatossággal kell közlekedjenek. Végezetül szeretném elmondani, hogy eddig is sok segítséget kaptunk a járművezetőktől, ezután is számítunk a segítségükre. A polgármesterek ülésén is hangoztattam, a mi munkánk akkor a leghatékonyabb, ha vidékről segítenek nekünk. Amennyiben valahol jegesedést észlelnek vagy erős havazást, hívják fel a szolgálatunkat, jelezzék nekünk. Többet segít, mint ha (csak) szidnak bennünket. FARKAS OTTÓ Rekviem egy hídért Amikor a televízió képernyőjén olykor felvillan a híres hortobágyi „kilenclikú" híd sziluettje, önkéntelenül hatalmába kerít bennünket az emberi és az emberi ész iránti csodálat, felébresztve bennünk a szépérzéket is. S ami szép, az szép, az alföldi Pusztán és a kacskaringós Ipoly mellett egyaránt. Kevesen vannak már, akik emlékeznek arra, hogy a „kilenclikú" híd nemcsak a Hortobágynak dísze ma is, de hasonló kilencívű áteresztéssel épült híd kötötte össze az Ipoly két partjára épült várost, Ipolyságot is. Igaz, ezt a hosszú kőhidat hármas tagozódással alkották meg, mert a „kilenc lik" közül az első három magát az Ipoly folyó vizét engedte át boltívei alatt, a másik hármasáteresztő nyílás a folyó árterületére épült, és csak az árvizek idején jutott nagyon fontos szerephez, míg végül a harmadik hármas áteresztő nyílás az ún. Homoki-tó vize felett ívelt át. így tehát az Ipoly hídjának kilenc boltíves nyílása minden évben, különösen a tavaszi árvizek idején lett fontos az Óváros és az Újváros (Homok) közötti kapcsolattartásban. Tekintettel arra, hogy a Baltikum-balkáni, nemzetközileg is kiemelkedően fontos főút itt, Ipolyságon vezet át az Ipoly folyón az országhatár felé, már ősidőktől kezdve kiemelt vámszedési, hídpénzes hely volt ez a mindenkori uralkodó körök számára. A már említett kőhíd századunk első éveiben épült, tervezője, alkotója Vermes Ervin mérnök, építész és téglagyár-tulajdonos volt. Az egykori szóbeszéd szerint a bürokrácia akkor is csak bürokrácia volt, és (ahogy boldogult nagyapámtól hallottam) ha már másba nem tudtak belekötni a dilettáns „szakértők", hát azt elérték, hogy Vermes mérnök úr ne építhessen külön gyalogjárdát, mondván: a kocsik, fogatok között úgyis mindenki kényelmesen elfér. És csak a mérnök úr eszének, ügyességének volt köszönhető, hogy az eredetileg gyalogjárónak tervezett kiugrásokat még sem szedette le, sőt a járdát tartó vaskampók is ott maradtak a hídon, mert amikor röviddel a híd átadása után pont az egyik nagyhangú képviselőt vágta oldalba az egyik kocsi megbokrosodott lova, máris kész volt az újabb javaslat: gyalogárda márpedig mégis kell. így azután a gyalogforgalomríak szánt „járda" vastag forsnipadlóval került oda utólag a már megépített és átadott hídhoz, és lett annak szerves részévé, évtizedeken át szolgálva a lakosságot. Azon a napon, amikor annak idején a hidat felavatták, a hídszegély egyik pontján szentelte fel mons. Schreiber Aladár ipolysági apátplébános úr a gyónási titok, a hidak, a vizek szentjének, Nepomuki Szent Jánosnak a barokk szobrát, amely dísze lett nemcsak a hídnak, de a városnak is! Ötven éve, 1944. december lOén, reggel, alighogy elhangzott a „beharangszó" a rorátéra, iszonyú robbanás rázta meg az Ipoly, a Káptalan és az Iskola utca házait, sőt még a Fő tér alsó részét is. Ablakok százai törtek be egyetlen szempillantás alatt, por és füst sűrű felhője gomolygott a levegőben. Rémült tekintetű, fakó arcú emberek kérdezgették egymást: - Mi történt?! A szomorú, gyászos, ám a valóságos választ a romjaiban heverő Ipoly-híd adta meg, melyet a visszavonuló német haderő aknázott alá és robbantott fel. Eltűnt Vermes mérnök értékes és nagyszerű alkotása, és vele együtt repült levegőbe Nepomuki Szent János szobra is. Sokan nem érthették (és nem is értették) miért, mi okból kellett ezt az építészeti-közlekedési remekművet, műemléket megsemmisíteni. Amikor az első világháború után a nagyhatalmak kimondták, hogy az új Csehszlovákia és Magyarország között az Ipoly folyó lesz a demarkációs vonal, az új országhatár, amikor az Ipoly északi partjáról a cseh lé gionáríusok néztek szembe a folyó déli partján beásott magyar vöröskatonákkal, senkinek sem jutott eszébe, hogy tönkretegyék a hidat! Most pedig (1944-ben!), amikor már annyira fejlett a haditechnika, amikor ez a híd nem lehetett hadműveleti célpont, ugyan kinek állt az útjában? Mi volt ez, ha nem az emberi gonoszság megnyilvánulása? Megállok az „új" híd feljárójánál, tekintetem ráfeledkezik az ezer kanyarától megfosztott, megzabolázott Ipoly folyóra. Csendesen folydogál medrében, híre sincs már a partjait övező faóriásoknak. Igaz, az Ipoly is bősé ge

sen visszafizetett, amikor az Újváros talajrétegeiből elvitte nemcsak a talajvizet, de a kutak vizét is! Hiába, az ésszerű környezetvédelemre szükség van, de a kontár tudálékosságért bizony drágán kell fizetni... Nézem a mai Ipoly-híd nagy forgalmát: autóbuszok, személygépkocsik, teherautók sora kígyózik ide és vissza. Közülük is ki-kimagaslanak a kamionok tucatjai. S mindkét oldalon ott sietnek a gyalogosok, ki haza, ki az állomásra vonathoz, ki a határon túlra. Szememet elhomályosítja egy könnycsepp, emlékezem a híd áldozataira. Wágner Karcsikára, akit saját édesapja saját autóbuszával gázolt halálra 1935 májusában, amint a mozgó járműre akart felugrani. Arra a számomra ismeretlen magyar kiskatonára, aki az 1968-as „internacionalista segítségnyújtás" éjjelén, 1968. augusztus 20án tankjával leborult az útról, és halálát lelte. Töprengek: hát a régi és az új híd is megszedte már a saját vámját? Szemem arra a pontra siklik, ahol hosszú évtizedeken át ott állott a hidak szentjének, Nepomuki Szent Jánosnak a szobra. Vajon a város vezetése és városunk esperes-plébánosa közös erővel megtalálják-e a módját annak, hogy e szentnek szobra a hosszú száműzetés után visszatérjen az Ipoly hídjára, úgy, ahogyan azt mi, a város polgárai kértük, kérjük és igényeljük?! Nézem a mai hidat, rekviemet mondok és elmélkedem. SAJGI ROZSNYÓ JÓZSEF CERTIFIKALT PENZTARGEPEK TELEFONOK, TELEFAXOK A KONTRAXTÓL Viszonteladók jelentkezését is várjuk! Kontrax Slovakia - Štefánikova 41. Bratislava Tel./fax: 07/496 108, 496 700, 498 643 Kontrax Košice - Tel.: 095/62 27344. 62 21641 Kontrax Poprad Tel.: 092/619 97 VK 1468 IRODATECHNIKA Hűtőtechnika gyártásával és forgalmazásával foglalkozó, külföldi tőkerészesedésű- cég Szlovákia területén bővíti hálózatát, s ehhez szakképzett, dinamikus munkatársakat keres: Termékmenedzser Igényes, ám érdekes munka, szakmai fejlődés, vonzó fizetési feltételek - a cég piaci helyzetének megfelelően. Az írásos jelentkezéseket életrajzzal és az eddigi gyakorlat bemutatásával, a nyelvismeretek feltüntetésével a „Nové Zámky" jeligére kérjük beküldeni szerkesztőségünkbe. Koszorúkészítők, temetkezési vállalkozók!^ Eladásra kínálok: szalmaköröket, virágokat: krizantém, nagy és kis dália, szegfű, pünkösdirózsa, továbbá örökzöldeket és saját készítésű koszorúkat széles választékban. Az árat (adóval) és a szállítást személyesen egyeztetjük. Keressen bennünket telefonon : 0811/954 67 vagy írásban a következő címen: Chryzantéma, Konopka Mikuláš, K. Marxa 4, 935 63 Č a t a ÚJDONSÁG! elektromos targoncák EKO 1,25 és EKO 2,00 1250 és 2000 kg teherbírású 1 év garancia! Gyártja és forgalmazza: EVPÚ Rt. Nová Dubnica a VINIIET Kaliningrad cég együttműködésével Kiváló műszaki mutatók: - európai csúcsminőségű elektromos berendezés - folytonos emelés- és mozgatásszabályozás a tranzisztoros szabályozónak és a mikroprocesszoros irányításnak köszönhetően • hidraulikus szervokormány minőségi elemek, töltődés: 1500 ciklus MINDEZ KEDVEZŐ ÁRON, már 389 304 koronától Tájékoztatás: tel.: 0827/299 134, 23 395, fax: 0827/24 750 VK-1662 ZARBYT spol. s r.o. Vajnorská 11,831 03 Bratislava Tel.: 07/27 15 45 Bö választékban és méretben eladásra kínálun

k SCHWÖLLER függönytartó rudakat és garnizsokat a szükséges tartozékokkal, valamint bútor- és épületlakatárut, PVC csöveket és a hozzá való csatlakozó idomárut. VK-1688 ZLZ 906Z/Z0 :uoja|ai j>|un|ajÁ6n iiu e si uq uaÁ6a"| uaÁ|8i) uq >|nípe|a uoj? soÁuoie sa '>|n[jai>|ajaq ja>jaza '>jeu -pejeiu ueqeuopfeinj uq zb sí ejqqeA -oi u?fin sapozjezs ijeÁuaAzsaj v •pieqiBA luezon Buojo>j 000 91- ^"

B6

a"i •ueqeiu^nnn ^iposeuj opezjjeAud saÁ6a(uoÁ6eA e ua^iaij uq >|uniai>|aj -aq uasaÁu^iupaja sa lassa^aezzon juozzoqeq 3|sj