Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-13 / 288. szám, kedd

I 3036 \ ÚJSZÓ híreK - velemenyek 1994. december 13. MA DÉLUTÁN KEZDŐDIK A PARLAMENT 3. ULESE Újabb hosszú éjszaka? Ma délután ismét összeül a parlament. A tanácskozás napirendjén tizenhat programpont szerepel. Ha a honatyák megemberelik magukat, akkor két, de legfejlebb három nap alatt be is fejezik a sorrendben immár harmadik plenáris ülést. Ám az sem zárható ki, hogy a képviselők ismét „éjszakázni" fognak. Értesüléseink szerint a parlamenti alkalmazottakat figyelmeztették erre az eshetőségre. Az éjszakai munkára Mečiarék szempontjából azért lenne, lehetne ismét szükség, mert vannak a programpontok között olyanok, amelyek megvitatása - a teljes hatalomátvétel szempontjából - sürgős lehet. Ilyen például a számvevőszék üj vezetésének, valamint a televíziós és a rádiótanács tagjainak megválasztása vagy a katonai hírszerzést ellenőrző parlamenti bizottság tagjainak a kijelölése. A múlt heti bizottsági viták alapján szinte biztosra vehető, hogy „biztos befutók" csak a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vagy a további kormánypártok jelöltjei lehetnek. Az ellenzéki jelölteket a bizottságokban nem tartották erre elég méltónak. Érdekesnek ígérkezik az a napirendi pont is, amelynek során a honatyák eldöntik, hogy ezentúl ki, illetve kik képviselik Szlovákiát, a szlovák törvényhozást az Európa Tanácsban és más nemzetközi parlamenti szervezetekben. Kérdéses, hogy köztük lesz-e Ľubomír Fogaš is, aki eddig az ET parlamenti közgyűlésének alelnöke volt, s akivel szemben - eddig legalábbis úgy tudtuk - a DSZM-nek nem volt kifogása. Ám múlt héten kiderült, a DSZM neheztel rá. Konkrétan azt vetik szemére, hogy csalással került az ET-be s lett az ET parlamenti közgyűlésének alelnöke - legalábbis erről próbálta a minap meggyőzni a pozsonyi egyetemistákat Ivan Gašparovič házelnök. A legnagyobb érdeklődés kétségkívül az államfő által visszaadott privatizációs törvénymódosítások vitáját kíséri majd. A bizottsági üléseken tapasztaltak alapján cseppet sem kétséges, hogy a törvénymódosításokat Mečiarék kívánsága szerint - változatlan formában szavazza majd meg a többség. Arra viszont kíváncsiak vagyunk, hogy Vladimír Mečiar és hívei milyen új érveket fognak felsorakoztatni, ugyanis a régiek közül az ellenzék néhányat helyből megcáfolt. No meg arra is, hogy a törvénymódosítások változatlan formában történő elfogadása mellett legharciasabban kardoskodó Vladimír Mečiar a szavazáskor ez alkalommal is csak tartózkodik-e vagy meri nevét is adni a Szlovákiát rossz fényben feltüntető törvényhez. Az ilyen apróságokon mérhetők le (legjobban) a politikusok jellembeli tulajdonságai. GÁGYOR ALÍZ PETER WEISS: Ellenzékben maradunk ÚJ Szó-tudósítás A Demokratikus Baloldal Pártja ellenzéki politikát folytat majd az új kormánnyal szemben - jelentette ki Peter Weiss pártelnök a DBP tegnapi sajtóértekezletén. Weiss Vladimír Mečiar azon kijelentésére reagált, mely szerint az új kormánykoalíció nyitott a DBP-vel szemben. Egy kérdés kapcsán leszögezte: pártja nem tartja szükségesnek az új kormány vezető politikusai által kilátásba helyezett köztársaságvédelmi törvény elfogadását, mivel a jelenlegi jogrendszer kellően garantálja az ország biztonságát. Ľubomír Fogaš felhívta a figyelmet arra, hogy Szlovákiának a biztonsági és egyéb struktúrákhoz való integrációját a politikai integrációnak kell megelőznie, más szóval: minden parlamenti pártnak be kell illeszkednie az európai szervezetekben frakciók valamelyikébe. Weiss hozzátette: a beilleszkedés nemcsak attól függ, hogy az egyes pártok hova szeretnének tartozni, hanem attól is, hogy az egyes frakciók befogadják-e őket maguk közé. (horváth) TEGNAP OLVASTUK A költségvetés összeállítása körüli csetepaték már olyannyira ismertek a közvélemény előtt, hogy részletezésüknek nincs értelme. Az emlékezet felfrissítése céljából azonban megemlítjük, hogy a költségvetés konstrukciójának 80 százaléka adott, ez tekinthető alapnak, a vita tehát a maradék 20 százalékos „felépítmény" körül forog. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy elhanyagolható az ellentétet kiváltó költségvetésrész. Persze ez korántsem igaz, ha tudatosítjuk, hogy az említett 20 százalék magába foglalja az állam jövő évi adósságszolgálatát, tehát mintegy 35 milliárd koronát, illetve a fejlesztésösztönzésre fordítandó pénzek kérdését. (...) Nyilvánvaló, hogy 1995. január l-jén költségvetési provizóriummal indulunk neki az új évnek. Lényegében csak két variánsa jöhet számításba. Vagy a Moravčíkék által előkészített tervezet lesz az alapja, vagy az idei költségvetés szerint folytatjuk a gazdálkodást. (...) Még távol állunk attól, hogy a költségvetési provizóriumra úgy tekintsünk, mint valamilyen gazdasági bűncselekményre. (...) A provizórium veszélyei azonban nyilvánvalóak. Tartson egy hónapig, kettőig vagy háromig, ismét a prosperitáshoz vezető „start elhalasztásáról" van szó... IGOR ŽVACH, Národná obroda Hibaigazítás l KRONE Lapunk szombati száma gazdasági mellékletének III. oldalán közöltük a bejegyzett befektetési alapok jegyzékét, melybe sajnálatos hiba csúszott. A 36. sorszám alatti Fond pre dôchodcov - investičný fond, a. s. azonosítási száma (IČO) helyesen: 31 376 827. GmbH spol. s r.o. Kft. 5 / ÖK pjvit*t0ie! A Wíw s KÖZLEMÉNY A pozsonyi magyar joghallgatók Werbőczy István Klubja közli az érdeklődőkkel, hogy ma este 19 órai kezdettel Jeszenszky Géza részvételével előadást szervez a pozsonyi Csemadokszékház nagytermében. A vendég A magyarság helyzete a jövő Európájában címmel tart előadást. I nVCUUHM háztartási gépek hivatalos forgalmazója Szlovákiában meglepetéssel várja tisztelt vásárlóit! © @SÜ Ti 7,WJi7ra.TJ»Tgi lllakMilll POZSONY Železničná 27 valamint: Dunaszerdahely, Nagymegyer p*M Tel./fax: 07-249949 Komárom, Losonc és Besztercebánya r LÁTÓSZÖG A munkásosztály nevében? Na végre, lesz kormány. Olyan amilyen, majd kommentárban visszatérünk rá, de tudjuk, összeáll a kabinet. Talán képes lesz költségvetést beterjeszteni, talán képes lesz megtartani ígéreteit és talán lesz lehetőségünk egyszer számon kérni, ha nem. Jobban mondva: attól tartok, nem lesz mikor és kitől, de főleg kinek számon kérnie. Ján Ľupták munkásszövetségi pártvezér még el sem foglalta hivatalát, máris tudtára adta a világnak, milyen hangnemben fog beszélni az újságírókkal. Ne tessék megijedni, nem vagyunk mi szívbajosak, nem ijedünk meg egy pártvezér kiabálásától. Mégis: az a stílus, amelyet Ján Ľupták vasárnap megengedett magának a Sme, a Smer dnes és a Nový čas munkatársával, a demokrácia számára veszélyes tünetegyüttest láttat. Az újságírónak nem alanyi joga, hanem alanyi kötelessége bírálni a hatalmon lévőket, a köztisztséget viselőket. Ó látja el a társadalom ellenőrző szerepét két választás közti időszakban. A bírálat nem a felfuvalkodottság, a beképzeltség megjelenítése, hanem kötelesség és feladat. Még akkor is. ha az adott pártvezér (miniszter, képviselő, állami hivatalnok) személye elleni támadásnak veszi a bírálatot. Megjegyzendő: az idézett lapok valóban alaposan megtámadták Ľupták urat, de tegyük hozzá, joggal. Joggal, mert Ľupták úr rövid parlamenti ténykedése alatt annyi bakit volt képes produkálni, amennyihez egy átlagos nyugati parlamenti képviselőnek egy életre volt szüksége. Az újságíró kizavarása, szelektív információátadás, a média megválogatása mindmind a demokrácia elleni bűntett. Ha 1992-ben elsiklottunk Vladimír Mečiar Ivo Slavík elleni kirohanása, és ma elsiklunk Ján Ľupták sértődöttsége fölött, holnap nem lesz, aki rendreutasítsa a hatalmasokat. A sajtó ellehetetlenítése, funkciójának tagadása a diktatúra felé vezető út első lépése. Haragudjon meg Ľupták képviselő bármennyire az Új Szóra, lehetetlen nem megírni: a demokrácia bukására legjobban az általa képviselt munkásosztály fázhat rá. Mindig minden rendszerváltás a bérből élőkön csapódik le - rossz értelemben. Ha tehát Ľupták úr most a sajtót támadja, holnap a demokratikus intézményrendszert veheti célba. S a végeredmény mi lesz? Hát ugyanaz, amit a kommunizmus negyven éve eredményezett: a munkáshatalom évtizedeiben a munkás volt az utolsó helyen. Bűnbakként viszont az újságíró az elsőn. Az, akinek feladata Pulitzer szerint: ne engedje meg a hatalmasoknak, hogy azt kezdjenek a hatalmukkal, amit akarnak. LOVÁSZ ATTILA Luca 12 napja Hogy mennyire nincs új a nap alatt, bizonyítja Szent Lucia története is. A IV. században, Diocletianus császár keresztényüldözése idején élt leányzót Krisztus-hite miatt saját vőlegénye jelentette föl és adta hóhérkézre. Századunkban is voltak időszakok, amikor barátok, rokonok jelentgették föl egymást, de szerelmesekre, jegyesekre ilyesmi talán kevésbé jellemző. Vajon miért jelenthette föl Lucia vőlegénye ifjú aráját? Nem volt túl szép a menyasszony, és így kívánt szabadulni a nem vágyott frigytől? Ideológiai meggyőződésből? Ez ma már aligha deríthető ki, tény marad azonban, hogy aligha lett volna jó házasság ebből a jegyességből, így szinte megváltás volt szegény Lucia számára a mártírkoszorút hozó halál. Ki tudja, vőlegénye hogy végezte? Kedvére való feleséget talált, boldogan élt vele és unokái körében, ágyban, párnák közt halt meg? Erről nem szól a legenda, a feljelentő feledésbe merült, Lucia - vagy ahogy magyarul nevezik, Luca - emléke azonban máig él. A tudósok szerint ugyan csak ürügyül szolgált a téli napforduló ősi pogány ünnepének megülésére, de ez a nap a keresztény világban mégis csak az ő nevéhez fűződik, ahogy az a rengeteg babona, hiedelem és népszokás is, amelyet december 13-án elevenítenek föl. Ha Luca-széket már nem is faragunk, elhagytuk az állatok termékenységét biztosító kotyulást, palázolást, és tollseprűvel, lepedőbe burkolózva sem járjuk az utcákat, azért jó lesz megjegyezni, milyen az idő Luca napjától számítva tizenkét napon át, mert minden nap a következő év egy-egy hónapjának időjárását árulja el. Legalábbis a régi öregek szerint. Aki nem hiszi, próbálja ki. -vkAHOGY ÉN LÁTOM Európában nem sokszor fordult elő a parlamentáris demokráciák huszadik századi történelmében, hogy a végrehajtó hatalom átvételére készülő párt a kormánylista előterjesztésének napján szándékosan vérig sértette az államfőt. Szlovákiában most ez is megesett. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom kézi vezérlésű lapja, a Slovenská republika főszerkesztője vezércikket közölt a miniszterek névsorának közzététele alkalmából, és a publicisztikai gyöngyszem mása dik mondata ezzel kezdődik: „Ha a köztársasági elnök úr nem folyamodik obstrukcióhoz..." Magyarán szólva azt jelenti ez az utalás, hogy a Szlovák Köztársaság első polgárát olyan fényben igyekszik feltüntetni a Republika főszerkesztője, mint aki hajlamos az obstrukcióra, tehát az ország javát szolgáló aktusok, intézkedések mesterséges elodázására. Kormányváltás vagy rendszerváltás? E gesztus csak egyféleképpen értelmezhető: Vladimír Mečiar leendő kormánya nemcsak a parlamenti választások és a kormányalakítása közötti átmenet két és fél hónapjában folytatott konfrontációs politikát, hanem eltökélt szándéka, hogy a továbbiakban is ezen az úton halad. Tehát folytatja a köztársasági elnök elleni támadásokat. Abból pedig, hogy ilyen magasra állította „nehéztüzérségének" irányzékát, nem lehet másra következtetni, csak arra, hogy a parlamentben is „rendteremtéssel" kell számolni. Meg a politikai és közélet egyéb területein is. Tehát számolni kell azzal, hogy a nyolcvanhármak mindent elkövetnek például a DU képviselőinek eltávolítása, így a parlamenti erőviszonyok módosítása (értsd: az alkotmányos többség megszerzése) érdekében, a sajtó megregulázására, a privatizálás egypártrendszerűvé tételére. Ez - látszólag - erődemonstráció. A valóságban azonban erőművészkedéssel próbálja a győztes mozgalom ellensúlyozni, hogy győzelme csak akkora volt, amekkora. És erődemonstrációval próbálja szövetségeseinek önbizalmát erősíteni. Az alkotmányos intézkedések elleni támadások tulajdonképpen a gyengeség jelei. Ugyanis Vladimír Mečiar nem engedheti meg magának, hogy kormánya a parlamentben harmadszor is vereséget szenvedjen három rövid esztendő alatt. Hasonló a helyzet, mint a kommunisták 1948as februári győzelme után volt. Gottwaldék egyáltalán nem lehettek benne biztosak, hogy a korábbi játékszabályok szerint képesek lettek volna-e hatalmukat megtartani, így rövid úton, hónapok alatt teljesen saját képükre formálták az alkotmányos intézményeket, majd a választási rendszert is. Ezt követően már a törvényekre hivatkozva tiporhattak el minden olyan próbálkozást, amely gyengítette volna hatalmukat. Ha jól belegondolunk, mindaz, ami nálunk most történt, nem volt „derült égből villámcsapás". November 3-a után nyilvánvalóvá vált, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom legszélsőségesebb politikusai, de még inkább a Szlovák Nemzeti Párt vezetői a konfrontációra építenek. Hogy még Mečiarnál is vannak szélsőségesebbek, pontosabban: hataloméhesebbek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, ahogy a mozgalom derékhada annak idején a leendő miniszterelnöknek ahhoz az elképzeléseihez viszonyult, amelynek értelmében a DSZM esetleg ellenzékben maradt volna. A mozgalom központja, illetve járási irodái körül ólálkodó kisebb-nagyobb apparatcsikok ezrei egyértelműen tudtára adták Mečiarnak: hatalmat, funkciót akarnak, mégpedig tüstént. Az elnök tehát kényszerhelyzetbe került, így kénytelen volt úgy végrehajtatni a parlament első és második ülését, ahogy azt Keltošová és társai levezényelték. Ez is éppen úgy a diktátorhajlamúság törvényszerűségeiből következett, mint az, hogy végül a nemzeti fundamentalista Slotával, illetve a bolsevizmus felé hajló Luptákkal lépett szövetségre. Azzal, ami november 3-án a parlamentben történt, Mečiar eltorlaszolta a kormányzásba való bekapcsolódás előtti utat a Demokratikus Baloldal Pártja számára. Ami fontos ezután a most létrejövő kormányban történik, az mind „az istenért, csak ne bukjunk meg harmadszor is" jelszó jegyében történik. A hatalomhoz való mindenároni ragaszkodás eredménye viszont csak egy lehet: a diktatórikus elemek sokasodása a kormányzati munkában. így ma, öt évvel és egy hónappal az 1989-es fordulat után aggódva tesszük fel a kérdést: kormányváltás következik vagy rendszerváltás? TÓTH MIHÁLY