Új Szó, 1994. december (47. évfolyam, 278-302. szám)

1994-12-13 / 288. szám, kedd

1994. december 13. KALEIDOSZKÓP ÚJ SZ Ó 5 \ FELSOSZELI Választások után - meglepetések Tudom, nem lehet könnyű elviselni, ha valakit négy­évi polgármesterkedés után nem választanak meg új­ra, de még csak képviselőnek sem - hiába jelöltette magát mindkét posztra. Még kínosabb a helyzet ak­kor, ha az újra meg nem választott polgármester a helyhatósági választások előtt a tisztségéből adódó lehetőségeket kihasználva mindent megtett annak érdekében, hogy komoly vetélytársa ne lehessen. Márpedig megtörtént esetről van szó. Dohoda o vykonaní práce - JMŔ i m, í,.., '/ X Hír. >t*í.. to-wt. .M...Í t :W.MM clM ťkíEíJSl. .jmezmľi i. - t1Xi.il, &iUmi,(k. |ti dohodu u v y k 11 n j i p r iS c c : ľtáuíu Air* /tW-hs rft ^{MA SJĹJSäššĽJsSSz D.**.* ff.uk r-la- (p,.„TO<j tk,ii,|. tu, ^./iiSáf, ML J. I'rscuvuj ukiha bude v>kt>n.tná di> ____._.___,_ . .., , ,.,.,..„„,.,, .,,„,,.,.,..„ __ ' / li) '.i pomoci lýchlo rodinných príslušníkov •) í o~, ....... J.M..U Z.ZBF. r'ľ. Jŕ*TttZľULTMU She­pinJľj lukin pi jcovrnijir jviiclfti picOpuu: _______ 6- Odmena nt vykonanie pracovnej uliJiy je \pUlnj pu (i.iUnťoii 4 oduv/iiam piice. O.ijvJnjvj u űoniiUa o >pblmnli úiui ojnitrty |h> vykonám CaUi pracutmij uktliy l.iklu *) 7. Ďjliie dojednaní podn-.icnky (| 233 ixhck 1 pÍMii c) £jkmtnflu ]»,icc): ... lei iniincz :I:I;EÍBĽZ. Ime, a párját ritkító dokumentum. A jogtörténet talán méltányolni fogja azt a munkaszerződést, amelyet önmagával kötött a munkaadó képviselője A helyhatósági választá­sokról szóló törvény szerint legkésőbb 40 nappal a vá­lasztások előtt kellett az egyes pártoknak leadniuk a választási bizottságba jelölt tagjaik névsorát, a független polgármesterjelölteknek pe­dig hasonló határidőben kel­lett leadniuk a választási bi­zottság jegyzőkönyvve­zetőjének többek között azt a petíciót, amelyben leg­alább 100 helyi - szavazás­ra jogosult - lakos támogat­ja az indulásukat, jelölésü­ket a polgármester-választá­sokon. Felsőszeliben alig érthető módon csak a pol­gármester vetélytársának és az őt feltehetőleg támogató vállalkozók pártjának (hiva­talos, de nemigen használt nevükön: A Szlovák Köztár­saság Vállalkozóinak és Ipa­rosainak Pártja) akadtak gondjai az említett formális feltételek, határidők megtar­tásával. így például a vállal­kozók pártja hiába adta le a jegyzőnek a határidő utolsó napján, vasárnap a választá­si bizottságba jelölt tagok névsorát, a jegyző azt annak ellenére sem tudta kézbesí­teni a polgármesternek, hogy a nap folyamán állító­lag még találkoztak. Ezért aztán az, úgymond, hivata­los kézbesítésre csak más­nap, hétfőn, a törvény által megszabott határidő után került sor. Hasonló sorsra jutott Sza­bó Győző független polgár­mesterjelölt beadványa, a jelölését támogató petíció­val együtt is, amelyet az em­lített párt képviselői nélkül megalakított választási bi­zottság a petíciós lapokon szereplő 126 név, személyi szám, lakcím és aláírás el­lenére nem volt hajlandó ér­vényesként elfogadni, beje­gyezni. A vállalkozók pártja, no meg a legalább 126 helyi vá­lasztópolgár által támoga­tott független polgármester­jelölt is mindezt nem hagy­ták annyiban, óvást emeltek az intézkedésekkel szem­ben. A galántai járási válasz­tási bizottság mindkét eset­ben meghozta (elmaraszta­ló) határozatát. Ennek kö­szönhetően Szabó Győző független jelöltként mégis­csak indulhatott a polgár­mester-választáson. A vállal­kozók pártjának panaszával kapcsolatban pedig a járási választási bizottság leszö­gezte: „A polgármester nyil­vánvalóan érdekelt abban, hogy a vállalkozók pártjának tagjait a helyi választási bi­zottságból kizárja." Igaz vi­szont az is, hogy ezt a pa­naszt csak elvi szinten sike­rült orvosolni, hiszen a vá­lasztások napján, öt perccel tizenkettő előtt a központi választási bizottság tisztvi­selői próbálták meg a vá­lasztási bizottságba beiktat­ni az onnan jogtalanul kieb­rudalt tagokat. Sikertelenül, mivel az egyik időközben megbetegedett, a másikat pedig nem találták otthon. Apropó: a választások napja. Juraj Mészáros, Felsőszeli polgármestere a szavazóurnák, illetve a sza­vazóhelyiség előtt várako­zott - feltehetőleg csak azért, hogy személyesen üd vözölhesse falubelijeit, meg­szoríthassa Felsőszeli vá­lasztásra jogosult lakosai­nak kezét. Szerencsére nem az én tisztem, hogy eldönt sem, megszegte-e ezzel a helyhatósági választásokról szóló törvényt, amely szerint tilos választási kampányt folytatni azokban az épüle­tekben, valamint közvetlen környékükön, ahol a szava­zóköri választási bizottsá­gok székelnek, és hogy a kézfogás választási kam­pánynak tekinthető-e. A választások után kissé felgyorsultak az események. Juraj Mészáros vagy Mészá­ros György (a későbbiekben talán kiderül, miért nem tu­dom, hogyan írjam a nevét), Felsőszeli korábbi polgár­mestere november 22-én egy hivatalos levelet küldött Szabó Győzőnek, az újon­nan megválasztott polgár­mesternek. Ebben a levél­ben a szívélyes jókívánsá­gok után szerepelnek olyan garanciák is, hogy „a megvá­lasztása napjától az esküje letételének, vagyis a polgár­mesteri funkció átvételé­nek napjáig nem teszek semmiféle olyan intézke­dést, főként pedig nem a pénzügyi gazdálkodás és a község vagyonának kezelé­se terén, amely az ön kiindu­lási helyzetét megnehezíte­né", valamint egy olyan kité­tel is, amelyben a volt (de akkor még hivatalban levő) polgármester az új polgár­mestert a teljes támogatá­sáról biztosítja. A Felsőszeliben megvá­lasztott polgármestert egy ilyen baráti hangnemben megfogalmazott köszöntő után alighanem megle­hetősen kellemetlen megle­petésként érhették az in­nen-onnan érkező informá­ciók, felszólítások, levelek. Őszintén szólva, az utólag nekünk is megküldött te­mérdek anyagból inkább csak tallózni tudok. Ebben a paksamétában találtam utalást arra, hogy az expolgármester, még a fent említett üdvözlő levele megírása előtt, potom héte­zer koronáért eladta a falu halottaskocsiját, kifizettett magának bruttó 78 000 Sk-t (azaz hetvennyolcezer szlo­vák koronát), úgymond, vég­kielégítésként, hivatkozva a 253/1994. Tt. sz. törvény 5 §-ának harmadik bekezdé­sére. Ez a törvény, mivel nemrég jelent meg, úgy vé­letlenül éppen a kezem ügyében volt. Utánanéztem a a hivatkozásban szereplő rendelkezésnek, amely való­jában arról szól, hogy az állá­sát vesztett polgármester­nek a községi költségvetés terhére kellene öt hónapig folyósítani az átlagkerese­tét. Rendben, végül is talán csak arról gondoskodott, hogy egy összegben kapja meg azt, amit öt hónapig kellett volna neki folyósítani. Annál jobban meglepett vi­szont egy olyan kifizetési ok­mány, amely szerint a közsé­gi hivatal gázkazánját maga a polgármester kezelte. Ma­gyarul ez, gondolom, azt je­lenti, hogy ő volt a hivatal fűtője is. Mielőtt még eszem­be jutott volna a kazánház­ban fűtőként túlélő egykori ellenzékiek (Dienstbier, Bu­daj, Kusý és mások) sora, kezembe akadt az a munka­szerződés, amelyhez fogha­tót még nem láttam: dr. Ju­raj Mészáros 1994. január 3-án munkaszerződést kö­tött dr. Juraj Mészárossal, hogy 1993 decemberében, illetve a további hónapok­ban is kiszolgálja Felsőszeli községi hivatalának gázka­zánját. No comment. Ezek után valójában már az sem lepett meg, hogy Mé­száros úr, még a fent idézett levél megküldése előtt az al­kotmánybírósághoz fordult, és beadványában a függet­lenként sikeresen szereplő polgármesterjelölt megvá­lasztásának az érvényessé­gét támadja, illetve azt köve­teli, hogy az alkotmánybíró­ság állapítsa meg: ő az érvé­nyesen megválasztott pol­gármester. Ervelése ugyan­akkor kísértetiesen emlé­keztet arra, amit Mečiarék produkáltak a Demokrati­kus Unióval szembeni, állító­lag a legkevésbé sem gyűlöl­ködő, sikertelen alkotmány­bírósági beadványukkal. Az egykori polgármester 25 pontban sorolta fel kifo­gásait a megválasztott pol­gármester jelölését támoga­tó petíciós lapokkal kapcso­latban. Tette ezt pedig azt követően, hogy az alkot­mánybíróság Mečiarék be­adványával kapcsolatban a hírek szerint már hozott egy olyan állásfoglalást vagy ha­tározatot, hogy ez a szerv igazából nem hajlandó és nem jogosult felülvizsgálni, helyesen döntött-e az illeté­kes választási bizottság ak­kor, amikor érvényesként el­fogadta ezt vagy azt a petíci­ót. Nagyon sajnálom, de itt igazából nem tudok megke­rülni legalább egy alapvető ellentmondást. Az expolgár­mester az Együttélés jelöltje volt, de ennek ellenére az al­kotmánybíróságnak megkül­dött beadványában többek között azzal érvel, azáltal akarja érvénytelenné nyilvá­nítani a független jelölt meg­választását, hogy, mondjuk, egy Kovács Ilona csak így, egyszerűen magyarul, és nem Helena Kovácsováként írta alá a petíciót. Újra no comment! O' O <t Befejezésként hangsú­lyoznám azt, amit talán a be­vezetőben kellett volna el­mondanom. Felsőszeli la­kossága az expolgármestert nem azonosította a megvá­lasztását támogató Együtt­éléssel, de még annak helyi szervezetével sem, hiszen a képviselő-választásokat te­kintve az Együttélés egyér­telműen sikeresen szere­pelt, nyolc jelöltjét választot­ták be a 14 tagú képviselő­testületbe. FEKETE MARIAN HÍRVIRÁGOK Amerika ismét beveti a kémrepüiőgé peket. Nyugdíjba küldték öt évvel ezelőtt az ötve­nes években kifejlesztett U-2 típusjelű felderítőgé­peket. Annak idején a szovjet légelhárításnak csak 1960 májusában sikerült megsemmisítenie egy példányt abból a hivatalosan „meteorológiai" szol­gálatra rendszeresített géptípusból, mely a föld-le­vegő rakéták lőtávolságát meghaladó, 20 kilomé­reren felüli magasságba tudott emelkedni. Gary Powersnek, a CIA pilótájának katapultálása nem kis feszültséget okozott a két szuperhatalom kap­csolatában. Az amerikai hírszerzés az U"-'2-f el véte­lek alapján szerzett 1962-ben bizonyságot a kubai orosz rakéták jelenlétéről. A nagyhatalmi konfron­tációt követően békés célokra álltak át: vulkánkitö­rést, erdőtüzet fényképeztek. Ma, a válságöveze­tek megszaporodásával viszont ismét felérté­kelődnek. A legújabb, korszerűsített hajtóművel el­látott, U-2S-re keresztelt változat az eddiginél több információs műszerrel ellátva ezer méterrel ma­gasabban képes - és három órával tovább - meg­szakítás nélkül repülni. Az elképzelések szerint 1998-ig 37 gépet helyeznek üzembe. A hírek sze­rint szerepük volt az Öböl-háborúban, az Öböl-vál­ság legújabb fejleményeiben, s újabban Boszniával kapcsolatban is szóba kerülnek. Brit medáliafutár. A ll. világháborúban több száz orosz katona csatlakozott a lengyel egy­ségekhez, amelyek azután brit alárendeltségbe kerültek, s így a bennük szolgáló oroszok is jogo­sulttá váltak angol kitüntetésekre. A háború befe­jeztével azonban a legtöbb orosz katona olyan si­etve tért vissza hazájába, hogy nem tudták nekik átadni az angol kitüntetést, a hidegháború pedig évtizedekre lehetetlenné tette ezt. A helyzet mára megérett a jutalmazásra, sokan azonban nem tud­nak elutazni a kitüntetésért. A brit hadsereg tiszt­ségviselői az orosz bűnözési hullám és közbizton­sági állapotok ismeretében attól tartanak, pusztán postai úton nem biztos, hogy a megfelelő kezekbe, illetve zubbonyokra kerülnének az értékes érdem­érmek. Ezért most alkalmas futár után néznek, aki ha sikerrel kézbesít az összes címzettnek, maga is rászolgálhat egy kitüntetésre. Elárverezik a Máltai sólymot. New Yorkban kalapács alá kerül a hollywoodi filmgyár­tás egyik legnevezetesebb kelléke, a Máltai só­lyom. Az ólomból készült szobor volt a címadója annak az 1941-ben készült s már régóta klasszi­kusnak számító kriminek, mely egyik napról a má­sikra sztárrá avatta Humphrey Bogartot, aki a Da­sh/e// Hammett regénye nyomán forgatott film főszereplőjeként Sam Spade magánnyomozót ala­kítva a filmbeli felbecsülhetetlen értékű szobor után vadászott. Bogart a forgatás idején egy ideig sántított, mivel a lábára ejtette a nehéz kelléket. A Christie's aukciós ház londoni bejelentése szerint reméli, hogy a nevezetes szobrocska akár 50 ezer dollárt is hozhat jelenlegi tulajdonosának. Illemtudó illemhelyek, A közép-kínai Anhuj tartomány versenyt írt ki a térség 14 legszín­vonalasabb illemhelyének a kiválasztására. Az ille­tékesek a téma 20 avatott szakértőjét kérték fel az utcai vécék tanulmányozására: a zsűrinek az volt a feladata, hogy kiválassza a legjobbakat a beneve­zett klozettek közül. A szelekció az építészeti megol­dások, a berendezés, a fényelosztás és a hulladék tárolásának, illetve eltávolításának alapján folyt. A pályázat kiírására a hatóságok indoklása szerint azért volt szükség, mert a kínai illemhelyek már-már hírhedten piszkosak és nem kevésbé bűzösek is. Van a tartományban olyan város, ahol három vécé is méltó volt a szakemberek dicséretére: Fujang, amelynek önkormányzata így háromszor 10 ezer jü­annal (1180 dollárral) lehet gazdagabb. A városa­tyák ezek után elmondhatják, hogy nekik még „ab­ból" is sikerült pénzt csinálniuk. (k-s) Kétszer nyer Ha jövőre is előfizeti vagy a mellékelt lapon (me­lyet a helyi postahivatalban lead) megrendeli az Új Szót és hétvégi családi magazinját, a Vasárnapot, akkor kétszer nyer. 1. Nyer azért, mert a napi híreket, érdekes olvasni­valót a postás házhoz viszi. 2. Nyerhet, mert ha tisztelt előfizetőnk szer­kesztőségünknek elküldi a címét, részt vesz azon a sorsoláson, melyet 1995. január 19-én közjegyző jelenlétében bonyolítunk le. A nyerte­sek nevét az Új Szó január 21-ei száma közli. És mit nyer? Az előfizetők között 10 darab ajándékcsomagot sorsolunk ki. Az ajándékcsomag értéke több mint az Új Szó és a Vasárnap egész évi előfizetési díja. Megrendelőlap Aláírásommal igazolom, hogy 1995. jan. l-jétől megrendelem az ÚJ SZÓ-t és a VASÁRNAP-ot. (Od I. januára 1995 záväzne objednávam denník ÚJ SZÓ a rodinný magazín VASÁRNAP.) A megrendelt példányt az alábbi címre kézbesítsék (Predplatený výtlačok dodajte na adresu): Név (Meno a priezvisko) Helység (Mesto alebo obec) Utca (Ulica) Házszám (Číslo domu) Emelet (Poschodie) Lakásszám (Číslo bytu) Irányítószám (PSČ) A kézbesítő postahivatal (Dodávacia pošta) Az előfizető nyilvántartási száma: Evidenčné číslo predplatiteľa - platiteľa sústredeného inkasa: A megrendelő aláírása —————————— (Podpis platiteľa) Előfizetési díj havonta- Új Szó: 101,30 korona Vasárnap egy negyedévre: 117 korona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents