Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)
1994-11-09 / 259. szám, szerda
1994. november 9 . RIPOR T ŰJSZÓI 5 I MAGÁN-SERTÉSHIZLALDA A HÁZAK KÖZÖTT Trágyadomb árnyékában - Az október közepén megjelent, a patkányok terjesztette pestisjárványról szóló írása késztetett bennünket arra, hogy tollat ragadjunk. Közvetlen szomszédunk - sűrűn lakott területen - sertéstenyésztéssel foglalkozik. Az udvarukon az eltelt évek alatt trágyahegy nőtt, amelybői kibírhatatlan bűz árad. Elszaporodtak p patkányok és a zöld tegyek. Félünk attól, hogy a trágyáié beszennyezi a kutunkat - panaszolta aláírt, címmel ellátott levélben néhány garamkövesdi lakos. A faluba érve a kerítéseken belesve próbáltuk megállapítani, hol mindenütt tartanak háziállatot. - Faluhelyen aki csak teheti, - nem sajnálva fáradságot, időt és pénzt - malacot hizlal, és baromfit nevel. Nemcsak azért, mert a bolti hús drága, hanem mert a hazai az egészen más - oktatott ki az egyik porta tornáca előtt egy idős néni. Amikor a sertéshizlalda iránt érdeklődtünk, csak annyit közölt, nem szeretne azon a végen lakni, majd megmutatta a panaszosokhoz vezető utat. túl drágának bizonyult, és a garamkövesdi szülői házba költöztünk, nagyon is zavarni kezdett a szomszédos sertéstelep. Nem az állatok, hanem a trágyadomb. A férjem, miután tavasszal az elviselhetetlen bűz hátráltatott bennünket a kerti munkák elvégzésében, szólt a szomszédoknak, takarítsák el a trágyát. Azt a választ kapta, hogy akkor hordják el, amikor nekik tetszik - elevenítette fel a közelmúlt eseményeit Kovács Mária. Miután sem ők, sem a másik oldalon lévő szomszédok szép szóval nem tudták rábírni a sertéstelep tulajdonosait, tegyenek az udvarukon rendet, a községházára címezték panaszukat. Azt látták, hogy a polgármesternő nyomban ellátogatott Gyetven Mária sertéshizlaldájába, s abban reménykedtek, hogy küldetése sikeres lesz. Még akkor is bizakodtak, amikor a polgármester asszony a községházára hívta a „haragosokat", ahol döntés született arról, hogy a trágyadombot likvidálni kell. harmincat, negyvenet vagy ki tudja, hányat, mint a szomszédaink. Kovács Mária a kertjéből mutatta a trágyadomb helyét, s a disznóólakat, miközben a levegőben érződött a jellegzetes bűz. - Nem bánnám én az akárhány állatot, ha fent, a kert végében tartanák őket. Csak hát az ólakra építkezési engedély kellene meg különféle előírások megtartása. Nyáron nemcsak a bűztől szenvedtünk, hanem a legyektől és a patkányoktól is. Tudom, ahol disznó van, ott lehet patkány is, viszont míg egy-két sertés mellett a patkányinvázió kivédhető, több tucatnál aligha. S azok bizony nem maradnak a kerítésen belül - közölte, majd a kúthoz vezetett. - Noha Garamkövesden van vezetékes víz, sem az édesanyám, sem a túlsó szomszédék, anyagi okokból persze, nem köttették be. A trágyáié, mivel a dombnak nincs masszív alapja, beszivárog a földbe, alig néhány méterre a kutunktól. A másik szomszéd, Benyo Erzsébet a Kovács Mária által elmondottakhoz a következőket fűzte hozzá: Bűz, patkányok, legyek - miért tűrjük? - Kovács Mária es Benyo Erzsébet (Fotó: Méry Gábor) - A megszabott határidő ellenére csak két nappal ezelőtt vitették el a trágya egy részét, a többit a kertben szórták szét. Talán hangsúlyoznom sem kell, hogy micsoda „illatok" terjengtek errefelé. Ne gondolja senki, hogy finnyásak vagyunk, hiszen mi is tartunk disznót. De nem - Harminchárom éve áll a házunk, s eddig soha nem volt haragosunk. Csakhogy a trágyadombtőszomszédságában nem lehet élni - siránkozott. - Amióőket, nem mertük nyitva hagyni sem a konyha, sem a veranda ajtaját. Természetesen érdekelt bennünket Gyetven Mária véleménye is, s mi tagadás, látni szerettük volna az ólakat is. Sajnos, az érintettek alig voltak hajlandók szóba állni velünk, szó sem lehett arról, hogy belépjünk az udvarukra. Az alig pár perces eszmecsere a kapuban zajlott. Gyetven Mária elmondta, hogy rokkantnyugdíjas, a sertésnevelés pedig a megélhetést biztosítja számára, hogy a szomszédok rosszhiszeműek, mert bárhol is tartaná az állatokat, kifogásolnák. Élettársa azzal érvelt, hogy mit akarunk tulajdonképpen, hiszen engedélyük van, s a papíron nincs korlátozva a disznók száma. Ezért aztán nem volt hajlandó elárulni a darabszámot, s nem mutatta meg az ólakat sem. Állította, nem a trágyadomb volt a szomszédok panaszának fő oka... Amikor megkérdeztük, hogy a határozat ellenére miért csak késve likvidálta a felgyülemlett trágyát, ingerülten annyit mondott, hogy a szövetkezet a megrendelt munkát csak október végén tudta elvégezni. Noha Sliva Judit, Garamkövesd polgármestere a rend fenntartása érdekében megtett minden tőle telhetőt, a szomszédokat nerrť tudta kibékíteni. - Még májusban, amikor értesültem a panaszról, a körzeti állatorvossal együtt helyszíni szemlét tartottunk. Megállapítottuk, az udvaron tényleg ott a nem éppen illatos, vagy kétéves trágyadomb, mint ahogy azt is, hogy Gyetven Mária és élettársa a legalább negyven sertést szakértelemmel gondozza, tisztán tartja. Ezt követően a községi hivatalba kérettem az érintetteket, ahol megegyeztünk, hogy a trágyadombot likvidálni fogják. Sajnos, a tulajdonosok a megbeszélt határidőben a munkálatokat nem végezték el. A polgármester asszony nem tagadta, a szomszédok a tarthatatlan helyzetre a járási hivatalos szervek figyelmét is felhívták. Az érsekújvári közegészségés járványügyi, valamint a párkányi környezetvédelmi hivatal viszont csak egyszerű szomszédviszálynak minősítette a panaszt, és a polgármesterre hárította a döntés meghozatalát. - Nagyon becsülöm mindazokat, akik nem várják tétlenül, hogy valaki segítse őket. A faluban nem Gyetven Mária az első, aki állattartással próbálkozik. Lakott területen nem szabadna a szomszédok beleegyezése nélkül vállalkozni. A községi hivatal Gyetven Máriának ugyan kiadta a magángazdálkodásról szóló bizonylatot, de ez nem egyenlő az iparengedéllyel. A bizonylat kiadásakor nem is említették a hizlalda tervét. A nagybani állattartáshoz iparengedély kell, kiadását számos közegészségügyi feltételtől teszik függővé. Például építkezési engedély kell az ólakra, ám Gyetven Mária a csak a garázsát alakította át. Mondanom sem kell, hogy a trágyadomb létesítése sem a legszerencsésebb. Mégis úgy gondolom, a hizlalda kérdése némi jóakarattal megoldható. Kénytelenek vagyunk tudatosítani, hogy Garamkövesden is szükség van az állattartásról szóló rendeletre. Ha a község elfogadja, elejét vehetjük az ilyen és az ehhez hasonló kellemetlen ügyeknek. PÉTERFI SZONYA - Édesanyámtól tudom, hogy szomszédasszonya több éve foglalkozik sertéstartással. Csak hát amíg Párkányban laktunk, s a ház üresen állt, nem érdekelt bennünket, mi történik a kerítésen túl. Azóta viszont, hogy a városi élet számunkra ta a sertéstelep miatt panaszt tettünk, azóta áll a bál. A szomszédasszony élettársa amikor csak tehette, trágár szavakkal illetett. A fiam a védelmemre kelt, de őt is lekiabálta. Gyakoriak a veszekedések, az életünk rettegés. A helyzetet tarthatatlannak tartjuk, s nem tagadom, már abban is kételkedem, hogy a sertéshizlaldát engedéllyel üzemeltetik. Nyáron napirenden voltak a disznóölések, az udvar takarítása közben véres víz folyt az árokba. A bűz és a le gyek elviselhetetlenek voltak, de nem is tudom, mi volt a rosszabb: ez vagy a patkányok. A macskák naponta hurcolták Kié lesz a tornai cementgyár? „Kelet" legjobb bankjai A kommunista rendszer szétesése után Közép-Európa országaiban különböző mértékben kezdték megvalósítani a bankvilág reformját, írta a Business Central Europe londoni havilap. A cikk szerint valamennyi országban e téren is végbement a szerkezetváltás, de nem valemennyi tudta az elképzeléseivel összhangban elvégezni. Csehországnak, Szlovákiának és Lengyelországnak sikerült megvalósítania terveinek zömét, Magyarországnak viszont nagyobb problémái voltak. A NOMURA Research cég felmérése szerint a legjobb minősítést a cseh és szlovák bankok kapták, éspedig elsősorban a csehországi Komerční banka és a szlovákiai Általános Hitelbank (VÚB). A felmérés szerint mindkét pénzintézet huzamosabb ideje nyereséges. Csehországban és Szlovákiában egyébként a bankok a leginkább attól tartanak, hogy a gyors tulajdonosváltás nem járt együtt a banki menedzsmentek színvonalának emelkedésével, és ügyfeleik sorában állandóan ott szerepelnek a csőd szélén álló „nagyok". (NO) Új Szó-tudósítás A Szepsi-síkságon üzemelő gyár vezetősége még a parlament múlt heti tanácskozása előtt jelezte, hogy találkozni szeretne újságírókkal. Nos, a hétfői sajtótájékoztatón kiderült, a cementgyár igazgatósága nem ért egyet a vállalat privatizálásának ez év októberében a kormányban jóváhagyott tervével. Konkrétan azzal nem ért egyet, hogy a gyár részvényeinek 51 százalékát a Kalcit Kft. veheti meg. A pontosság kedvéért: a részvények 46 százalékát a vagyonjegyes privatizáció mostani hullámába sorolták, 3 s?ázalékát pedig az esetleges restitúciós igények kielégítésére tartják fenn. Az említett részvényeket - versenypályázat útján - a gyár négy vezetője által létrehozott Tuce Kft. is meg szerette volna venni. Štefan Jaklovský és Ondrej Olejnik igazgatóhelyettes szerint az ő kft.-jük, vagyis a Tuce jobb, kedvezőbb áron akarta megvenni a részvények 51 százalékát, de azokat a kormány, számukra ismeretlen indoklással, mégis a Kalcitnak ítélte oda. Jaklovský igazgató szerint a tornaiak attól tartanak, hogy a Kalcit révén a nyugat-európai cementlobby a tornai gyár termelésének és árukivitelének a csökkentésére fog törekedni. Ez pedig jelentősen sújtaná a térség gazdaságát, növelné a munkanélküliek számát. Kérdésekre válaszolva a cementgyár képviselői beismerték, hogy az említett részvények megvásárlásához a Tuce Kft.nek is külföldi (német) bank adná a pénzt. Megjegyezték, hogy a szlovákiai konkurens gyárak cementexportját a Tuce nem veszélyeztetné... Az újságírók egyik kérdése így hangzott: - A TUCE Kft. a kormányhoz benyújtott tervében feltüntette-e, hogy a részvények bizonyos hányadát átengedi majd a gyár alkalmazottainak? Nos, a válasz erre az volt, hogy a hivatalos beadványban ez így nem szerepelt, ám a Tuce megígérte a gyár dolgozóinak, hogy az első fordulóban a birtokába jutó részvények 49 százalékát átengedné nekik, később pedig akár a 66 százalékát is. (gazdag) NAHÁT! Áttételes tolvajlások Nem zökkenőmentesen ugyan, de a szövetkezetekben lezajlott a transzformáció. Legalábbis papíron, és most minden tag tudja, milyen vagyonrésze van a közösben. Más kérdés, hogy mennyire változott meg az általános szemlélet. Sokan úgy vélik, a transzformáció ezen a téren semmilyen változást nem hozott, a tagok ma is a közérdek fölé emelik a magánérdeket. Mások szerint időre van szükség - a fejekben csak most zajlik a transzformáció. A bonyodalom ott kezdődik (vagy folytatódik?), hogy akik hozzászoktak a közös dézsmálásához, azok egyik napról a másikra nem tudnak „átállni". Csak hát amióta azonnali felmondás is létezik, nagy kockázat néhány zsák tengeriért a közös táblájába menni. Még ha a kert mögött van a kukoricatábla, akkor is. Persze arra elődeink is rájöttek, hogy ha az ember gondolkodik, előbb-utóbb kisüt valami okosat. Főleg akkor, ha nem riad vissza némi (pénz)áidozattól sem. „Képzelje - újságolták az egyik faluban -, mit találtak ki a »milliomosok« az alvégen. Tudja, akik a szövetkezet kukoricása mellett laknak. Felbéreltek néhány kocsmatölteléket, aki megszedi a zsákokat. Hetven koronát fizetnek egy zsák csöves kukoricáért. Megvetik őket a soron, mert hiába milliomosok, -áttételesen- mégiscsak tolvajok... (farkas)
