Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-09 / 259. szám, szerda

UN ÚJSZĎ TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ 1994. november 9. JAP

AN SZUPER-FELHOKARCOLO Égig éro város A tokiói építésügyi minisztérium grandiózus tervet tett közzé: 2000-től felépítik a világ legmagasabb építményét, egy 1000 méter magas felhőkarcolót, a Jövő Városát. Szuper-felhőkarcoló részleg - ezt a hangzatos nevet viseli a Kensetsusho, a japán építésügyi minisztérium egyik hivatala. Ez dolgozik már jó ideje azon a terven, amely valójában jóval nagyratörőbb elgondolás, mint hogy újabb magasházat telepítsenek a telekszűkében szenvedő 30 milliós japán főváros egyik szabad szögletébe. Lényegében egy új urbanisztikai elképzelés kísérletéről van szó, egy „függőlegesen épített" városról, ahol százezer ember lakhat, dolgozhat, tölheti el szabadidejét. Ilyesmi eddig csak futurisztikus filmeken vagy sci-fi-írók fantáziájában létezett. Most - mint Hitosi Aoki, az említett részleg vezetője elmondta - már részleteiben is kialakult tervek állnak rendelkezésre az álom megvalósításához. 1. Meteorológiai állomás üvegkupolával; 2. Rácsszerkezet automatikus lengéscsillapítókkal rezgések és kilengések ellen; 3. Lakótér, 320 nagyméretű lakással; 4. Összekötő teraszok a liftek végállomásával; 5. Helikopterleszállók esetleges mentéshez; 6. Nagy sebességű és kapacitású liftek; 7. Szállodai rész, 2500 szobával; 8. Hivataloknak szánt helyiségek; 9. Átrium kulturális és sportlétesítményekkel, boltokkal A Jövő Városa négy, egymáshoz kapcsolódó toronyból állna, s a legmagasabb 1000 méteres magasságba nyúlik majd. A tartószerkezet nem a jelenlegi építési technológiák esetében használatos acélból és vasbetonból készül, hanem új, szénszálas anyagból amelynek szakítószilárdsága meghaladja az acélét, de jóval könnyebb annál - és hasonlóan új speciális kerámiákból. A gyakori szélviharok, földrengések okozta állandó kilengéseket - amelyek merevebb szerkezet esetén akár törést is okozhatnak - egy igen bonyolult számítógép vezérelte rendszerrel képzelik el kiküszöbölni, beépített „lengéscsillapítókon" ke resztül, amelyek mind a függőleges rezgéseket, mind az oldalirányú elmozdulásokat automatikusan felfogják-csillapítják. Enélkül a szuper felhőkarcoló tetején még az enyhe szél is tengeribetegséget okozó, állandó imbolygással járna, lehetetlenné téve minden emberi tevékenységet. Az építkezés végleges helyét még nem választották ki, de valószínűleg Tokió száz kilométeres körzetében jelölik majd ki valahol, illetve - mint Aoki közölte - szóba jöhet a 16 milliós Osaka vagy akár a tengerfenék is. A végső döntéshez további vizsgálatok szükségesek: a talaj, a földmozgások és a széljárás alapos tanulmányozása. Ám ha a döntés megszületik is, az utolsó pillanatig titokban kívánják tartani a telekspekulációk kivédésére. Az előkészületek eltarthatnak 1998-ig, majd az ezredfordulón megindulhat a kivitelezés, s folyhat akár tíz évig is, 2010-ig. Akkorra mintegy 100 ezer ember élhet, dolgozhat a függőleges városban, amelynek bekerülési költségét mai áron 1000 milliárd jenre - 10 milliárd dollárra - becsülik. A tervezésre és kivitelezésre versenyben áll már az összes nagy japán építőipari cég, köztük az „öt nagy" (Kajima, Takenaka, Obajhasi, Simizu és Kohinoike), de nincs elzárva a részvétel külföldi tervezők és cégek előtt sem. A toronyvárosban lesznek lakások, tágas belső terek és teraszok örökzöld kertekkel, szökőkutakkal, tavacskákkal, sportlétesítményekkel, de áruházak, butikok, könyvtár, színház, mozitermek, iskolák és hivatalok is. Az újfajta városépítés állítólagos nagy előnye, hogy a közlekedés a lakás, a munkahely és a szolgáltatóintézmények között épületen belül történhet, lifteken, mozgólépcsőkön, esetleg mozgójárdákon vagy elektromos targoncákkal - de mindenképpen kizárva a környezetszennyezést, s kímélve az időt és az energiát. Ami a legvonzóbb, hogy autókra nem lesz szükség, így kiküszöbölhető a csúcsforgalom és a velejáró stressz. Arról persze nem beszélnek az illetékesek, folytattak-e klausztrofóbiakutatásokat, márpedig aligha elképzelhető, hogy a toronyba zártság ne váltson ki előbb-utóbb némi vágyakozást lapályok, tájak, „vízszintes tájak" iránt. A környezet megóvása általában kiemelt szempont. Fontos létesítménye lesz a toronyvárosnak a szemétválogató a reciklálható hulladékok újrahasznosításához, a hulladékégető, amely egyúttal hasz nosítható hőenergiát is termel majd, a víztisztító, a klímaberendezés és a távfűtés. Külön villamos erőmű látja el a komplexumot, és automatikus tűzoltó-berendezések is helyet kapnak mindenütt. A távközlés természetesen digitális és üvegszálas technológiával működik majd, a biztonságra kamerák ügyelnek. A tájékozódást pedig az átláthatatlan, nem emberléptékű labirintusban kis személyi hívókészülékekhez hasonló eszközök segítik, amelyek egy e célt szolgáló számítógépközponthoz kapcsolódva képesek lesznek szinte lépésről lépésre a kívánt helyre vezetni - barátságos géphang útján - a készülék használóját, ha helyesen táplálta be a kiindulási pontját. A műszaki-tudományos feltételek a Jövő Városához máris adottak, a dinamikusan fejlődő japán gazdaság pedig nyilván elő fogja teremteni a megvalósításhoz szükséges anyagi forrásokat. De ki fog majd élni a toronyvárosban, élhető-lakható lesz-e az egyáltalán? A projekt megalkotói mindenesetre úgy vélik: a nagyvárosi környezet egyre elviselhetetlenebb, és a demográfiai adatok a népsűrűség további növekedését vetítik előre a következő évtizedekre, ami véleményük szerint elegendő indok a toronyvároshoz hasonló új urbanizációs megoldások keresésére és kipróbálására. (HVG) G arri Kaszparov elméláz. Bizony, erre nem volt ideje a számítógéppel folytatott gyorsított tempójú mérkőzések ideje alatt. (Archív felvétel) A CHIPEK (MÉG) NEM TUDNAK MINDENT Sakkszámítógépek diadala Miután a Pentium mikroprocesszor a Londonban megrendezett Intel Nagydíjon gyakorlatilag „kiütötte" a sakkvilágbajnok Garri Kaszparovot (aki ezt követően illegalitásba vonult, és senkinek sem volt hajlandó interjút adni), a sakkvilág megdöbbent. Bár a számítógépek már ezelőtt is győztek le jó játékosokat, arra kevesen számítottak, hogy a világelső is ily hamar lesz kénytelen enegedni nekik. (Igaz, Budapesten a 15 éves Lékó Péternél már nem bizonyult jobbnak a Pentium.) A mesterséges intelligencia kutatói körében azonban Kaszparov veresége nem keltett ekkora hatást. A sakkszámítógépek ugyanis fejlődésük úttörő korszaka, az ötvenes és hatvanas évek óta a fő kutatásoknak csak mellékágaként szerepeltek. Hiszen az emberi intelligenciát utánozni próbáló tudósok ma már inkább olyan mindennapi problémák megoldásán dolgoznak, mint az idegen nyelvekről való gépi fordítás, a felmerülő akadályokat megkerülni képes robotok kifejlesztése, vagy éppen a hitelképesség megállapítása. A Kaszparovot legyőző személyi számítógép az Intel legújabb Pentium mikroprocesszorával, valamint a Genius 2 sakkszoftverrel működik. Noha az egész együtt nem sokkal kerül többe 2500 dollárnál, a gép egy másodperc alatt 166 millió számítási művelet elvégzésére és százezer lehetséges lépés következményeinek elemzésére képes - és ez elég nagy sebesség ahhoz, hogy a hús-vér játékost „lepipálja". Bili O'Riordan professzor, a Nagy-Britanniában bejegyzett ICL számítástechnikai vállalat vezető kutatója szerint Kaszparov tapasztalatában és stratégiai gondolkodásmódjában bízott. de sebesség tekintetében már nem bírta a lépést. Mivel az Intel Grand Prixen 25 perces „gyorssakkot" játszottak, a sebesség itt nagyobb szerepet játszott, mint a normál sakkpartiban, ahol a negyven lépés megtételére két óra áll a játékosok rendelkezésére. A professzor úgy véli, a szilícium áramköri chipek kétévenként megduplázódó adatfeldolgozási kapacitása hamarosan elvezet oda, hogy még az olcsó számítógépek is le fogják győzni a legjobb sakkozókat, akár a normál játékban is. O'Riordan szerint ez korántsem jelenti a sakkjáték végét - ellenkezőleg, miután elfogadottá válik, hogy az ember itt sem képes legyőzni a gépet, a játékosok mintegy felszabadulnak, és újra játékként fogják kezelni a sakkot. A bajnokok már a dámajátékban is engedtek a számítógépeknek, de van még néhány, intelligenciát igénylő játék, ahol az emberi agy fölényben maradt. Ilyen például a Kelet-Ázsiából származó Go, amely legalább 4000 éves múltra tekinthet vissza, tehát közel kétszer olyan idős, mint a sakk. A Go szabályai ugyan egyszerűbbek, mint a sakké, de nagyobb nála a tábla, ami minden lépésnél több potenciális lehetőséget jelent. Ennek tulajdonítható, hogy a stratégiai tervezésben jobb ember és a rövid távú taktikázásban erősebb gép közül az előbbi viszi el - jó játékosok esetében - a pálmát. A sakk és a Go „a tökéletes információellátottság" játékai, hiszen semmi sem maradhat rejtve a játékosok előtt. Amikor viszont az adott játék kimenetele nem annyira előrelátható és nagyobb szerepet játszanak a pszichológiai tényezők - mint például a bridzs esetében -, a számítógép már nem annyira eredményes. Szakértők szerint a legjobb bridzsprogramok nem érik el még a jó amatőrök színvonalát sem. Ez a játék mindenképp keményebb dió a számítógép számára, mivel itt inkább valószínűségekkel, mint biztos tényekkel van dolga - az egész játék folyamán kell a partner fejével is gondolkodni. Amennyiben a bridzsben is sikerül embereket lepipálni képes számítógépjátékost kifejleszteni, ez semmiképp sem a Genius 2-re emlékezetet majd, hanem általánosabb, az emberi viselkedés tanulmányozására is kiterjedő kutatások eredménye lesz. (N-g) Összeállította: SIDÓ H ZOLTÁN TUDJA-E, HOGY í ...a középkor homályába vet csöppnyi fényt David Sorén amerikai régészprofesszor, aki a Rómától mintegy száz kilométerre fekvő Lugnano in Taverina mellett egy i. e. 30 táján épült villa romjait akarta feltárni, s eközben gyermekcsontokat rejtő tömegsírra bukkant. Ötven, egészen fiatalon elhunyt gyermek maradványait ásta ki, s az antropológiai, genetikai vizsgálat, valamint a kormeghatározás egyértelműen arra mutatott, hogy hun apróságokról van szó, akik maláriában vesztették életüket. E leletekre építi az amerikai archeológus azt a feltételezését, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - nem I. Leó pápa, hanem a maláriától való félelem késztette Attilát, az „Isten ostoraként" emlegetett hun uralkodót 452ben, hogy lemondjon Róma kifosztásáról, s visszaparancsolja hódító seregeit a város kapujától. Való igaz, a história nem tud kielégítő magyarázattal szolgálni arra, hogy a rettegett hun király miért nem prédálta fel a végnapjait élő Római Birodalom gazdag központját, s a pápa mivel tudta rávenni őt a visszafordulásra - a kereszt és a könyörgés aligha bírta volna jobb belátásra. Sok bizonyíték szól amellett, hogy a Római Birodalom hanyatló korszakában sorozatos járványok pusztítottak, arról azonban, hogy Attila hódítása idején is járvány dúlt volna, semmilyen adat nem volt eddig. Ha Sorén professzor hipotézise helytálló, Attilának valóban volt oka - esetleg a pápa figyelmeztetésére - hátat fordítani a kincses városnak, és sürgősen visszavonulni, hiszen a vízigótok királya is epidémia áldozata lett ezen a tájon nem sokkal korábban. ...nagy Jelentőségű premier zajlott le a közelmúltban a belgiumi Geel városában, minden ünnepélyes külsőség nélkül: bemutatták az első, folyékony hidrogénnel működő jármű prototípusát. A több európai és a kanadai kormány, továbbá magánvállalatok által finanszírozott, 56 millió dolláros program keretében kifejlesztett autóbusz legfőbb erénye, hogy sem széndioxidot, sem nitrogén-oxidot nem bocsát ki számottevő mértékben, teljesítménye mégis vetekszik a dízelmotorosjárművekével. Mivel a folyékony hidrogén a levegővel érintkezve robbanásveszélyes, tartályát és a motort számítógépes ellenőrzőrendszerrel biztosították a szivárgás ellen. Átlagfogyasztása 100 kilométeren 32 liter folyékony hidrogén, ami 30 százalékkal kisebb üzemanyagköltséget jelent, mint a dízelmotoros autóbuszoké. Egyetlen „szépséghibája", hogy tankjába jelenleg csupán 70 kilométer megtételére elegendő hidrogén fér. Tudniillik, a folyékony hidrogén ugyan könnyebb a dízelolajnál, de az azonos energia kifejtéséhez szükséges hidrogénmennyiség háromszor akkora térfogatú. A kutatók azonban biztosak abban, hogy egészen rövid időn belül megnégyszerezhetik a tartály befogadóképességét. Az első folyékony hidrogénnel hajtott autóbuszokat 1996-ban tervezik forgalomba állítani, az első ilyen elven működő személygépkocsik megjelenése pedig az ezredfordulóra várható. ...Spanyolországban üzembe helyezték Európa legnagyobb, közfogyasztást szolgáló naperőművét. Az Union Fenosa cég, az ország egyik legjelentősebb villanyáramszolgáltató magánvállalata Toledo közelében spanyol, német és közös piaci forrásokból építette fel az erőművet, amely 16 700 négyzetméter felületen elhelyezett nyolcezer napelemmel fogja fel a Nap sugarait. Teljesítménye kétezer lakás áramfogyasztásának felel meg. Az egy kilowattórára jutó beruházás összege ma még körülbelül tízszerese a hagyományos energiaipari beruházásokénak. Igaz viszont, hogy a karbantartás sokkal olcsóbb. Az Union Fenosa nyilvánvalóan a jövőre gondolva vágott bele a költséges ügybe. Hiszen bizonyosan elérkezik az idő, amikor a meg nem újuló energiaforrások ára oly magasra szökik, hogy összehasonlíthatatlanul olcsóbb lesz a napsugárzás kimeríthetetlen bőségére támaszkodva kielégíteni az egyre növekvő energiaigényt.