Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-09 / 259. szám, szerda

2692 ÚJ SZÓ HIRDETES 1994. november 8. PARLAMENTI LEVÉL Egy frakció - két frakció Úgy tűnik, hogy a viharos parlamenti események hátterében elvész az a meglepő hír, hogy a Magyar Koalíció képviselői mégsem egy frakcióban fognak dolgozni a parlamentben. Az MKDM vezetősége úgy határozott, hogy hét képviselőjük önálló frakcióként fog működni, és ezért javasolta a koalíciós szerződés módosítását. Ez meglepetés. Nemzeti közösségünk csaknem valamennyi tagia az óhajtott egységre, a jövőbeni közös politizálásra adta szavazatát. Ilyen értelemben született meg a három párt koalíciós szerződése. Mint ahogy a választási kampány során oly sokszor hangsúlyoztuk, a közös politizálás, illetve a magyar társadalmunk jogbiztonságáért folytatott küzdelem alapjait az egységes parlamenti fellépéssel kell megteremteni. Hiszen a mindennapi reálpolitika a parlament talaján játszódik le, illetve ez képezi a kiinduló pontot. Ezzel a problémával kapcsolatban sok pontatlan és elferdített hír, valamint csúsztatás látott napvilágot az elmúlt hét alatt. Ezért szükségesnek tartom, hogy objektív tájékoztatást nyújtsak, és elemezzem a kialakult helyzetet. Az 1994. július 21-én aláírt koalíciós szerződés pontosan rögzíti a frakció, illetve frakciók megalakulásánakfeltételeit. Amennyiben valamennyi pártnak öt vagy több képviselője lesz a parlamentben (az érvényes házszabály szerint), külön frakciót alakítanak. Abban az esetben viszont, ha valamelyik pártnak kevesebb mint öt képviselője lesz, a Magyar Koalíció képviselői egy, a megegyezés szellemében működő közös parlamenti frakciót hoznak létre. Mivel a 17 magyar képviselő 9:7:1 arányban oszlik meg az Együttélés, az MKDM és az MPP között, ezért az ábra világos. Abban a pillanatban, ahogy a választások után egyértelművé váltak az eredmények, adott volt a helyzet: csakis egy közös frakció működhet, és csupán a formalitásokat, a vezetőség megválasztását, illetve a frakciónak a házelnöknél való beiktatását kellett volna végrehajtani. Az MKDM választmánya úgy határozott, hogy külön parlamenti frakciót hoz létre. Ezért október 28án javaslatot terjesztett a Magyar Koalíció Tanácsához a koalíciós szerződés módosítására, majd a két frakció együttműködésének mechanizmusára. Az Együttélés képviselői a szerződés megtartása mellett álltak ki. Javasoltuk a közös frakció működési feltételeinek pontosítását, hogy kizárjuk az esetleges leszavazhatóság veszélyét. Amikor az MKDM álláspontja véglegesen egyértelművé vált, azaz csakis a szerződés módosításáról, a két frakció létrehozásáról és együttműködési feltételeiről tárgyalhatnánk, további megbeszéléseknek már nem volt értelme. így - a szerződésnek megfelelően - november 3-án bejelentettük a házelnöknek a Magyar Koalíció frakcióját, amelynek névsorát nyitva hagytuk az MKDM képviselői számára. Erre a lépésre azért is szükség volt, mert már a parlament alakuló ülésén hátrány volt, hogy nincs beiktatva a Magyar Koalíció frakciója. A történtek értelmében el kell utasítanom az MKDM vezetőinek azon nyilatkozatait és olyan értelmezését, hogy az MKDM-klub megalakítása csupán reakció arra, hogy az Együttélés már megalakította saját parlamenti frakcióját. Mi a Magyar Koalíció frakcióját jelentettük be, nem az Együttélését. Nem szegtük meg a szerződést, sőt szigorúan ahhoz ragaszkodtunk. Ráadásul a jelenleg kialakult politikai helyzetben erőtlen érvek azok, amelyekkel az MKDM a két frakció működésének előnyeit igyekszik alátámasztani. A házbizottsági képviselet, az egyes, parlament által létrehozott tanácsokba, állami szervekbe való jelölés lehetősége (tévétanács, rádiótanács, Nemzeti Vagyonalap stb.) értelmét vesztette. Megjegyzem, sejtettük, számítottunk rá, hogy az MKDM ezt fogja cselekedni, mivel annak idején, már 1992-ben is - a szerződés alapján - közös frakciót kellett volna kialakítanunk. Nem történt meg. Bízom abban, hogy a koalíció keretén belül folytatni tudjuk a nehezen kialakított közös politizálási elképzeléseket. Ez a kötelességünk, mivel magyar választópolgáraink is erre adták szavazatukat. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD Bolhából elefánt? Az utóbbi tíz napban több olyan kísérletnek voltunk tanúi, amely megpróbálja az MKDM vezetőségének nem országos választmányának - a két parlamenti frakció létrehozására vonatkozó tisztességes javaslatát élére állítani, és az egységes politizálás lehetetlenné tételének feltüntetni. Szükségesnek tartom újra leszögezni azt, amit a választási kampány alatt is ígértünk: a szlovákiai magyar nemzeti közösséget érintő kérdésekben csak egységesen léphetnek fel a Magyar Koalíció politikai erői. Az ilyen egységes fellépést csak konszenzusos, megegyezéses alapon lehet kialakítani, s nem pedig szavazással (kilenc képviselő bármikor leszavazhatja a hét képviselőt). Tárgyalásainkon éppen koalíciós partnerünk, az Együttélés részéről merült fel annak a lehetősége, hogy politikai kérdésekről a képviselők majd szavazással döntenek. Mi úgy érezzük, a kétéves gyakorlat bizonyítja, hogy a két frakciónak csak előnyei voltak; sőt maguk a szlovák pártok sem vették észre, hogy nézetkülönbség létezett volna fontos kérdésekben. Ennek elismerését bizonyítja a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom-Együttélés politikai mozgalom kettős koalíciós szerződés, amely két külön frakcióról beszél. Ahhoz, hogy a „leszavazás" lehetőségét kizárjuk, a koalíciós szerződés 7. cikkelyének módosítására lett volna szükség. Annak ellenére, hogy a koalíciós szerződés megváltoztatására példa az állami juttatásokról szóló 22. cikkely módosítása, az Együttélés tárgyalóküldöttsége kizártnak tartotta a koalíciós szerződés általunk javasolt módosítását. Mi a két frakció szoros együttműködésének szerződéstervezetét is elkészítettük (lásd: Új Szó, 1994. XI. 7.), azonban erről partnerünk tárgyalni sem volt hajlandó. Mellesleg a mi szerződésjavaslatunk pontosabb és sokrétűbb, szorosabb együttműködést feltételez, mint a koalíciós szerződés. Úgy érezzük, felesleges keresztes hadjáratot vezetni ellenünk, hiszen a két frakciónak a szerződés megkötése után is csak előnyei volnának. A Magyar Koalíció további léte a megegyezni akaráson, egymás tiszteletén és a korrekt hozzáálláson múlik. Mi nem vitázni, hanem együttműködni akarunk választóink, a szlovákiai magyar nemzeti közösség érdekében. BUGÁR BÉLA A BÖNGÉSZŐ nyertesei Tegnap a déli posta megérkezése után Flórián Márta, a VASÁRNAP lapszerkesztője közjegyzőjelenlétében sorsolta ki a BÖNGÉSZŐ című vetélkedő e heti nyerteseit. Ezer koronát nyert Ábel Zoltán, Zselíz, Hviezdoslav u. 41. Ötszáz koronát küldünk Csank Dezsőnek Gesztetére (Rimaszombati járás) és Takács Mártának Csallóközcsütörtökbe (Dunaszerdahelyi járás). A nyerteseknek gratulálunk, a pénzt napokon belül postán kapják meg. S végezetül a BÖNGÉSZŐ helyes megfejtése: SZÁZ. KÖZLEMÉNY Mayer Imrére és Szalatnai Rezsőre emlékeznek ma a Duna utcai iskola Pince Klubjában 15 órai kezdettel az irodalombarátok. Minden érdeklődőt szeretettel vár Kajla Júlia szervező. Mein Kampf-vita Ujságírókörökben valahogy régen várt bombaként robbant a hír: Ivan Lexa, Mečiar egyik legközelebbi bizalmasa feljelentette a Národná obroda szerkesztőit, mivel azok november ötödikén (szombaton) a harmadik oldalon Hitler Mein Kampfját idézték. A vád: a fasizmus propagálása. Őszintén szólva, nem igen tudok csodálkozni Ivan Lexa felháborodásán. A csütörtöki sötét éjszakát követően szombaton reggel megjelenő liberális, következetesen demokratikus napilapok meglehetősen nagy teret szenteltek annak, amit, mondjuk, a Národná obroda kommentátora az inkriminált oldalon a hosszú nyelvek éjszakájának nevezett (utalva ezzel a Hitler által vezényelt 1934. évi „hosszú kések éjszakájára", amikor is Hitler leszámolt mindazokkal, akik ragaszkodtak a nemzetiszocialista párt eredetileg meglehetősen szociális beállítottságú programjához). Az inkriminált oldalon egyébként szerepel még egy alapos és meglehetősen részletes beszámoló is a Mečiar által vezényelt „hosszú nyelvek éjszakájáról". Mégpedig minden kommentálás nélkül. A Národná obroda szerkesztői a kommentár helyett idézték Hitler Mein Kampjának egyik mondatát, amely szerint a politikai mozgalmak jövője alapvetően valamiféle fanatizmuson és összeférhetetlenségen múlik, amelyet az adott mozgalomhoz hű emberek kizárólagosan helyesként érvényesítenek, és egyéb pártokkal szemben agresszív módon igyekeznek átültetni a gyakorlatba. Az idézetből nem lehet nem következtetni arra, hogy a Mein Kampf idézője nem akart párhuzamot vonni a Hitler-féle náci párt és a Mečiar által vezényelt mozgalom között. Feltehetőleg itt kell keresni a büntetőjogi feljelentés indokait is. Ez a feljelentés azonban nyilván radikális visszatetszést vált ki mindazokban, akik még emlékeznek arra, hogy alig fél évvel ezelőtt az egyik Mečiar-hO képviselő náci karlendítéssel és heilezéssel köszöntötte a Szlovák Nemzeti Párt egykori alelnökét - és tette ezt a parlamentben (apropó: a nácizmus emlékeire kényes Német Szövetségi Köztársaságban ezért legalább fél évet kapott volna). Emlékezni kell viszont arra is, hogy a Szlovák Nemzeti Párt listáján bejutott az a képviselő is, aki nemrég egy külföldi televíziónak nyilatkozva lehetőséget kapott kifejezetten antiszemita, náci és a demokratikus országokban alapvetően büntetendőnek nyilvánított nézetek hangoztatására (lásd: „Auschwitz-hazugság"), arra, hogy elmondja, nézete szerint hazugság a nácizmus és a koncentrációs táborok 6 000 000 zsidó áldozatáról szóló cionista híresztelés. Apropó: a demokratikus országok bíróságai az ilyen „nézetek" hangoztatásáért egy évi szabadságvesztést meghaladó ítéletek is kiróttak már. Ugyanakkor ugyanezek a küldföldi demokratikus és független bíróságok mondták ki, hogy a Mein Kampfból tartott felolvasások, idézések nem büntethetőek, ha állampolgári felvilágosítás vagy tudományos célokat szolgálnak. Persze látni kell, hogy itt igazából nem a fasizmus elleni harcról van szó, hanem arról, hogy lehet tönkretenni, lejáratni, megfojtani, lehetetlenné tenni újságokat, újságírókat, netán hogyan lehet őket rács mögé küldeni, végleg elhallgattatni. FEKETE MARIAN TEGNAP OLVASTUK Költségvetési alternatívák Az utóbbi napok eseményei ismét háttérbe szorították az égető szociális és gazdasági kérdések megoldását. Az egyik ilyen probléma a jövő évi költségvetés előterjesztése. Az állami költségvetés idézzünk a költségvetési szabályokról szóló törvényből - „a pénzügyi politika alapvető gazdasági eszköze". Fűzzük hozzá: a KORMÁNY pénzügyi politikájáé. Jelenlegi helyzetünk paradoxona, hogy nem tudjuk megmondani, hogy a parlament szilveszterig elfogadja-e a költségvetést, és ha igen, MELY kormány pénzügyi politikájának eszköze lesz az ilyen. A régié, amely már nem lesz hivatalban, vagy az újé? Jozef Moravčík kormánya programnyilatkozatában kötelezte magát arra, hogy kidolgozza a jövő évi költségvetés tervezetét. A nem éppen kis problémák ellenére valószínű, hogy ígéretét sikerül is megtartani, és a parlament november 15-i ülésén előterjeszti (lehetséges, hogy variánsokban) az 1995-ös évi költségvetés tervezetét. Kérdés azonban továbbra is, hogy egy ilyen dokumentummal miként foglalkozik majd a parlament. A DSZM elnöke arra a kérdésre, hogy az új kormány respektálja-e majd ezt a javaslatot, azt válaszolta, hogy a Moravčík vezette kormánynak semmilyen kidolgozott költségvetési javaslata nincs. A valóságban más a helyzet: Jozef Moravčík kormánya kidolgozta a költségvetési javaslatot, de nekünk nincs újonnan alakított kormányunk, amely rövid időn belül, az év végéig kidolgozná ennek az alternatíváját, a jövő esztendő gazdaságpolitikájára vonatkozó SAJÁT elképzeléseinek megtestesítőjét. Ha az új kormány és a jelenlegi parlamenti többség azonosul a „moravčíkos" költségvetési tervezettel, az annak lesz a bizonyítéka, hogy a Moravčík-kabinet gazdaságpolitikájának választások előtti bírálata csak kampánygyűlési szónoki fogás volt, és hogy lényegében e politika folytatása mellett döntöttek. A költségvetési gombolyagot még inkább összekuszálja Luptákéknak a költségvetés kérdésében lehetséges magatartása. Ismeretes ugyanis, hogy a Munkásszövetség képviselői kijelentették: nem támogatnak majd olyan megszorító intézkedéseket, amelyek rontanák a „nép" szociális helyzetét. Csakhogy ilyen javaslat eddig még nincs, és nem is lesz... A jövő évi költségvetési tervezet előkészítésével és jóváhagyásával összefüggésben, sajnos, több a kérdés, mint a felelet. Bármelyik lehetséges alternatívát is vegyük szemügyre, mindegyikben fontos szempont, hogy az új kormány felállításáig a kormányzással megbízott Moravčík-kormány megvitassa és előterjessze SAJÁT javaslatát. Ha ugyanis azt a szélsőséges esetet vesszük figyelembe, hogy ideiglenes költségvetés születik, ez alatt is az ország pénzügyi gazdálkodása a költségvetést előterjesztő kormány irányítása szerint folyik majd, jóllehet a költségvetést nem hagyják jóvá. Éppen ezért szükséges, hogy egyáltalán LEGYEN valamilyen. JURAJ MAŠLÁNI, Práca Interracio, Compax, Skloker Nyitrán t/f Szó-tudósítás E három témakörben nyílik ma kiállítás Nyitrán az Agrokomplex kiállítási csarnokaiban. Az Interracio '94 a takarékos és ésszerű energiafelhasználásról ad átfogó képet az érdeklődőknek, a Compax '94 a számítógépek világába kalauzolja el a látogatókat, a Skloker '94 pedig az üveg- és kerámiaipar remekeit mutatja be. A három kiállítás keretében 4500 négyzetméter fedett területen mintegy 200 vállalat mutatkozik be termékeivel. Amint azt a tegnapi sajtótájékoztatón megtudtuk, az Interracio standjain nem csupán a részt vevő vállalatok termékeit szemlélheti meg a közönség. Azon cégek kínálatát, amelyek nem lesznek jelen, kérésre videókazettáról is levetítik . az érdeklődőknek. tsz! AHOGY ÉN LÁTOM Viszonylag kevés honfitársunkról lehet elmondani, hogy tudora lenne az összehasonlító alkotmányjognak. Állítólag ketten vannak, de egyikük emigrált. így nem sokan tudjuk precízen megállapítani, mennyire helytállóak azok a hivatkozások, amelyeket a parlament alakuló, majd nyomban utána második (hosszú, éjszakai) ülésén történtek jogszerűségével kapcsolatban pro és kontra, de mindig külföldi példákat emlegetve megfogalmaztak. Például: miért nem jó Szlovákiának a többségi rendszer, ha a briteknek megfelel; miért ítéljük el a törvényhozási erőteljességet, ha saját szemünkkel (tévé) láthattuk, hogy az olasz képviselők még erőteljesebben érvelnek (összeverekedtek). És így tovább. Annyit azonban amatőrködő alkotmányjogászként is mindannyian meg tudunk állapítani, hogy valahogy nincs összhang aközött, ahogy ama őszi napon, majd éjszakán a DSZM csapata letarolt és megszerzett minden elképzelhető parlamenti és állami tisztséPrecedens get, illetve aközött, hogy négy nappal később azt veti az osztozkodásból kihagyott pártok szemére, hogy nem tolakodnak be a kormányba. Közben Mečiar még csak annyi engedményt sem tesz, hogy a mézesmadzagot elhúzza, mondjuk, a DBP vezetőinek orra előtt. Az oroszlánszelídítő, igaz, pattogtatja ostorát, oda is csap néha, a produkció eredményes befejezese után azonban odavet Leónak egy-egy nyúlcombot. A parlamenti tisztségviselők megválasztásának, illetve a bizottsági helyek elosztásának módja kétségkívül az alkotmány szellemének megsértése volt. A tévé- és rádióbeli „rendteremtés" stílusa az 1968-at követő normalizálásra emlékeztet. Az viszont, hogy a már megkötött privatizációs szerződések érvényességét is kétségbe vonják, már a törvények és az alkotmány semmibe vételét jelenti. És arra emlékeztet, ami Csehszlovákiában 1948 után történt. Lehet, hogy Mečiarék az ügy érdekében a mézesmadzag-politikát is előveszik. Nem számolnak azzal, hogy a DBP, a KDM, a DU és a három magyar párt ambicionálja, hogy demokratikus politikai erőnek tekintsék itthon és a nagyvilágban. Ha bármelyikük belépne egy olyan kormánykoalícióba, amelynek vezető ereje a november 3án megismert stílusban hozott létre parlamenti többséget, a pártvezetők mérget vehetnek rá, hogy hamarosan politikai és erkölcsi hullaként végzik. Ugyanis a parlamenti koalíció (amely Ľuptákéknak köszönhetően nem lenne azonos a kormánykoalícióval) sorra-rendre Nemzeti Front-jellegű párttá degradálná a DSZM-mel együttműködni kész bármelyik politikai erőt. Lehet, hogy a győztes mozgalom nem is nagyon törekszik arra, hogy a választások utáni hét hónap alatt megalakuljon a kormány. Mečiar tarsolyában mindig vannak ötletek, és félő, hogy a következő egy elhúzódó válságra épül. A privatizációs szerződések semmissé nyilvánítása - azon kívül, hogy a gesztussal Szlovákia elriasztja a külföldi tőkét - elsősorban azért veszélyes perecedens, mert előfordulhat, hogy megtorlatlanul marad egy alkotmánysértés. Márpedig az az ország, amelyben egy alkotmányos intézmény akárcsak egyszer is büntetlenül megsértheti a törvényt, többé nem minősül jogállamnak. TÓTH MIHÁLY