Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-09 / 259. szám, szerda

1994. november 2691. HÍREK- VélEMéNYEK Ú J SZ Ó j3J Christopher Szöulban TA SR-hír Warren Christopher amerikai külügyminiszter tegnap 36 órás látogatásra Szöulba érkezett. Ma tárgyal a dél-koreai ál­lamfővel és a külügyminiszterrel a legújabb észak-koreai fejlemé­nyekről, valamint a feszültség enyhítésének lehetőségeiről a Koreai-félszigeten. Útban Szöulba Christopher úgy nyilatkozott, hogy Phenjan nagyon komolyan veszi a múlt hónapban Genfben kötött meg­állapodást nukleáris programja felfüggesztéséről a 4 milliárd dolláros amerikai segély ellené­ben. Ugyancsak üdvözölte, hogy Dél-Korea visszavonta a keres­kedelmi tilalmat Észak-Koreá­val szemben. Szöulban tegnap bejelentet­ték, hogy a dél-koreai cégek ki­rendeltségeket nyithatnak az északi szomszéd területén, ami lényegében a gazdasági együtt­működés kezdetét jelenti. KET HETEN BELÜL Budapesti javaslat TA SR-hír A szlovák-magyar államközi szerződés magyar javaslatát a szlo­vák fél 14 napon belül kézhez kaphatja - nyilatkozta a Népszabad­ság tegnapi számában Hárs Gábor, a külügyminisztérium illetékes osztályának vezetője. A magyar szakértők még tanulmányozzák a júliusban átadott szlovák javaslatot - erősítette meg a pozsonyi Pravda információját. A magyar fél igyekszik olyan javaslatot készí­teni, amely tartalmazná a már korábban jelzett elvárásokat, köztük a kisebbségi jogok biztosítását. A szlovák tervezet ezt csak nagyon általánosan érinti, ezért olyan szöveget készítenek elő, amely mint tárgyalási alap mindkét fél számára elfogadható lenne. utáni cseh vezetésnek, amely kénytelen tudatosítani: a gyors re­formok és a fejlődő demokrácia iránti csodálat nem jelenti, hogy a külföld hajlandó tolerálni az em­beri jogok megsértését, különö­sen, ha a kisebbségek jogairól van szó. Az amerikai képviselők főleg azt bírálták, hogy a második világháború óta nem volt példa ilyen nagy mértékű állampolgár­ság-megvonásra. A szerző szerint Csehországnak tudomásul kell vennie, hogy a diszkriminatív tör­vényt nem tudta megvédeni a nemzetközi közösség előtt. Két amerikai kongresszusi kép­viselő vezetésével az európai biz­tonság és együttműködés ameri­kai bizottsága elemezte a cseh ál­lampolgárságról szóló törvényt. A Lidové noviny szerint a bizottság megállapította a helsinki doku­mentumba foglalt kötelezettsé­gek megsértését. Ehhez járul az EBEÉ, az Európa Tanács, az Euró­pai Unió és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának kemény kritiká­ja. Mindez kicsit sok a november A BERLINI FAL LEOMLASA UTAN A határ - tükör Van valami jelképerejű abban, hogy a berlini fal betontömbjeit egy nemrégi hír szerint útépítéshez kellene felhasználni. A kezdeményezés a múltra emlékeztető falmaradványok mint mementók megőrzésével szemben a mindennapi életben testet öltő üzenetet közvetít: az akadálymentes, szabad közlekedést szolgálva a nemrégi megosz­tott földrész együvé tartozását hirdeti. Ilyesfajta képzettársításokkal átszőtt töprengé­sekre késztet a berlini betonerődítmény leomlásá­nak ötödik évfordulóján Utz Jeggle tübingeni pro­fesszornak a Regio című Budapesten szerkesztett kisebbségi szemle legújabb számában olvasható írása. A néprajzkutató Határ és identitás címmel közzétett eszmefuttatása előadásként fogalmazó­dott meg, s így is hangzott el a Magyar Néprajzi Társaság ülésén, 1992 márciusában. A politikai fejlemények azóta nemhogy hatálytalanították volna annak mondanivalóját, inkább alátámaszt­ják a határok fogalomtörténeti és társadalomlé­lektani értelmezését. A szerző többek között a már megszűnt politikai határok patológiájával kapcsolatban érdekes észrevételt tesz. A berlini fal megnyitása utáni első napokban a keletnéme­tek közül sokak leghőbb vágya az volt, hogy meg­lássák a határt - a túloldalról. A jelenséget Jan Tá­bori cseh író szellemes esszéje és egyik novellája tette érthetővé a professzor számára. Tábori az akkori határok funkcióját az érinthetetlenségben jelölte meg. S ez jelentette a kíváncsiság kihívását a novellahősnek is, aki 1968-ban Bécsbe kijutva egyenesen a Duna és a Morva összefolyásához si­etett. Az említett érinthetetlenség ugyanis nem más, mint hogy a vasfüggöny mögötti világról csak az emlékezet és fantázia táplálta, közvetlen isme­ret, élmény és tapasztalat nélküli kép élt. Mára már történelem az 1393 méter hosszú, Németország közepén húzódott határ. De a fal le­nyomata, úgy tűnik, mégiscsak megmarad „belül­re tolódva", előítélet-rendszerként a lélek mélyré­tegeiben, „megmutatkozik a nyugatiak önhittsé­gében, a keletiek opportunizmusában , az itt is, ott is létező klisékben, a megszámlálhatatlan kire­kesztő jellegű viccben". Gondoljunk csak arra, hogy a német írószövetségben nem hajlandók egymás mellett ülni a két egykori országrészből származó alkotóművészek. Mily messze van már az öt évvel ezelőtti varázslatos éjszaka, amikor az álom megvalósulását követően a nagyszabású rockkoncerten a fal megépítése után létrehozott Deutsche Oper a Varázsfuvola előadásával aján­dékozta meg az örömmámorban úszó hallgatósá­got, s a Potsdamer Platzon a két városrész polgár­mestere összeölelkezett! Az emlékezetben határok a véltnél tartósabb­nak bizonyulnak. S élesebb fényt vetnek a létező közép-európai határokra is. A határnélküliség ugyanis utópia. De nem mindegy, hogy miként ér­vényesül a meglevő határok kettős jellege: védik a határon belüliek azonosságát, és megnyílnak a másság befogadására, ami kölcsönösséget je­lent. Azonosság és különbözőség ugyanis nem egymást kizáró ellentétpárok, hanem összetarto­zó fogalmak. Az önmeghatározás és önmegértés elképzelhetetlen a „másik" ismerete és jelenléte nélkül. Ha úgy tetszik, a határ tükör. De nem olykép­pen, ahogy az egykori berlini falnál az autó alá le­hetett nézni vele. Ebben a tükörben egymás arcát kell látni. Enélkül a túloldalról csak torz képek ala­kulhatnak ki, ami ugyancsak életképes a berlini fal mint egykori átjárhatatlansági és érinthetetlen­ségi modell eszköztára nélkül is. A „határkulcsot" ugyanis a népek és országok közötti kölcsönös megértés jelenti. Itt, Közép-Európában kiváltképp. KISS JÓZSEF Véleménykülönbségek az EU és a V4-ek között (Budapesti tudósítónktól) Komoly véleménykülönbségek alakultak ki az Európai Unió pénz­ügyminisztereinek legutóbbi brüsszeli tanácskozásán. A tagor­szágok 12 minisztere nem java­solta, hogy növeljék a kelet-euró­pai térség fejlesztésére fordítan­dó összegeket, viszont a magyar, a cseh és a lengyel pénzügymi­niszter úgy vélte, a térség saját erőből nem tud felzárkózni az EU­hoz - tájékoztatott tegnap Buda­pesten Békési László magyar pénzügyminiszter azt követően, hogy hazaérkezett Brüsszelből. A miniszter szerint a magyar, a cseh és a lengyel küldöttség szor­galmazta, hogy Brüsszel alakít­son ki menetrendet a visegrádi négyes EU-felvételével kapcsolat­ban, s pontosítsák a feltételeket. A megbeszélésen az unió pénz­ügyminiszterei elzárkóztak bármi­féle menetrend kialakításától. Az­zal érveltek, hogy a feltételeket a maastrichti szerződés és Római Alapszerződés tartalmazza, s eze­ket nem szükséges pontosítani, de teljesíteni kell. Békési ezzel kapcsolatban megjegyezte: a Maa­strichtban felállított követelmé­nyeket az unió tagországainak többsége nem tudja teljesíteni. Szóba került a Phare program átalakítása is. Elképzelhető, hogy bővül a keret, bár nem olyan mér­tékben, mint azt a kelet-európai országok igényelnék. Egyelőre el­vetették a javaslatot, hogy a prog­ramban a 15 százalékos beruhá­zási korlátot feloldják. KOKES Palesztin-izraeli csúcs TA SR-hír Ciszjordániában még ebben a hónapban a palesztinok veszik át a pénz-, szociális ügyek, turizmus és az egészségügy irányítását ­ebben állapodott meg tegnap Jicchak Rabin izraeli kormányfő és Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője az izraeli-gázai határátkelőn, Erez­ben megtartott tárgyalásokon. Eddig csupán Jerikóra terjedt ki a pa­lesztin önigazgatás. A két vezető megbeszéléseket folytatott a pa­lesztin helyhatósági választások előkészítéséről is, valamint az izra­eli csapatok kivonulásáról az autonóm területekről. Izrael tegnap megtiltotta a gyümölcs és zöldség behozatalát Gá­zából, mert információi szerint az egyik helyi kórházban kolerában megbetegedett személyeket ápolnak. VÁLASZTÁSI TUDNIVALÓK Cs. J.: A községünkben három polgármesterjelölt van. Én úgy látom, hogy hármójuk közül senki sem tudja majd meg­szerezni az abszolút többséget (az érvényes szavazatok öt­ven százalékát plusz egy szavazatot). Ha ez megtörténik, akkor a polgármester, gondolom, nem is lesz megválasztva. Mi a követendő eljárás ilyen esetben? Elsősorban talán azt kellene elmondanunk, bogy a községi (városi) polgármester megvá­lasztásához a vonatkozó törvé­nyi szabályozás szerint nem szükséges az, hogy a jelöltek va­lamelyike elérje az abszolút többséget. Ez egyébként - ha játszani akarunk a szavakkal ­abszolút képtelenség lenne, hi­szen van város, ahol hét polgár­mester-jelölt indul a helyhatósá­gi választásokon. Nyilvánvaló, hogy ilyen sok jelölt esetében egyikük sem érheti el az abszo­lút többséget, amely - mint ön egyébként nagyon helyesen megállapította - az érvényes szavazatok ötven százaléka plusz egy szavazat lenne. Ezzel szemben a helyhatósági választásokról szóló törvény 44. §-ának negyedik bekezdése sze­rint a megválasztott polgármes­ternek azt a jelöltet kell tekinte­ni, aki a polgármester-jelöltek közül a legtöbb érvényes szava­zatot kapta. Az adott szabályozás mellett érvényesen megválasztott pol­gármesternek tekintendő az is, aki, mondjuk, az érvényes szava­zatoknak csak az egynegyedét kapta meg, feltéve, hogy az érvé­nyes szavazatok 75 százaléka több olyan jelöltre futott be, akik nem érték el még a 25 százalé­kos határt sem. Gyakorlatilag te­hát egy elenyésző kisebbség is választhat polgármestert, ha a községben működő pártok ellen­tétei, konfliktusai megosztják az adott községben élő többséget. Előfordulhat az is, hogy két je­lölt egyforma mennyiségű szava­zatot kap. Ilyen esetben viszont új választásokat kell tartani. (fekete) Berisha kudarcai Bármennyire is szeretné Sali Berisha államfő, hogy Albánia végre közelebb kerüljön Európá­hoz, óhaja a közeljövőben aligha teljesül. Országa a kezdeti lépé­sek óta botladozik a gazdasági és politikai akadályokban, emel­lett maga fékezi az araszolást Athén piszkálásával, az al­bán-görög nemzetiségi konflik­tus tartósításával. Ráadásul még csak arra sem képes, hogy felmutassa a kommunista kor­szakot lezáró, az európai elvárá­soknak megfelelő új alkotmányt, amely talán a belépőjegyet je­lenthetné az Európa Tanácsba. Az albánoknak - mint a vasár­napi népszavazás most közzétett részeredményeiből kiderült ­nem kell a belépőjegy, legalábbis nem olyan áron, amelyet'Berisha szabott meg. Az 1,5 millió válasz­tó 62 százaléka leszavazta az al­kotmánytervezetet, az ál­lamfőnek pedig nem maradt más hátra, mint hogy a parlamentben elszenvedett kudarc után tudo­másul vegye a vereséget. Elégté­telt kaptak viszont a kommunis­tákból szocialistákká vált ellenzé­kiek, s lényegében a népszava­zást elutasító koalíciós partnerek, a szociáldemokraták is. Nekik sem tetszettek Berisha elképzelé­sei az elnöki hatáskörök bővíté­séről, mint ahogy a virágzó kor­rupció és a reménytelenség or­szágában az albánok tetszését nem nyerhették meg az ún. val­lásszabadságról szóló alkotmány­cikkelyek, amelyek többek közt egyházi vezetők tevékenységé­nek jogosultságát vonták kétség­be. A javaslatba foglalt korlátozá­sok különösen a 300 ezres görög kisebbség haragját lobbantották fel, hiszen a furcsa tervek - ame­lyek szerint csak albán születésű egyházi személyek kaphattak vol­na vezető szerepet, illetve olya­nok, akik legalább 20 éve az or­szágban éltek - tudatosan elsősorban ellenük, pontosabban a görög születésű ortodox metro­polita személye ellen irányultak. Az elhallgattatására tett kísér­let nyilván még inkább kiélezi a már amúgy is feszült albán-gö­rög viszonyt. Mert ezek után Be­risha aligha fogja majd nagy hir­telen keblére ölelni az elégedet­lenkedő albániai görögöket, mint ahogy Papandreu kor­mányfő sem teszi meg ezt a Gö­rögországban ezrével munkát kereső albánokkal. A kölcsönös piszkálódások, kitoloncolások, vádaskodások mérges konflik­tus kirobbanásához vezethet­nek. Egyes megfigyelők szerint Berishát jelenleg csak az Euró­pába jutás álomképei, Papand­reut pedig a nyugati szövetsége­sek tartják vissza a meggondo­latlan lépésektől. URBÁN GABRIELLA Tanulni, tanulni, tanulni - amerikaiul Úgy látszik, nálunk már tényleg népbetegség az örökös hasonlítgatás, az, hogy valakihez min­dig mérni akarjuk magunkat. Törpeségünk, ki­esinyességünk bizonyítéka ez, annak az elszo­morító társadalmi-politikai posványnak a kicsa­pódása, amelyben élni kényszerülünk - amely­be például a múlt héten megint nyakig nyomtak bennünket. Amerikában tegnap kongresszusi választásokat tartottak, s ennek kapcsán ne­kem is Mečiar egy korábbi kijelentése jutott eszembe, az, amellyel mozgalmát (és annak programját) a jelenlegi amerikai kormányzó párthoz hasonlította. Be nagy kár, hogy a múlt csütörtökön és pénteken hajnalban nem az amerikai példa lebegett a szeme előtt! Mikor e sorokat írom, még nem tették közzé a választási eredményeket, csupán az előrejelzé­seket. Ezek pedig azt jósolják, hogy a kormány­zó demokraták mind a képviselőházban, mind a szenátusban elvesztik többségüket. Ha igen, akkor mi lesz? Netán politikai válság robban ki a világ egyedüli szuperhatalmában? A republi­kánusok le akarják majd váltani Clintont? Vagy Clinton megkérdőjelezi a republikánus hona­tyák egy részének mandátumát? Megmondom, mi lesz: semmi! A demokrata Clinton nagyon jól együtt fog működni a republi­kánus honatyákkal, ha úgy tetszik: a Capitolium és a Fehér Ház kicsit jobban ellenőrzi majd egy­mást, ami az amerikai demokrácia és az átlag­ember javát egyaránt szolgálni fogja. És ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen az amerikai alsó­házban (képviselőház) 1954 óta nem nyertek a republikánusok, tehát minden nagy republiká­nus elnöknek (pl. Reagannek, Bushnak) így kel­lett kormányoznia a Szlovákiánál valamivel na­gyobb és bonyolultabb Amerikát. És hogy tény­szerű maradjak: ráadásul a szenátusban is már 12 éve tart a demokrata többség. Azt kellene már egyszer eltanulni, hogyan csi­nálják ezt az amerikaiak. Még pénzbe sem ke­rülne, és mindnyájan jobban éreznénk magun­kat. Visszatérve a külpolitikához: a szenátusnak száz tagja van (államonként kettő), a szenáto­rok megbízatási ideje hat év, s kétévenként egy­harmadukat újraválasztják. Az idén 22 demok­rata és 13 republikánus szenátor helyéért folyt a küzdelem. Itt a republikánusoknak elegendő lenne hét mandátumot elhódítani, hogy a ma­guk javára billentsék a mérleget. A 435 tagú képviselőházat teljes egészében újraválasztják, a képviselők megbízatási ideje két év. Ahhoz, hogy a jelentős demokrata fölényt megszüntes­sék, a köztársaságiaknak 40 mandátumot kelle­ne elhódítaniuk. Megfigyelők azért adnak nagyobb esélyt a re­publikánusoknak, mert az a tendencia érvénye­sül, hogy a kétévenkénti időközi kongresszusi választásokon az a párt esik vissza, amelyik az elnököt adta. Látni kell azt is, az amerikai átlag­polgárt elsősorban nem az országos csinnadrat­ta érdekli ilyenkor, hanem az, hogy ki lesz lakó­helyén a seriff, a polgármester vagy éppen álla­mának kormányzója. Tegnap 36 államban kor­mányzót is választottak, s például New Yorkban ringbe szállt a magyar származású republiká­nus, George Pataki. Az amerikai nagypolitika a kormányzói választásokat ugyancsak feszült fi­gyelemmel kíséri: ezúttal a 8 legnépesebb ál­lamban is az urnákhoz szólítják a lakosságot, a két év múlva esedékes elnökválasztás szem­pontjából pedig nem mindegy, hogy ki fogja irá­nyítani a sok tízmilliós szavazóbázisú államo­kat. Természetesen a mostani időközi választások fő tétje Clinton elnök hátralévő két éve. Nép­szerűsége a mélyponton van, ami így, félidőben szinte természetes, s imidzsét odahaza az utób­bi hónapok külpolitikai sikerei sem tudták javíta­ni. Azért nem, mert az amerikaiakat nem a világ érdekli, hanem a saját életszínvonaluk. Főleg azt vetik Clinton szemére, hogy gyenge, s túl nagy befolyással bír a Fehér Házban a felesége, Hillary. Valójában Clinton egyáltalán nem is olyan gyenge. Tény az, hogy több reformterve nem jött be, ezeket érdekes módon az a törvény­hozás buktatta meg, amelyben az ő pártjának volt többsége. A honatyák ugyanis főleg saját új­raválasztásukkal törődtek. Érdekes lesz ezért felmérni, hogy milyen hasznot hozott pártján? k az elnök korteskörútja. Clinton az utóbbi nyolc napot utazással töltötte, sok államban próbált személyesen besegíteni pártja jelöltjeinek kam­pányába. Ennek sokan közülük nem örültek, ép­pen az elnök népszerűtlensége miatt. Még egy adalék az amerikai demokráciái' >z: a felmérések szerint jó, ha a választók egyhar­madát sikerül az urnákhoz csalogatni az időké • kongresszusi választásokon. És ezt így tartják természetesnek. A politikusok tegyék a dolgu­kat, ne akarjanak áthárítani minden felelőssé­get a polgárra. MALINÁK ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents