Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-30 / 277. szám, szerda

1994. november 30. KALEIDOSZKÓP ÚJ SZ Ó 5 \ REGISZTRÁCIÓ: Aki este hatig beáll... Ma este hatkor véget ér a vagyonjegyes privatizálás re­gisztrációs időszaka, vagyis azoknak, akik részt szeretné­nek .venni a vagyonosztásban, eddig kell regisztráltatniuk va­gyonjegykönyvüket. Amint az várható volt, elég sokan akad­tak olyanok, akik három hóna­pig halasztgatták ezt a Igpést, ezért most a szokásosnál is tovább kénytelenek sorban állni. így volt ez három évvel ezelőtt az első hullám során is, de, sajnos, ezúttal némely, a polgárok befektetési le­hetőségének összegyűjtésére törekedő cég által elkövetett hibák tovább növelték a re­gisztrációs helyek előtt kígyó­zó sorok hosszát. Tegnap, délelőtt a Számítás­technikai Vállalat (PVT) duna szerdahelyi üzemében működő regisztrálóhely előtt mintegy ötvenméteres sor kí­gyózott. Hideg volt, de az em­berek láthatóan nyugodtan tűrték a megpróbáltatást. Nem mindig volt ez így, a re­gisztrálóhely alkalmazottaitól hamarosan megtudtam, hogy nem is olyan rég, amikor a mikrohullámú sütőre vágyók várakoztak ugyanezen a he­lyen, bizony nem egyszer kis híján betörték a frissen áta­dott helyiség ajtaját. A duna­szerdahelyi PVT-üzemhez a dunaszerdahelyi, galántai és a komáromi járás tizennyolc regisztrálóhelye tartozik. Ezekben november 26-áig 196 485 polgár regisztráltatta magát, de az utóbbi napokban a szokásosnál jóval nagyobb forgalmat bonyolítottak le. Például november másodikán ez a hálózat még csak 1991 embert regisztrált, november 14-én viszont már túllépték a napi háromezer főt, november 26-án pedig 10 408 ügyfelük volt. Ez azt jelenti, hogy már minden mozdítható embert bevetettek, ennek ellenére a­lig győzték a munkát. Stern Györgytől, a dunaszerdahelyi üzem igazgatójától azt is meg­tudtuk, hogy a központjuktól pontos utasításokat kaptak arra vonatkozólag, miként ke­zeljék az utolsó napon várha­tó rohamot. Ennek megfe­lelően ma éjfélig mindazok könyvét regisztrálni kell, aki este hatig, a hivatalos nyitva­tartás végéig sorba állt a re­gisztrálóhelyek előtt. Bélyegek azért vannak Akik az utolsó napra hagy­ták vagyonjegykönyvük beje­gyeztetését, nem várt tortúrá­ra kényszerültek. Az első hul lámhoz képest most majd egy­millióval többen érdeklődtek a részvétel iránt, és ez a váratla­nul nagy növekedés vagyon­jegykönyv-, illetve bélyeghi­ányt okozott. A posta igyeke­zett menteni a menthetőt, diszpécserközpontokat hozott létre, amelyek folyamatosan mozgatták a szabad készlete­ket. Mivel a vagyonjegyköny­vek hiányát pótkártyák segít ségével sikerült enyhíteni, teg­nap Dunaszedahelyen aziránt érdeklődtünk, vajon van-e ele­gendő vagyonjegyes bélyeg a postákon. - Reggel kilenckor indult út­nak a bélyegeket szállító gép­kocsi a járás azon községei­nek postahivatalaiba, ahol re­gisztrálóhely is van. Vagyon­jegykönyvünk már nincs, de ez a hiány pótkártyák segítsé­gével megoldható, ezeket pe­dig a polgárok később vagyon­jegykönyvre válthatják át ­mondta Vontszemű Ferenc, a dunaszerdahelyi posta igazga­tója. Csémy Marianna, a járási elosztóközpont munkatársa ehhez hozzátette, hogy az utolsó napra még külön ügye­letet is biztosítottak. Koráb ban a posták jelentése alap­ján reggelente küldték szét az új szállítmányokat, de ebben a helyzetben nehéz volt fel­mérni az érdeklődés növeke­dését, ezért délutánonként már megesett, hogy elfogytak a készletek. Ma, ezt kivé­dendő. egész nap készenlét­ben állnak, és amint valahon­nét jelzik, hogy elfogyott a bé­lyeg, azonnal útnak indul a gépkocsi az újabb adaggal. Tumultus a művelődési otthonban A polgárok regisztrációját biztosító rendszer tehát le­hetőségein belül teljes fordu­latszámon működik. Akadt vi­szont olyan probléma is, amely az utolsó pillanatban sokak számára szinte elviselhetetlen problémát okozott. A trencséni Capitalbrokers Kft. azon cégek közé tartozik, amelyek ügynö­keik segítségével szerződése­ket kötött a vagyonjegypontok befektetésére, illetve az így szerzett vállalati részvények kezelésére. A szerződés felté­teleiről ugyan vitatkozhat nánk, de ez most nem is fon­tos, hiszen az emberek szabad akaratukból fogadták el őket. Sokkal elítélendőbb viszont, hogy végül kiderült, a Capital­brokers sok esetben nem képes teljesíteni azt az ígéretét, hogy átvállalja a vagyonjegykönyvek regisztráItatását. Ezt úgy ol­dották meg, hogy az utolsó na­pokra összehívták ügyfeleiket, majd pedig könyvet és bélye­get kiosztva elküldték őket a legközelebbi regisztrálóhelyre. Ez azonban csak első hallásra tűnik ennyire egyszerűnek. Du­naszerdahelyen például a művelődési házban ütötték fel a főhadiszálásukat. Szerdán, fél tizenegy körül itt, az előcsarnokban több száz dü­hösemberttaláltunk. Kiderült, mindannyian a cég értesítése miatt jöttek, úgy tudták, kilenc órától várják őket, de egyelőre hiába várnak. Egyre nyugtala­nabbak, hiszen új vagyonjegy­könyvet az általuk aláírt szerződés miatt nem mernek regisztráltatni, amennyiben vi­szont üres kézzel mennek ha­za, kimaradnak a vagyonje­gyes privatizációból. A művelődési ház alkalmazottai­tól megtudtuk, hogy kedden is hasonló volt a helyzet, az em­berek reggeltől vártak, és ami­kor a Capitalbrokers képvi­selői délután fél kettőkor meg­érkeztek, valósággal elszaba­dult a pokol. Mindenki szeret­teti volna túl lenni a dolgon, és ez vitákhoz, sőt verekedések­hez vezetett. Az sem segített, hogy a viszonyokat látva, a PVT átküldte két munkatársát, akik a helyszínen regisztrálták a szerencsétlen polgárok va­gyonjegykönyveit. A várakozók nem értették mi okozza a problémát, állító­lag kedden az egyik intéz­kedő fiatalember azt terjesz­tette, hogy Mečiar miatt van­nak gondjaik, az ügyfeleknek küldött értesítésben pedig a cég műszaki okokra hivatko­zott. (A szerk. megjegyzése: mi­vel ez a probléma elég sok embert érint, csak azt tudjuk tanácsolni, hogy ha nem sike­rült ezt a gondot megoldani­uk, ma regisztráltassanak egy könyvet, és próbáljanak hinni a Capitalbrokers ígéretének, mely szerint ha ezt a könyvet beküldik hozzájuk, visszakap­ják tőlük az ezzel kapcsolatos költségeket. Bár megvan a vé­leményünk a cég ajánlatának előnyösségéről, de ez még mindig jobb, mint kimaradni a vagyonjegyes privatizációból). (tuba) FOODAPEST '94 Útkeresés a bőség zavarában November végén négy napig ízek, színek és illatok kavalkád­ja tartotta bűvöletben a Buda­pesti Nemzetközi Vásárcsarnok látogatóit. Húszezer négyzetmé­tert meghaladó fedett kiállítási területen 29 országból több mint 900 cég vonultatta fel élel­miszer-ipari termékeit a máso­dik alkalommal megrendezett Foodapest nemzetközi kiállítá­son, amelyen a Hungexpo szer­vezői és a bemutatkozó cégek európai szintű, színvonalas se­regszemlét produkáltak. Ezt a pozsonyi VVB kiállításszervező vállalat (a Hungexpo szlovákiai partnere) és a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer­ipari Kamara közös szervezésé­ben a kiállításra látogató szlo­vákiai agrárszakemberek is el­ismerően nyugtázták. Elsősor ban a borászati expozíció volt az, amely szinte izzott az ötle­tektől, a megszokottól eltérő megoldásoktól. A jól értesültek például úgy tudták, hogy a világ­hírű Unicumot gyártó Zwack „csak" 20 millió forintot költött a valóban figyelemfelhívó, antik hatású standjának elkészítésére. A csillogás és elkápráztató bőség ellenére azonban a ma­gyarországi szakemberek szá­mára még mindig adott az alap­helyzet, nevezetesen, hogy a magyar gazdaság és ezen belül az élelmiszeripar az átalakulás és útkeresés bonyolult idősza­kát éli. Az ebből való kilábalás kiindulópontjait és fogódzóit ke­resték a részt vevő cégek a Foo­dapesten is, hiszen az ágazat­ban az utóbbi években beindult leépülés jelei már számot­tevően érzékelhetők. A legfi­gyelmeztetőbb, hogy jelentősen csökkent a jövedelemtermelő képesség, és ebből a helyzetből nem könnyű a továbblépés. A magyar agrárpolitika nem titkolt célja, hogy évente mintegy 3 milliárd dollár értékű exportké­pes terméket gyártson, illetve ehhez megteremtse a feltétele­ket. Ezt úgy szeretné elérni, hogy a magyarországi ellátás biztonságos és megfizethető le­gyen, hogy a termelők tisztessé­ges és kiszámítható jövedelem­hez jussanak. Nyilvánvaló, hogy ebben a célirányos folyamatban komoly szerep vár a legújabb szakmai ismereteket gyakorlat­ban alkalmazó és a világpiacon működő cégekkel való szoros együttműködésre, amelyre a Foodapest kiváló lehetőséget kínált. S noha a kiállításon bemutat­kozó cégek kínálata egyér­telműen bizonyította a magyar élelmiszeripar versenyképessé­gét, az agrárágazat válsága ma már itt is érezteti hatását. Ami például egy évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt, mára reális igényként merül fel: a húshiány ellensúlyozására ko­molyan fontolgatják a sertésim­port lehetőségeit. A feldolgozói kapacitások ugyanis a húsipar­ban - hozzánk hasonlóan ­csupán 30-40 százalékos ki­használtsággal működnek, en­nek pedig egyenes következmé­nye a húsárak emelkedése. A szakemberek szerint a hús és az élőállatok ára azért is szö­kött magasra, mert Magyaror­szágon a nagyfeldolgozók mel­lett mintegy 700 magánvágóhíd is minden eszközzel harcol a túlélésért. Nem válogathatnak az eszközökben, akár azon az áron is húshoz kell jutniuk, hogy extra felárat kell érte fizetniük. Ez pedig árfelhajtó hatást okoz az élőállatok piacán. A legna­gyobb húsgyárak képviselői sze­rint a piaci egyensúly helyreállí­tása és a játékszabályok meg­tartása érdekében az államnak kell érdemben fellépnie. Itt is az a tapasztalat, hogy a ciklikus fejlődés eredményeként hol a termelők, hol a feldolgozók ke­rülnek hátrányos helyzetbe, vi­szont a kereskedők állítólag mindig megtalálják a számítá­sukat. Dr. Ináncsy Miklós, a Húsnagyker vezérigazgatója úgy látja, hogy 30 százalék fe­letti hitelkamatokkal nem érde­mes húsipari alapanyag előállí­tására vállalkozni. A sertéstenyésztés nehézsé­gei mellett hasonló problémák­kal küszködik a szarvasmarha­tenyésztés. Az utóbbi öt év alatt csaknem 150 ezerrel csökkent az állomány, kevesebb tejet fej­nek, s ezáltal az árak is emel­kednek. Ennek ellenére a Foo­dapesten látványosan bemutat­kozó tejipari cégek azt sejtetik, hogy a „tejkaraván" azért halad, legfeljebb a kulisszák mögött érezhető nagyobb feszültség. A tét itt sem kevesebb, mint a túl­élés, hiszen a tejüzemek jelen­legi 50-60 százalékos kihasz­náltságát figyelembe véve pár éven belül alig tíz tejfeldolgozó üzem számíthat a talpon mara­dásra. Szlovákiából csupán 3 közép­szlovákiai tejüzem vett részt a kiállításon. A turócszentmárto­Öt év múltán - kulcsok nélkül Nem mindig tudunk igazán ün­nepejpi, és sokszor álünnepeink, álörömeink vannak. Nem mindig tudatosítjuk - bármilyen távlatról is legyen szó hogy egyes napok, korántsem pirosbetűs ünnepek, mit is jelentenek számunkra. így vagyunk az öt évvel ezelőtti törté­nésekkel is. November 17-ét még úgy-ahogy megünnepeltük, de so­kunknál a csalódás, érdektelen­ség jelei mutatkoznak. Mintha el­felejtenénk, hogy november 17-e elindított egy folyamatot, amely­nek korántsem befejezett tétje a politikai és a gazdasági rendszer­váltás. Öt évvel ezelőtt december elejéig tüntettünk - majd a politi­kusok vették át a terepet. Vajon miként élik meg a ma kihívásait azok, akik öt évvel ezelőtt, az ele­jétől „ott voltak"? Vajon úgy gon­dolják, megérte? Tóth Károly, az MPP alelnöke az elöd, a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója szerint sikerült-e leg­alább valamit megvalósítani az akkori elképzelésekből? - A Független Magyar Kezde­ményezés egy éjszaka született, de pontosan megfogalmazott cél­ja a rendszerváltás elérése volt. Bár hiányoságokkal, ez mégis minden kulcsfontosságú terüle­ten bekövetkezett. Sarkalatos tör­vények születtek, fölszámoltuk a régi rendszer struktúráit. Más el­vek, más működési mechanizmu­sok érvényesülnek a társadalom­ban. Noha a fejlődés sokszor más irányt vett a kívánatosnál, meg­születtek a demokratikus társada­lomban nélkülözhetetlen intézmé­nyek. • Ezek az intézmények viszont önmagukban nem jelentenek garanciát arra, hogy az ország a demokrácia útján halad to­vább. A kommunizmus is fönt­tartott alapvető, demokratikus­nak látszó intézményeket, amelyek mégsem szavatolták az emberi jogokat, a polgári tár­sadalom működését. - A demokratikus intézmény­rendszert a működése teszi azzá. Az 1989-es változásokat kö­vetően a társadalom egészének lehetősége nyílt arra, hogy el­lenőrizze és működtesse ezt az in­tézményrendszert. Tette mindezt a sajtó, a szakmai kamarák és tár­sulások, a szakszervezetek által, és teszi mindezt elsősorban az ön­kormányzatok segítségével. Szlo­vákiában minden deformáció el­lenére működik az alkotmánybíró­ság, illetve a demokrácia fontos bástyája: a köztársasági elnök in­tézménye. Mindkettő pontosan megfogalmazott jogkörökkel ren­delkezik, és függetlenül Milan Čič vagy Michal Kováč személyétől, korábbi magatartásától, az álta­luk fémjelzett intézményekben a felelősségtudat és a pontos jogkö­rök a hangadóak. • Az FMK és az NYEE, Csehor­szágban pedig a Polgári Fórum megalakulását követően a no­vember 27-ei általános sztrájk eredményeként éppen öt évvel ezelőtt iktatta ki a parlament az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepét, és eltöröl­te a marx-lenirti ideológia kizá­rólagosságát. Ma viszont sokan azt állítják, elölről kellene kez­deni az egészet, és elvárják, hogy a diákok újra kulcsokat csörgessenek. Valóban szük­ség lenne az újrakezdésre? - A kulcsok ideje 1989-ben volt. Most a civil szféra veszi át a kulcsszimbólum szerepét, tehát a polgári társulások, kezdeménye­zések, de ide tartozik az egyete­mek autonómiája is. Ha a jogrend korlátokat szab a hatalomnak, a mi esetünkben a hatalmát építő Mečiarnak, nem kell hisztériát kel­teni. A hisztériakeltés általában akkor zajlik, ha valaki nem bízik a létező intézményrendszerben, nem hiszi, hogy az képes lenne le­vágni a vadhajtásokat, tompítani a kilengéseket. Ha ez a bizalomhi­ány bekövetkezik, más a helyzet, akkor ki kell menni az utcára, de 1994 novemberében ez nem tör­tént meg. • Az elmúlt öt esztendőben nem volt felhőtlen az FMK, majd az MPP és a többi magyar politikai erő közti kapcsolat. Idén mégis megszületett a megfigyelők által érdekházas­ságnak nevezett koalíciós szerződés, majd a parlament első ülésén az első gond a frak­ciók alakításánál. A hazai ma­gyar politikában kezdődik min­den elölről? ni, a liptószentmiklósi és a zó­lyomi tejüzem közös standján elsősorban a szlovákiai különle­gességekre helyezték a hang­súlyt. Amint azt Ján Malečka, a liptói tejüzem kereskedelmi igazgatója elmondta, a magyar­országi tejpiac érdeklődik a szlovák termékek, főleg a speci­alitások iránt, azonban a nem­régiben bevezetett, többek kö­zött a juh- és kecsketejből ké­szült termékekre is vonatkozó magyarországi vámpótlék miatt egy időre vélhetően megfenek lett az együttműködés. Tenger­di István, a magyar földművelés­ügyi tárca külgazdasági kap­csolatokkal foglalkozó munka­társa a szlovák fenntartások el­lenére is szorgalmazta a két or­szág közötti gazdasági kapcso­latok bővítését, aláhúzva a köl­csönös árucserében rejlő le­hetőségeket. A tejtermékek pia­cán a magyarországi helyzet nagyban hasonlít a szlovákiai­hoz: az üzletek dugig vannak külföldi joghurtokkal, miközben a legalább ugyanolyan minőségű magyar terméket nem viszik a kereskedők. Nem csoda, hogy ott is sokasodnak a gondok. Miközben a magyar élelmi­szeripar az említett termelési és értékesítési gondokkal küszködik, a csomagoló és tartósító ágazatok további új­donságokkal bombázzák a fel dolgozókat. A világhírű Tetra Pack már ki tudja hányadik tí­pusú csomagolóanyagot hozta el a bemutatóra, s a benne rejlő lehetőségeket már nem­csak a tejiparban, hanem a borászatban is mindinkább ki­használják. A borivók már Tet­ra Packos csomagolásban is megvehetik napi két deci riz­lingjüket. A termelési és érté­kesítési válsággal küszködő agrárágazatban a hűtőipar nagy erőfeszítések árán ugyan, de átvészelte az átala­kulás nehézségeit. A Foodapest látogatói meggyőződhettek róla, hogy a magyar kormányzat kitünte­tett szerepet szán a mezőgaz­daságnak, az élelmiszeripar­nak és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltató, valamint kereske­delmi tevékenységeknek. A megjelent kiállítók termékkí­nálata alapján nyilvánvaló, hogy ezt a szerepet a ter­melők be is tudják tölteni. (t. szilvássy) - Ha két fél megállapodást köt, mindkettő úgy érzi, győzött. Ha nem, legalább esélyt kapott a győzelemre. Ez elég a kompro­misszumhoz, az együttműködés­hez. A hármas koalíció révén sike­rült esélyként elérni, hogy a prog­ramok megvalósuljanak. Megszűntek a torzsalkodások, in tézményesült az együttműködés, és az önkormányzati választások világosabbá tették az erőviszonyo­kat. Egyik fél sem akarja meg­szüntetni a másikat, partnerként kényszerülünk az együttműködés­re. Még szorosabbá tehető az együttműködés megfelelő biza­lom kialakulása esetén, ha ideoló­giáktól elvonatkoztatva konkrét kérdésekről tárgyalunk, és intéz­ményi kapcsolatban, nem szemé­lyi alapon születnek a döntések. • Az eufóriát követő kiábrándu­lás, a mára kialakult közöny el­lenére jó optimista hangokat hallani. Megérte hát? - Nem vettem, nem vettük ész­re, hogy eltelt az öt év. Komoly munka volt, és amíg ennek értel­mét látom, megé ri. (lovász)

Next

/
Thumbnails
Contents