Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-30 / 277. szám, szerda

S \ ÚJ SZÓ MOZAIK 1994. november 2894. VÁLASZ OLVASÓINKNAK Jogorvoslat nélkül? Z. L: Az Együttélés Jelöltjeként indultam a helyhatósági vá­lasztásokon. A szavazólapot, sajnos, úgy állították össze, hogy több magyar nemzetiségű Jelölttel együtt az én nevem is a lap hátoldalán volt. Ezt én is csak a szavazóhelyiségben tudtam meg. Az ismerőseim még aznap felkerestek, azt fir­tatták, miért léptem vissza a Jelöléstől. Láttam, nem igazán hiszik el, hogy nem léptem vissza a Jelöléstől, nincs olyan bűnöm, amely miatt ezt meg kellett volna tennem. Úgy vé­lem, a választási bizottság nem teljesítette maradéktalanul a kötelességeit, vagyis nem tájékoztatta a választókat a szavazólapokról, pontosabban arról, hogy a hátoldalukat is meg kell nézni, mert a névsor ott folytatódik. Ilyen esetben létezik valamiféle lehetőségem jogorvoslatra? bek. szerint a szavazóköri vá­lasztási bizottságnak elsősor­ban az a kötelessége, hogy a szavazások „lefolyásáról" vagy „menetéről" gondoskodjon. Eb­be a fogalomba talán az is bele­férhet, hogy a választókat tájé­koztatniuk kell a szavazólap hát­oldalán levő névsorról is. Ami a jogorvoslati lehetősége­ket illeti, ezekről ilyen esetekre vonatkozóan az alkotmánybíró­ságról szóló 38/1993. Tt. szá­mú törvény 59. és köv. paragra­fusai rendelkeznek. Az említett rendelkezések lehetővé teszik, hogy a választási eredmények kihirdetésétől számított tíz na­pon belül a panaszos alkot­mánybírósági eljárást kezdemé­nyezzen azért, mert a helyható­sági választások során megsér­tették a törvényt vagy az alkot­mányt, illetve egyáltalán a hely­hatósági választások eredmé­nyei miatt. Ezt a panaszt bead­hatja az a politikai párt, amely jelölte önt, továbbá a választó­körzet választásra jogosult vá­lasztóinak legalább tíz százalé­ka, de ön is, ha az érvényes sza­vazatoknak legalább a tíz száza-, lékát megszerezte. Az ilyen és hasonló esetekben azonban a legcélszerűbb az, ha az adott politikai párt áll ki a jelöltje mel­lett, ha az alkotmánybírósági el­járást a politikai párt kezdemé­nyezi. (fekete) PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI Igor nem bíínözo Ul Szó-tudósítások Az EGYÜTTÉLÉS elnöke pártja tegnapi sajtóértekezletén úgy vélekedett, hogy az Európai Unió Szlovákiának küldött figyel­meztető jegyzékét az ország iránti érdeklődés és aggodalom kifejezéseként lehet értékelni, ezért komolyan kell venni. A de­marssal kapcsolatos döntést nézete szerint elősegítette az is, hogy 60 nappal a parlamenti vá­lasztások után Szlovákiának nincs kormánya. A továbbiakban rámutatott: az EU képviselői elvárják, hogy Szlovákia folytassa a regionális együttműködés elmélyítését ­elsősorban Magyarországgal. Ezzel nézete szerint a szlovákiai magyarok jogállásának kielégítő megoldása szorosan összefügg. Ennek feltételeivel nemcsak az Európa Tanács ajánlásai foglal­koznak, hanem az EBEÉ nemze­ti kisebbségi főbiztosa, Max van der S toe! által a szlovák és ma­gyar külügyminisztereknek kül­dött levél is, melyet Eduard Kukán, illetve Kovács László a közelmúltban kapott kézhez. ­Ebben a levélben az áll, hogy mit kellene tennie Szlovákiának a magyarkérdés és a kisebbsé­gi kérdés rendezése érdekében. Van der Stoel úr hangsúlyozza, hogy a kisebbségek képviselőiből olyan szervet kell létrehozni Szlovákiában, amely egyrészt tanácsadói jogkörrel rendelkez­ne, másrészt jogában állna a ki­sebbségek helyzetével kapcso­latos törvénymódosításokra, il­letve új törvényekre javaslatot tenni és azokat véleményezni ­jelentette ki. Végezetül rámuta­tott Van der Stoel azon nézetére is, hogy az új közigazgatási el­rendezésnél az etnikai elvet nem lenne jó figyelmen kívül hagyni. (horváth) A MAGYAR KERESZTÉNYDE­MOKRATA MOZGALOM úgy tud­ja, hogy a Vladimír Mečiar vezet­te DSZM nagytakarítást kíván végrehajtani a privatizált vállala­tok felügyelő tanácsában. Mint azt Bárdos Gyula szóvivő a moz­galom tegnapi sajtótájékoztató­ján - meg nem erősített hírekre hivatkozva - elmondta: értesü­léseik szerint már elkészült az érintett vállalatok névsora. Bár­dos úgy tudja, hogy a felügyelő tanácsokba a DSZM emberei, hívei kerülnek majd - mintegy kárpótlásért azért, hogy nem jutottak a parlamentbe. Csáky Pál, a mozgalom alel­nöke kifejezte reményét, hogy az államfő által a parlamentnek visszaadott privatizációsjogsza­bály-módosításokról a törvény­hozás - illetve annak DSZM-es tagjai és támogatói - immár nem politikai célokat szem előtt tartva szavaznak majd. Csáky úgy véli, a parlamentnek az év végéig el kellene fogadnia a költségvetést - a provizórium szerinte rossz jelzés lenne a kül­föld felé. Az Európai Unió nagy belpolitikai vitát kiváltó jegyzé­kével kapcsolatosan megjegyez­te: sajnos, igaznak bizonyultak korábbi értesülései, amelyek­nek akkor hangot adott, s ame­lyeket (egyes) szlovák politiku­sok ingerülten fogadtak. Eva Mitrová budapesti nagykövet egy korábbi kijelentésével kap­csolatban Csáky kijelentette: nem szokása verni az asztalt, s főleg nem az EU-ból jött vendé­gek előtt. (gágyor) Dr. Pálházy Dióspatonyban Holnap este fél hétkor a Vöröskereszt dióspatonyi helyi szerveze­tének vendége lesz dr. Pálházy Béla, a népszerű pszichiáter, lapunk állandó munkatársa. A rendezők minden kedves érdeklődőt szere­tettel várnak a helyi művelődési otthonban. FRICSKA Lihegők Igazán nem tudom: sírjak-e vagy nevessek. Történt ugyanis, hogy Oľga Keltošová (akit sok megfigyelő Anna Nagyová mel­lett Mečiar egyik leghűségesebb követőjének tart) levelet küldött az általa ideiglenesnek tartott kormány ideiglenes külügymi­niszterének, hogy foglaljon ál­lást azzal a párját ritkító cselek­ménnyel szemben, hogy a Szlo­vák Köztársaság sajtóirodája közölte az Európai Unió demar­sát (ami az Idegen szavak és ki­fejezések szótára szerint „erőteljes, figyelmeztető tiltako zást" jelent). Mit mondjak? Valóban párját ritkító eseményről van szó. A di­ákokat évtizedeken át vizsgáz­tatták a különféle szintű iskolá­kon Engels Antí-Dühringjéből, de a vizsgázók még azzal sem igen voltak tisztában, hogy mi az a Dühring, hogy eszik vagy isszák, és sokan ugyancsak meg voltak lepődve, amikor megtudták, hogy Dühring élő személy, német filozófus volt. A hetvenes évek végén fél ország tiltakozott a Charta '77 ellen, de az ország lakossága csak 1989 decemberében tudhatta meg, mit is tartalmazott, mit je­lentett a Charta '77. A 89-es for­dulat előtt alig néhány hónap­pal az emberek ismét tömege­sen tiltakoztak a Néhány mon­dat ellen, holott igazából csak nagyon kevesek voltak azok, akikhez ez a „néhány mondat" eljutott. A pártállam teljes mér­tékben leblokkolta az informáci­ókat; előzetes cenzúrát alkal­mazva csak az kerülhetett nyil­vánosságra, ami valahogy még összeegyeztethető "volt a tudo­mányos kommunizmusnak ne­vezett tudományos embertelen­séggel. Kellemetlen, ha most Mečiar egyik legközelebbi küzdőtársa ismét vissza akarja forgatni az idő kerekét, ha ismét azt tartja kívánatosnak, hogy arról a szö­vegről folyta(tha)ssunk vitát, és­pedig a Néhány mondatot vagy a 89-es Dubček-interjút támadó szellemben, amit a kevés kivált­ságos politikuson kívül senki sem ismer(t). Kellemetlen ez azért is, mert maga „az államalkotó, a forra­dalmi fordulatot kezdeményező, nagy vezér" tartotta kívánatos­nak a demars teljes szövegének közlését. Node ugye, a paran­csok végrehajtóinak örökös sor­sa az, hogy „a tervet túlteljesí­tik", a „pápánál is pápábbak", és párjuk nincs a túllihegésben - bármennyire ártanak is ezzel a főnöküknek. FEKETE MARIAN (Folytatás az 1. oldalról) kodtak. A gyereknek kínjában eszébe jutott, hogy a zsebében ott van az ellenőrző könyvecské­je, melyben a kora is fel van tün­tetve. De hiába mondta, hiába követelte, hogy nézzék meg, il­letve hívjanak be bennünket. Amikor nem értek célt, „tűnjél a p...-be, ha még egyszer beleke­veredsz valamibe, megnézheted magad" fenyegetéssel elenged­ték. Senki nem tud semmit Ŕíha Éva a fiával nem orvos­hoz, hanem a rendőrségre ro­hant, és magyarázatot kért. Az ablaknál ülő szolgálatos magya­rul megkérdezte tőle: Én vertem meg? Éva asszony nem hagyta magát elzavarni, mire az ügyele­tes immár hivatalos nyelven azt ajánlotta, ha valami baja van, te­gyen feljelentést. A kétségbee­sett anya ezek után orvoshoz vit­te a megrémült gyereket, akit benn tartottak a kórházban meg­figyelésre. Az orvos egy tízszer tíz centiméteres véraláfutást ta­lált a gyerek nyakán, de megál­lapította, hogy a beteg testén nincsenek ütésnyomok. - Nem is lehetnek - jegyezte meg Éva asszony -, hiszen ami­kor a hátát rúgták, rajta volt a kabátja. Köztudott, úgy vernek, hogy ne maradjon nyoma. A szülők felkeresték a rendőrparancsnokot (Sidó urat), és a páratlan eset azonnali ki­vizsgálását követelték. A pa­rancsnok azt állította, nem tud semmiről, annak pedig, hogy a tizennégy éves kiskorút jogtala­nul bevitték, megverték, majd kilökték az utcára, a rendőrsé­gen nem volt nyoma. Csak annyit tudtak meg, hogy Igorra egy kerékpáros férfi hívta fel a rendőr figyelmét, aki „felismer­te" benne támadóját. Másnap a járási parancsnok­ságon hallgatták ki a szülőket, majd miután Igort négy nap el­teltével elbocsátották a kórház­ból, őt is. De ismét szülők nél­kül, mert állítólag ez a szabály. Szerencsére Éva asszony ezt megelőzően a gyermekvédelmi osztályhoz fordult segítségért, és így a közel másfél órás kihall­gatáson jelen volt egy szociális kurátor. November 21-én a Ŕíha házaspárt értesítették, hogy fel­jelentésüket a pozsonyi kerületi rendőrparancsnokság vizsgálja majd felül. - Igor szófogadó, rendes, se­gítőkész gyerek. Az eset óta hall gatagabb lett, délutánonként gyakran alszik. Jó ideig nem mozdult ki a lakásból sem. Oly­kor megemlíti, hogy amikor a há­tát verték, úgy érezte, lejött róla a bőre. Nem szívesen emlékezik a november 3-i reggelre. Ha nem velünk esett volna meg mindez, el sem hiszem, hogy ilyesmi megtörténhet. Cseresnyés Zoltán százados­tól, parancsnokhelyettestől nem sokat tudtunk meg. Ugyanis no­vember 3-án szabadságon volt, csak hallomásból értesült az esetről. Nem tagadta viszont, hogy a két huszonéves rendőr ha valóban megverték a tizen­négy éves Igort, túlkapást köve­tett el. Törvény- és szabályelle­nes volt a kiskorú szülők nélküli kihallgatása is. - A rendőrök túlzott hivatali buzgóságát nem lehet meg nem történtté tenni. A rendőrök, felté­telezem, a hétfőn történt bűncse­lekményt akarták felderíteni, úgy tűnik, mindenáron. Eddig nem történt meg, hogy vétettek volna a szabályzat ellen, hivatali mun­kájukkal elégedettek vagyunk. Ennek persze nem lett volna sza­bad megtörténnie. A vizsgálat be­fejezéséig többet nem mondha­tok. PÉTERFISZONYA MAR MA KAPHATÓ A Uasúrnap A tartalomból: • Önismeretünk, történelmi tu­datunk alapjai Kövesd/ Károly beszélgetése Koncsol László íróval • Egy pohár víz Alapjog Dusza István tárcasorozata • Ma én, holnap (akár) te Péterfi Szonya riportja • Gyötrődés a siker csúcsán Vojtek Katalin megemlékezé­se Giacomo Pucciniról 32 oldalas színes mellékle­tünk sok érdekességgel, rész­letes rádió- és tévéműsorral A Böngésző nyertesei Minden korona jól jön most, néhány héttel karácsony előtt. Tegnap délután Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője köz jegyző jelenlétében sorsolta ki annak a három nyertesnek a ne­vét, akik helyes megfejtést küld­tek be a VASÁRNAP magazin BÖNGÉSZŐ című versenyére. Ezer koronát nyert Csaba Zol­tán (Ragyolc 414 - Losonci já­rás). Ötszáz koronát. küldünk Pásztor Károlynénak (Gömör­horka 98 - Rozsnyói járás) és Goda Jánosnénak (Bátorkeszi 951 - Komáromi járás). A nyerteseknek gratulálunk, a pénzt postafordultával küldjük a címükre. AHOGY ÉN LÁTOM Még a legdemokratikusabb államok életében is vannak események, mozzanatok, ame­lyeket a közvetlenül érintett politikusok legszívesebben örökre elfelejtenének. Az is az ilyen mozzanatok közé tarto­zik, hogy az Európai Unió figyel­meztető tiltakozást (demars) juttatott el a Szlovák Köztár­saság elnökéhez, miniszterel­nökéhez és parlamenti elnöké­hez. Az igazi címzett persze Vladi­mír Mečiar volt. A figyelmezte­tés a Demokratikus Szlovákiá­ért Mozgalomnak szólt, illetve azoknak, akik a mozgalom poli­tikáját más pártokból támogat­ják. A demarsra adott válasz megfogalmazásánál nem sok lehetősége volt Ivan Gašparo­vičnak. Igaz, elméletileg ő is válaszolhatott volna Ján Slota stílusában, emlegethette volna Szlovákia szuverenitását, ír A demars: nem érdemrend hatta volna, hogy „eb ura fa­kó". De nem ezt tette. Mert ő mégiscsak a parlament elnö­ke, így nem engedheti meg ma­gának, hogy porcelánboltba té­vedt elefántként viselkedjék. Szolidra vette a figurát, és min­den bizonnyal úgy válaszolt, ahogy egy diplomáciai jegyzék­re válaszolni illik. Sőt Vladimír Mečiar is jobbnak látta vidám arcot vágni a figyelmeztető til­takozáshoz, és kijelentette: „A demarsot a barátság megnyil­vánulásának tekintjük." Ezek után az ember már azon sem csodálkozna, ha a Slo­venská republikában holnap megjelenne egy írás a mozga­lom valamelyik második vonal­beli funkcionáriusának tollából, azt bizonygatva, hogy a német és a francia nagykövet nem Szlovákiát bíráló dokumentu­mot kézbesített Brüsszelből, hanem érdemrendet a DSZM politikai kultúrájának Nyugat általi elismerésére. Hogy Mečiarék mégsem egé­szen tekintik a tiltakozó jegyzé­ket a barátság megnyilvánulá­sának, azt nagyon jól bizonyít­ja, ahogy Keltošová, Mečiar pártbeli helyettese a demars szövegének kiszivárogtatására reagált. Fölöttébb rosszallja, hogy az állami sajtóiroda mun­katársa „jól informált források­ra" hivatkozva a jegyzék szöve­gét eljuttatta a Sme című napi­laphoz, amely tíz pontban kö­zölte a „barátság megnyilvánu­lását". Keltošová természetesen ar­ra hivatkozik, hogy a kiszivá­rogtatok vétettek a diplomáciai protokoll szabályai ellen, és „az SZK így komolyan kompro­mittálódott az Európai Unió és az egész nemzetközi közösség előtt". Érdemes szabadjára enged­ni a fantáziánkat és elképzelni, mekkora felháborodás tört ki Brüsszelben a demars szöve­gének szlovákiai közzététele miatt. És tessék csak elképzel­ni, hogy a prokoll felrúgása mi­att hogy tépik most a hajukat a nemzetközi közösség diploma­tái New Yorkban, Londonban és Tokióban! Tépik a hajukat, mert Rita Sujová, az SZK sajtó­irodájának alkalmazottja titko­kat árult el. Elárulta például, hogy az Európai Unió elvárja Szlovákia kormányától, hogy: politikai erőfeszítést fejt ki a demokrácia konszolidálására és a stabil piacgazdaság kiala­kítására; főképp Magyaror­szággal megteremti a regioná­lis együttműködést, és kikü­szöböli a magyar kisebbséggel kapcsolatos feszültségeket; a megalakulandó szlovák kor­mány nemcsak az Európai Uni­óhoz való közeledés előnyeit akarja élvezni, hanem az ebből eredő kötelezettségeket is tel­jesíti. Keltošová nyilván főben­járó hazafiatlanságnak tekinti, hogy kiszivárgott az a hétpe­csétes titok is, hogy az Európai Uniót nyugtalanítják a válasz­tások óta a szlovákiai politiká­ban tapasztalható jelenségek. Tehát reagáltak a demars igazi címzettjei. A tíz pont ugyan a diplomácia nyelvén íródott, de aki ismeri a szlová­kiai politikai helyzetet (márpe­dig mi ismerjük), annak még a sorok között sem kell tudnia ol­vasni ahhoz, hogy megértse: mit, milyen politikai irányzatot támogat a Nyugat, illetve hogy mely politikai megnyilvánulá­sokkal szemben vannak ko­moly fenntartásai. A leendő miniszterelnök fog­csikorgatva ugyan, de tudomá­sul vette a dorgálást. Mást nem is tehetett. A Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalom ap­paratcsikjainak második vona­la és a mozgalom sajtója azon­ban már megkezdte a bűnbak­keresést. Persze, ismerve őket, azon kellene csodálkoz­ni, ha nem ezt tennék. Elvégre Brüsszel messze van, Mečiar viszont naponta szerencséltet bennünket közeli jelenlétével. TÓTH MIHÁLY Tudomásunk szerint sok he­lyütt fordult elő hasonló helyzet. Igy például tudunk olyan város­ról is, ahol a lista első oldalán csak A-tól N-ig terjedő kezdőbetűjű nevek voltak, és tu­dunk olyan városról, ahol úgy vé­letlenül csak három magyar je­lölt neve került át a túloldalra. Nem tartjuk meglepőnek, hogy a szavazólapok hátoldalára került jelöltek közül senkit sem válasz­tottak meg képviselőnek. Ugyanakkor a helyhatósági választásokról szóló törvénybe nagyon nehezen lehetne bele­magyarázni, hogy a szavazólap­nak csak egy oldala lehet (illetve hogy hátoldala nem lehet). Ez a helyhatósági választások tük­rében egy olyan joghézagnak te­kinthető, amelyre a törvényho­zók nem gondoltak (holott erre azért gondolniuk kellett volna akkor, amikor úgy módosították a választási törvényt, hogy a sza­vazólapokat a választópolgár­nak nem kézbesítik haza, ha­nem csak a szavazóhelyiségben veheti át), és így például nem ju­tott eszükbe az sem, hogy az ilyen kínos helyzetek kiküszöböl­hetőek egy olyan figyelmeztetés­sel, amely a választópolgárok fi­gyelmét felhívná arra, hogy for­dítsák meg a szavazólapot, ol­vassák el a hátoldalát is. A helyhatósági választásokról szóló törvény 15. §-ának (4)

Next

/
Thumbnails
Contents