Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-30 / 277. szám, szerda

S \ ÚJ SZÓ MOZAIK 1994. november 2894. VÁLASZ OLVASÓINKNAK Jogorvoslat nélkül? Z. L: Az Együttélés Jelöltjeként indultam a helyhatósági választásokon. A szavazólapot, sajnos, úgy állították össze, hogy több magyar nemzetiségű Jelölttel együtt az én nevem is a lap hátoldalán volt. Ezt én is csak a szavazóhelyiségben tudtam meg. Az ismerőseim még aznap felkerestek, azt firtatták, miért léptem vissza a Jelöléstől. Láttam, nem igazán hiszik el, hogy nem léptem vissza a Jelöléstől, nincs olyan bűnöm, amely miatt ezt meg kellett volna tennem. Úgy vélem, a választási bizottság nem teljesítette maradéktalanul a kötelességeit, vagyis nem tájékoztatta a választókat a szavazólapokról, pontosabban arról, hogy a hátoldalukat is meg kell nézni, mert a névsor ott folytatódik. Ilyen esetben létezik valamiféle lehetőségem jogorvoslatra? bek. szerint a szavazóköri választási bizottságnak elsősorban az a kötelessége, hogy a szavazások „lefolyásáról" vagy „menetéről" gondoskodjon. Ebbe a fogalomba talán az is beleférhet, hogy a választókat tájékoztatniuk kell a szavazólap hátoldalán levő névsorról is. Ami a jogorvoslati lehetőségeket illeti, ezekről ilyen esetekre vonatkozóan az alkotmánybíróságról szóló 38/1993. Tt. számú törvény 59. és köv. paragrafusai rendelkeznek. Az említett rendelkezések lehetővé teszik, hogy a választási eredmények kihirdetésétől számított tíz napon belül a panaszos alkotmánybírósági eljárást kezdeményezzen azért, mert a helyhatósági választások során megsértették a törvényt vagy az alkotmányt, illetve egyáltalán a helyhatósági választások eredményei miatt. Ezt a panaszt beadhatja az a politikai párt, amely jelölte önt, továbbá a választókörzet választásra jogosult választóinak legalább tíz százaléka, de ön is, ha az érvényes szavazatoknak legalább a tíz száza-, lékát megszerezte. Az ilyen és hasonló esetekben azonban a legcélszerűbb az, ha az adott politikai párt áll ki a jelöltje mellett, ha az alkotmánybírósági eljárást a politikai párt kezdeményezi. (fekete) PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI Igor nem bíínözo Ul Szó-tudósítások Az EGYÜTTÉLÉS elnöke pártja tegnapi sajtóértekezletén úgy vélekedett, hogy az Európai Unió Szlovákiának küldött figyelmeztető jegyzékét az ország iránti érdeklődés és aggodalom kifejezéseként lehet értékelni, ezért komolyan kell venni. A demarssal kapcsolatos döntést nézete szerint elősegítette az is, hogy 60 nappal a parlamenti választások után Szlovákiának nincs kormánya. A továbbiakban rámutatott: az EU képviselői elvárják, hogy Szlovákia folytassa a regionális együttműködés elmélyítését elsősorban Magyarországgal. Ezzel nézete szerint a szlovákiai magyarok jogállásának kielégítő megoldása szorosan összefügg. Ennek feltételeivel nemcsak az Európa Tanács ajánlásai foglalkoznak, hanem az EBEÉ nemzeti kisebbségi főbiztosa, Max van der S toe! által a szlovák és magyar külügyminisztereknek küldött levél is, melyet Eduard Kukán, illetve Kovács László a közelmúltban kapott kézhez. Ebben a levélben az áll, hogy mit kellene tennie Szlovákiának a magyarkérdés és a kisebbségi kérdés rendezése érdekében. Van der Stoel úr hangsúlyozza, hogy a kisebbségek képviselőiből olyan szervet kell létrehozni Szlovákiában, amely egyrészt tanácsadói jogkörrel rendelkezne, másrészt jogában állna a kisebbségek helyzetével kapcsolatos törvénymódosításokra, illetve új törvényekre javaslatot tenni és azokat véleményezni jelentette ki. Végezetül rámutatott Van der Stoel azon nézetére is, hogy az új közigazgatási elrendezésnél az etnikai elvet nem lenne jó figyelmen kívül hagyni. (horváth) A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM úgy tudja, hogy a Vladimír Mečiar vezette DSZM nagytakarítást kíván végrehajtani a privatizált vállalatok felügyelő tanácsában. Mint azt Bárdos Gyula szóvivő a mozgalom tegnapi sajtótájékoztatóján - meg nem erősített hírekre hivatkozva - elmondta: értesüléseik szerint már elkészült az érintett vállalatok névsora. Bárdos úgy tudja, hogy a felügyelő tanácsokba a DSZM emberei, hívei kerülnek majd - mintegy kárpótlásért azért, hogy nem jutottak a parlamentbe. Csáky Pál, a mozgalom alelnöke kifejezte reményét, hogy az államfő által a parlamentnek visszaadott privatizációsjogszabály-módosításokról a törvényhozás - illetve annak DSZM-es tagjai és támogatói - immár nem politikai célokat szem előtt tartva szavaznak majd. Csáky úgy véli, a parlamentnek az év végéig el kellene fogadnia a költségvetést - a provizórium szerinte rossz jelzés lenne a külföld felé. Az Európai Unió nagy belpolitikai vitát kiváltó jegyzékével kapcsolatosan megjegyezte: sajnos, igaznak bizonyultak korábbi értesülései, amelyeknek akkor hangot adott, s amelyeket (egyes) szlovák politikusok ingerülten fogadtak. Eva Mitrová budapesti nagykövet egy korábbi kijelentésével kapcsolatban Csáky kijelentette: nem szokása verni az asztalt, s főleg nem az EU-ból jött vendégek előtt. (gágyor) Dr. Pálházy Dióspatonyban Holnap este fél hétkor a Vöröskereszt dióspatonyi helyi szervezetének vendége lesz dr. Pálházy Béla, a népszerű pszichiáter, lapunk állandó munkatársa. A rendezők minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak a helyi művelődési otthonban. FRICSKA Lihegők Igazán nem tudom: sírjak-e vagy nevessek. Történt ugyanis, hogy Oľga Keltošová (akit sok megfigyelő Anna Nagyová mellett Mečiar egyik leghűségesebb követőjének tart) levelet küldött az általa ideiglenesnek tartott kormány ideiglenes külügyminiszterének, hogy foglaljon állást azzal a párját ritkító cselekménnyel szemben, hogy a Szlovák Köztársaság sajtóirodája közölte az Európai Unió demarsát (ami az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint „erőteljes, figyelmeztető tiltako zást" jelent). Mit mondjak? Valóban párját ritkító eseményről van szó. A diákokat évtizedeken át vizsgáztatták a különféle szintű iskolákon Engels Antí-Dühringjéből, de a vizsgázók még azzal sem igen voltak tisztában, hogy mi az a Dühring, hogy eszik vagy isszák, és sokan ugyancsak meg voltak lepődve, amikor megtudták, hogy Dühring élő személy, német filozófus volt. A hetvenes évek végén fél ország tiltakozott a Charta '77 ellen, de az ország lakossága csak 1989 decemberében tudhatta meg, mit is tartalmazott, mit jelentett a Charta '77. A 89-es fordulat előtt alig néhány hónappal az emberek ismét tömegesen tiltakoztak a Néhány mondat ellen, holott igazából csak nagyon kevesek voltak azok, akikhez ez a „néhány mondat" eljutott. A pártállam teljes mértékben leblokkolta az információkat; előzetes cenzúrát alkalmazva csak az kerülhetett nyilvánosságra, ami valahogy még összeegyeztethető "volt a tudományos kommunizmusnak nevezett tudományos embertelenséggel. Kellemetlen, ha most Mečiar egyik legközelebbi küzdőtársa ismét vissza akarja forgatni az idő kerekét, ha ismét azt tartja kívánatosnak, hogy arról a szövegről folyta(tha)ssunk vitát, éspedig a Néhány mondatot vagy a 89-es Dubček-interjút támadó szellemben, amit a kevés kiváltságos politikuson kívül senki sem ismer(t). Kellemetlen ez azért is, mert maga „az államalkotó, a forradalmi fordulatot kezdeményező, nagy vezér" tartotta kívánatosnak a demars teljes szövegének közlését. Node ugye, a parancsok végrehajtóinak örökös sorsa az, hogy „a tervet túlteljesítik", a „pápánál is pápábbak", és párjuk nincs a túllihegésben - bármennyire ártanak is ezzel a főnöküknek. FEKETE MARIAN (Folytatás az 1. oldalról) kodtak. A gyereknek kínjában eszébe jutott, hogy a zsebében ott van az ellenőrző könyvecskéje, melyben a kora is fel van tüntetve. De hiába mondta, hiába követelte, hogy nézzék meg, illetve hívjanak be bennünket. Amikor nem értek célt, „tűnjél a p...-be, ha még egyszer belekeveredsz valamibe, megnézheted magad" fenyegetéssel elengedték. Senki nem tud semmit Ŕíha Éva a fiával nem orvoshoz, hanem a rendőrségre rohant, és magyarázatot kért. Az ablaknál ülő szolgálatos magyarul megkérdezte tőle: Én vertem meg? Éva asszony nem hagyta magát elzavarni, mire az ügyeletes immár hivatalos nyelven azt ajánlotta, ha valami baja van, tegyen feljelentést. A kétségbeesett anya ezek után orvoshoz vitte a megrémült gyereket, akit benn tartottak a kórházban megfigyelésre. Az orvos egy tízszer tíz centiméteres véraláfutást talált a gyerek nyakán, de megállapította, hogy a beteg testén nincsenek ütésnyomok. - Nem is lehetnek - jegyezte meg Éva asszony -, hiszen amikor a hátát rúgták, rajta volt a kabátja. Köztudott, úgy vernek, hogy ne maradjon nyoma. A szülők felkeresték a rendőrparancsnokot (Sidó urat), és a páratlan eset azonnali kivizsgálását követelték. A parancsnok azt állította, nem tud semmiről, annak pedig, hogy a tizennégy éves kiskorút jogtalanul bevitték, megverték, majd kilökték az utcára, a rendőrségen nem volt nyoma. Csak annyit tudtak meg, hogy Igorra egy kerékpáros férfi hívta fel a rendőr figyelmét, aki „felismerte" benne támadóját. Másnap a járási parancsnokságon hallgatták ki a szülőket, majd miután Igort négy nap elteltével elbocsátották a kórházból, őt is. De ismét szülők nélkül, mert állítólag ez a szabály. Szerencsére Éva asszony ezt megelőzően a gyermekvédelmi osztályhoz fordult segítségért, és így a közel másfél órás kihallgatáson jelen volt egy szociális kurátor. November 21-én a Ŕíha házaspárt értesítették, hogy feljelentésüket a pozsonyi kerületi rendőrparancsnokság vizsgálja majd felül. - Igor szófogadó, rendes, segítőkész gyerek. Az eset óta hall gatagabb lett, délutánonként gyakran alszik. Jó ideig nem mozdult ki a lakásból sem. Olykor megemlíti, hogy amikor a hátát verték, úgy érezte, lejött róla a bőre. Nem szívesen emlékezik a november 3-i reggelre. Ha nem velünk esett volna meg mindez, el sem hiszem, hogy ilyesmi megtörténhet. Cseresnyés Zoltán századostól, parancsnokhelyettestől nem sokat tudtunk meg. Ugyanis november 3-án szabadságon volt, csak hallomásból értesült az esetről. Nem tagadta viszont, hogy a két huszonéves rendőr ha valóban megverték a tizennégy éves Igort, túlkapást követett el. Törvény- és szabályellenes volt a kiskorú szülők nélküli kihallgatása is. - A rendőrök túlzott hivatali buzgóságát nem lehet meg nem történtté tenni. A rendőrök, feltételezem, a hétfőn történt bűncselekményt akarták felderíteni, úgy tűnik, mindenáron. Eddig nem történt meg, hogy vétettek volna a szabályzat ellen, hivatali munkájukkal elégedettek vagyunk. Ennek persze nem lett volna szabad megtörténnie. A vizsgálat befejezéséig többet nem mondhatok. PÉTERFISZONYA MAR MA KAPHATÓ A Uasúrnap A tartalomból: • Önismeretünk, történelmi tudatunk alapjai Kövesd/ Károly beszélgetése Koncsol László íróval • Egy pohár víz Alapjog Dusza István tárcasorozata • Ma én, holnap (akár) te Péterfi Szonya riportja • Gyötrődés a siker csúcsán Vojtek Katalin megemlékezése Giacomo Pucciniról 32 oldalas színes mellékletünk sok érdekességgel, részletes rádió- és tévéműsorral A Böngésző nyertesei Minden korona jól jön most, néhány héttel karácsony előtt. Tegnap délután Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője köz jegyző jelenlétében sorsolta ki annak a három nyertesnek a nevét, akik helyes megfejtést küldtek be a VASÁRNAP magazin BÖNGÉSZŐ című versenyére. Ezer koronát nyert Csaba Zoltán (Ragyolc 414 - Losonci járás). Ötszáz koronát. küldünk Pásztor Károlynénak (Gömörhorka 98 - Rozsnyói járás) és Goda Jánosnénak (Bátorkeszi 951 - Komáromi járás). A nyerteseknek gratulálunk, a pénzt postafordultával küldjük a címükre. AHOGY ÉN LÁTOM Még a legdemokratikusabb államok életében is vannak események, mozzanatok, amelyeket a közvetlenül érintett politikusok legszívesebben örökre elfelejtenének. Az is az ilyen mozzanatok közé tartozik, hogy az Európai Unió figyelmeztető tiltakozást (demars) juttatott el a Szlovák Köztársaság elnökéhez, miniszterelnökéhez és parlamenti elnökéhez. Az igazi címzett persze Vladimír Mečiar volt. A figyelmeztetés a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak szólt, illetve azoknak, akik a mozgalom politikáját más pártokból támogatják. A demarsra adott válasz megfogalmazásánál nem sok lehetősége volt Ivan Gašparovičnak. Igaz, elméletileg ő is válaszolhatott volna Ján Slota stílusában, emlegethette volna Szlovákia szuverenitását, ír A demars: nem érdemrend hatta volna, hogy „eb ura fakó". De nem ezt tette. Mert ő mégiscsak a parlament elnöke, így nem engedheti meg magának, hogy porcelánboltba tévedt elefántként viselkedjék. Szolidra vette a figurát, és minden bizonnyal úgy válaszolt, ahogy egy diplomáciai jegyzékre válaszolni illik. Sőt Vladimír Mečiar is jobbnak látta vidám arcot vágni a figyelmeztető tiltakozáshoz, és kijelentette: „A demarsot a barátság megnyilvánulásának tekintjük." Ezek után az ember már azon sem csodálkozna, ha a Slovenská republikában holnap megjelenne egy írás a mozgalom valamelyik második vonalbeli funkcionáriusának tollából, azt bizonygatva, hogy a német és a francia nagykövet nem Szlovákiát bíráló dokumentumot kézbesített Brüsszelből, hanem érdemrendet a DSZM politikai kultúrájának Nyugat általi elismerésére. Hogy Mečiarék mégsem egészen tekintik a tiltakozó jegyzéket a barátság megnyilvánulásának, azt nagyon jól bizonyítja, ahogy Keltošová, Mečiar pártbeli helyettese a demars szövegének kiszivárogtatására reagált. Fölöttébb rosszallja, hogy az állami sajtóiroda munkatársa „jól informált forrásokra" hivatkozva a jegyzék szövegét eljuttatta a Sme című napilaphoz, amely tíz pontban közölte a „barátság megnyilvánulását". Keltošová természetesen arra hivatkozik, hogy a kiszivárogtatok vétettek a diplomáciai protokoll szabályai ellen, és „az SZK így komolyan kompromittálódott az Európai Unió és az egész nemzetközi közösség előtt". Érdemes szabadjára engedni a fantáziánkat és elképzelni, mekkora felháborodás tört ki Brüsszelben a demars szövegének szlovákiai közzététele miatt. És tessék csak elképzelni, hogy a prokoll felrúgása miatt hogy tépik most a hajukat a nemzetközi közösség diplomatái New Yorkban, Londonban és Tokióban! Tépik a hajukat, mert Rita Sujová, az SZK sajtóirodájának alkalmazottja titkokat árult el. Elárulta például, hogy az Európai Unió elvárja Szlovákia kormányától, hogy: politikai erőfeszítést fejt ki a demokrácia konszolidálására és a stabil piacgazdaság kialakítására; főképp Magyarországgal megteremti a regionális együttműködést, és kiküszöböli a magyar kisebbséggel kapcsolatos feszültségeket; a megalakulandó szlovák kormány nemcsak az Európai Unióhoz való közeledés előnyeit akarja élvezni, hanem az ebből eredő kötelezettségeket is teljesíti. Keltošová nyilván főbenjáró hazafiatlanságnak tekinti, hogy kiszivárgott az a hétpecsétes titok is, hogy az Európai Uniót nyugtalanítják a választások óta a szlovákiai politikában tapasztalható jelenségek. Tehát reagáltak a demars igazi címzettjei. A tíz pont ugyan a diplomácia nyelvén íródott, de aki ismeri a szlovákiai politikai helyzetet (márpedig mi ismerjük), annak még a sorok között sem kell tudnia olvasni ahhoz, hogy megértse: mit, milyen politikai irányzatot támogat a Nyugat, illetve hogy mely politikai megnyilvánulásokkal szemben vannak komoly fenntartásai. A leendő miniszterelnök fogcsikorgatva ugyan, de tudomásul vette a dorgálást. Mást nem is tehetett. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom apparatcsikjainak második vonala és a mozgalom sajtója azonban már megkezdte a bűnbakkeresést. Persze, ismerve őket, azon kellene csodálkozni, ha nem ezt tennék. Elvégre Brüsszel messze van, Mečiar viszont naponta szerencséltet bennünket közeli jelenlétével. TÓTH MIHÁLY Tudomásunk szerint sok helyütt fordult elő hasonló helyzet. Igy például tudunk olyan városról is, ahol a lista első oldalán csak A-tól N-ig terjedő kezdőbetűjű nevek voltak, és tudunk olyan városról, ahol úgy véletlenül csak három magyar jelölt neve került át a túloldalra. Nem tartjuk meglepőnek, hogy a szavazólapok hátoldalára került jelöltek közül senkit sem választottak meg képviselőnek. Ugyanakkor a helyhatósági választásokról szóló törvénybe nagyon nehezen lehetne belemagyarázni, hogy a szavazólapnak csak egy oldala lehet (illetve hogy hátoldala nem lehet). Ez a helyhatósági választások tükrében egy olyan joghézagnak tekinthető, amelyre a törvényhozók nem gondoltak (holott erre azért gondolniuk kellett volna akkor, amikor úgy módosították a választási törvényt, hogy a szavazólapokat a választópolgárnak nem kézbesítik haza, hanem csak a szavazóhelyiségben veheti át), és így például nem jutott eszükbe az sem, hogy az ilyen kínos helyzetek kiküszöbölhetőek egy olyan figyelmeztetéssel, amely a választópolgárok figyelmét felhívná arra, hogy fordítsák meg a szavazólapot, olvassák el a hátoldalát is. A helyhatósági választásokról szóló törvény 15. §-ának (4)