Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-29 / 276. szám, kedd

S \ Ú J SZÓ MOZAIK 1994. november 2882. Nemcsak a vér beszélt... KOMMENTÁRUNK (Folytatás az 1. oldalról) Megszülte és elégette A Galántai Járási Rendőrkapi­tányságon előzékenyen fogad­nak. Molnár József főhadnagyról, az erőszakos bűncselekmények osztályának vezetőjéről lerí, hogy szereti a munkáját. Elégedetten állapítja meg, hogy B. Margit ügyét alig három hónap alatt sike­rült lezárniuk. - Örülök, hogy si­kerről számolhatok be. Fontos, hogy a lakosság lássa: a fizeté­sünkért dolgozunk - néz a sze­membe, majd a vizsgálat aktáját hóna alá csapva int, hogy köves­sem. A részletekről Tímár Tibor őrnagy, járási rendőrparancsnok jelenlétében kíván tájékoztatni. - Áprilisban jutott tudomá­sunkra, hogy B. Margit peredi la­kos esetében súlyos bűncselek­mény gyanúja áll fenn. Miután hozzájutottunk az ominózus laba ratóriumi eredményekhez, arra az álláspontra jutottunk, hogy kellő alapként szolgálnak a nyo mozás megkezdéséhez. Kihall­gattuk a gyanúsított munkatársa­it, férjét, anyósát, valamint a helyi gyermek- és körzeti orvost is. A ta­núvallomások megerősítették a gyanút, hogy B. Margit felte­hetően 1993 januárjában egész­séges gyermeknek adott életet. Ezek után sor került a gyanúsított kihallgatására is. B. Margit a bizo­nyítékok súlya alatt vallott, és elis­merte, hogy családi házukban va­lóban megszülte gyermekét. Az újszülöttet saját bevallása szerint a vécécsészébe tette, ahol az rö­vid időn belül megfulladt. Mivel a terhesség tényét családtagjai előtt sikerült eltitkolnia, úgy vélte, hogy a szülést is eltitkolhatja, ezért a kis tetemet levitte a ház pincéjébe, és a kazánban eléget­te. Vallomásában az áll: néhány lapát szenet is rászórt, hogy job­ban égjen. A tett elkövetése és a rekonstrukció között eltelt idő hosszúsága miatt tárgyi bizonyíté­kokat nem tudtunk beszerezni. A beismerő vallomással azonban a nyomozást lezártnak lehetett te­kinteni. Továbbiakban a vonatko­zó eljárási szabályok alapján a ke­rületi nyomozóhivatal járt el az ügyben - néz fel a vizsgálati irat­ból.- Ez azt jelenti, hogy önök a gyilkosság beismerése után nem foglalkoztak többé az üggyel? ­fordulok a járásparancsnokhoz.­Nem volt és jelenleg sincs kellő jogalapunk arra, hogy egyéb eset ben is vizsgálatot indítsunk.- Ért­sem ezt úgy, hogy önök elvetik az újszülöttekkel való kereskedelem lehetőségét? - Ezt nem monda­nám. De nincs bizonyítékunk, ami ezt a feltételezést alátámaszta­ná. Ki mond igazat? Tele vagyok kétségekkel. Ki­nek, vagy minek higgyek inkább: a szóbeszédnek, vagy a puszta té­nyeknek? S mi borzasztóbb: több gyermeket anyagi haszonért vi­lágra hozni, vagy egyet megölni? Egyáltalán, kideríthető az igaz­ság? Felkeresem Mile Jánost, a peredi mezőgazdasági szövetke­zet elnökét, aki komoly, megfon tolt ember hírében áll. A faluban ugyan vannak olyanok, akik ferde szemmel néznek rá, mivel nem peredi, hanem farkasdi szárma­zású, de ennél nagyobb bűnt ed­dig nem tudtak neki felróni. Meg­tudom tőle, hogy B. Margit 1983­ban, 23 éves korában kezdett el dolgozni a szövetkezet kertésze­tében. - Soha nem volt váloga tós, mindig a munka keményebb végét fogta meg. Sokszor kettő helyett dolgozott. 1992-ben két hónapig eladóként dolgozott a szövetkezet boltjában. De nem sokáig csinálta. Kevesellte a fize­tést. Inkább visszament a kerté­szetbe, ahol jobban keresett. Hogy mennyit? Hát, mikor ho­gyan. 1991-ben adóval együtt 25 ezret, 1993-ban 33 400 koronát - olvassa az adatokat B. Margit személyi irataiból. - Három gye­rek mellett ez nem sok. S ha igaz, hogy a férj dolgozik is, meg nem is, és az italt sem veti meg...- Hát valóban nem sok ez a pénz- is­meri el ő is. - Ennek ellenére jó pár éve gyönyörű házat építettek, a falubéliek szerint elegánsan be is rendezték. A videó, színes tévé, szatellitantenna ugyan manap­ság már nem tartozik a luxuscik­kek közé, de az árát azért megké­rik. Harmincegynéhány évesen, három gyermek mellett kevesen élnek ilyen szinten.- Biztosan van mellékes jövedelmük, de nem tudom, hogy miből. Nyilván hallotta, mit beszélnek róla a falu­ban. - Hát, lehet benne valami, mert sokszor nézett ki úgy, hogy terhes, aztán gyermek meg nem lett. Emlékszem, éppen fizetés­nap volt, amikor érte jöttek a rendőrök. Másnap viszont rende­sen dolgozott. A munkatársai kér­dezgették ugyan, mi történt, miért vitték el, de nem mondott sem­mit. Máshonnan tudtuk meg, hogy beismerő vallomást tett. Egyébként teljesen normálisan vi­selkedik most is. Nem törte össze a dolog, nem csinál belőle tragé­diát. Szemmel láthatóan lelkiis­meret-furdalása sincs. Bele­menős, talpraesett nő ez a B. Margit. Az ember nem is hinné, hogy ilyesmire képes. Nem hiszi a kertészet részleg vezetője, Laczkó Viera sem. Már­mint az újszülöttgyilkosságot. Ami az évente megismétlődő terhes­ségi tüneteket illeti, erről nem óhajt véleményt mondani. Olyan érzésem támad, hogy többet tud, mint amennyit mond. Abban bízom, hogy B. Margit közlékenyebb lesz. Hiszen elsősorban az ő érdeke, hogy vé­ge szakadjon a mendemondák­nak. Ha másért nem, hát három gyermeke miatt, akiknek állítólag mindent megad. Biztosan nehe­zen viselik az édesanyjukkal kap­csolatos híreszteléseket. Kíván­csian várom, hogy a részlegve­zető hívására megjelenjen. Nyílik az ajtó, középtermetű, rövidre nyírt, festett szőke nő lép be rajta. Várakozóan néz szét a helyiség­ben. Az arcvonásairól hirtelen egy elnagyoltan kifaragott gránitszo­bor jut az eszembe. Kemény nő ­csengenek vissza bennem az el­nökszavai. Bemutatkozom, s köz­löm vele, hogy a történtekről sze­retnék vele elbeszélgetni, már amennyiben hajlandó rá. - Nem - mondja, és kifordul az ajtón. A részlegvezető úgy néz rám, mint­ha előre megmondta volna, hogy ez történik majd. Minden évben állapotos? Jobb híján felkeresem hát B. Margit munkatársait. Előbb vona­kodnak nyilatkozni, de miután biztosítom őket, hogy a nevükre nem vagyok kíváncsi, megered a nyelvük.- Hogy mi történt, azt senki nem tudja. Senkinek sem mondja el, hogy mi az igazság. Mi nem hisszük, hogy elégette azt az újszülöttet. Az viszont igaz, hogy sokszor nézett ki állapotosnak. Majdnem minden évben úgy volt, hogy állapotos. De mi közünk ne­künk ehhez? Ő azt mondta, hogy nem, akkor mi is azt mondtuk, hogy nem. A munkáját végig ren­desen végezte. A faluban az a hír járja, hogy eladta az újszülötteket külföldre. Hogy aztán igaz-e, vagy sem...? Annyit mondtam: ideje volt Utolsóként Z Erzsébethez ko pogtatok be, aki ugyan háztartás­beli, korábban viszont B. Margit­tal ő is a kertészetben dolgozott. És nem ez az egyetlen, ami közös a két nő életében. Több mint két éve nagy titokban ő is világra ho­zott egy újszülöttet, aki most bé­késen uzsonnázik az anyja ölé­ben.- Tudja, az úgy van, hogy ő a negyedik gyerekem. Amikor meg­tudtam, hogy teherbe estem, megegyeztem a férjemmel, hogy nem verjük nagydobra a dolgot. Megmondom őszintén, restelltük, hogy így alakult. Arra számítot­tunk, hogy időben beköltözünk az új házba. Sajnos, nem sikerült. Az DUNASZERDAHELY Korszerű kórház Uj Szó-tudósítás A mai pénzszegény világban akár csodaszámba vehető az, hogy Dunaszerdahelyen teg nap új négyemeletes kórházi részleget adtak át. - Amikor tavaly felépült az A l-es pavilon, valószínűtlen­nek tűnt, hogy időben elkészül az épület másik szárnya. A Já­rási Építőipari Vállalat-Danu­bius Rt. dolgozói ígéretükhöz híven remek munkát végeztek - tájékoztatott a tegnapi meg­nyitás előtti percekben dr. An­na Nagyová, a kórház igazga­tónője. - Az új épületet annak ellenére adjuk át, hogy a felső két emelet üresen áll. Azért döntöttünk így, mert azt akar­tuk, hogy betegeink minél előbb megfelelő körülmények között gyógyulhassanak. A kórházi szemle közben először az újannan alakult orr­fül-gége részlegre hívta fel fi­gyelmünket. Nem titkolta, hogy a műtőből hiányoznak a műszerek, nincs berendezve az intenzív kórterem sem, ugyanis a még szükséges 13,5 millió koronás beruhá­zással csak a jövő évi költség­vetés számol. - Mindezek ellenére költöz­tetünk, mától a belgyógyászat betegeit a két- és háromágyas összkomfortos kórtermekben helyezzük el - magyarázta lel­kesen. Elmondta, az új pavi­lonban egyágyas szobák is vannak, melyek külön térítés ellenében akár luxus-kórter­mekké alakíthatók át, tévével, telefonkészülékkel, faxszal. Annak ellenére, hogy nem szá­molnak azzal, hogy az ilyen plusz szolgáltatásokból eset­leg meggazdagszanak, meg akarnak felelni minden elvá­rásnak. -A két pavilon építési költsé­gei megközelítik a száz millió koronát. Amikor az új rész be­fejezésekor kifogytunk a pénzből, az Egészségügyi Mi­nisztérium megértette nehéz helyzetünket, és 15 millió koro­anyósomnál viszont nem szülhet­tem, mivel ott egy szobában él-' tünk a gyerekekkel. Úgyhogy ami­kor elérkezett az idő, mégiscsak eljöttem ide az új házba, majd utánam jött a férjem is. Amikor ez a hír B. Margit fülébe jutott, levél­ben megüzente, hogy nem jó cí­met kértem, mert nem tudtam el­adni a kisbabát.- Miért ez a rosszindulat?- Azért, mert megiri­gyelte, hogy megtartom. Ő szülte a gyerekeket, összeharácsolt ma­gának mindent, énrám pedig irigykedett, hogy a negyedik gye­reket mertem vállalni. Köztudott, hogy mindenük megvan. A gyer­mekei mindig eldicsekednek, ha valami új dolgot vásároltak. De miből - kérdem én. A kertészet­ben nem fizetnek olyan jól, a férje pedig... Érdekes, hogy ezekre a vásárlásokra mindig azután ke­rült sor, hogy a nagy hasa hirtelen eltűnt. Azt beszélik, hogy kísérleti célokra adja el a gyermekeit. Ami­kor elvitték, ott voltam a közel­ben. Csak annyit mondtam: már ideje. A tárgyalás B. Margitot az egy újszülött halá­lát beismerő vallomás után haza­engedték, szabadlábon védekez­het. A bírósági tárgyalásra novem­ber 23-án került sor a galántai já­rási bíróságon. A vád: újszülött éle­tének kioltása az anya által, amit a Büntető Törvénykönyv háromtól nyolc évig terjedő szabadságvesz téssel sújt. A védelem arra kérte a bíróságot, hogy ne vegye figyelem­be a vád gyakorlatilag egyetlen bi­zonyítékát: a terhesség tényét alá­támasztó laboratóriumi vizsgálat hivatalos eredményeit, mivel tör­vénybe ütközően, megtévesztés útján jutottak hozzá. Ebből követ­kezően nem lehetne figyelembe venni azt a beismerő vallomást sem, amit ennek az úgymond tör­vényellenesen megszerzett tárgyi bizonyítéknak a felhasználásával értek el. Egyelőre nyitott a kérdés, hogy megállja-e helyét az ügyész ellenérve, mely szerint olyan sú­lyos bűncselekmény esetében, amilyen a csecsemőgyilkosság, az orvosi etika kérdése háttérbe szo­rul. A tárgyalást röpke fél óra után további tanú meghallgatása miatt elnapolták. B. Margit és férje hazatértek. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy az asszony ismét terhes. Nehéz ezt elhinni, ahogy a fentebb leírta­kat is. A pontos igazságot, sajnos, kevesen ismerik. Mindenekelőtt B. Margit. Ő azonban mélyen hallgat. A szóbeszéd pedig folytatódik. Szá­munkra nem marad más hátra, mint éberen figyelni. És várni a de­cemberben sorra kerülő újabb tárgyalást. HORVÁTH GABRIELLA nát hagyott jóvá számunkra. A meglévő berendezést viszont saját költségvetésünkből gaz­dálkodtuk ki. Tegnappal a kór­ház bővítési munkálatai befe­jeződtek, holott a jelenlegi 511 kórházi ággyal nem közelítjük meg az országos átlagot. En­nek ellenére elégedettek va­gyunk. (péterfi) LÄTOSATÁSI IBO hétfő-péntek 15 k - 16 SZOMBAT - VASÁMAP 14 -15 Hárommillió kíváncsi tekintet Holnapra, a bejegyeztetés haláridejének végére a vagyon­jegyköny tulajdonosok száma eléri a 3,3 milliót. A befekte­tési lehetőség ellenértékeként sokan közülük megelégednek egy bizonytalan eredetű mikrohullámú sütővel, mások több­re becsülik tulajdonukat. Egy azonban biztos, e/.t a tömegei mindenképpen komolyan kell venni. Ezért megdöbbentő, hogy a DSZM egyes vezetői a vagyonjegyes privatizáció fe­lülbírálásáról beszélnek, miközben nem hajlandóak részlete­ket elárulni terveikről. Az. információs zár tökéletesen műkö­dik, így legfeljebb a televíziós Lépésekre és a hasonló forrá­sokra támaszkodhatunk - sajnos az itt hallottak nem adnak okot túlzott optimizmusra. Vasárnap a Mečiar-csapatból ketten mentek el a televízió­ba. Ján Duckýt gazdasági miniszterként váltották le március­ban, viszont annak ellenére, hogy vitastílusa feltűnően emlé­keztet Vladimír Mečiaréra, hiba lenne azt gondolni, hogy egy egyszerű politikai karrieristával állunk szemben. O ugyanis talán még ennél is hatalmasabb erőt képvisel, az ún. jól bevált nagyvállalati vezetőket (Milan Janičina privatizá­ciós miniszter ezeket tartja a bolsevista menedzsmentnek), akik nem kevesebbért harcolnak, mint a nagy cégek többségi tulajdonáért. Ezt lehetőleg minél olcsóbban szeretnék meg­szerezni, Mečiar pedig február végén - március elején egy­szer már megmutatta, mennyire hálás tud lenni. Ducký Ján Katóval, a Nemzeti Vagyonalap teljesen kicse­rélt vezetőségének egyik tagjával vasárnap a vagyonjegyes privatizáció előkészítésének hiányosságaiból igyekeztek tőkét kovácsolni. Nincs nehéz dolguk, hiszen az. összes in­formáció a kezükbe került, így van miből válogatniuk. Hat hónap ugyanis rövid idő volt az összes kérdés tisztázására. Ráadásul ennek során nemcsak egyes vállalati vezetők időhúzó taktikája nyilvánult meg visszahúzó tényezőként, hanem a koalíción belül sem voll egység ebben a kérdésben. A DBP ugyanis - a DSZM-mel megegyező módon - nem­csak azt ellenezte, hogy az egyes vállalatok többségi rész­vénycsomagját vagyonjegyes módszerrel privatizálják, ha­nem a legnagyobb vagyont felügyelő Peter Magvaši gazda­sági miniszter oroszlánként harcolt a jobb vállalatok kiha gyásáért a listáról. Míg a kereszténydemokrata Mikuláš Dzu­rinda a lehető legrövidebb időn belül előkészítette a hozzá tartozó (sajnos kevés) vállalatot - 97 százalékos részesedés­sel, a DBP-s Magvašinak a kért 70 milliárdos vagyont alig 30 milliárdra sikerült lefaragnia (hogy a minőségről már ne is beszéljünk). Gabriel l'alacka privatizációs államtitkár szerint a viták ellenére mintegy kéthónapos késéssel ugyan, de megfelelően elindíthatták volna a folyamatot. A feltételes mód azért indo­kolt. mert a vagyonalap új vezetősége hivatalba lépése óta egyetlen új részvénytársaság alapító dokumentációját sein továbbította a cégbíróságra - vagyis egyszerűen elszabotál­ták a munkát. Ján Kato ezt vasárnap nem is tagadta, sőt meg­lehetősen szemtelenül azt válaszolta: még hátra van néhány nap a hónapból és néhány céget talán továbbítanak. Ezt az információt még kiegészíti Ducký egy elejteti megjegyzése, amely arra utal. hogy az első forduló kezdetével valamikor a jövő év második negyedévében számolnak. Addig pedig Sok minden megváltoztatható, sőt éppen Duckýtól tudtuk meg, hogy a változtatásokat hétfőn meg is kezdték. Peter Magvaši hozzálátott a neki nem tetsző projek­tek átértékeléséhez, sőt, láss csodál, a DSZM gazdasági szak­értőivel kiegészített csoport közreműködésével. Minden va­lószínűség szerint az energetikával és a gázipari vállalattal kezdik. Nem tudni viszont, hogy ha ezeket „kicsemegézik", mivel számolnak helyettük. Ha ugyanis továbbra is tartják magukat kedvenc egyharmados elképzelésükhöz, nem na­gyon lesz. miből válogatniuk. Ezzel viszont az egy-egy va­gyonjegykönyvre eső értéket rendkívüli mértékben össze­zsugorítanák és ezt még maga Mečiar is nehezen fogadtatná el a hárommillió kárvallottal. TUBA LAJOS Az utolsó simítások Méry Gábor felvétele TEGNAP OLVASTUK A szabadkereskedelem és Szlovákia Csehország átlagpolgára nem olvassa a statisztikai évköny­veket, ezért nem tudja, hogy az év első kilenc hónapjában kivitelünk 301,5 milliárd koronát, behozata­lunk pedig 303,1 milliárd koronát tett ki. Vagyis 1,6 milliárd koroná­val több árut hoztunk be, mint amennyit kivittünk; a különböze­tet a szolgáltatások pénzbevétele­iből és az óriási tőkebeáramlásból egyenlítjük ki, vagyis nem a valu­tatartalékunkból, amely az emlí­tett időszak alatt több mint a felé­vel gyarapodott. Az átlagember azt sem tudja, hogy a Szlovákiába irányuló kivitelünk a teljes expor­tunk 15,5 százalékát teszi ki, míg az onnét származó behozatal tel­jes importunk 15,6 százalékát je­lenti; kilenc hónap alatt kölcsönös kereskedelmünkben 0,6 milliárd korona passzívumunk keletke­zett. (...) A világ egyetlen országá­val sem folytatunk minden pilla­natban száz százalékosan kie­gyenlített kereskedelmet. Oroszor­szágból kőolajat és földgázt ho zunk be, az ellentételezésünk vi­szonylag alacsony volumenű ­Oroszországnak havonta jóval na gyobb összeget fizetünk mint Szlo­vákiának, de ez senkit sem ag­gaszt. Az év első kilenc hónapjá­ban Oroszországba 10,7 milliárd koronáért szállítottunk árut, míg onnét 27,4 milliárd koronáért im­portáltunk. Ez 16,7 milliárd koro nás passzívumot jelent (ezzel szemben Szlovákia esetében csu­pán 0,6 milliárdról van szó!). VÁCLAV KLAUS kormányfő Lidové noviny

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents