Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-22 / 270. szám, kedd

1994. november 22. SZULOFOLD ÚJ SZ

Ó JL) OUVERTURE PROGRAM ROZSNYON Lehetőségek és a valóság Október végén nemzetközi konferenciát rendeztek Rozsnyón, az Európai Unió által indított Ouverture program keretében - mely a fejlődő kelet-európai demokráciákat hivatott segíteni - Rozsnyónak és vidékének az idegenforgalmáról, a turizmus fejlesztésének a lehetőségeiről. A dolog így nagyon szépen hangzik, hiszen efféle találkozókra, programokra valóban szükség lenne, de... „Mi, képviselők nem tudtunk semmiről „ Szlovákiában annak idején három várost (Bazin, Nagyszombat, Rozsnyó) választottak ki arra, hogy az Ouverture pénzügyi hozzájárulásával kidolgozzák idegenforgalmuk fejlesztésének terveit. Magyarán: az Ouverture a tervezetek kidolgozásához nyújt segítséget, nem pedig az idegenforgalmi beruházásokhoz. Rozsnyó és környéke valóban kitűnő, kihasználatlan turisztikai adottságokkal rendelkezik. Éppen ezért lett egyike a kiválasztottaknak, és az Ouverture közvetítésével három olyan nyugat, illetve dél-európai várost jelöltek ki a gömöriek partnerévé, amelyeknek szakemberei tanácsot tudnak adni arra vonatkozóan, miként lehet egy leépített nehéziparú, nagy munkanélküliséggel küszködő városból turisztikai központot létrehozni. E három város az angliai Coventry, az írországi Cork és a görögországi Patrasz, ahol ez az átalakítás már sikeresen végbement. Rozsnyón az Ouverture program két éve indult, idén pedig küldöttsége végigjárhatta a fölsorolt városokat, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. A rozsnyói képviselő-testületben többen kifogásolták azonban, hogy maga Imrich Ondréšik polgármester volt az, aki a külföldi városokat végiglátogatta. Ahelyett, hogy olyan szakembert küldött volna e tanulmányutakra, aki értvén az idegenforgalomhoz részt vehetett volna a rozsnyói tervezet kidolgozásában is. Ráadásul a polgármester sem a képviselő-testületet, sem a városi tanácsot nem tájékoztatta ezekről az utakról, s egyáltalán az Ouverture programról, sőt a legutóbbi tanácskozást is úgy szervezte meg a város nevében, hogy erről akár a képviselő-testületet, akár a városi tanácsot informálta volna. Dr. Gordon László városi képviselő, a tanács tagja mindezekről így vélekedik: - Két évvel ezelőtt tartották az Ouverture első rozsnyói találkozóját, az azóta történtekről nem volt tudomásunk. Hallottuk ugyan, Jiogy Ondréšik polgármester ide-oda utazott, de pontosan nem tudtuk, ki pénzén, milyen céllal. Én úgy tudom, hogy sem a városi tanács, sem a képviselő-testület erről döntést nem fogadott el. Egy ilyen kezdeményezésre mindenképpen szükség van, mert Rozsnyón nagy a munkanélküliség, és a város nehezen tud bármilyen irányba elmozdulni, ezért a régió a turizmusban kell hogy keresse a jövőjét. Azt azonban el kell dönteni, hogy az egyes szervek és szervezetek hogyan fogják ezt képviselni. Hiszen itt nem csak Rozsnyóról van szó, hanem a környező falvakról is. Dr. Gordon László ezt a Pelsőci Körzeti Környezetvédelmi Hivatal vezetőjeként is mondta. Hatáskörükbe ugyanis több turisztikai nevezetesség tartozik, azonban az Ouverture-munkába e minőségében sem vonták be. A polgármester másként vélekedik Imrich Ondréšik polgármesterrel szerettem volna megbeszélni a fönti kérdéseket. Ő azonban - szokásához híven - csak úgy volt hajlandó válaszolni, ha kérdéseimet írásban adom, ő pedig ugyancsak írásban válaszol rájuk. Mindezt azért, mert véleménye szerint az Új Szóban már úgyis lejárattam őt. Erre persze én másként emlékszem vissza. Nézzük hát, miként válaszolt Imrich Ondréšik dr. Gordon László kifogásaira: - Rozsnyót az Ouverture tervezetben én képviseltem. A gyakorlatban szereztem tapasztalatokat arról, miként kell a kérdést megközelíteni, a megoldásokat keresni. A tervezetről a képviselő-testület és a városi tanács rendszeres tájékoztatást kapott. Kész vagyok a képviselőket még aprólékosabban informálni, hiszen ebben a tervezetben ez az én legfontosabb feladatom. Másik kérdésem a rozsnyói polgár mesterhez az volt, miért nem hívták meg a környező falvak polgármestereit, illetve csak egy-két kiválasztottat, hiszen a rozsnyói turizmus is csak a vidékére építve indulhat fejlődésnek. íme, a válasz: - Ebben a tervezetben Rozsnyó mint város szerepel. Hogy modellje lehessen a szlovákiai városoknak, így a környékbeli településeknek is. Természetesen nem zárkózunk magunkba, a Felső-gömöri Falvak és Városok Társulásának ülésein rendszeresen tájékoztattuk a környék polgármestereit a programról. Ok azonban nem tanúsítottak iránta olyan érdeklődést, amilyet vártunk. Minden környékbeli polgármester kapott meghívót az októberi tanácskozásra. Ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy nem így van. Már a meghívandók listáján sem szerepel mindegyikük, így meghívót is csak néhányan kaptak. Való: a találkozóra még ez a néhány sem ment el. Utolsó kérdésem a polgármesterhez: - Milyen hasznát látja Rozsnyó az Ouverture-nek, és mi következik az októberi tanácskozás után? - A konferencia célja az volt, hogy a tervezetet megismertesse a vidék vállalkozóival. A külföldi partnerek elmondták tapasztalataikat, javaslataikat, a szekciókban pedig az ötleteket, konkrét terveket kellett volna megvitatni. Sajnos, a vállalkozók aránylag csekély érdeklődése és a célok meg nem értése azt okozta, hogy ismét csak a panaszokat tudtuk felsorolni, hogy mi az, ami hiányzik, amit másképpen kellene. Csak kevés konkrét javaslat született. A folytatás tehát: újabb találkozók a vállalkozókkal, hogy városunk idegenforgalma fejlődésnek indulhasson. Konkrétumként elfogadtuk, hogy Rozsnyón egy idefgenforgalmi információs központot hozunk létre, hogy a történelmi főteret a város valódi központjává kellene alakítani. A város vagy a régió? Pavol Suchodoiský mérnök, a Rozsnyói Járási Hivatal regionális fejlesztési osztályának vezetője egyike azoknak, akik ott voltak az Ouverture rozsnyói kezdeteinél. Az októberi tanácskozásra név szerint mégsem kapott meghívót, így nem is vett részt rajta. Holott a görögországi Patraszban nyáron még együtt volt Imrich Ondréšik polgármesterrel, s az Ouverture-ről ekkor lapunkban is nyilatkozott. Vajon miért maradt távol a tanácskozásról? Az egészhez még annyit, hogy a rozsnyói polgármester több nyilatkozatában kritizálta az államigazgatást. Az Ouverture-tanácskozásra azonban Pavol Suchodoiský mellett a Rozsnyói Körzeti Hivatal vezetője sem kapott meghívót. - Ondréšik úr azt nyilatkozta, az Ouverture program Rozsnyót és nem a régiót választotta ki. Én azonban ezt másként értelmezem, hiszen a környék nélkül a rozsnyói turizmus sem fejlődhet - kezdtem a beszélgetést Suchodoiský úrral. - Ez valóban így van. A polgármester úr néhány dolgot, többek között az Ouverture-t is túlzott mértékben „privatizálta". Eredetileg arról voit szó, hogy Rozsnyóról kineveznek egy szakembert, aki részt vesz a külföldi tanulmányutakon is, és csak ezzel a programmal fog foglalkozni. Ehelyett mindenhová a polgármester járt. Egyébként Rozsnyót nem lehet elszigetelni a vidékétől, hiszen azoknak a több tízezer lakosú városoknak, melyeket partneréül kapott, önmaga nem lehet partnere, csak a gömöri régióval együtt. Eredetileg erről volt szó. Persze azzal, hogy az Ouverture e munkába valóban főként az önkormányzatokat kívánta bevonni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak a rozsnyói jöhetett szóba, s azt sem, hogy kizárt az állami hivatalok segítsége, a velük való együttműködés. KLINKO RÓBERT KOMAROC A ravatalozó nem státusszimbólum Komáróc 440 lelket számláló kisközség a Kassa-vidéki járásban - a Kelet-szlovákiai Vasműtől szinte egy kőhajításnyira délnyugatra. Ősi agrártelepülés, ám az utóbbi pár évtizedben - a többi, Ida patak és Kanyapta menti településhez hasonlóan - a közeli gyáróriásból nagy adag ipari Jelleg Is „tapadt rá". Munkalehetőség és levegőszennyezés formájában egyaránt... Az új ravatalozó Mezőgazdasági szövetkezete a Kanyapta menti társult efsz feloszlásával újból önállósult, ugyanakkor három magángazda is dolgozik a határban, s mintegy féltucatnyi kisiparosa van. Kis település, ám nem sorvadó, nem magába forduló. Lakossága az önkormányzat vezetésével eredményesen állt és áll ellen az integráció, valamint az azzal járó leépítés hullámainak. Jövője érdekében az utóbbi néhány évben is sokat tett. Pénzét úgy osztotta be, hogy három évvel ezelőtt futotta belőle a villanyvezeték-hálózat teljes felújítására, két évvel ezelőtt a községi hangszórók korszerűsítésére. A temető rendbetétele és a ravatalozó felépítése két évig tartott. Ehhez a beruházáshoz az állam mindössze 200 ezer koronával járult hozzá. A többit a község önerőből teremtette elő. A lakosság erre a célra összesen 160 ezer koronát adományozott, ugyanakkor társadalmi munkával szinte mindenki hozzájárult a terv megvalósításához. A mezőgazdasági szövetkezet erőgépekkel segített, a kisiparosok a szakmunkákat vállalták. így jutott idő és erő a Sánta tó körüli tereprendezésre, facsemeték ültetésére, az iskola piricéjének megépítésére, a községi hivatal korszerűsítésére, valamint a művelődési otthon átépítésének megkezdésére. Mindemellett pedig elkezdődött a gázművesítés is. A falu vezetősége a víz- és gázvezeték-, illetve a szennyvízcsatorna-hálózatot egyszerre szeretné elkészíteni. Azaz azt szeretné (A szerző felvétele) elsősorban gazdasági megfontolásból -, ha mindhárom igen fontos ökológiai beruházás egyszerre folyna és nem külön-külön. így ugyanis gazdaságosabb. A kivitelezési tervet a kassai Ekorek cég már elkészítette, a helyi önkormányzat pedig elfogadta. A néhány évre tervezett nagy beruházás a mai árak szerint 26 millió koronába kerül. Ennyi pénze Komárócnak az adókból és a lakosság közadakozásából nehezen gyűlne össze, viszont a helyiek elvárják az állam, pontosabban a környezetvédelmi alap hozzájárulását is. Ez utóbbit nem véletlenül. Tudniillik a Keletszlovákiai Vasmű Komáróc légterét, illetve határát is szennyezi. A múltban a gyár körüli települések ezért kártérítést kaptak. Komáróc az utóbbi három évben már nem kapott. Sem a vasgyártól, sem az államtól... Az Kanyapta menti település lakosai azt szeretnék, ha éleszínvonaluk nem csökkenne, a falufejlesztés a vázolt terv szerint történne, s az említett nagy beruházás 1998-ban befejeződne. Ugyanakkor remélik, hogy bárki is győz a két polgármesterjelölt közül a helyhatósági választásokon, a falufejlesztés zavarmentesen folytatódik. Az összetartással, a munkakedvvel nem lesz baj továbbra sem. És sokan abban is reménykednek, hogy a helyi kisiskolának mindig lesz elegendő tanulója, a strand minden nyáron üzemelni fog, s a kertekben, valamint a határban sok egészséges zöldség, gyümölcs és búza terem a jövőben. (gazdag) VÁLTOTT AZ AGS DUNSTAV: Istállóról benzinkútra A közel kétszáz lakosú Darnyán (Rimaszombati járás) október végén bezárt az élelmiszerbolt. A lakosok a legszükségesebb cikkeket is csak a szomszédos településeken vásárolhatják meg. Az egyedüli kivétel a kenyér. A feledi Novogem pékség kocsija hetente háromszor megáll a falu központjában, és közvetlenül a rekeszekből árulják a friss kenyeret. Kép és szöveg: FARKAS OTTÓ Ritkaság ma az olyan egykori állami vállalat, amely ne volna eladósodva vagy éppenséggel ne ment volna tönkre a rendszerváltás során. Még ritkább az olyan, amelyik úgy vészelte át a változásokat, hogy ma nyereséges vállalatként tartják számon. A fehér hollók közé tartozik a dunaszerdahelyi AGS Dunstav, a volt Agrostav állami vállalatból létrejött részvénytársaság. Nagy József 1982 óta áll a vállalat élén, tőle kérdeztem, minek köszönhetik a sikeres átállást. - Vállalatunk harmincöt éve alakult - emlékszik vissza az igazgató. - Kezdetben meliorációs üzemként működött, 1975-ben lett Agrostav. Az akkori fő profilunk mezőgazdasági épületek, elsősorban istállók építése volt. A vállalat 1992-ben alakult át részvénytársasággá, s mivel Agrostav-územ minden járásban létezett, mi pedig akkorra már „kinőttük a járást", nevet is változtattunk: azóta működünk AGS Dunstav Rt. néven. 1985-ig mezőgazdasági vállalatként dolgoztunk, de akkor kezdtük érezni, hogy egyre jobban megszorítják a mezőgazdasági építkezések támogatását, s középületek, iskolák, úttörőtáborok építésére álltunk át. A legnagyobb megrázkódtatás az volt, amikor 1991 január elsejével megszüntették ezeknek az építkezéseknek a támogatását. Azóta is négy nagy építkezésünk, három iskoia és egy úttörőtábor kivitelezése áil pénzhiány miatt. A Nyárasd melleti tőkés/ Duna-ág mellett lévő létesítményt, amely szintén úttörőtábornak készült, sikerült megmentenünk: szállodává építettük át, és most Hotel Glaudius néven várja a vendégeket. Eddig is volt már szállodája a vállalatnak: eredetileg a partnervállalatokkal bonyolított csereüdültetések céljait szolgálta, a rendszerváltással azonban ezen a téren is váltottak. A szálloda felújítva és modernizálva áll a vendégek rendelkezésére, és nyereséges gazdasági egységként működik. Az igazgatótól azt is megtudtam, hogy az 1991-es dotációmegvonás következtében az alkalmazottak számát csaknem a felére kellett csökkenteni; csaknem háromszáz embert végkielégítéssel voltak kénytelenek elbocsátani. Ennek ellenére a vállalat rövid időn belül sikeresen profilt váltott: 1991-ben megnyerték az osztrák ÖMV cégnek a nagymegyeri üzemanyagtöltő állomás felépítésére kiírt versenypályázatát, s három hónap alatt felépítették a benzinkutat. Ezt követően az ÖMV további pályázatait nyerték el. Pozsony lamacsi városrészében az ország legnagyobb töltőállomását és a főváros más részein is több benzinkutat, illetve gépkocsimosót építettek fel. Az osztrák cég mellett a Benzinol és a Slovnaft vállalattal is megkezdték az együttműködést, sőt a Shelltől is kaptak megbízatást. Komáromban, Csilizradványban, az ipolysági határátkelő közelében szintén a Dunstav építőinek munkáját dicsérik a modern töltőállomások. A benzinkutak építése tehát új szakaszt jelent a vállalat életében. Úgy tűnik, jó lóra tettek, hiszen mára háromszázötvenre nőtt az alkalmazottak száma, az éves forgalom eléri a 200 millió koronát, s a Dunstav azon kevés vállalatok közé tartozik, amelyekről elmondhtó, hogy ninc~> tartozásuk. (gaál)