Új Szó, 1994. november (47. évfolyam, 253-277. szám)

1994-11-22 / 270. szám, kedd

I 8 I Ú

J SZÓ H

i

RDETES 1994. november 23. BAUER SZILÁRD POZSONYI ELETMUTARLATAROL Egy kassai avantgárd festő Bauer Szilárd: Menekültek, 1927 Századunk 20-as, 30-as éveiben nem Pozsony, hanem Kassa volt a szlovákiai művészeti élet fellegvára. Már a századfordulón és a 20. század első évtizedeiben olyan jeles művészszemélyiségek tevékenykedtek itt, mint Csordák Lajos, Halász-Hradil Elemér, illetve Krón Jenő és Kővári-Kaémárik Szilárd. Ők teremtették meg azt a közeget, amelyből az 1920-as években kinőtt a kassai, avagy a keletszlovákiai avantgárd képzőművészet. Ezt a folyamatot elősegítették a Kassán ideiglenesen otthonra talált baloldali érzelmű, jeles magyarországi képzőművészek és kritikusok, valamint a pezsgő szellemi élet, a tolerancia légkö-re által szép számmal ide vonzódott szlovák, cseh és német ajkú alkotók is. A hazaiak közül Jaszusch Antal és Bauer Szilárd személye érdemel megkülönböztetett figyelmet. Jaszusch életműve, főként orfista korszaka, a szlovákiai szakmai berkekben már korábban elismerésre talált. Bauer Szilárd művészetét azonban az 1929-es posztumusz kiállítást követően több évtizedig mély hallgatás övezte, s csak az 50-es és 60-as évek mezsgyéjén került vissza a köztudatba Ladislav Saučin jóvoltából. Ezek az évek azonban nem kedveztek a valódi művészeti értékek feltárásának. Az életművekben a kultúrpolitikának megfelelő alkotói korszakok, témák a kelleténél jelentősebb hangsúlyt kaptak, s a művész más szemléletű műveit is ennek tükrében értékelték a szakemberek. így lett a gépészmérnök főfoglalkozású, autodidakta festő-grafikus Bauer Szilárdból a proletariátus festője. Az utóbbi években a hazai művészettörténet újra nagyobb Október utolsó napjaiban, az idén negyedik alkalommal, s ezúttal kissé rendhagyó módon került megrendezésre a Pegazus-találkozó. A középiskolás költő- és írópalánták ezúttal nem Komárom belvárosában, hanem Gadócon, a mezőgazdasági szakközépiskola kollégiumában gyűltek össze, hogy versenyre keljenek a legjobb fiatal tollforgatók díjaiért. Miskó Ildikót, a találkozót meghonosító Pegazus-társaság főszervezőjét a verseny hangulatáról, színvonaláról, valamint a Pegazus-társaság célkitűzéseiről kérdeztük. - A háromnapos rendezvénysorozat középpontjában ugyan a fiatalok megméretése állt, de ez még nem jelentette azt, hogy a találkozóra csakis a verseny miatt jöttek el. A pályaműveket egy nagyobb közönségben maguk a szerzők mutatták be, majd a zsűri nyilvánított véleményt. A zsűri a pályaműveket már a nyilvános ismertetés előtt megkapta, azok tartalmával nemcsak a szerző felolvasása után ismerkedett meg. A négytagú bírálóbizottság (Mezey Katalin, a Magyar írók Szakszervefigyelmet szentel a kelet-szlovákiai avantgárd képzőművészetnek. Ján Abetovský szlovák művészettörténész felülbírálta a nemzeti jellegű művészettörténet-írás Vaculík és Váross-féle koncepcióját. Velük ellentétben ő a közép-európai kontextust követő szemléletet helyezi előnybe, amelynek köszönhetően a perifériára szorult alkotók - akik elsősorban magyar és német nemzetiségűek életművükhöz méltó besorolást kaphatnak a 20. századi szlovákiai művészettörténetben. Jelentős eseménynek számít tehát a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában a közelmúltban megnyílt Bauer Szilárd (1893-1928) életmű-kiállítás. A tárlatot a Kassai Jakoby Gyula Galéria szakértője, Helena Némcová és pozsonyi kollégája, Klára Kubíková rendezte. A fővárosi kiállítás közvetlen előzménye a nyári kassai Bauer-tárlat volt. Az akkori 60 műtárgyhoz képest most Pozsonyban 150 alkotással ismerkedhet meg a nagyközönség. A Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményében és a magántulajdonban lévő Bauer-művek kölcsönzésével teljesebbé, nívósabbá vált az életmű-kiállítás ezen második változata. Bauer az első világháború éveiben kezdett rajzolni, és valamivel később festeni. 1915től 1923/24-ig több művészetszemlélettel próbálkozott, így a posztimpresszionizmussal, részben a szecesszióval, majd a 20-as években a kubizmussal és a futurizmussal. Erről tanúskodik két korai műve, az Enteriőr (1915) és A kassai dóm enteriőrje (1919), valamint további számtalan rajz- és ecsettanulmánya. A mérföldkő az 1923-ban készült Nagy francia forradalom című 16 lapból álló rajzciklus (a tárlaton ebből 8 darab látható), amely dinamikus ábrázolással és a futurizmushoz közelítő formaszemléletével vonja magára figyelmünket. Ezt Bauer azon alkotói korszaka követte, amelyben megvált a részletezéstől, és a tömör formát, a hangsúlyos kontúrokat helyezte előtérbe. Ebből az időből származnak az olyan kitűnő festmények, mint a Madonna 1924-ből, az 1925-ben készült Tájkép és Az előváros látképe vagy az 1927-es Cigánytábor. A húszas évek derekára elért minőségi váltást legjobban az évek folyamán visszatérő azonos tematikájú munkák összehasonlításával szemléltethetjük. Erre kiváltképp alkalmas az 1920-as Fekvő női akt és az 1926-ban készült Női akt, illetve az 1924ben Halász-Hradil Elemér hatása alatt festett A kassai Kálvárián című kép és a halála évében, 1928-ban, alkotott Rozália című, azonos témát feldolgozó pasztellmunka. Mindez arra enged következtetni - s több művészettörténész ezt a nézetet vallja -, hogy Bauer 1924/25 utáni önmagára találása már egy egységes, kiegyensúlyozott, kiforrott életmű létrejöttét eredményezte. Ám az 1926-28 között született művei ezt egyértelműen cáfolják. Egyazon évben, 1927ben festette mind a kitűnő Cigánytábort, a Szüzek menetét és a Menekülteket, mind a leíró jellegű, részletező Szent Erzsébet-székesegyházat és a már giccses hatású Kassa tavasszal című képet is. Ezért célravezetőbb a Bauer-életmű több szempontú értékelése. így ugyanis megférnek egymás mellett mind a szociális érzékenységre valló, expresszív töltetű, mind az új képzőművészeti forma keresése és elsajátítása során keletkezett alkotások. Mindehhez nélkülözhetetlen elemezni Bauer Szilárd művészetének hazai és külhoni forrásait. Semmiképp sem mellőzhető a magyar posztimpresszionizmus és szecesszió, a nagybányaiak és az alföldi festők kontextusa. A kassai művész olajfestményei, pasztelljei, rajzai és grafikái 27 év elteltével tekinthetők meg ismét Pozsonyban. A kiállítás korabeli plakátok, Újságcikkek, katalógusok bemutatásával és az életmű időközben eltűnt vagy megsemmisült műveinek fotóreprodukcióival teszi teljessé a pályaképet. Bauer Szilárd művei 1995. január 31-ig várják a látogatókat a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában. HÚSHEGYI GÁBOR Bauer Szilárd: Cigánytábor, 1927 (Anna Mičúchová felvételei) MAGYAR LANT. NYOLCVAN ÉV UTÁN Baróti Szabó Dávid költeményei Nem tévedés: nyolcvan évvel ezelőtt jelent meg utoljára (az antológiák közléseit leszámítva) Baróti Szabó Dávid verseit tartalmazó kötet. A Lilium Aurum kiadó gondozásában pár napja napvilágot látott Jer, magyar lantom című könyv ezen a puszta tényen túl (tudniillik hogy évtizedekig hiányzó kiadványt vehet kézbe az olvasó) könyvkiadásunk frissességét is demonstrálja: a kötetet összeállító, az utószót, a név- és szómagyarázatokat készítő Zalabai Zsigmond utószava október 9-i dátummal zárult, s a kötet a november 12-én Virten tartott emlékünnepség napjára meg is jelent! Hogy mi okozta a Baróti Szabó Dávid költészetével szembeni eddigi hűvös feledékenységet - holott a költő (erdélyi származása dacára) életének nagy részét a Felvidéken (meghatározóan Kassán és Virten) élte le -, s hogy e mellőzöttség eredményeképpen milyen (ha nem is torz, de legalábbis féloldalas) kép alakult-alakulhatott ki generációk tudatában a jezsuita papköltőről, Vergilius fordítójáról, a kassai, országos kisugárzású irodalmi élet egyik megalapozójáról, polémiák tárgya lehet, az őt mellőző hanyagságra azonban nehéz magyarázatot találni. E rövid ismertetőnek nem is lehet tárgya. Kiemelni csupán annyit tudunk, amit a gondos szerkesztő vall a kötetről: „Akár a versek száma, akár pedig - és még inkább! - a verssorok száma szerint vizsgáljuk az e századi Baróti-utóéletet, a Jer, magyar lantom című kötet az, amely az 1802-es gyűjtemény óta a legátfogóbb képet igyekszik nyújtani költőnkről.", s oly módon, hogy „A versek ciklusokba rendezésével arra törekedtünk, hogy ki- és fölnagyítsuk Baróti különböző arcait, lírájának jellegzetes tematikaigondolati köreit." A 175 esztendeje elhunyt költő verseinek a megjelentetése egyébként annak az újrafelfedező, hézagpótló sorozatnak a kiadványaként látott napvilágot, amelyet az ugyancsak Zalabai Zsigmond szerkesztette Szenei Molnár Albert-önéletrajz indított el, s amelynek következő darabja a kiadói terv szerint egy Amadé László-kötet lesz. - kövi Bujtor István Komáromban November 24-én este 19 órakor játsszák a Komáromi Jókai Színház színpadán Kesey- Wasserman: Kakukkfészek című kétrészes színművét, amely Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényéből készült. A darab (amely a tatabányai Jászai Mari Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közös produkciója) rendezője és egyik főszereplője Bujtor István. Randié P. McMurphy fővágány (Sörös Sándor alakítja) a büntetőgazdaságból elmegyógyintézetbe kerül, ahol Miss Ratched nővér (Dobos Katalin) korlátlan hatalommal bír. Az új ember zabolátlan kedvet, színt, fantáziát lop a megfélemlített, „önkéntes" rabok savanyú életébe, amivel kihívja a főnővér és a rendszer haragját, büntető hadjáratát. A harc a Nagy Indián (Bujtor István) segítségével élethalálharccá fokozódik. A dráma a szabadságvágy és a manipulált társadalom megrendítő mérkőzése. A népes szereplőgárdában láthatjuk még Szilágyi Istvánt, Deák B. Ferencet, Kozák Lászlót, Kocsis Györgyöt, Farády Istvánt is. -boNOK A FELVIDEKI IRODALOMBAN Gerezdek A Kodolányi János Intézet és a Rátkai Márton Klub (Budapest, Városligeti fasor 38.) november 24-én, délután 6 órakor Gerezdek címmel irodalmi estet tart, amelyen Tóth László mutatja be Mikola Anikó, Kovács Magda és Juhász Katalin köteteit. A szerzőkkel Bárdos Ágnes beszélget. Közreműködik: Csernus Ildikó, Mic

s Ildikó és Tring Hong Hai (klarinét). A műsor szerkesztője Juhász János, -yMISKO ILDIKÓVAL A IV. PEGAZUS-TALALKOZOROL Pegazus szárnyain zetének főtitkára, Papp Máriö, a Mai Nap, A. Szabó László, az Irodalmi Szemle és M. Csepécz Szilvia, az Új Nő szerkesztője) csak alapos mérlegelés után hozott döntést. A zsűri úgy határozott, hogy kiemelkedő pályaművek hiányában ebben az évben nem oszt ki első díjat. - Ez azt jelenti, hogy az idei Pegazus-találkozó színvonala elmaradt az elmúlt időszak rendezvényeitől? - A zsűri döntése csupán azt jelenti, hogy olyan kimagasló egyéniség, mint amilyen Csehy Zoltán volt az elmúlt találkozók egyikén, az idei rendezvényen nem találtatott. A pályaművek egyébként színvonalasak voltak. Örvendetes tény, hogy sok, számunkra ez idáig ismeretlen fiatal jelent meg azon a találkozón, amelyet tulajdonképpen egy generációváltás jellemzett. Megjelentek ugyan a korábbi versenyek helyezettjei, résztvevői is, de ők már nem vehettek részt a versenyben. Ellenben ők is felolvashatták újabb műveiket, s beleszólhattak a pályaművek értékelésébe is. - A versenyen kívül mi kötötte le a fiatalok figyelmét? - Egy alkalommal Németh Ilona dunaszerdahelyi képzőművész tartott nagyon érdekes és hosszas vitát kiváltó, videofelvételekkel tarkított beszámolót a Stúdió Erté jeddigi tevékenységéről, az Érseltjjvárott megrendezésre kerülő fesztiváljairól. Nagyon mulatságos és tanulságos volt a Z. Németh István vezette játékos, tréfás irodalmi vetélkedő is. - Emlékezetem szerint az első Pegazus-találkozót egy antológia megjelenése követte. A többi összejövetel legjobb anyagai viszont még kiadatlan állapotban vannak... - Anyagiak híján sajnos csak az első találkozó anyagát jelentettük meg. Most azonban Balázs F. Attila, aki részt vett az idei rendezvényen, ígéretet tett arra, hogy az általa vezetett AB-Art kiadó jövőre, a jubileumi Pegazus-találkozóra megjelenteti az eddigi találkozók legjobb műveit tartalmazó antológiát. - Mit tesz a Pegazus-társaság azért, hogy a tehetséges középiskolás fiatalok lehetőleg minél nagyobb számban részt vegyenek a tehetségkutató akcióként is felfogható találkozókon? - Elsősorban a médiákon keresztül szólítjuk meg a diákokat, hogy kapcsolódjanak be a versenybe, de ha időnk engedi, akkor egy-egy magyar szakos tanárt is felkeresünk, s arra kérjük, hogy a tanulókat ismertessék a verseny feltételeivel. Hiszen a fiatal tehetségek felfedezésében éppen a tanárok tehetnének a legtöbbet, akik egy-egy érdekesebb feladattal, rendszeres műelemzéssel felkelthetnék a diákok érdeklődését. KOSÁR DEZSŐ Töpreng a zsűri (fotó: Miskó Ildikó)